BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100713T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:3fe6ab5ee81a9bec7f634809126f3649 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Lellisi Szent Kamill DESCRIPTION: Élete, munkássága\n Kamilló egy abruzzói katonatisztnek és a nála öt eszte ndővel idősebb feleségének volt a -- későn született -- fia. „Nehéz” gyerme knek számított. Édesapja ritkán volt otthon, édesanyját pedig korán, tizenk ét éves korában elvesztette.\n Édesapja iskolába küldte, de Kamillónak nem fűlött a foga a tanuláshoz. Inkább csavargott, kockázott és kártyázott. Ezé rt az édesapja arra gondolt, hogy katonának adja. Ebben az időben szinte cs ak zsoldos csapatok voltak, amelyek különféle kalandos vállalkozások céljár a verbuválódtak; ha nem kellett harcolniok, valahol elszállásolták őket, s játékkal, verekedéssel üthették el az idejüket.\n Az apa is, a fiú is ahhoz a sereghez állt be, amelyiknek a törökkel való hadakozás volt a feladata. Ancona felé tartva, ahol hajóra kellett volna szállniuk, Lellisi hadnagy me ghalt. Kamilló is megbetegedett, lázas volt. A jobb bokáját is felhorzsolta , és a seb, mivel nem vetett rá ügyet, begyulladt és kezdett gennyedni. Egy szál magában a világon, pénz nélkül, betegen -- Kamilló megfogadta, hogy f erences lesz. De amikor állapota jobbra fordult, elfelejtette az egészet.\n Mielőbb vissza akart kerülni a sereghez, amely Lepantónál ragyogó győzelme t aratott. De a seb a lábán ezt nem tette lehetővé. Így Rómába ment, hogy a Szent Jakab-kórházban kezeltesse magát. Ez nem a mai értelemben vett kórhá z volt. A betegápolók az öregek otthonaiban, az árvaházakban és a hajléktal anok menhelyein is dolgoztak, és teljesen képzetlenek voltak; a legtöbbjük maga is beteg volt, csak éppen nem fekvő, és így akartak némi hasznot hajta ni; vagy olyan emberek voltak, akik semmi más munkára nem voltak alkalmasak , sőt nemegyszer betörők, akik itt húzták meg magukat. A kezelés idejére Ka milló is beállt betegápolónak, de mert összeférhetetlennek, fegyelmezetlenn ek bizonyult, és szenvedélye volt a szerencsejáték, hamarosan elbocsátották .\n A velencei sereghez szegődött, és Cattaro előtt harcolt a törökök ellen . Utána a spanyolokhoz állt be, akik Afrika ellen indítottak hadat. Az átke léskor nagy vihar támadt. Kamillónak eszébe jutott a fogadalma, és megismét elte, de megint nem tartotta meg, ehelyett egész zsoldját, sőt még a kabátj át és az ingét is elkockázta.\n Azt remélte, hogy Manfredoniában újra a vel enceiek szolgálatába állhat, de csalódott, így koldulásra kényszerült. Végü l egy ember, látva, hogy erős, jól megtermett fiatalember, szerzett neki mu nkát: a kapucinus kolostor építésében kellett segítenie. Eleinte nem ízlett neki a munka, de lassan kezdte magát jól érezni ebben a környezetben. Majd egy szomszédos kolostor meglátogatásakor igazi megtérést élt át. Annyira f eltűnő volt a megváltozása, hogy a kapucinusok fölvették posztulánsnak. A b űnbánat jegyében és az alázat szellemében folytatta az építést. De mégis el kellett küldeni, mert a lábán kiújult a seb.\n Ismét Rómába ment, a Szent Jakab-kórházba. Több mint három esztendőbe telt, míg lábán a seb végre össz eforrt. Kamilló úgy élte végig ezt a három évet, mintha novícius lett volna a kapucinusoknál. Ám amikor végre visszatérhetett a kolostorba, a seb ismé t felnyílt, így nem engedték meg neki, hogy belépjen. Visszatért a Szent Ja kab- kórházba, de most már végérvényesen. Örömmel fogadták, majdnem megvála sztották a ház vezetőjévé. Nagy szeretettel ápolta a betegeket és fájt neki , hogy a többi ápoló szeretetlenül bánt velük.\n Embereket kellene találni -- jutott újra meg újra eszébe --, akik készek volnának embertársaikban Kri sztust látni és szolgálni. S valóban, nem sokkal később talált öt embert, n égy világit és egy papot, akik hasonlóképpen gondolkodtak és szívesen lette k volna tagjai egy közösségnek. Csakhogy a kórházban nem nézték a dolgot jó szemmel. Ellenkezőleg, Kamillónak szemére vetették, hogy széthúzást szít, és hatalomra törekszik. Gyóntatója, Néri Szent Fülöp gőgnek minősítette, ho gy világi létére közösséget akar vezetni. Kamilló tehát harminckét évesen b eült az iskolapadba, és elkezdett latint tanulni. Két év múlva pappá szente lték. A gyóntatója azonban továbbra is kitartott amellett, hogy Kamillónak nincs küldetése arra, hogy közösséget alapítson. Ugyanakkor egyre nyilvánva lóbbá vált, hogy az Egyházban igenis szükség van ilyen társaságra (a női be tegápoló közösségek ebben az időben még nem léteztek).\n A Szent Jakab-kolo storban is mindent elkövettek, hogy akadályokat gördítsenek elé. Kamilló vé gül társaival elment onnan, így „a betegeket szolgálók társasága”, ahogy ma gukat nevezték, legalább szabaddá vált, és módja nyílt rá, hogy más kórháza kban vagy magánházaknál a betegek és a haldoklók szolgálatára szentelje mag át.\n Eleinte a társaságnak csak két helyisége volt a Tiberis mellett, az i s nedves; utána került egy több szobás lakás, végül a Mária Magdolna- templ omnál otthonra találtak. Emellett ugyanis volt egy elhanyagolt épület, amel y valamikor kórház volt. Ezt helyreállíthatták maguknak.\n Hogy fel lehesse n ismerni a betegeket szolgálók társaságát, Kamilló egy vörös keresztet tet t a ruhájukra. (Amikor Henri Dunant 300 évvel később megalapította a Nemzet közi Vöröskeresztet, ezt a jelet vette át.) Rómában hamarosan felfigyeltek a közösség tagjaira és önzetlenségükre. Kivált Kamillóra, aki elöl járt a j ó példával: semmilyen munka nem volt számára lealacsonyító vagy taszító, ha arról volt szó, hogy könnyíthet a betegek szenvedésein.\n 1591-ben XIV. Ge rgely pápa jóváhagyását adta a betegeket szolgáló kongregációhoz; Kamillót egyhangúlag megválasztották generálisnak. Csakhamar másutt is szívesen láto tt vendégek lettek a betegeket szolgáló közösségének tagjai -- Nápolyban, G enovában, Milánóban, aztán lassanként Itália minden nagyobb városában. Sok fiatal, aki látta munka közben Kamillót és társait, vonzódott hozzájuk, és a betegápolást választotta hivatásul. Különös adományuk volt a betegeket sz olgálóknak a haldoklók előkészítéséhez. Innen érthető, hogy a nép a „jó hal ál testvérei”-nek nevezte őket.\n Sokan szolgálatuk ellátásába haltak bele: Nolában öten elkapták az általuk ápolt betegektől a pestist, amikor pedig Nápolyban tífuszjárvány tört ki, negyvenheten lettek tífuszosok, s közülük tizenöten bele is haltak.\n Még súlyosabb próbatételt jelentett, hogy Campa gnában éhínség támadt, és a teljesen lesoványodott, összeaszott emberek, ak ikben már alig-alig volt élet, ezrével tódultak Rómába. A túlnépesedett vár osban kiütéses tífusz (flekk-tífusz) tört ki, s a megbetegedettek ápolása k özben a betegápoló testvéreknek mintegy a fele életét vesztette.\n 1598 tel én Rómában nagy árvíz volt, s Kamilló hat társával kétszáz betegnek mentett e az életét: ahogy a víz egyre magasabbra emelkedett, ők hordták őket a mer edek csigalépcsőn egy emelettel mindig följebb.\n A sok új alapítvány miatt Kamillónak egyre többet kellett utaznia. Az utakat többnyire gyalog vagy l óháton tette meg -- ez emberfelettien nagy megerőltetést jelentett a beteg embernek: a lábán a seb még mindig gennyedt, és nagy fájdalmakat okozott ne ki, ehhez járult egy súlyos csonttörés, továbbá vese és gyomorbántalmai.\n A sok külső és belső gond élete vége felé még tetéződött. Kamillónak az vol t az álláspontja, hogy közössége tagjainak mindenféle munkára készen kell á llniuk a betegek körül. Ezzel a kórházak eléggé visszaéltek, így előfordult , hogy papok súrolták a padlót és mosták a szennyest. Ez ellenkezést váltot t ki a közösségen belül. De elégedetlenkedés támadt amiatt is, hogy Kamilló egyre újabb kórházak átvételével tetemes adósságot csinált.\n 1607-ben lem ondott a generálisi tisztségről, az utazásokkal és a betegápolással azonban nem hagyott fel. Még ha teljesen kimerült volt is, odavonszolta magát az á ltala annyira szeretett betegekhez. S ha a társai arra kérték, mondjon neki k valamit, akkor újra meg újra ezt mondta: ,,Szeretet, szeretet! A legszíve sebben meghalnék, amikor mindig csak azt mondom nektek: ťSzeretet, szeretet !Ť De nem tehetek róla, nem tudok mást mondani.''\n 1614. július 14-én Kami lló meghalt. A virágzó közösségeket, amelyeket hátrahagyott, a következő sz ázadokban újra meg újra megtizedelték a járványok. Tizenhárom tartományban még ma is mintegy kétezer tagja van ennek a kongregációnak.\n Lellisi Kamil lót 1746-ban avatták szentté, s 1886-ban lett a kórházak, a betegek és a ha ldoklók védőszentje; neve ott szerepel azokban az imákban, melyeket az Egyh áz a haldoklókért mond; 1929-ben XI. Pius az ő oltalma alá helyezte a beteg ápolói hivatást.\n Ünnepét 1762-ben vették fel a római naptárba, július 18- i dátummal. 1969-ben áthelyezték július 14-re.\n \n Legendáiból\n \n Állí tólag mielőtt Kamilló megszületett volna, az édesanyjának álma volt. Látott egy nagy csapat fiú élén valakit, aki messze kiemelkedett a többi közül, s az összes fiúnak piros kereszt volt a mellén. Így azt remélte, hogy fia fo g születni, akiből egyszer majd híres keresztes vitéz vagy szerzetes, sőt s zent lesz. Jóllehet eleinte nem sok remény volt rá, az álom mégis valóra vá lt: 1595-ben lehetett először vörös keresztet látni a törökök elleni hadjár at alkalmával az egyik csatatéren, mégpedig nem a harcra buzdítás, hanem az életmentés szolgálatában. Kamilló nyolc társa is hadba vonult, és mindkét tábor sebesültjeit ápolták.\n Egy alkalommal a pápa meglátogatta a Szentlél ek-kórházat, ahol Kamilló a legszívesebben dolgozott. Amikor megérkezett, s zemrehányást tettek Kamillónak, amiért abban a köpenyben fogadta, amelyben a betegeket is ápolta. Erre ő így válaszolt: „Hogyan? Amikor magával Kriszt ussal vagyok elfoglalva (a betegeire gondolt!), akkor miért öltöznék át a h elytartója tiszteletére?”\n Kamilló szeretete és áldozatkészsége nem ismert határokat: egyaránt gondja volt a bűnözőkre, a csavargókra, a szegényekre és a társadalom legkülönfélébb kitagadottjaira. Buzgalmában tette ezt a szá munkra furcsán hangzó kijelentést:”Ha nem volnának szegények, ki kellene ás ni a közepéig a földet, hogy találjunk néhányat!” Egy nap úgy déltájban meg jelent a szakács, és közölte, hogy nem tud főzni, mert a házban nincs semmi ehető. „Azért csak csengess ebédre -- mondta Kamilló --, majd segít az Ist en.” Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, megállt a kapu előtt egy szekér, tele finom liszttel -- egy jótevőjük küldte. Gyorsan nekiálltak sütni, és -- ha kicsit késve is - - asztalhoz ülhettek.\n \n Imádság\n \n Istenünk, ki Szent Kamill áldozópapodat a betegek rendkívüli szeretetének kegyelméve l ékesítetted, kérünk, érdemeiért áraszd szívünkbe szereteted lelkét, hogy testvéreinkben neked szolgáljunk, és halálunk óráján biztonsággal költözhes sünk Hozzád!\n \n Forrás: Diós István: Szentek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
É lete, munkássága
Kamilló egy abruzzói katonatisztnek és a nála ö t esztendővel idősebb feleségének volt a -- későn született -- fia. „Nehéz” gyermeknek számított. Édesapja ritkán volt otthon, édesanyját pedig korán, tizenkét éves korában elvesztette.
Édesapja iskolába küldte, de Kam illónak nem fűlött a foga a tanuláshoz. Inkább csavargott, kockázott és kár tyázott. Ezért az édesapja arra gondolt, hogy katonának adja. Ebben az időb en szinte csak zsoldos csapatok voltak, amelyek különféle kalandos vállalko zások céljára verbuválódtak; ha nem kellett harcolniok, valahol elszállásol ták őket, s játékkal, verekedéssel üthették el az idejüket.
Az apa i s, a fiú is ahhoz a sereghez állt be, amelyiknek a törökkel való hadakozás volt a feladata. Ancona felé tartva, ahol hajóra kellett volna szállniuk, L ellisi hadnagy meghalt. Kamilló is megbetegedett, lázas volt. A jobb bokájá t is felhorzsolta, és a seb, mivel nem vetett rá ügyet, begyulladt és kezde tt gennyedni. Egy szál magában a világon, pénz nélkül, betegen -- Kamilló m egfogadta, hogy ferences lesz. De amikor állapota jobbra fordult, elfelejte tte az egészet.
Mielőbb vissza akart kerülni a sereghez, amely Lepan tónál ragyogó győzelmet aratott. De a seb a lábán ezt nem tette lehetővé. Í gy Rómába ment, hogy a Szent Jakab-kórházban kezeltesse magát. Ez nem a mai értelemben vett kórház volt. A betegápolók az öregek otthonaiban, az árvah ázakban és a hajléktalanok menhelyein is dolgoztak, és teljesen képzetlenek voltak; a legtöbbjük maga is beteg volt, csak éppen nem fekvő, és így akar tak némi hasznot hajtani; vagy olyan emberek voltak, akik semmi más munkára nem voltak alkalmasak, sőt nemegyszer betörők, akik itt húzták meg magukat . A kezelés idejére Kamilló is beállt betegápolónak, de mert összeférhetetl ennek, fegyelmezetlennek bizonyult, és szenvedélye volt a szerencsejáték, h amarosan elbocsátották.
A velencei sereghez szegődött, és Cattaro el őtt harcolt a törökök ellen. Utána a spanyolokhoz állt be, akik Afrika elle n indítottak hadat. Az átkeléskor nagy vihar támadt. Kamillónak eszébe juto tt a fogadalma, és megismételte, de megint nem tartotta meg, ehelyett egész zsoldját, sőt még a kabátját és az ingét is elkockázta.
Azt remélte , hogy Manfredoniában újra a velenceiek szolgálatába állhat, de csalódott, így koldulásra kényszerült. Végül egy ember, látva, hogy erős, jól megterme tt fiatalember, szerzett neki munkát: a kapucinus kolostor építésében kelle tt segítenie. Eleinte nem ízlett neki a munka, de lassan kezdte magát jól é rezni ebben a környezetben. Majd egy szomszédos kolostor meglátogatásakor i gazi megtérést élt át. Annyira feltűnő volt a megváltozása, hogy a kapucinu sok fölvették posztulánsnak. A bűnbánat jegyében és az alázat szellemében f olytatta az építést. De mégis el kellett küldeni, mert a lábán kiújult a se b.
Ismét Rómába ment, a Szent Jakab-kórházba. Több mint három eszten dőbe telt, míg lábán a seb végre összeforrt. Kamilló úgy élte végig ezt a h árom évet, mintha novícius lett volna a kapucinusoknál. Ám amikor végre vis szatérhetett a kolostorba, a seb ismét felnyílt, így nem engedték meg neki, hogy belépjen. Visszatért a Szent Jakab- kórházba, de most már végérvényes en. Örömmel fogadták, majdnem megválasztották a ház vezetőjévé. Nagy szeret ettel ápolta a betegeket és fájt neki, hogy a többi ápoló szeretetlenül bán t velük.
Embereket kellene találni -- jutott újra meg újra eszébe -- , akik készek volnának embertársaikban Krisztust látni és szolgálni. S való ban, nem sokkal később talált öt embert, négy világit és egy papot, akik ha sonlóképpen gondolkodtak és szívesen lettek volna tagjai egy közösségnek. C sakhogy a kórházban nem nézték a dolgot jó szemmel. Ellenkezőleg, Kamillóna k szemére vetették, hogy széthúzást szít, és hatalomra törekszik. Gyóntatój a, Néri Szent Fülöp gőgnek minősítette, hogy világi létére közösséget akar vezetni. Kamilló tehát harminckét évesen beült az iskolapadba, és elkezdett latint tanulni. Két év múlva pappá szentelték. A gyóntatója azonban tovább ra is kitartott amellett, hogy Kamillónak nincs küldetése arra, hogy közöss éget alapítson. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Egyházban ige nis szükség van ilyen társaságra (a női betegápoló közösségek ebben az időb en még nem léteztek).
A Szent Jakab-kolostorban is mindent elkövette k, hogy akadályokat gördítsenek elé. Kamilló végül társaival elment onnan, így „a betegeket szolgálók társasága”, ahogy magukat nevezték, legalább sza baddá vált, és módja nyílt rá, hogy más kórházakban vagy magánházaknál a be tegek és a haldoklók szolgálatára szentelje magát.
Eleinte a társasá gnak csak két helyisége volt a Tiberis mellett, az is nedves; utána került egy több szobás lakás, végül a Mária Magdolna- templomnál otthonra találtak . Emellett ugyanis volt egy elhanyagolt épület, amely valamikor kórház volt . Ezt helyreállíthatták maguknak.
Hogy fel lehessen ismerni a betege ket szolgálók társaságát, Kamilló egy vörös keresztet tett a ruhájukra. (Am ikor Henri Dunant 300 évvel később megalapította a Nemzetközi Vöröskereszte t, ezt a jelet vette át.) Rómában hamarosan felfigyeltek a közösség tagjair a és önzetlenségükre. Kivált Kamillóra, aki elöl járt a jó példával: semmil yen munka nem volt számára lealacsonyító vagy taszító, ha arról volt szó, h ogy könnyíthet a betegek szenvedésein.
1591-ben XIV. Gergely pápa jó váhagyását adta a betegeket szolgáló kongregációhoz; Kamillót egyhangúlag m egválasztották generálisnak. Csakhamar másutt is szívesen látott vendégek l ettek a betegeket szolgáló közösségének tagjai -- Nápolyban, Genovában, Mil ánóban, aztán lassanként Itália minden nagyobb városában. Sok fiatal, aki l átta munka közben Kamillót és társait, vonzódott hozzájuk, és a betegápolás t választotta hivatásul. Különös adományuk volt a betegeket szolgálóknak a haldoklók előkészítéséhez. Innen érthető, hogy a nép a „jó halál testvérei” -nek nevezte őket.
Sokan szolgálatuk ellátásába haltak bele: Nolában öten elkapták az általuk ápolt betegektől a pestist, amikor pedig Nápolyba n tífuszjárvány tört ki, negyvenheten lettek tífuszosok, s közülük tizenöte n bele is haltak.
Még súlyosabb próbatételt jelentett, hogy Campagná ban éhínség támadt, és a teljesen lesoványodott, összeaszott emberek, akikb en már alig-alig volt élet, ezrével tódultak Rómába. A túlnépesedett városb an kiütéses tífusz (flekk-tífusz) tört ki, s a megbetegedettek ápolása közb en a betegápoló testvéreknek mintegy a fele életét vesztette.
1598 t elén Rómában nagy árvíz volt, s Kamilló hat társával kétszáz betegnek mente tte az életét: ahogy a víz egyre magasabbra emelkedett, ők hordták őket a m eredek csigalépcsőn egy emelettel mindig följebb.
A sok új alapítván y miatt Kamillónak egyre többet kellett utaznia. Az utakat többnyire gyalog vagy lóháton tette meg -- ez emberfelettien nagy megerőltetést jelentett a beteg embernek: a lábán a seb még mindig gennyedt, és nagy fájdalmakat oko zott neki, ehhez járult egy súlyos csonttörés, továbbá vese és gyomorbántal mai.
A sok külső és belső gond élete vége felé még tetéződött. Kamil lónak az volt az álláspontja, hogy közössége tagjainak mindenféle munkára k észen kell állniuk a betegek körül. Ezzel a kórházak eléggé visszaéltek, íg y előfordult, hogy papok súrolták a padlót és mosták a szennyest. Ez ellenk ezést váltott ki a közösségen belül. De elégedetlenkedés támadt amiatt is, hogy Kamilló egyre újabb kórházak átvételével tetemes adósságot csinált.
1607-ben lemondott a generálisi tisztségről, az utazásokkal és a beteg ápolással azonban nem hagyott fel. Még ha teljesen kimerült volt is, odavon szolta magát az általa annyira szeretett betegekhez. S ha a társai arra kér ték, mondjon nekik valamit, akkor újra meg újra ezt mondta: ,,Szeretet, sze retet! A legszívesebben meghalnék, amikor mindig csak azt mondom nektek: ťS zeretet, szeretet!Ť De nem tehetek róla, nem tudok mást mondani.''
1 614. július 14-én Kamilló meghalt. A virágzó közösségeket, amelyeket hátrah agyott, a következő századokban újra meg újra megtizedelték a járványok. Ti zenhárom tartományban még ma is mintegy kétezer tagja van ennek a kongregác iónak.
Lellisi Kamillót 1746-ban avatták szentté, s 1886-ban lett a kórházak, a betegek és a haldoklók védőszentje; neve ott szerepel azokban a z imákban, melyeket az Egyház a haldoklókért mond; 1929-ben XI. Pius az ő o ltalma alá helyezte a betegápolói hivatást.
Ünnepét 1762-ben vették fel a római naptárba, július 18-i dátummal. 1969-ben áthelyezték július 14- re.
Legendáiból
Állítólag miel őtt Kamilló megszületett volna, az édesanyjának álma volt. Látott egy nagy csapat fiú élén valakit, aki messze kiemelkedett a többi közül, s az összes fiúnak piros kereszt volt a mellén. Így azt remélte, hogy fia fog születni , akiből egyszer majd híres keresztes vitéz vagy szerzetes, sőt szent lesz. Jóllehet eleinte nem sok remény volt rá, az álom mégis valóra vált: 1595-b en lehetett először vörös keresztet látni a törökök elleni hadjárat alkalmá val az egyik csatatéren, mégpedig nem a harcra buzdítás, hanem az életmenté s szolgálatában. Kamilló nyolc társa is hadba vonult, és mindkét tábor sebe sültjeit ápolták.
Egy alkalommal a pápa meglátogatta a Szentlélek-kó rházat, ahol Kamilló a legszívesebben dolgozott. Amikor megérkezett, szemre hányást tettek Kamillónak, amiért abban a köpenyben fogadta, amelyben a bet egeket is ápolta. Erre ő így válaszolt: „Hogyan? Amikor magával Krisztussal vagyok elfoglalva (a betegeire gondolt!), akkor miért öltöznék át a helyta rtója tiszteletére?”
Kamilló szeretete és áldozatkészsége nem ismert határokat: egyaránt gondja volt a bűnözőkre, a csavargókra, a szegényekre és a társadalom legkülönfélébb kitagadottjaira. Buzgalmában tette ezt a szá munkra furcsán hangzó kijelentést:”Ha nem volnának szegények, ki kellene ás ni a közepéig a földet, hogy találjunk néhányat!” Egy nap úgy déltájban meg jelent a szakács, és közölte, hogy nem tud főzni, mert a házban nincs semmi ehető. „Azért csak csengess ebédre -- mondta Kamilló --, majd segít az Ist en.” Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, megállt a kapu előtt egy szekér, tele finom liszttel -- egy jótevőjük küldte. Gyorsan nekiálltak sütni, és -- ha kicsit késve is - - asztalhoz ülhettek.
Imád ság
Istenünk, ki Szent Kamill áldozópapodat a betegek r endkívüli szeretetének kegyelmével ékesítetted, kérünk, érdemeiért áraszd s zívünkbe szereteted lelkét, hogy testvéreinkben neked szolgáljunk, és halál unk óráján biztonsággal költözhessünk Hozzád!
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T045646 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110714 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110715 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-171 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR