BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20190123T000000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:8e72ef169102c83f74e47378d83014b3 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150055 SUMMARY:Szalézi Szent Ferenc (emléknap) DESCRIPTION:Élete\nSzalézi Ferenc-Bonaventura 1567. augusztus 21-én született Franciaor szágban, Thorens közelében, a salesi kastélyban. Családja az ősi savoyai ne mességhez tartozott és mélységesen ragaszkodott katolikus hitéhez abban az országban, amely nagyrészt elfogadta a kálvinizmust. A számos gyermek közöt t Ferenc volt a legidősebb: kilenc testvére következett még utána. Első tan ítója és nevelője a kastély káplánja, Jean Déage volt, aki egész pályáján k itartott mellette.\nFerenc a La Roche-i és az annecyi kollégiumokba járt, m ajd 1562-től a jezsuitáknál tanult Párizsban. Már tizenegy éves korában föl adták neki a tonzúrát, hogy egyházi javadalmakat élvezhessen, pedig családj a éppenséggel nem szánta őt papi pályára.\n1586 decemberében megismerte Kál vin eleve-elrendelés tanát. Azt hitte, hogy ő is az örök kárhozatra van ren delve; de azért hű maradt a katolikus hithez, s csak akkor lábolt ki a váls ágból, amikor magáévá tette Lessius elméletét, amely szerint Isten az eleve -elrendelésnél számításba veszi az ember érdemeit.\n1588 nyarán a vallásháb orúk kezdték bizonytalanná tenni Párizs környékét, ezért apja visszahívta S avoyába, hogy azután Padovába küldje. A család akarata iránti engedelmesség ből jogot tanult, személyes érdeklődésének kielégítésére pedig teológiát. J ezsuiták és teatinusok révén megismerte A lelki harc című könyvet, és ez na gy hatást gyakorolt lelkiéletének további fejlődésére. 1591. szeptember 5- én elnyerte a jogi doktorátust, majd egy római és loretói zarándoklat után 1592 tavaszán visszatért Savoyába.\nEttől kezdve szilárd volt elhatározása, hogy pap lesz. A házasságot, amelyet családja előkészített számára, vissza utasította. Nagybátyja, Szalézi Lajos kanonok azon volt, hogy támogassa aty ja ellenállásának legyőzésében. Összeköttetésbe lépett a genfi püspökkel, é s titokban elintézte, hogy Ferenc pápai kinevező okmányt kapjon, amely neki adományozza a genfi Szent Péter-káptalan préposti címét. Az egyházmegyében ez volt a püspök után a legmagasabb rang. Ez hízelgett a családi hiúságnak , és így az apa beleegyezését adta. Ferencet 1593. december 18-án pappá sze ntelték.\nElőször Thono vagy Chablais vidékének lelkipásztori ellátását bíz ták rá, olyan területét, amelyet a berniek hódítása után, 1536-ban erőszakk al kálvinizmusra ,,térítettek''. Miután a savoyai herceg visszahódította, m ost helyre kellett állítani a katolikus hitet a vidéken. Ez a feladat Feren c számára súlyos testi megpróbáltatásokat jelentett: hajléktalanságot a heg yi tél hidegében és életveszélyes rajtaütéseket ellenfelei részéről. Nyilvá nos vitákat tartott és röpiratokat szerkesztett, amelyeket később Viták cím en összefoglalt; ezenkívül kiadta első művét A szent Kereszt zászlajának vé delme címen.\nHáromszor titokban Genfbe utazott, hogy Kálvin utódjával, Béz ával párbeszédet folytasson a hitről. A megtérések száma nagy volt. A siker ek nyomán a püspök Ferencet kinevezte segédpüspökévé. Ebben a minőségben já rt Rómában és Párizsban. Párizsban megismerte Acarie asszonyt, és szoros ka pcsolatot alakított ki a város vallásilag legjelentősebb köreivel. Miközben hazafelé tartott, meghalt Granier genfi püspök. Utódjául Ferencet választo tták 1602. december 8-án. Székhelye Annecyben volt a kálvinista reformáció miatt.\nEttől fogva Ferenc minden erejét a hegyvidéki püspökség lelkipászto ri feladataira mozgósította. Személyre való tekintet nélkül egyaránt szolgá latára állt a nemeseknek, a polgároknak és a szegényparasztoknak. Mindenkin ek mindene lett. Kortársai teljes joggal látták benne a tettrekész, köteles ségének élő püspök eszményképét. Minden eszközzel azon fáradozott, hogy a k atolikus keresztényekbe olyan személyes jámborságot ültessen el, amely állj a az összehasonlítást a kálvinistákéval. Korlátozás nélkül áldozott időt és fáradságot azok személyes irányítására és lelki vezetésére, akik rábízták magukat. 1604 márciusától Chantal asszony állt közöttük az első helyen, aki vel egy Dijonban tartott nagyböjti prédikáció alkalmával találkozott. Azokb ól a levelekből és kisebb értekezésekből, amelyeket unokahúgának, Charmoisy asszonynak írt, állította össze a Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filótea cím ű művét. 1608 decemberében jelent meg nyomtatásban. E könyvecske, amely meg akarta mutatni a keresztényeknek, hogy a megszentelődés nem függ egy megha tározott élethelyzettől vagy sajátos állapottól, hamarosan csodás sikert ér t el.\nChantal asszonyhoz fűződő mély és bensőséges barátsága segítette abb an, hogy megvalósíthassa egyik legkedvesebb tervét: egy olyan kontemplatív női szerzet alapítását, amelynek nincs szigorú klauzúrája, s tagjai a feleb aráti szeretetnek szentelik magukat. A rendnek olyan -- emberi szempontokra is figyelő -- szabályzatot akart adni, hogy gyenge egészségű, beteg vagy ö reg nők is tagjai lehessenek. Chantal asszony és két társa 1610. június 6-á n kezdte meg a közös életet a szabályok szerint, amelyeket Ferenc adott nek ik. A vizitációs nővérek száma gyorsan növekedett, még Ferenc életében 12 k olostoruk jött létre.\nA nővérek között egészen rendkívüli egyéniségek is v oltak. A velük való bensőséges kapcsolat Ferenc gondolkodásának és belső él etének fejlődését egyre inkább misztikus irányba terelte. Az idők folyamán e témakörben gyűjtött tapasztalatai és meglátásai, melyeket rendszeresen fö ljegyzett, lassan formát öltöttek és egységes tanítássá álltak össze az Ért ekezés az istenszeretetről vagy Teotimus című munkájában. A könyv végső kia lakítása sok fáradságába került. 1616 júliusában jelent meg, és rövid idő a latt a lelki irodalom klasszikus írásává lett. Benne a legjobb formájában f ejeződik ki Szalézi Szent Ferenc misztikája, amely egyszerre számol az akar attal és az érzelemmel.\nKezdettől fogva ismételten félreértették ezt az ír ást, és érzelgős, kétes ízlésű, édeskés jámborkodásnak értelmezték. A valós ág azonban az, hogy Szalézi Ferenc szelídsége nyilvánul meg abban, ahogy -- emberi és igen megértő módon -- szólni tudott az emberekhez, miközben az a szkézis síkján nagyon szigorú és igényes volt. Azokat, akik a vezetésére bí zták magukat, tökéletes lemondásra kötelezte, mely a legkisebb dolgokra is kiterjedt annak érdekében, hogy a tökéletes benső önkiüresítést a gyakran n agyon kemény külső vezekléssel egyesítsék.\nA Teotimus kiadása egybeesik Fe renc saját benső életének fordulatával, amely ettől fogva magányosabb lett és kifejezett aszkétikus vonásokat öltött. Gondoskodott arról is, hogy a Ch antal anyához fűződő kapcsolatából minden olyan vonás eltűnjön, amely inkáb b szolgálja az emberi kedvtelést, mint Isten közös szolgálatát. Még többet foglalkozott egyházmegyéjének ügyeivel, és lemondott arról, hogy több könyv et írjon.\nUtoljára 1618-ban utazott Párizsba. Ez az út valóságos diadalmen et volt, oly nagy tiszteletadással vették körül. A fővárosban megismerkedet t De Paul Vincével és Angelique Arnault anyával, a Port- Royal apátnőjével, aki egyik leglelkesebb tanítványa lett. Ebben az időben azonban gyengülni kezdett szervezete, amely sohasem volt ellenálló. 1620-ban engedélyt kapott , hogy testvérét, János-Ferencet, segédpüspökként maga mellé vegye.\n1622-b en kénytelen volt Savoya hercegét Avignonba kísérni. Közeli halálának sejte lmével indult útnak. Hazatérőben megállapodott Lyonban, és ott a vizitációs kolostor kertész-házacskájában szállt meg. Néhány órára még egyszer láthat ta Chantal anyát. December 27-én agyvérzés lépett föl nála, ami másnap a ha lálát okozta. Halála után életszentségének híre állandóan növekedett, írása i számtalan új kiadást értek meg.\nSzalézi Ferencet 1661. december 8-án bol doggá, 1665. április 19-én szentté avatták; 1877. november 16-án egyháztaní tóvá nyilvánították. Ünnepét a római naptárba 1666-ban vették föl, január 2 9-re. 1969-ben áttették január 24-re, amely napon 1623-ban Annecyben elteme tték.\nTörténetek életéből\nSzalézi Szent Ferencnél elsősorban az emberekke l való jóságos bánásmódját kell kiemelnünk. Jellemző rá egy ezzel kapcsolat os mondata: ,,Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecet tel.'' Vagy ahogyan De Paul Vince mondta megismerkedésük után: ,,Milyen jó lehet az Isten, ha már a genfi püspök ilyen jó!''\nÍme egy a vele történt s zámtalan eset közül:\nEgy nemesi származású, de egyébként goromba ember val ami miatt különlegesen gyűlölte Szalézi Ferencet. Egy este szolgáival és ku tyáival fölvonult a püspök háza elé, s ott egész éjszaka pokoli lármát csap tak. Az emberek vadászkürtöket fújtak és pisztollyal lövöldöztek, a kutyákn ak pedig a fülét csipkedték, hogy minél jobban vonítsanak. Ez több éjszakán át megismétlődött, sőt egyre pimaszabbak és arcátlanabbak lettek. A püspök házanépe rájuk akart rontani, Szalézi Ferenc azonban visszatartotta őket, bár ő sem talált nyugalmat. Ezt mondta: ,,Ó, nem is olyan rossz ez! Mi lega lább fűtött szobában ülünk, de azok a szegény fickók odakinn, akik szintén nem alhatnak, még fázni is kénytelenek hozzá.''\nMásnap Ferenc találkozott ellenfelével a városban. Rögtön odasietett hozzá, és olyan barátságosan és derűsen köszöntötte, hogy az egészen lefegyverezve érezte magát, őszintén b ocsánatot kért és gyerekes ellenségeskedésére fátylat borított.\nImádság\nI stenünk, ki úgy akartad, hogy Szent Ferenc püspök a lelkek üdvösségére mind enkinek mindene legyen, engedd jóságosan, hogy testvéreinket szolgálva mi i s tanúságot tegyünk gyengéd szeretetedről!\nDiós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Szalézi Ferenc-Bonaventura 1567. augusztus 21-én szü letett Franciaországban, Thorens közelében, a salesi kastélyban. Családja a z ősi savoyai nemességhez tartozott és mélységesen ragaszkodott katolikus h itéhez abban az országban, amely nagyrészt elfogadta a kálvinizmust. A szám os gyermek között Ferenc volt a legidősebb: kilenc testvére következett még utána. Első tanítója és nevelője a kastély káplánja, Jean Déage volt, aki egész pályáján kitartott mellette.
Ferenc a La Roche-i és az annecyi kollégiumokba járt, majd 1562-től a jezsuitáknál tanult Párizsban. Már tize negy éves korában föladták neki a tonzúrát, hogy egyházi javadalmakat élvez hessen, pedig családja éppenséggel nem szánta őt papi pályára.
1586 d ecemberében megismerte Kálvin eleve-elrendelés tanát. Azt hitte, hogy ő is az örök kárhozatra van rendelve; de azért hű maradt a katolikus hithez, s c sak akkor lábolt ki a válságból, amikor magáévá tette Lessius elméletét, am ely szerint Isten az eleve-elrendelésnél számításba veszi az ember érdemeit .
1588 nyarán a vallásháborúk kezdték bizonytalanná tenni Párizs körn yékét, ezért apja visszahívta Savoyába, hogy azután Padovába küldje. A csal ád akarata iránti engedelmességből jogot tanult, személyes érdeklődésének k ielégítésére pedig teológiát. Jezsuiták és teatinusok révén megismerte A le lki harc című könyvet, és ez nagy hatást gyakorolt lelkiéletének további fe jlődésére. 1591. szeptember 5- én elnyerte a jogi doktorátust, majd egy róm ai és loretói zarándoklat után 1592 tavaszán visszatért Savoyába.
Ett ől kezdve szilárd volt elhatározása, hogy pap lesz. A házasságot, amelyet c saládja előkészített számára, visszautasította. Nagybátyja, Szalézi Lajos k anonok azon volt, hogy támogassa atyja ellenállásának legyőzésében. Összekö ttetésbe lépett a genfi püspökkel, és titokban elintézte, hogy Ferenc pápai kinevező okmányt kapjon, amely neki adományozza a genfi Szent Péter-káptal an préposti címét. Az egyházmegyében ez volt a püspök után a legmagasabb ra ng. Ez hízelgett a családi hiúságnak, és így az apa beleegyezését adta. Fer encet 1593. december 18-án pappá szentelték.
Először Thono vagy Chabl ais vidékének lelkipásztori ellátását bízták rá, olyan területét, amelyet a berniek hódítása után, 1536-ban erőszakkal kálvinizmusra ,,térítettek''. M iután a savoyai herceg visszahódította, most helyre kellett állítani a kato likus hitet a vidéken. Ez a feladat Ferenc számára súlyos testi megpróbálta tásokat jelentett: hajléktalanságot a hegyi tél hidegében és életveszélyes rajtaütéseket ellenfelei részéről. Nyilvános vitákat tartott és röpiratokat szerkesztett, amelyeket később Viták címen összefoglalt; ezenkívül kiadta első művét A szent Kereszt zászlajának védelme címen.
Háromszor titok ban Genfbe utazott, hogy Kálvin utódjával, Bézával párbeszédet folytasson a hitről. A megtérések száma nagy volt. A sikerek nyomán a püspök Ferencet k inevezte segédpüspökévé. Ebben a minőségben járt Rómában és Párizsban. Pári zsban megismerte Acarie asszonyt, és szoros kapcsolatot alakított ki a váro s vallásilag legjelentősebb köreivel. Miközben hazafelé tartott, meghalt Gr anier genfi püspök. Utódjául Ferencet választották 1602. december 8-án. Szé khelye Annecyben volt a kálvinista reformáció miatt.
Ettől fogva Fere nc minden erejét a hegyvidéki püspökség lelkipásztori feladataira mozgósíto tta. Személyre való tekintet nélkül egyaránt szolgálatára állt a nemeseknek , a polgároknak és a szegényparasztoknak. Mindenkinek mindene lett. Kortárs ai teljes joggal látták benne a tettrekész, kötelességének élő püspök eszmé nyképét. Minden eszközzel azon fáradozott, hogy a katolikus keresztényekbe olyan személyes jámborságot ültessen el, amely állja az összehasonlítást a kálvinistákéval. Korlátozás nélkül áldozott időt és fáradságot azok személy es irányítására és lelki vezetésére, akik rábízták magukat. 1604 márciusátó l Chantal asszony állt közöttük az első helyen, akivel egy Dijonban tartott nagyböjti prédikáció alkalmával találkozott. Azokból a levelekből és kiseb b értekezésekből, amelyeket unokahúgának, Charmoisy asszonynak írt, állítot ta össze a Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filótea című művét. 1608 decemberéb en jelent meg nyomtatásban. E könyvecske, amely meg akarta mutatni a keresz tényeknek, hogy a megszentelődés nem függ egy meghatározott élethelyzettől vagy sajátos állapottól, hamarosan csodás sikert ért el.
Chantal assz onyhoz fűződő mély és bensőséges barátsága segítette abban, hogy megvalósít hassa egyik legkedvesebb tervét: egy olyan kontemplatív női szerzet alapítá sát, amelynek nincs szigorú klauzúrája, s tagjai a felebaráti szeretetnek s zentelik magukat. A rendnek olyan -- emberi szempontokra is figyelő -- szab ályzatot akart adni, hogy gyenge egészségű, beteg vagy öreg nők is tagjai l ehessenek. Chantal asszony és két társa 1610. június 6-án kezdte meg a közö s életet a szabályok szerint, amelyeket Ferenc adott nekik. A vizitációs nő vérek száma gyorsan növekedett, még Ferenc életében 12 kolostoruk jött létr e.
A nővérek között egészen rendkívüli egyéniségek is voltak. A velük való bensőséges kapcsolat Ferenc gondolkodásának és belső életének fejlődé sét egyre inkább misztikus irányba terelte. Az idők folyamán e témakörben g yűjtött tapasztalatai és meglátásai, melyeket rendszeresen följegyzett, las san formát öltöttek és egységes tanítássá álltak össze az Értekezés az iste nszeretetről vagy Teotimus című munkájában. A könyv végső kialakítása sok f áradságába került. 1616 júliusában jelent meg, és rövid idő alatt a lelki i rodalom klasszikus írásává lett. Benne a legjobb formájában fejeződik ki Sz alézi Szent Ferenc misztikája, amely egyszerre számol az akarattal és az ér zelemmel.
Kezdettől fogva ismételten félreértették ezt az írást, és é rzelgős, kétes ízlésű, édeskés jámborkodásnak értelmezték. A valóság azonba n az, hogy Szalézi Ferenc szelídsége nyilvánul meg abban, ahogy -- emberi é s igen megértő módon -- szólni tudott az emberekhez, miközben az aszkézis s íkján nagyon szigorú és igényes volt. Azokat, akik a vezetésére bízták magu kat, tökéletes lemondásra kötelezte, mely a legkisebb dolgokra is kiterjedt annak érdekében, hogy a tökéletes benső önkiüresítést a gyakran nagyon kem ény külső vezekléssel egyesítsék.
A Teotimus kiadása egybeesik Ferenc saját benső életének fordulatával, amely ettől fogva magányosabb lett és k ifejezett aszkétikus vonásokat öltött. Gondoskodott arról is, hogy a Chanta l anyához fűződő kapcsolatából minden olyan vonás eltűnjön, amely inkább sz olgálja az emberi kedvtelést, mint Isten közös szolgálatát. Még többet fogl alkozott egyházmegyéjének ügyeivel, és lemondott arról, hogy több könyvet í rjon.
Utoljára 1618-ban utazott Párizsba. Ez az út valóságos diadalme net volt, oly nagy tiszteletadással vették körül. A fővárosban megismerkede tt De Paul Vincével és Angelique Arnault anyával, a Port- Royal apátnőjével , aki egyik leglelkesebb tanítványa lett. Ebben az időben azonban gyengülni kezdett szervezete, amely sohasem volt ellenálló. 1620-ban engedélyt kapot t, hogy testvérét, János-Ferencet, segédpüspökként maga mellé vegye.
1622-ben kénytelen volt Savoya hercegét Avignonba kísérni. Közeli halálának sejtelmével indult útnak. Hazatérőben megállapodott Lyonban, és ott a vizi tációs kolostor kertész-házacskájában szállt meg. Néhány órára még egyszer láthatta Chantal anyát. December 27-én agyvérzés lépett föl nála, ami másna p a halálát okozta. Halála után életszentségének híre állandóan növekedett, írásai számtalan új kiadást értek meg.
Szalézi Ferencet 1661. decemb er 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták; 1877. november 16-án egyháztanítóvá nyilvánították. Ünnepét a római naptárba 1666-ban vették fö l, január 29-re. 1969-ben áttették január 24-re, amely napon 1623-ban Annec yben eltemették.
Történetek életéből
Sza lézi Szent Ferencnél elsősorban az emberekkel való jóságos bánásmódját kell kiemelnünk. Jellemző rá egy ezzel kapcsolatos mondata: ,,Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.'' Vagy ahogyan De Paul Vin ce mondta megismerkedésük után: ,,Milyen jó lehet az Isten, ha már a genfi püspök ilyen jó!''
Íme egy a vele történt számtalan eset közül:
Egy nemesi származású, de egyébként goromba ember valami miatt különlegese n gyűlölte Szalézi Ferencet. Egy este szolgáival és kutyáival fölvonult a p üspök háza elé, s ott egész éjszaka pokoli lármát csaptak. Az emberek vadás zkürtöket fújtak és pisztollyal lövöldöztek, a kutyáknak pedig a fülét csip kedték, hogy minél jobban vonítsanak. Ez több éjszakán át megismétlődött, s őt egyre pimaszabbak és arcátlanabbak lettek. A püspök házanépe rájuk akart rontani, Szalézi Ferenc azonban visszatartotta őket, bár ő sem talált nyug almat. Ezt mondta: ,,Ó, nem is olyan rossz ez! Mi legalább fűtött szobában ülünk, de azok a szegény fickók odakinn, akik szintén nem alhatnak, még fáz ni is kénytelenek hozzá.''
Másnap Ferenc találkozott ellenfelével a v árosban. Rögtön odasietett hozzá, és olyan barátságosan és derűsen köszöntö tte, hogy az egészen lefegyverezve érezte magát, őszintén bocsánatot kért é s gyerekes ellenségeskedésére fátylat borított.
Imádság
Istenünk, ki úgy akartad, hogy Szent Ferenc püspök a lelkek üdvösségére mindenkinek mindene legyen, engedd jóságosan, hogy testvéreink et szolgálva mi is tanúságot tegyünk gyengéd szeretetedről!
Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240328T234809 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200124 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200125 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR