BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100629T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:674e4d4b79a9cadff36681749a503f90 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:A római egyház első szent vértanúi DESCRIPTION: Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17-23.) követően haltak meg, csak azért, mert Krisztus hívei voltak. Nevüket nem ismerjük, valamen nyien Szent Péter és Szent Pál tanítványai voltak. Valószínűleg az ő szenve désükre utal Szent Péter, amikor első levelében ezt írja az Asia tartományá ban élő keresztényeknek: ,,Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájd almakon, amelyek megpróbáltatásul érnek titeket, mintha valami hallatlan do log esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Kri sztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulásának napján majd ujjongv a örülhessetek'' (1Pét 4,12--13).\n Magáról az eseményről Tacitus római tör ténész (54-120) ad egészen pontos tudósítást:\n Egy általános megbotránkozá st keltő orgia után ,,következik a csapás (a tűzvész), véletlenül-e, vagy a princeps alattomosságából, megállapíthatatlan, de súlyosabb és szörnyűbb m indannál, ami csak ezzel a várossal tűzvészek során megesett. A cirkusznak azon a részén lobbant föl a tűz, amely a Palatinus és a Caelius heggyel éri ntkezik: a bódék sorában, amelyekben lángot tápláló áru volt fölhalmozva. E gyszerre több ponton kezdődött, és azonnal erőre kapva s a széltől szítva a cirkuszt egész hosszában magával sodorta, mert sem tűzfalakkal körülvett p aloták, sem falakkal övezett templomok, vagy egyéb akadályok nem voltak a k özben. Rohamával a tűzvész először a sík területeket száguldotta végig, maj d magasra fölcsapott, és a baj, ismét az alacsonyabban fekvő részeket puszt ítva, gyorsaságával megelőzte az orvoslást, mivel a város szűk, ide-oda kan yargó utcáival és házsoraival ki volt neki szolgáltatva - már amilyen a rég i Róma volt... némelyek elvesztvén minden vagyonukat, egy napra való eleség üket is, mások szeretteik miatt, akiket kimenteni nem tudtak, még ha nyitva állott is a menekülés útja, a halált választották. De gátat sem mertek vet ni a tűznek, mert sok ember sűrűn fenyegetőzve az oltást tiltotta, mások me g nyíltan csóvákat hajigáltak, s hangoztatták: „Van, aki ezt parancsolta!” - akár, hogy annál szabadabban rabolhassanak, akár valóban parancsra...\n N éró vigasztalásul a kizavart és menekülő népnek megnyittatta a Marsmezőt és Agrippa épületeit, sőt még a maga kertjeit is, és sebtében épületeket huza tott a nélkülöző sokaság befogadására; Ostiából és a közeli községekből köz szükségleti cikkeket szállíttatott föl, s a gabona árát mérőnként három ses tertiusra csökkentette. Bármennyire népszerű, mégis hiábavaló intézkedések voltak ezek, mert híre terjedt, hogy miközben a Város lángokban állott, ő h ázi színpadán lépett föl, és Trója pusztulását énekelte, a csapást a hajdan i szerencsétlenség párjaként tüntetve föl.\n Végül a hatodik napon (július 17-től számítva) az Esquilinus alján véget vetettek a tűznek... Ez a tűz tö bb mendemondára adott alkalmat, mivel Tigellinus aemilianai birtokain tört ki, s az volt a látszat, hogy Néró új és önmagáról elnevezendő város alapít ásának dicsőségére pályázik. Mert Róma tizennégy kerületre oszlik; ezek köz ül négy maradt épen, három a föld színéig lerombolódott, a többi hétben is kevés épület maradt fenn, csonkán és félig leégetten.\n Az elpusztult palot ák, háztömbök és templomok számát nem volna könnyű meghatározni; de az az ő sök óta tisztelt szentély, amelyet Servius Tullius Lucinának, és a nagy olt ár s a templom, melyet az ott megjelenő Herculesnek az arcadiai Euander sze ntelt, s a Iuppiter Stator-szentély, Romulus fogadalma s Numa királyi háza és Vesta szentélye a római nép házi isteneivel együtt - mind elégett. Azutá n az oly sok győzelemmel szerzett kincsek és a görög művészet remekei; tová bbá nagy írók műveinek régi és hiteles példányai, melyeket - bár az újjászü lető város annyi szépsége közepette az idősebbek sok mindenre emlékeztek - pótolni nem lehetett...\n Néró egyébként hasznot húzott hazája romlásából, s olyan palotát építtetett, amelyben nem annyira a gyöngyöt és az aranyat l ehetett csodálni, e rég megszokott és a fényűzés következtében közönségessé vált dolgokat, mint inkább a tavakat, mezőket és - mint magányos vidékeken - erdőket, nyílt térségeket és kilátóhelyeket. Severus és Celer kezdeménye zte és tervezte az egészet, akikben volt annyi tehetség és merészség, hogy művészetükkel még azt is megkíséreljék, amit a természet megtagadott: azt i s megígérték, hogy az Avernus tótól a terméketlen tengerpart mentén vagy az útba eső hegyeken keresztül hajózható csatornát fognak ásatni a Tiberis to rkolatáig...\n Egyébként a várost nem összevissza építették föl, hanem kimé rték a házsorokat, széles utcákat vágtak, s korlátozták az épületek magassá gát, továbbá szabadon hagytak udvarokat és hozzájuk csarnokokat, hogy a ház tömbök homlokzatát védjék. Ezeket a csarnokokat a maga pénzéből fogja fölép íttetni, s a telkeket megtisztogatva fogja tulajdonosaiknak átadni - ígérte Néró. Megtoldotta ezt jutalmakkal, kinek-kinek rendje és vagyoni állapota szerint, s megszabta, mennyi időn belül nyerik el jutalmukat - ha befejezik a palotákat vagy a háztömböket. A törmelék befogadására az ostiai mocsarak at rendelte, s hogy a hajók, amelyek gabonát szállítottak föl a Tiberisen, ilyen törmelékkel megrakodva menjenek vissza; valamint, hogy maguk az épüle tek bizonyos magasságig ne gerendákból, hanem Gabiiból vagy az albai hegyrő l való sziklakőből készüljenek, mivel ezt a követ a tűz nem járta át...\n D e sem az emberi szó, sem a princeps ajándékai, sem az istenek engesztelése nem volt képes fölszámolni azt a gyalázatos hiedelmet, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Néró másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt, és Christianusoknak nevezett. Christust, aki től ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus prokuráto r kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, ne mcsak Júdeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenü nnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál.\n Í gy hát először azokat fogdosták össze, akik ezt a vallást vallották, majd a z ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádj át, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá. És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcang olásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve és amikor bealkonyodott, meg gyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Néró a kertjeit ajánlotta föl e l átványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből - bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték - szánalom támadt, mivel nem a köz jó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett elpusztulniuk.'' (Tacitus összes művei II. 398--403. ford. Borzsák István. Magyar Helikon, 1 970)\n Római Szent Kelemen levele szerint a zsidók féltékenységének és irig ységének is része volt abban, hogy a császár és a nép a keresztények ellen fordult.\n Vértanúságuk helye a Vatikán dombjának déli lejtője volt. A róma i egyház, mivel e vértanúk az Apostol-fejedelmek tanítványai voltak, Szent Péter és Szent Pál ünnepe körül emlékezett meg róluk: a 12-13. században jú nius 22-én, a 16. század végén június 24-én. Az újabb időkben, 1900 óta a V atikánban, a Camposanto Teutonico, a német temető templomában ünnepelték kü lönös fénnyel e vértanúkat. 1969-ben június 30-ra tették a napjukat.\n Imád ság\n Istenünk, ki a római egyház gazdag vetését vértanúk sokaságának vérév el tetted termékennyé, kérünk, engedd, hogy szenvedésükből erőt merítsünk, és hősi győzelmüknek mindenkor örvendhessünk!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17-23.) követően haltak meg, csak azér t, mert Krisztus hívei voltak. Nevüket nem ismerjük, valamennyien Szent Pét er és Szent Pál tanítványai voltak. Valószínűleg az ő szenvedésükre utal Sz ent Péter, amikor első levelében ezt írja az Asia tartományában élő kereszt ényeknek: ,,Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelye k megpróbáltatásul érnek titeket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedés eiben, hogy dicsősége megnyilvánulásának napján majd ujjongva örülhessetek' ' (1Pét 4,12--13).
Magáról az eseményről Tacitus római történész (54 -120) ad egészen pontos tudósítást:
Egy általános megbotránkozást ke ltő orgia után ,,következik a csapás (a tűzvész), véletlenül-e, vagy a prin ceps alattomosságából, megállapíthatatlan, de súlyosabb és szörnyűbb mindan nál, ami csak ezzel a várossal tűzvészek során megesett. A cirkusznak azon a részén lobbant föl a tűz, amely a Palatinus és a Caelius heggyel érintkez ik: a bódék sorában, amelyekben lángot tápláló áru volt fölhalmozva. Egysze rre több ponton kezdődött, és azonnal erőre kapva s a széltől szítva a cirk uszt egész hosszában magával sodorta, mert sem tűzfalakkal körülvett palotá k, sem falakkal övezett templomok, vagy egyéb akadályok nem voltak a közben . Rohamával a tűzvész először a sík területeket száguldotta végig, majd mag asra fölcsapott, és a baj, ismét az alacsonyabban fekvő részeket pusztítva, gyorsaságával megelőzte az orvoslást, mivel a város szűk, ide-oda kanyargó utcáival és házsoraival ki volt neki szolgáltatva - már amilyen a régi Róm a volt... némelyek elvesztvén minden vagyonukat, egy napra való eleségüket is, mások szeretteik miatt, akiket kimenteni nem tudtak, még ha nyitva állo tt is a menekülés útja, a halált választották. De gátat sem mertek vetni a tűznek, mert sok ember sűrűn fenyegetőzve az oltást tiltotta, mások meg nyí ltan csóvákat hajigáltak, s hangoztatták: „Van, aki ezt parancsolta!” - aká r, hogy annál szabadabban rabolhassanak, akár valóban parancsra...
N éró vigasztalásul a kizavart és menekülő népnek megnyittatta a Marsmezőt és Agrippa épületeit, sőt még a maga kertjeit is, és sebtében épületeket huza tott a nélkülöző sokaság befogadására; Ostiából és a közeli községekből köz szükségleti cikkeket szállíttatott föl, s a gabona árát mérőnként három ses tertiusra csökkentette. Bármennyire népszerű, mégis hiábavaló intézkedések voltak ezek, mert híre terjedt, hogy miközben a Város lángokban állott, ő h ázi színpadán lépett föl, és Trója pusztulását énekelte, a csapást a hajdan i szerencsétlenség párjaként tüntetve föl.
Végül a hatodik napon (jú lius 17-től számítva) az Esquilinus alján véget vetettek a tűznek... Ez a t űz több mendemondára adott alkalmat, mivel Tigellinus aemilianai birtokain tört ki, s az volt a látszat, hogy Néró új és önmagáról elnevezendő város a lapításának dicsőségére pályázik. Mert Róma tizennégy kerületre oszlik; eze k közül négy maradt épen, három a föld színéig lerombolódott, a többi hétbe n is kevés épület maradt fenn, csonkán és félig leégetten.
Az elpusz tult paloták, háztömbök és templomok számát nem volna könnyű meghatározni; de az az ősök óta tisztelt szentély, amelyet Servius Tullius Lucinának, és a nagy oltár s a templom, melyet az ott megjelenő Herculesnek az arcadiai E uander szentelt, s a Iuppiter Stator-szentély, Romulus fogadalma s Numa kir ályi háza és Vesta szentélye a római nép házi isteneivel együtt - mind elég ett. Azután az oly sok győzelemmel szerzett kincsek és a görög művészet rem ekei; továbbá nagy írók műveinek régi és hiteles példányai, melyeket - bár az újjászülető város annyi szépsége közepette az idősebbek sok mindenre eml ékeztek - pótolni nem lehetett...
Néró egyébként hasznot húzott hazá ja romlásából, s olyan palotát építtetett, amelyben nem annyira a gyöngyöt és az aranyat lehetett csodálni, e rég megszokott és a fényűzés következtéb en közönségessé vált dolgokat, mint inkább a tavakat, mezőket és - mint mag ányos vidékeken - erdőket, nyílt térségeket és kilátóhelyeket. Severus és C eler kezdeményezte és tervezte az egészet, akikben volt annyi tehetség és m erészség, hogy művészetükkel még azt is megkíséreljék, amit a természet meg tagadott: azt is megígérték, hogy az Avernus tótól a terméketlen tengerpart mentén vagy az útba eső hegyeken keresztül hajózható csatornát fognak ásat ni a Tiberis torkolatáig...
Egyébként a várost nem összevissza építe tték föl, hanem kimérték a házsorokat, széles utcákat vágtak, s korlátozták az épületek magasságát, továbbá szabadon hagytak udvarokat és hozzájuk csa rnokokat, hogy a háztömbök homlokzatát védjék. Ezeket a csarnokokat a maga pénzéből fogja fölépíttetni, s a telkeket megtisztogatva fogja tulajdonosai knak átadni - ígérte Néró. Megtoldotta ezt jutalmakkal, kinek-kinek rendje és vagyoni állapota szerint, s megszabta, mennyi időn belül nyerik el jutal mukat - ha befejezik a palotákat vagy a háztömböket. A törmelék befogadásár a az ostiai mocsarakat rendelte, s hogy a hajók, amelyek gabonát szállított ak föl a Tiberisen, ilyen törmelékkel megrakodva menjenek vissza; valamint, hogy maguk az épületek bizonyos magasságig ne gerendákból, hanem Gabiiból vagy az albai hegyről való sziklakőből készüljenek, mivel ezt a követ a tűz nem járta át...
De sem az emberi szó, sem a princeps ajándékai, sem az istenek engesztelése nem volt képes fölszámolni azt a gyalázatos hiedel met, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Néró másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt, és Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus prokurátor kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes ba bonaság újból előtört, nemcsak Júdeában, e métely szülőhazájában, hanem a V árosban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefol yik, s hívekre talál.
Így hát először azokat fogdosták össze, akik e zt a vallást vallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizo nyították rá. És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok b őrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítv e és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nér ó a kertjeit ajánlotta föl e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat re ndezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. E bből - bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték - sz ánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége m iatt kellett elpusztulniuk.'' (Tacitus összes művei II. 398--403. ford. Bor zsák István. Magyar Helikon, 1970)
Római Szent Kelemen levele szerin t a zsidók féltékenységének és irigységének is része volt abban, hogy a csá szár és a nép a keresztények ellen fordult.
Vértanúságuk helye a Vat ikán dombjának déli lejtője volt. A római egyház, mivel e vértanúk az Apost ol-fejedelmek tanítványai voltak, Szent Péter és Szent Pál ünnepe körül eml ékezett meg róluk: a 12-13. században június 22-én, a 16. század végén júni us 24-én. Az újabb időkben, 1900 óta a Vatikánban, a Camposanto Teutonico, a német temető templomában ünnepelték különös fénnyel e vértanúkat. 1969-be n június 30-ra tették a napjukat.
Imádság
Istenünk, ki a római egyház gazdag vetését vértanúk sokaságának vérével tetted termékenn yé, kérünk, engedd, hogy szenvedésükből erőt merítsünk, és hősi győzelmükne k mindenkor örvendhessünk!
DTSTAMP:20240329T155431 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110630 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110701 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-185 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR