BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100705T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:f91ad9845d35a7102ebfb861fc3d0a7f CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Goretti Szent Mária DESCRIPTION: Élete:\n Goretti Mária szüleinek volt néhány hold földjük Corinaldóban, de ebből a család nem tudott megélni. Elköltöztek hát, és Nettunótól 11 kilom éterre, Ferriere di Concában egy özvegy emberrel, Serenellivel és ennek fiá val közösen béreltek egy kisebb birtokot. A vidék azonban mocsaras volt, és alig telt el egy év, Mária édesapját elvitte a malária. A hatgyermekes özv egy nem tehetett egyebet, ott maradt, és továbbra is fenntartotta a bérlete t. Mária volt a testvérek közül a legidősebb, ő segített neki a legtöbbet. Ellátta a háztartást, és vigyázott a kicsikre, amikor édesanyja a nagyobbak kal kinn dolgozott a mezőn. A részeges Serenellinek és a fiának is ő volt k énytelen főzni.\n Ez a fiú, akit Alessandrónak hívtak, először szép szóval próbálta megnyerni magának Máriát. Amikor ez nem sikerült, kétszer is megkí sérelte, hogy erőszakhoz folyamodjon, de Mária ereje végső megfeszítésével kiszabadította magát a keze közül. A következő hét szorongásban és félelemb en telt Mária számára. Kérte édesanyját, ne hagyja soha magára, de az nem v ette komolyan a dolgot, és megszidta érte. Mária nem tudta, hogyan magyaráz za el a helyzetet az édesanyjának, mert Alessandro megesküdött, hogy ha csa k egyetlen szóval is elárulja, megöli. Serenelli és Mária édesanyja közt am úgy is feszült volt a viszony, s Mária nem akarta édesanyja helyzetét továb b nehezíteni. Hallgatott hát, de annál többet imádkozott -- mennyei Édesany ja segítségét kérve. Már nem volt gyermek, tudta, miről van szó.\n Így érke zett el 1902. július ötödike. Szombat volt. Az idő dél felé járt, és Mária egyedül volt otthon. Alessandro megtámadta. Amikor nem akart vele bemenni a hálószobába, a fiú megragadta, szájára tapasztotta a kezét, és bevonszolta a maga hálófülkéjébe. Mária kapálódzott, és egyre ismételte: ”Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!” Amikor Alessandro látta, hogy nem bír v ele, fölkapott egy éles, hegyes kést és szúrni kezdte. Tizennégy mély sebet ejtett Márián. Végül felfigyeltek a szomszédok, és odasiettek.\n Ez csak a kiteljesedése, a koronája volt Mária fiatal életének. Hogy azt tudta gyilk osa keze közt mondani: inkább meghal, semmint súlyos bűnt kövessen el, nem volt előzmény nélkül. Nem sokkal előbb így beszélt: „Mama, inkább öljenek m eg, mint úgy beszéljek” (tudniillik ahogy előzőleg a kútnál az egyik szomsz éd lányt hallotta beszélni). Épp öt héttel korábban volt Mária elsőáldozó. S aznap reggel, amikor Alessandro megtámadta, még örömmel újságolta barátnő jének, Teréznek: „Holnap megyünk Campomortóba -- alig várom a szentáldozást !” Az édesanyja pedig azt mondhatta róla: „Mária mindig, mindig, mindig eng edelmeskedett nekem!”\n Alessandro Serenelli később maga is tanúsította, ho gy esős napokon vagy amikor kevesebb volt a munka, s akadt egy-egy szabad ó rája, mindig a rózsafüzért látta Mária kezében. Barátnője, Teréz pedig így nyilatkozott: „Lehetett látni, hogy olyan lány volt, aki különösképpen vonz ódott a Megváltóhoz”.\n A szentáldozás és az utolsó hetekben átélt sok szor ongás kiteljesítették kegyelmi életét, és megérlelték a vértanúságra. Hogy miként gondolkodott, és a szíve mélyén mi rejlett, azt megmutatta életének utolsó huszonnégy órája:\n Amilyen gyorsan csak lehetett, beszállították a nettunói kórházba, és kétórás műtéttel próbálták megmenteni. Mária mindvégi g öntudatánál volt, s egyre csak Jézust és Máriát szólongatta. Amikor kérde zték, megbocsát-e gyilkosának, ezt válaszolta: „Megbocsátok, és az égben im ádkozni fogok a megtéréséért. Jézus kedvéért, aki a kereszten megbocsátott a bűnbánó latornak, azt akarom, hogy ő is ott legyen a közelemben a paradic somban.” Seblázában újra meg újra átélte az Alessandróval vívott küzdelmet. Lelkülete egészen feltárult, a szavai tudatalattija mélységeiből törtek fe l. Egyre csak azt kiabálta: „Ne tedd Alessandro, mert bűn és elkárhozol mia tta!”\n Másnap, 1902. július 6-án, vasárnap Mária meghalt. A szocialista vá rosi tanács csináltatott neki koporsót.\n Alessandro Serenellit 30 évi kény szermunkára ítélték. Az első éveket megkeményedett szívvel töltötte el, a b ánatnak semmi jelét nem adta. Aztán egy éjszaka megjelent neki álmában Mári a. Virágot szedett és odanyújtotta neki. Ettől teljesen megváltozott -- fog olytársai példát vehettek róla. 26 év börtön után 1928 karácsonyán hazaenge dték. Első útja Mária édesanyjához vezetett, mert bocsánatot akart kérni. E nnek jegyében karácsony este bekopogott Corinaldóban a plébániára, ahol Már ia édesanyja házvezetőnő volt. Ezt a választ kapta: ,,Ha isten megbocsátott neked, én hogyne bocsátanék meg?'' És a karácsonyi misén együtt vették mag ukhoz az Úr szent Testét, aki mindenkinek mindent megbocsát.\n Huszonkét év vel később, 1950. június 24-én XII. Pius pápa szentté avatta Máriát. Előszö r fordult elő az Egyház történetében, hogy az ünnepre félmilliónál is több ember gyűlt össze meg a Szent Péter téren. S az is először fordult elő, hog y egy édesanya megérte és jelen lehetett gyermeke szentté avatásán.\n \n P éldája\n \n 1950. június 24-én este a Szent Péter téren hatalmas tömeg vár ta Goretti Mária szentté avatását. A néma csendben egyszer csak felhangzott a hangszórókban a pápa hangja:\n „Ennek a ragyogó nyári napnak az estéjén a népnek egy egyszerű, szerény gyermeke az Egyház részéről olyan megtisztel tetésben részesül, amilyennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet senkit; mégpedig olyan különlegesen ünnepélyes keretek között, amilyenre az Egyház történetében még nem volt példa; itt, a Szent Péter-templom előtt, ezen a r oppant téren, amely szinte árasztja a fenséget, akkora hívő tömeg jelenlété ben, amekkorát még egyetlen szentté avatás alkalmából nem jegyeztek fel.\n Miért lesz könnytől fátyolos a szemetek, amikor azt olvassátok vagy hallját ok, hogy ez a leány csak néhány évet élt? Ez az élet még a váratlan és erős zakos halál ellenére is oly egyszerű és oly tiszta, annyira a szemünk előtt áll, hogy csak az evangéliumi történetek közül lehet valamelyikkel összeha sonlítani. Mivel hódította meg Goretti Mária ily gyorsan a szíveteket, hogy szinte máris kedvenc szentetek lett?”\n A pápa kérdésére Goretti Mária éle te és halála egyértelmű választ ad. Ez a bátor leány, aki egészen szegény k örülmények között élt és sem írni, sem olvasni nem tudott, századunk elején azt volt hívatva tanúsítani, hogy a tisztaság lehetséges, és olyan érték, amely minden áldozatot megér.\n Amikor az édesapát elragadta a halál, és az édesanya nem tudta, ha mégoly keményen dolgozott is, képes-e a hat gyermek et felnevelni, az akkor 10 esztendős Mária így vigasztalta: „Ne félj, mama, hiszen már nagyok vagyunk, s a jó Isten majd ad nekünk egészséget, gondot visel ránk és megsegít bennünket. Megélünk!”\n Mária vértanúhalála után az édesanyja tanúsította: „Akarattal soha nem okozott nekem szomorúságot. Ha m égis előfordult, hogy valamilyen akaratlan mulasztásért, ha nem szolgált is rá, megszidtam, nem sértődött meg, nem kellett kiengesztelni, hanem nyugod t maradt, továbbra is figyelmes volt, egyetlen arcizma sem rándult.”\n De a legszebb bizonyítványt mégis gyilkosa, Alessandro Serenelli állította ki r óla, amikor később így nyilatkozott: „Csak jónak láttam, aki mindig engedel meskedett a szüleinek. Istenfélő volt, komoly, nem olyan könnyelmű és szesz élyes, mint a többi lányok. Az utcán mindig szerényen viselkedett, és csak arra volt gondja, amivel megbízták. Bármi ruhadarabbal beérte, amit az édes anyja csinált, vagy valakitől ajándékba kapott. Szülei példája szerint iste nfélő volt, megtartotta az Isten parancsait, nem mondhatom, hogy valaha is rajtakaptam volna vétken. Soha nem hallottam hazudni. Kerülte a rossz társa ságot, úgy, ahogy az édesanyja meghagyta neki.”\n Imádság\n Istenünk, ki az ártatlanság szerzője és a szüzesség kedvelője vagy, és szolgálódnak, Goret ti Szent Máriának egész fiatalon megadtad a vértanúság kegyelmét, kérünk, a z ő közbenjárására add meg, hogy állhatatosak legyünk parancsaid megtartásá ban.\n Forrás: Diós István: Szentek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete:
Goretti Mária szüleinek volt néhány ho ld földjük Corinaldóban, de ebből a család nem tudott megélni. Elköltöztek hát, és Nettunótól 11 kilométerre, Ferriere di Concában egy özvegy emberrel , Serenellivel és ennek fiával közösen béreltek egy kisebb birtokot. A vidé k azonban mocsaras volt, és alig telt el egy év, Mária édesapját elvitte a malária. A hatgyermekes özvegy nem tehetett egyebet, ott maradt, és továbbr a is fenntartotta a bérletet. Mária volt a testvérek közül a legidősebb, ő segített neki a legtöbbet. Ellátta a háztartást, és vigyázott a kicsikre, a mikor édesanyja a nagyobbakkal kinn dolgozott a mezőn. A részeges Serenelli nek és a fiának is ő volt kénytelen főzni.
Ez a fiú, akit Alessandró nak hívtak, először szép szóval próbálta megnyerni magának Máriát. Amikor e z nem sikerült, kétszer is megkísérelte, hogy erőszakhoz folyamodjon, de Má ria ereje végső megfeszítésével kiszabadította magát a keze közül. A követk ező hét szorongásban és félelemben telt Mária számára. Kérte édesanyját, ne hagyja soha magára, de az nem vette komolyan a dolgot, és megszidta érte. Mária nem tudta, hogyan magyarázza el a helyzetet az édesanyjának, mert Ale ssandro megesküdött, hogy ha csak egyetlen szóval is elárulja, megöli. Sere nelli és Mária édesanyja közt amúgy is feszült volt a viszony, s Mária nem akarta édesanyja helyzetét tovább nehezíteni. Hallgatott hát, de annál több et imádkozott -- mennyei Édesanyja segítségét kérve. Már nem volt gyermek, tudta, miről van szó.
Így érkezett el 1902. július ötödike. Szombat volt. Az idő dél felé járt, és Mária egyedül volt otthon. Alessandro megtám adta. Amikor nem akart vele bemenni a hálószobába, a fiú megragadta, szájár a tapasztotta a kezét, és bevonszolta a maga hálófülkéjébe. Mária kapálódzo tt, és egyre ismételte: ”Nem, nem, az bűn, Alessandro, elkárhozol érte!” Am ikor Alessandro látta, hogy nem bír vele, fölkapott egy éles, hegyes kést é s szúrni kezdte. Tizennégy mély sebet ejtett Márián. Végül felfigyeltek a s zomszédok, és odasiettek.
Ez csak a kiteljesedése, a koronája volt M ária fiatal életének. Hogy azt tudta gyilkosa keze közt mondani: inkább meg hal, semmint súlyos bűnt kövessen el, nem volt előzmény nélkül. Nem sokkal előbb így beszélt: „Mama, inkább öljenek meg, mint úgy beszéljek” (tudniill ik ahogy előzőleg a kútnál az egyik szomszéd lányt hallotta beszélni). Épp öt héttel korábban volt Mária elsőáldozó. S aznap reggel, amikor Alessandro megtámadta, még örömmel újságolta barátnőjének, Teréznek: „Holnap megyünk Campomortóba -- alig várom a szentáldozást!” Az édesanyja pedig azt mondhat ta róla: „Mária mindig, mindig, mindig engedelmeskedett nekem!”
Ales sandro Serenelli később maga is tanúsította, hogy esős napokon vagy amikor kevesebb volt a munka, s akadt egy-egy szabad órája, mindig a rózsafüzért l átta Mária kezében. Barátnője, Teréz pedig így nyilatkozott: „Lehetett látn i, hogy olyan lány volt, aki különösképpen vonzódott a Megváltóhoz”.
A szentáldozás és az utolsó hetekben átélt sok szorongás kiteljesítették k egyelmi életét, és megérlelték a vértanúságra. Hogy miként gondolkodott, és a szíve mélyén mi rejlett, azt megmutatta életének utolsó huszonnégy órája :
Amilyen gyorsan csak lehetett, beszállították a nettunói kórházba, és kétórás műtéttel próbálták megmenteni. Mária mindvégig öntudatánál volt , s egyre csak Jézust és Máriát szólongatta. Amikor kérdezték, megbocsát-e gyilkosának, ezt válaszolta: „Megbocsátok, és az égben imádkozni fogok a me gtéréséért. Jézus kedvéért, aki a kereszten megbocsátott a bűnbánó latornak , azt akarom, hogy ő is ott legyen a közelemben a paradicsomban.” Seblázába n újra meg újra átélte az Alessandróval vívott küzdelmet. Lelkülete egészen feltárult, a szavai tudatalattija mélységeiből törtek fel. Egyre csak azt kiabálta: „Ne tedd Alessandro, mert bűn és elkárhozol miatta!”
Másna p, 1902. július 6-án, vasárnap Mária meghalt. A szocialista városi tanács c sináltatott neki koporsót.
Alessandro Serenellit 30 évi kényszermunk ára ítélték. Az első éveket megkeményedett szívvel töltötte el, a bánatnak semmi jelét nem adta. Aztán egy éjszaka megjelent neki álmában Mária. Virág ot szedett és odanyújtotta neki. Ettől teljesen megváltozott -- fogolytársa i példát vehettek róla. 26 év börtön után 1928 karácsonyán hazaengedték. El ső útja Mária édesanyjához vezetett, mert bocsánatot akart kérni. Ennek jeg yében karácsony este bekopogott Corinaldóban a plébániára, ahol Mária édesa nyja házvezetőnő volt. Ezt a választ kapta: ,,Ha isten megbocsátott neked, én hogyne bocsátanék meg?'' És a karácsonyi misén együtt vették magukhoz az Úr szent Testét, aki mindenkinek mindent megbocsát.
Huszonkét évvel később, 1950. június 24-én XII. Pius pápa szentté avatta Máriát. Először f ordult elő az Egyház történetében, hogy az ünnepre félmilliónál is több emb er gyűlt össze meg a Szent Péter téren. S az is először fordult elő, hogy e gy édesanya megérte és jelen lehetett gyermeke szentté avatásán.
p>
Példája
1950. június 24-én este a Szent Péter téren hatalmas tömeg várta Goretti Mária szentté avatását. A néma cse ndben egyszer csak felhangzott a hangszórókban a pápa hangja:
„Ennek a ragyogó nyári napnak az estéjén a népnek egy egyszerű, szerény gyermeke az Egyház részéről olyan megtiszteltetésben részesül, amilyennél nagyobb me gtiszteltetés nem is érhet senkit; mégpedig olyan különlegesen ünnepélyes k eretek között, amilyenre az Egyház történetében még nem volt példa; itt, a Szent Péter-templom előtt, ezen a roppant téren, amely szinte árasztja a fe nséget, akkora hívő tömeg jelenlétében, amekkorát még egyetlen szentté avat ás alkalmából nem jegyeztek fel.
Miért lesz könnytől fátyolos a szem etek, amikor azt olvassátok vagy halljátok, hogy ez a leány csak néhány éve t élt? Ez az élet még a váratlan és erőszakos halál ellenére is oly egyszer ű és oly tiszta, annyira a szemünk előtt áll, hogy csak az evangéliumi tört énetek közül lehet valamelyikkel összehasonlítani. Mivel hódította meg Gore tti Mária ily gyorsan a szíveteket, hogy szinte máris kedvenc szentetek let t?”
A pápa kérdésére Goretti Mária élete és halála egyértelmű válasz t ad. Ez a bátor leány, aki egészen szegény körülmények között élt és sem í rni, sem olvasni nem tudott, századunk elején azt volt hívatva tanúsítani, hogy a tisztaság lehetséges, és olyan érték, amely minden áldozatot megér.< /p>
Amikor az édesapát elragadta a halál, és az édesanya nem tudta, ha m égoly keményen dolgozott is, képes-e a hat gyermeket felnevelni, az akkor 1 0 esztendős Mária így vigasztalta: „Ne félj, mama, hiszen már nagyok vagyun k, s a jó Isten majd ad nekünk egészséget, gondot visel ránk és megsegít be nnünket. Megélünk!”
Mária vértanúhalála után az édesanyja tanúsított a: „Akarattal soha nem okozott nekem szomorúságot. Ha mégis előfordult, hog y valamilyen akaratlan mulasztásért, ha nem szolgált is rá, megszidtam, nem sértődött meg, nem kellett kiengesztelni, hanem nyugodt maradt, továbbra i s figyelmes volt, egyetlen arcizma sem rándult.”
De a legszebb bizon yítványt mégis gyilkosa, Alessandro Serenelli állította ki róla, amikor kés őbb így nyilatkozott: „Csak jónak láttam, aki mindig engedelmeskedett a szü leinek. Istenfélő volt, komoly, nem olyan könnyelmű és szeszélyes, mint a t öbbi lányok. Az utcán mindig szerényen viselkedett, és csak arra volt gondj a, amivel megbízták. Bármi ruhadarabbal beérte, amit az édesanyja csinált, vagy valakitől ajándékba kapott. Szülei példája szerint istenfélő volt, meg tartotta az Isten parancsait, nem mondhatom, hogy valaha is rajtakaptam vol na vétken. Soha nem hallottam hazudni. Kerülte a rossz társaságot, úgy, aho gy az édesanyja meghagyta neki.”
Imádság
Istenün k, ki az ártatlanság szerzője és a szüzesség kedvelője vagy, és szolgálódna k, Goretti Szent Máriának egész fiatalon megadtad a vértanúság kegyelmét, k érünk, az ő közbenjárására add meg, hogy állhatatosak legyünk parancsaid me gtartásában.
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T015528 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110706 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110707 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-179 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR