BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:3b411a1ad2d673dc77961655259fac06 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150204 SUMMARY:Liguori Szent Alfonz püspök és egyháztanító (emléknap) DESCRIPTION: Élete\n Ligouri Alfonz Mária régi, nemes nápolyi családból származott, nyo lc testvér között ő volt a legidősebb. Atyja ellentengernagyi rangban szolg ált a királyi hajóhadnál, az ő kívánságára Alfonz jogot tanult. Még nem vol t tizenhét éves, amikor tanulmányait kiváló eredménnyel bevégezve a polgári és egyházi jog doktora lett. Kétéves gyakornokság után önálló ügyvédként k ezdett működni és egymás után nyerte meg a rá bízott pereket.\n Huszonhét é vesen vállalta el a gravinai herceg milliós értékre menő perét a toszkánai nagyherceggel szemben -- és ezt a pert elvesztette. Ettől úgy megrendült, h ogy elhagyta a jogászi pályát, és elhatározta, hogy pap lesz. Először az or atoriánusok közé akart lépni, de ezt atyja konokul megakadályozta. Ezért vi lági pap lett. Teológiai tanulmányai végeztével felszentelték, és Nápolyban kezdett lelkipásztorkodni, nagyon modern módon. Belépett egy világi papokb ól álló missziós társulatba. E társulat szellemének megfelelően szorgalmazt a a lelkipásztorok mellett segítő hívek kiképzését. A hagyományos kereteken kívül is hitoktatásokat tartott a tudatlan népnek, és megszervezte a szegé nyek és betegek gondozását. Prédikációiban nagyon világosan, tárgyilagosan és egyszerűen beszélt, annyira, hogy a kor barokk cirádáihoz szokott fülekn ek elviselhetetlennek tűnt a stílusa. Ám épp komoly, egyszerű és tárgyilago s tanításával vonzotta maga köré a férfiakat.\n Ez a sokoldalú tevékenység azonban annyira igénybe vette a szervezetét, hogy súlyos beteg lett, és hos szabb időre fel kellett hagynia a munkával. Alfonz ekkor harminchat éves vo lt, és most következett élete második nagy fordulata. Lábadozásának idejét egy Scala nevű kis hegyi városban töltötte, az Amalfi-öböl felett. Észrevet te a hegyi pásztorok és parasztok mérhetetlen elhagyatottságát, akiket soha nem kerestek fel papok, noha a püspöki székhely mindössze két óra járásnyi ra volt a vidéktől. Elhatározta, hogy segíteni fog ezen a nyomorúságon. Hos szas gondolkodás és imádság után ő, aki korábban a nagyváros lelkipásztora volt, úgy határozott, hogy szerzetet alapít, amelynek rendeltetése a vidék elhagyatott népének lelki gondozása lesz. Így alakult meg 1732-ben a Redemp toristák, a Megváltóról nevezett missziós papok társulata. Csakhogy ez a ko rszak, amelyben a racionalizmus és az államegyháziság szelleme uralkodott, mindennek kedvezett, csak egy új rend születésének nem. Alfonz azonban állh atatosan küzdött terve megvalósulásáért. Mint jogász megtalálta a formát, m ellyel a Nápolyi királyság területén megindíthatta az új társulatot. S akko r is, amikor a helyzet teljesen kilátástalan volt, mert két első társa cser benhagyta, sőt a szószékről nyilvánosan gyalázták mint a gőg példaképét és annak mintáját, hogyan alázza meg Isten a felfuvalkodottakat, ő hűséges mar adt felismert küldetéséhez.\n A Redemptoristák kongregációja 1749-ben nyert e el a pápai jóváhagyást, és hamarosan -- különösen amikor Hofbauer Szent K elemen az Alpoktól északra fekvő országokba is elvitte a rendet -- az Egyhá z legnagyobb újkori férfi szerzetévé fejlődött, amely mind a mai napig tevé kenykedik, főleg népmissziókban és lelkipásztorkodásban.\n A nők számára Al fonz szemlélődő rendet alapított. Ezek az apácák, akik a Redemptorisszák ne vet viselik, számbelileg jóval kevesebben vannak, mint a redemptoristák, de a rendjük ma is széles körben elterjedt.\n Végezetül még a püspökség terhe is a vállára nehezedett. Jóllehet a mi fogalmaink szerint a Santa Agata de i Goti egyházmegye, amelyet Alfonz hatvanhat éves korában vett át, nem volt nagy, mégis utolsó erejét is kiszívta belőle, mert egyik kortársa szerint ez az egyházmegye olyan, mint ,,egy mindenféle vadállattal teli lepedő”, am it Szent Péter látott. Ezt kellett Alfonznak rendbe hoznia. Püspökségét tiz enhárom évig viselte, de közben sokat betegeskedett. Hetvenkét éves volt, a mikor a köszvény is gyötörni kezdte. Ennek következtében lett olyan, ahogy általában a művészek ábrázolják: vékony, kicsit meggörbült öregember. Beteg ágyát könyvekkel bástyázta körül, és az ágy végébe egy órát állíttatott, ho gy az figyelmeztesse: életének minden percét Isten országa javára kell szen telnie. Többször kérte a püspökség alóli felmentését, de a pápa ezt válaszo lta: ,,Boldog vagyok, ha Ligouri püspök a betegágyból kormányozza egyházmeg yéjét.” Csak hetvenkilenc évesen kapta meg az engedélyt, hogy elbúcsúzzon a z egyházmegyétől, és visszatérjen redemptorista testvérei közé.\n És ekkor még tizenkét év állt előtte! Ezeket az éveket Nápolytól délre, a Pagani mel letti kolostorban töltötte, s az idő múlásával gyarapodó szenvedések egyre inkább megérlelték. Súlyos lelkiismereti kételyek gyötörték olykor. Ilyen p erceiben a környezet riadtan hallgatta az öregember nyöszörgő imádságát: ,, Istenem, ne taszíts el magadtól, hiszen a pokolban nem szerethetlek téged!” \n Mások számára azonban mindvégig megmaradt a világosan látó, határozott, jó tanácsadónak. És hű maradt hozzá humora is, amely rá mindig jellemző vol t. Akkor is, amikor a kolostori közösség lustálkodó hétalvói bírálták amiat t, hogy a munkától kimerült testvéreinek nyugalmat, böjtöt és gyógyteákat r endelt. Vagy amikor öreg, a plébánia ellátására már képtelen papokat, akik lemondani nem akartak, finoman úgy mozdított ki a helyükből, hogy kinevezte őket székesegyházi kanonoknak.\n 1787. augusztus 1-én halt meg, kilencvene gy éves korában, rendtestvérei körében, Paganiban. XVI. Gergely pápa 1839-b en szentté, IX. Pius pápa pedig 1871-ben egyházdoktorrá avatta. Ünnepét még 1839- ben bevették a római naptárba, augusztus 2-re. 1969-től augusztus 1- én ünnepeljük.\n Legendáiból\n Egyszer népmisszióba ment néhány paptársáva l együtt, akiket sikerült megnyernie, hogy gyóntatóként kísérjék el. Úgy ut aztak, hogy Alfonz öszvéren lovagolt, a többiek pedig kocsiban ültek. Mikor a faluhoz közeledtek és az emberek látták őket, úgy vélték, hogy az öszvér en a többiek szolgája ül. Amidőn a szabad ég alatt ez a ,,szolga” prédikáln i kezdett, ámulva súgtak össze a hallgatók: ,,Ha már a szakácsuk így tud pr édikálni, hogyan fog beszélni a többi!” Prédikációi elérték, hogy az Istenn el történt kiengesztelődés, a gyónás után az emberek egymással is nyilvános an kibékültek.\n Alfonz hatvanöt éves volt, amikor egy napon Paganiban a re demptorista kolostor kapuján a pápai nuncius küldötte zörgetett, és a kolos tor elöljáróját kereste. Amikor bevezették Alfonz szobájába, ezekkel a szav akkal hajolt meg előtte a küldött: ,,Püspöki méltóságod legengedelmesebb sz olgája!” Alfonz megdöbbenve kérdezte: ,,Mit mond??!” Erre a küldött: ,,A pá pa kinevezte önt Agata dei Goti püspökévé” és átadta a kinevező okmányt. Al fonz azonnal tollat ragadott, és minden ellenérvét összefoglalta levelébe, melyet ezzel az intelemmel adott át a küldöttnek: ,,Soha többé a szemem elé ne kerüljön ilyen szerencsétlen hírrel! A halálomat okozná!” De a pápa vál tozatlanul kitartott szándéka mellett, s ettől Alfonz úgy megbetegedett, ho gy az utolsó kenetet is feladták neki.\n Imádság\n Istenünk, ki újra meg ú jra megajándékozod Egyházadat a szentekkel, akik példát mutatnak az erényes életre, kérünk, add, hogy Ligouri Szent Alfonz példáját követve mi is buzg ón munkálkodjunk a lelkek üdvösségéért, és a mennyben elnyerhessük jutalmad at!\n Forrás: Diós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Ligouri Alfonz Mária régi, nemes nápolyi csa ládból származott, nyolc testvér között ő volt a legidősebb. Atyja ellenten gernagyi rangban szolgált a királyi hajóhadnál, az ő kívánságára Alfonz jog ot tanult. Még nem volt tizenhét éves, amikor tanulmányait kiváló eredménny el bevégezve a polgári és egyházi jog doktora lett. Kétéves gyakornokság ut án önálló ügyvédként kezdett működni és egymás után nyerte meg a rá bízott pereket.
Huszonhét évesen vállalta el a gravinai herceg milliós érté kre menő perét a toszkánai nagyherceggel szemben -- és ezt a pert elvesztet te. Ettől úgy megrendült, hogy elhagyta a jogászi pályát, és elhatározta, h ogy pap lesz. Először az oratoriánusok közé akart lépni, de ezt atyja konok ul megakadályozta. Ezért világi pap lett. Teológiai tanulmányai végeztével felszentelték, és Nápolyban kezdett lelkipásztorkodni, nagyon modern módon. Belépett egy világi papokból álló missziós társulatba. E társulat szellemé nek megfelelően szorgalmazta a lelkipásztorok mellett segítő hívek kiképzés ét. A hagyományos kereteken kívül is hitoktatásokat tartott a tudatlan népn ek, és megszervezte a szegények és betegek gondozását. Prédikációiban nagyo n világosan, tárgyilagosan és egyszerűen beszélt, annyira, hogy a kor barok k cirádáihoz szokott füleknek elviselhetetlennek tűnt a stílusa. Ám épp kom oly, egyszerű és tárgyilagos tanításával vonzotta maga köré a férfiakat.
Ez a sokoldalú tevékenység azonban annyira igénybe vette a szervezetét , hogy súlyos beteg lett, és hosszabb időre fel kellett hagynia a munkával. Alfonz ekkor harminchat éves volt, és most következett élete második nagy fordulata. Lábadozásának idejét egy Scala nevű kis hegyi városban töltötte, az Amalfi-öböl felett. Észrevette a hegyi pásztorok és parasztok mérhetetl en elhagyatottságát, akiket soha nem kerestek fel papok, noha a püspöki szé khely mindössze két óra járásnyira volt a vidéktől. Elhatározta, hogy segít eni fog ezen a nyomorúságon. Hosszas gondolkodás és imádság után ő, aki kor ábban a nagyváros lelkipásztora volt, úgy határozott, hogy szerzetet alapít , amelynek rendeltetése a vidék elhagyatott népének lelki gondozása lesz. Í gy alakult meg 1732-ben a Redemptoristák, a Megváltóról nevezett missziós p apok társulata. Csakhogy ez a korszak, amelyben a racionalizmus és az állam egyháziság szelleme uralkodott, mindennek kedvezett, csak egy új rend szüle tésének nem. Alfonz azonban állhatatosan küzdött terve megvalósulásáért. Mi nt jogász megtalálta a formát, mellyel a Nápolyi királyság területén megind íthatta az új társulatot. S akkor is, amikor a helyzet teljesen kilátástala n volt, mert két első társa cserbenhagyta, sőt a szószékről nyilvánosan gya lázták mint a gőg példaképét és annak mintáját, hogyan alázza meg Isten a f elfuvalkodottakat, ő hűséges maradt felismert küldetéséhez.
A Redemp toristák kongregációja 1749-ben nyerte el a pápai jóváhagyást, és hamarosan -- különösen amikor Hofbauer Szent Kelemen az Alpoktól északra fekvő orszá gokba is elvitte a rendet -- az Egyház legnagyobb újkori férfi szerzetévé f ejlődött, amely mind a mai napig tevékenykedik, főleg népmissziókban és lel kipásztorkodásban.
A nők számára Alfonz szemlélődő rendet alapított. Ezek az apácák, akik a Redemptorisszák nevet viselik, számbelileg jóval ke vesebben vannak, mint a redemptoristák, de a rendjük ma is széles körben el terjedt.
Végezetül még a püspökség terhe is a vállára nehezedett. Jó llehet a mi fogalmaink szerint a Santa Agata dei Goti egyházmegye, amelyet Alfonz hatvanhat éves korában vett át, nem volt nagy, mégis utolsó erejét i s kiszívta belőle, mert egyik kortársa szerint ez az egyházmegye olyan, min t ,,egy mindenféle vadállattal teli lepedő”, amit Szent Péter látott. Ezt k ellett Alfonznak rendbe hoznia. Püspökségét tizenhárom évig viselte, de köz ben sokat betegeskedett. Hetvenkét éves volt, amikor a köszvény is gyötörni kezdte. Ennek következtében lett olyan, ahogy általában a művészek ábrázol ják: vékony, kicsit meggörbült öregember. Betegágyát könyvekkel bástyázta k örül, és az ágy végébe egy órát állíttatott, hogy az figyelmeztesse: életén ek minden percét Isten országa javára kell szentelnie. Többször kérte a püs pökség alóli felmentését, de a pápa ezt válaszolta: ,,Boldog vagyok, ha Lig ouri püspök a betegágyból kormányozza egyházmegyéjét.” Csak hetvenkilenc év esen kapta meg az engedélyt, hogy elbúcsúzzon az egyházmegyétől, és visszat érjen redemptorista testvérei közé.
És ekkor még tizenkét év állt el őtte! Ezeket az éveket Nápolytól délre, a Pagani melletti kolostorban töltö tte, s az idő múlásával gyarapodó szenvedések egyre inkább megérlelték. Súl yos lelkiismereti kételyek gyötörték olykor. Ilyen perceiben a környezet ri adtan hallgatta az öregember nyöszörgő imádságát: ,,Istenem, ne taszíts el magadtól, hiszen a pokolban nem szerethetlek téged!”
Mások számára a zonban mindvégig megmaradt a világosan látó, határozott, jó tanácsadónak. É s hű maradt hozzá humora is, amely rá mindig jellemző volt. Akkor is, amiko r a kolostori közösség lustálkodó hétalvói bírálták amiatt, hogy a munkától kimerült testvéreinek nyugalmat, böjtöt és gyógyteákat rendelt. Vagy amiko r öreg, a plébánia ellátására már képtelen papokat, akik lemondani nem akar tak, finoman úgy mozdított ki a helyükből, hogy kinevezte őket székesegyház i kanonoknak.
1787. augusztus 1-én halt meg, kilencvenegy éves koráb an, rendtestvérei körében, Paganiban. XVI. Gergely pápa 1839-ben szentté, I X. Pius pápa pedig 1871-ben egyházdoktorrá avatta. Ünnepét még 1839- ben be vették a római naptárba, augusztus 2-re. 1969-től augusztus 1-én ünnepeljük .
Legendáiból
Egyszer népmisszióba ment néhány paptársával együtt, akiket sikerült megnyernie, hogy gyóntatóként kísérjék el. Úgy utaz tak, hogy Alfonz öszvéren lovagolt, a többiek pedig kocsiban ültek. Mikor a faluhoz közeledtek és az emberek látták őket, úgy vélték, hogy az öszvéren a többiek szolgája ül. Amidőn a szabad ég alatt ez a ,,szolga” prédikálni kezdett, ámulva súgtak össze a hallgatók: ,,Ha már a szakácsuk így tud préd ikálni, hogyan fog beszélni a többi!” Prédikációi elérték, hogy az Istennel történt kiengesztelődés, a gyónás után az emberek egymással is nyilvánosan kibékültek.
Alfonz hatvanöt éves volt, amikor egy napon Paganiban a redemptorista kolostor kapuján a pápai nuncius küldötte zörgetett, és a ko lostor elöljáróját kereste. Amikor bevezették Alfonz szobájába, ezekkel a s zavakkal hajolt meg előtte a küldött: ,,Püspöki méltóságod legengedelmesebb szolgája!” Alfonz megdöbbenve kérdezte: ,,Mit mond??!” Erre a küldött: ,,A pápa kinevezte önt Agata dei Goti püspökévé” és átadta a kinevező okmányt. Alfonz azonnal tollat ragadott, és minden ellenérvét összefoglalta leveléb e, melyet ezzel az intelemmel adott át a küldöttnek: ,,Soha többé a szemem elé ne kerüljön ilyen szerencsétlen hírrel! A halálomat okozná!” De a pápa változatlanul kitartott szándéka mellett, s ettől Alfonz úgy megbetegedett, hogy az utolsó kenetet is feladták neki.
Imádság
Istenünk, ki újra meg újra megajándékozod Egyházadat a szentekkel, akik példát mutat nak az erényes életre, kérünk, add, hogy Ligouri Szent Alfonz példáját köve tve mi is buzgón munkálkodjunk a lelkek üdvösségéért, és a mennyben elnyerh essük jutalmadat!
Forrás: D iós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240329T142030 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220801 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220802 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR