BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100628T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:164161cf451a3d52e884dfd98a977af3 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Péter és Pál apostolok (főünnep) DESCRIPTION: Szent Péter apostol\n Simon, egy bizonyos Jona (Johannesz) fia Betszaidábó l, a Genezáreti tó partján lévő halászfaluból származott. Házasságkötésekor átköltözött Kafarnaumba, anyósa házába, akit -- az evangélium szerint -- J ézus csodája gyógyított meg (Mk 1,29—31). Tanítvánnyá való meghívásában már ott cseng a későbbi meghívás, az emberhalászok között az első, a mindenkié rt felelős emberhalász meghívása, melyben a Föltámadott részesítette: ,,Eze ntúl emberhalász leszel” (Lk 5,10). A hivatalos vezetők előtt ez a genezáre ti halász természetesen csak egy volt a ,,vidéki emberek'' közül, akik a Tö rvényt nem ismerték, s ezért csak megvetésre voltak méltók. Jézus maga jelö lte meg Simon halászt a ,,Kéfás” névvel. Az arámul beszélő zsidók előtt azo nban ez a szó csak egyszerű megjelölésnek számított, és semmiképpen sem von atkozott Simon személyes mivoltára. Ezért Jézusnak külön meg kellett magyar áznia a név jelképes értelmét. Neki kellett Simon előtt föltárnia, miért, m ilyen értelemben nevezte őt sziklának. Abban az egyházépítő ígéretben, amel yet Máté összekapcsolt a Messiás- vallomással (Mt 16,18 sk.), ez meg is tör ténik. Ez az ígéret teljhatalmat és felelősséget foglal magában. Simonnak - - mint a Messiás Jézus által építendő hívő közösség szilárd alapjának - kel l az Egyház fennállása és egysége biztosítékának lennie. S mint ilyennek üd vösségközvetítő teljhatalommal kell rendelkeznie. Ezt bizonyítja a hozzáfűz ött képes beszéd a mennyek országa kulcsainak, az oldás és kötés hatalmának átadásáról (Mt 16,19). Se teljhatalom átadását erősíti meg a második nagy meghívás a maga pásztorképével (Jn 21,15- 17: Legeltesd bárányaimat...).\n Az 1Kor 15,5, Lk 24,34, Mk 17,7 és Jn 21. fejezetének egyöntetű tanúsága eg y rendkívül figyelemreméltó tényt bizonyít: az Úr Simont részesítette abban a kitüntetésben, hogy neki jelenjék meg elsőnek. A tanítványokkal elköltöt t étkezés után kezdődő, ünnepélyes párbeszédet a Föltámadott kizárólag csak Simonnal folytatta. Simon külön megbízatását a lukácsi meghívástörténet az emberhalász képével elővételezte. Ezt most a Föltámadott egy másik képpel mondja ki, amelynek jelentős előtörténete van az ószövetségi üdvösségvárásb an és magában Jézus igehirdetésében is: ,,Legeltesd juhaimat... Legeltesd b árányaimat.'' A Föltámadott kiemelt értelemben tette meg Simont nyája pászt orává, tehát első pásztorrá, nyája főpásztorává.\n A Szentlélek elküldéséve l jött el a pillanat, hogy a Fölmagasztalt a Lélek erejével építeni kezdje Egyházát Péterre, a Sziklára. Természetesen naiv anakronizmus hibájába esne az ember, ha Péter hivatalának a későbbi évszázadokban bekövetkezett teoló giai, alkotmányjogi és adminisztratív fejlődését tenné meg a Főapostol hely zetének, Péter primátusának mértékévé. A kezdeti idők egyedülálló viszonyai ékesszóló nyelven beszélnek itt. Még tevékenyek a föltámadott Úr által meg hívott apostolok. Az Egyház még jól áttekinthető, szinte családi viszonyok között él. Az emberi fáradozást a Léleknek és a kegyelmi ajándékoknak rendk ívüli hatásai támogatják és egészítik ki. Az Egyház ápolja az eleven remény t, hogy az Úr hamarosan visszatér, és megkezdődik Istennek az idők végét je lentő uralma. Ezek a körülmények nem engedték meg, hogy illetékességi kérdé sek és egyházszervezési problémák oly mértékben fölmerüljenek, amilyen mért ékben azt a következő évszázadok megkívánták. Arról sem szabad megfeledkezn ünk, milyen korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre a szűkszavú forrá sok. Az Újszövetség egyes darabjai kimondottan alkalomszerűen és igehirdető célzattal készültek. Szerzőiknek nem volt szándékában, hogy megírják a fia tal Egyháznak, misszióinak, életének, vezető személyiségeinek, tanításának és alkotmányának aprólékos, kimerítő történetét.\n Annál figyelemreméltóbb, hogy mindezek ellenére a legrégibb forrásainkból kitűnik Péter elsőrangú s zerepe a legkülönfélébb esetekben. Biztos, hogy Péter nem volt olyan teológ us, mint az egykori rabbi, Pál, vagy a zsidóknak írt levél szentírásismerő szerzője. Sem az alkalomszerű Péter-beszédek az Apostolok Cselekedeteiben, sem az első Péter-levél, amelyet Silvanus írt le, nem jogosít föl arra, hog y Péter-féle teológiáról beszélhessünk. Mégis kezdettől fogva ő a vezető em ber az ősegyházban. A második generáció idejében készült Apostolok Cseleked eteiben számos csodatétel erősíti meg küldetését és Krisztusról tett tanúsá gát, sokkal több, mint a pogányok apostolának missziós működését.\n Pál 37 körül azért megy föl Jeruzsálembe, hogy megismerje Pétert (Gal 1,18). Az ap ostoli zsinatról (48/49) szóló beszámolójában a törvényhez hű Jakabot Kéfás előtt említi azok közt a ,,tekintélyesek” közt, akik helyeselték, hogy nem követeli meg a szertartási törvények megtartását (Gal 2,1-10).\n Az I. Her ódes Agrippa alatt (44 körül) támadt, az Apostolok Cselekedeteiben is elbes zélt egyházüldözéssel mozgalmas időszak kezdődött Péter életében. Elhagyta Palesztinát, bár egyelőre csak a birodalom keleti részébe ment. Hogy Korint usban is járt volna, arra semmiképpen sem lehet abból következtetni, hogy o tt létezett egy Kéfás- párt (1Kor 1,12), a lehetősége azonban mindenképpen megmarad. Az apostoli zsinat utáni időben (49 táján) mindenesetre Antiochiá ban találjuk. A kisázsiai egyházközségeknek szánt első Péter- levél nagy bi zonyossággal az apostol kisázsiai tevékenykedését tételezi föl. Ugyanez a h elyzet római tartózkodásával kapcsolatban is (5,13), amelyet természetesen a Római levél megírása utánra kell helyeznünk.\n Szent Pál apostol\n Pál ak kor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a vála sztott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. Az Ószövetséghez ragaszkodó kereszténység jelentéktelen szektává válik: a k üzdelmek idején még megvan, de végül a harcok áldozata lesz. Pál a Törvényt ől függetlenné vált új irányzat teológusa és előharcosa lett.\n Életéről ke vés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni. Egy es adatokat - mindenekelőtt életének utolsó és mindenképpen legjelentősebb évtizedéről - leveleiből és az Apostolok Cselekedeteiből tudhatunk. Maguk a levelei azonban az apostol egyéniségének, hitének és gondolkodásának megra gadó képét nyújtják.\n Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból szárm azott. A kilikiai Tarzuszban született, a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén, a szinkretizmus központjában. Gyaníthatóan a középső társadalmi sz inthez tartozott. Atyjától városi és római polgárjogot örökölt. Jellemző a diaszpóra- zsidóságra és Pál családjára is a zsidó hagyományokhoz való raga szkodás (vö. Fil 3,5; Róm 11,1; 2Kor 11,22). A család Benjamin törzsének ta gja volt. Lehetséges, hogy a galileai Giskala volt ősi otthonuk.\n Személyi ségének megértésében döntő az a tény, hogy tudatosan a zsidóság szigorú irá nyzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban raga szkodott hozzá (Fil 3,5; Gal 1,14). Lehetséges, hogy Jeruzsálemben az időse bb Gamalielnél tanult (ApCsel 22,3).\n Származásával összhangban áll mozgék ony szelleme. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Úgy látszi k, bizonyos mértékig megértette a sztoikus fogalmakat, ismerte a pogány kul túrákat és a kezdődő gnózist. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtele nül a zsidó hagyományban volt. Bizonyításmódja és Szentírás-értelmezése tel jesen rabbinisztikus jellegű. Mindazonáltal a rabbinizmus nem volt teológia i gondolkodásának egyetlen tényezője. Ahogyan fölfogja a törvényt és a tört énelmet, az az apokaliptika hatásáról árulkodik. Gondolkodásának történeti beállítottsága és abszolút Isten-felfogása tipikus zsidónak mutatja.\n Megt érése (34 körül) megadta élete értelmét. A Törvényért és az atyai hagyomány okért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogya n találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Az Egyházzal való összeütközése azonban nyilvánvalóan összefüggésben állt azzal a válsággal, amely Jeruzsálemben István megkövezéséhez, a jeruzsálemi keresztény közöss ég hellénisztikus csoportjának üldözéséhez és elűzéséhez, továbbá a damaszk uszi egyházközség alapításához vezetett. Úgy látszik, ez az egyházközség - a jeruzsálemi egyház törzsrészével ellenkezően - teljesen elszakadt a Törvé nytől. Pál - amint a Gal 1,13 sk. és a Fil 3,5 sk. mutatja - a szigorú zsid ó törvénytiszteletet védelmezte a Törvénytől való szabadsággal szemben.\n P ál kényszerítve érezte magát, hogy föladja az üdvösség útjának, az addig he lyeselt jámborságnak értelmezését. Később igehirdetésében minden embertől m egkívánta ezt a megmérettetést: amit nyereségnek tartott most jelentéktelen dolog lett. A Törvénynek, a Törvényhez való hűségnek és a cselekedetekből való megigazulásnak az útja érvényét veszítette. Új út nyílott. Az ember az üdvösségét csak Istenben találja meg, akinek tökéletes bizalommal ki kell szolgáltatnia magát. Krisztusnak ez a kinyilatkoztatása Pál számára azt is magában foglalja, hogy Isten mint a zsidók és a (Törvény nélküli) pogány né pek Istene mutatkozik be. A pogányok is hivatalosak a hit útjára.\n Meghíva tásával együtt Pál fölismerte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hir detése az ő feladata. Ez a tudat szinte kényszerként nehezedett rá (vö. Gal 1,16; 1Kor 9,16). A hit útja lett életének témája. A rá jellemző radikaliz mussal járta ezt az utat. Emiatt gyanússá vált saját keresztény testvérei e lőtt, s magára vette népének gyűlöletét, pedig a végsőkig szerette ezt a né pet, és megmentéséért a saját üdvét is odaadta volna (Róm 9,1 sk.).\n Megté rése után megkezdte a missziót, először Arábia területén (Damaszkusztól dél keletre). Ez a tevékenysége nem sok eredménnyel járt. Egyházközség-alapítás okról nincs szó. Pál visszatért Damaszkuszba, és kénytelen volt onnan is me nekülni egy ellene támadt üldözés elől (2Kor 11,26; vö. ApCsel 9,23 sk.). C sodálatos módon Jeruzsálemmel csak később, és akkor is csak futólagosan vet te föl a kapcsolatot (Gal 1,18--20). Ez mutatja apostolságának önállóságát és Jeruzsálemtől való függetlenségét, de konkrét nehézségekre is következte thetünk belőle. Mivel Pál kezdettől fogva a Törvény nélküli keresztény irán yzathoz csatlakozott, ahhoz az irányzathoz tehát, amelyet Jeruzsálemből elű ztek, hosszabb és hivatalosabb jeruzsálemi tartózkodása kompromittálta voln a az ottani egyházat a zsidó hatóságok előtt. Több éven át működött Pál Szí riában és hazájában, Kilikiában (Gal 1,21). Lehetséges, hogy az ApCsel 13. és 14. fejezetében elbeszélt missziós utazás erre az időre esett. Barnabás Tarzuszból Antiochiába hozta, ahol már megalakult egy Törvény nélküli pogán y-keresztény egyházközség (ApCsel 11,19 skk.). E közösség küldötteként vett részt Pál és Barnabás az ún. apostoli zsinaton (kb. 48/49).\n Azevangélium és az Egyház egysége mellett szilárdan kitartottak. Ennek jelei voltak a j eruzsálemi szegények javára végzett gyűjtések, amelyeket Pál önként magára vállalt (Gal 2,10). Ezzel elismerték Jeruzsálemet az Egyház történelmi szül etési helyének, a pogány-keresztény közösségeket pedig megvédték attól, hog y a görög kultuszközösségek módjára egy sereg különálló egyházra szakadozza nak.\n A vegyesen zsidó-, illetve pogány-keresztény egyházközségek eltérő g yakorlata az egységet veszélyeztette. Pál maga beszéli el a Péterrel és Bar nabással Antiochiában támadt összeütközését (Gal 2,11 skk.). Teológiailag m egvédte ugyan álláspontját, de a gyakorlatban gyaníthatóan nem tudta érvény esíteni. Törésre került a sor Barnabással és az antiochiai egyházzal. Talán e tapasztalatok szolgáltak alkalmul arra, hogy Pál ezentúl a kimondottan p ogány vidékeken munkálkodjék. Végigjárta Kisázsiát, Makedóniát és Acháját. Ekkor keletkeztek a galáciai, a filippibeli, a tesszalonikai és a korintusi egyházak (kb. 48 és 52 között). Korintust nem számítva, ahol másfél évig t artózkodott, nem sokáig maradt egy helyen. Az egyház megszervezését rábízta az újonnan megnyert keresztényekre és munkatársaira. Ő maga ritkán kereszt elt (vö. 1Kor 1,14-17). A nagyvárosokat választotta ki az egyes tájak közép pontjaként, és remélte, hogy maguk a megtértek viszik tovább az evangéliumo t. Ez a nagy igyekezet csak abból az eszkatologikus várakozásból érthető te ljesen, amely a korai kereszténységet eltöltötte. Mint a jövendő Kyriosz hí rnöke minden népet el akart érni.\n Ezt a nagy célt nem tudta rögtön megval ósítani. Palesztinába és Szíriába visszatérve, a kisázsiai missziót folytat ta. Először két éven át Efezusban, a misztériumvallások városában tartózkod ott. Erre az időre esik rövid korintusi látogatása az ottani egyházban táma dt válság ügyében. Letartóztatása és pörbe fogása, amelyről a Fil 1,12 skk. beszél, Efezusban is megismétlődött. Az efezusi tartózkodás kapcsán még eg yszer fölkereste Makedóniát és Görögországot. Korintusból indult körülbelül 55/56-ban Jeruzsálembe a gyűjtött adományokkal, azzal a céllal, hogy onnan Róma felé veszi útját (Róm 15,28 skk.).\n A Rómaiakhoz írott levél teológi ai végrendelete lett. Az Apostolok Cselekedetei szerint Pál mint a római ál lam foglya érkezett Rómába. Mi lett missziós terveiből, nem tudjuk. Halálán ak idejére vonatkozóan is meg kell elégednünk a találgatásokkal. Régi hagyo mány szerint 67-ben, de talán már 66-ban végezték ki Néró idejében.\n Pál e gyházközségei nem vitték tovább evangéliumát. A 2. században legtöbbjük a g nózisba tévedt. A nagy Egyház is alig tudta gondolkodásának feszültségét és dinamikáját elviselni. A gyöngeségről adott tanítás itt ismét igazolta mag át. Ha bárhol az egyháztörténelem folyamán fölfedezték evangéliumát, megmut atkozott üzenetének ereje, a hit mindig új indításokat kapott és kap belőle . Az általa hirdetett evangélium igazsága ítéletté válik az emberek rendsze rei és törekvései fölött, amelyek erőt akarnak venni Isten bölcsességén és tettein.\n \n \n Imádság\n Istenünk, ki a mai napon Szent Péter és Szent Pál apostol ünnepével ajándékoztál meg minket, kérünk, segítsd Egyházadat, hogy mindenben kövesse azok tanítását, akik ott álltak kereszténységünk kez deténél!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Szent Péter apostol
Simon, egy bizonyos Jona (Johannesz) fia Bet szaidából, a Genezáreti tó partján lévő halászfaluból származott. Házasságk ötésekor átköltözött Kafarnaumba, anyósa házába, akit -- az evangélium szer int -- Jézus csodája gyógyított meg (Mk 1,29—31). Tanítvánnyá való meghívás ában már ott cseng a későbbi meghívás, az emberhalászok között az első, a m indenkiért felelős emberhalász meghívása, melyben a Föltámadott részesített e: ,,Ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,10). A hivatalos vezetők előtt ez a genezáreti halász természetesen csak egy volt a ,,vidéki emberek'' közül, a kik a Törvényt nem ismerték, s ezért csak megvetésre voltak méltók. Jézus m aga jelölte meg Simon halászt a ,,Kéfás” névvel. Az arámul beszélő zsidók e lőtt azonban ez a szó csak egyszerű megjelölésnek számított, és semmiképpen sem vonatkozott Simon személyes mivoltára. Ezért Jézusnak külön meg kellet t magyaráznia a név jelképes értelmét. Neki kellett Simon előtt föltárnia, miért, milyen értelemben nevezte őt sziklának. Abban az egyházépítő ígéretb en, amelyet Máté összekapcsolt a Messiás- vallomással (Mt 16,18 sk.), ez me g is történik. Ez az ígéret teljhatalmat és felelősséget foglal magában. Si monnak -- mint a Messiás Jézus által építendő hívő közösség szilárd alapján ak - kell az Egyház fennállása és egysége biztosítékának lennie. S mint ily ennek üdvösségközvetítő teljhatalommal kell rendelkeznie. Ezt bizonyítja a hozzáfűzött képes beszéd a mennyek országa kulcsainak, az oldás és kötés ha talmának átadásáról (Mt 16,19). Se teljhatalom átadását erősíti meg a másod ik nagy meghívás a maga pásztorképével (Jn 21,15- 17: Legeltesd bárányaimat ...).
Az 1Kor 15,5, Lk 24,34, Mk 17,7 és Jn 21. fejezetének egyöntet ű tanúsága egy rendkívül figyelemreméltó tényt bizonyít: az Úr Simont része sítette abban a kitüntetésben, hogy neki jelenjék meg elsőnek. A tanítványo kkal elköltött étkezés után kezdődő, ünnepélyes párbeszédet a Föltámadott k izárólag csak Simonnal folytatta. Simon külön megbízatását a lukácsi meghív ástörténet az emberhalász képével elővételezte. Ezt most a Föltámadott egy másik képpel mondja ki, amelynek jelentős előtörténete van az ószövetségi ü dvösségvárásban és magában Jézus igehirdetésében is: ,,Legeltesd juhaimat.. . Legeltesd bárányaimat.'' A Föltámadott kiemelt értelemben tette meg Simon t nyája pásztorává, tehát első pásztorrá, nyája főpásztorává.
A Szentlélek elküldésével jött el a pillanat, hogy a Fölmagasztalt a Lélek erejével építeni kezdje Egyházát Pé terre, a Sziklára. Természetesen naiv anakronizmus hibájába esne az ember, ha Péter hivatalának a későbbi évszázadokban bekövetkezett teológiai, alkot mányjogi és adminisztratív fejlődését tenné meg a Főapostol helyzetének, Pé ter primátusának mértékévé. A kezdeti idők egyedülálló viszonyai ékesszóló nyelven beszélnek itt. Még tevékenyek a föltámadott Úr által meghívott apos tolok. Az Egyház még jól áttekinthető, szinte családi viszonyok között él. Az emberi fáradozást a Léleknek és a kegyelmi ajándékoknak rendkívüli hatás ai támogatják és egészítik ki. Az Egyház ápolja az eleven reményt, hogy az Úr hamarosan visszatér, és megkezdődik Istennek az idők végét jelentő uralm a. Ezek a körülmények nem engedték meg, hogy illetékességi kérdések és egyh ázszervezési problémák oly mértékben fölmerüljenek, amilyen mértékben azt a következő évszázadok megkívánták. Arról sem szabad megfeledkeznünk, milyen korlátozott mértékben állnak rendelkezésünkre a szűkszavú források. Az Újs zövetség egyes darabjai kimondottan alkalomszerűen és igehirdető célzattal készültek. Szerzőiknek nem volt szándékában, hogy megírják a fiatal Egyházn ak, misszióinak, életének, vezető személyiségeinek, tanításának és alkotmán yának aprólékos, kimerítő történetét.
Annál figyelemreméltóbb, hogy mindezek ellenére a legrégibb forrásainkból kitűnik Péter elsőrangú szerepe a legkülönfélébb esetekben. Biztos, hogy Péter nem volt olyan teológus, mi nt az egykori rabbi, Pál, vagy a zsidóknak írt levél szentírásismerő szerző je. Sem az alkalomszerű Péter-beszédek az Apostolok Cselekedeteiben, sem az első Péter-levél, amelyet Silvanus írt le, nem jogosít föl arra, hogy Péte r-féle teológiáról beszélhessünk. Mégis kezdettől fogva ő a vezető ember az ősegyházban. A második generáció idejében készült Apostolok Cselekedeteibe n számos csodatétel erősíti meg küldetését és Krisztusról tett tanúságát, s okkal több, mint a pogányok apostolának missziós működését.
Pál 37 k örül azért megy föl Jeruzsálembe, hogy megismerje Pétert (Gal 1,18). Az apo stoli zsinatról (48/49) szóló beszámolójában a törvényhez hű Jakabot Kéfás előtt említi azok közt a ,,tekintélyesek” közt, akik helyeselték, hogy nem követeli meg a szertartási törvények megtartását (Gal 2,1-10).
Az I. Heródes Agrippa alatt (44 körül) támadt, az Apostolok Cselekedeteiben is e lbeszélt egyházüldözéssel mozgalmas időszak kezdődött Péter életében. Elhag yta Palesztinát, bár egyelőre csak a birodalom keleti részébe ment. Hogy Ko rintusban is járt volna, arra semmiképpen sem lehet abból következtetni, ho gy ott létezett egy Kéfás- párt (1Kor 1,12), a lehetősége azonban mindenkép pen megmarad. Az apostoli zsinat utáni időben (49 táján) mindenesetre Antio chiában találjuk. A kisázsiai egyházközségeknek szánt első Péter- levél nag y bizonyossággal az apostol kisázsiai tevékenykedését tételezi föl. Ugyanez a helyzet római tartózkodásával kapcsolatban is (5,13), amelyet természete sen a Római levél megírása utánra kell helyeznünk.
Pál akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett e lszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek mi sszionálásához. Az Ószövetséghez ragaszkodó kereszténység jelentéktelen sze ktává válik: a küzdelmek idején még megvan, de végül a harcok áldozata lesz . Pál a Törvénytől függetlenné vált új irányzat teológusa és előharcosa let t.
Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet ponto san meghatározni. Egyes adatokat - mindenekelőtt életének utolsó és mindenk éppen legjelentősebb évtizedéről - leveleiből és az Apostolok Cselekedeteib ől tudhatunk. Maguk a levelei azonban az apostol egyéniségének, hitének és gondolkodásának megragadó képét nyújtják.
Pál a világ felé nyitott d iaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén, a szinkretizmus központjában. Gyanítható an a középső társadalmi szinthez tartozott. Atyjától városi és római polgár jogot örökölt. Jellemző a diaszpóra- zsidóságra és Pál családjára is a zsid ó hagyományokhoz való ragaszkodás (vö. Fil 3,5; Róm 11,1; 2Kor 11,22). A cs alád Benjamin törzsének tagja volt. Lehetséges, hogy a galileai Giskala vol t ősi otthonuk.
Személyiségének megértésében döntő az a tény, hogy t udatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá (Fil 3,5; Gal 1,14). Lehetség es, hogy Jeruzsálemben az idősebb Gamalielnél tanult (ApCsel 22,3).
Származásával összhangban áll mozgékony szelleme. Jól beszélt görögül, isme rte a hellén műveltséget. Úgy látszik, bizonyos mértékig megértette a sztoi kus fogalmakat, ismerte a pogány kultúrákat és a kezdődő gnózist. Gondolkod ásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Bizonyít ásmódja és Szentírás-értelmezése teljesen rabbinisztikus jellegű. Mindazoná ltal a rabbinizmus nem volt teológiai gondolkodásának egyetlen tényezője. A hogyan fölfogja a törvényt és a történelmet, az az apokaliptika hatásáról á rulkodik. Gondolkodásának történeti beállítottsága és abszolút Isten-felfog ása tipikus zsidónak mutatja.
Megtérése (34 körül) megadta élete ért elmét. A Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztén yek üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már n em lehet megállapítani. Az Egyházzal való összeütközése azonban nyilvánvaló an összefüggésben állt azzal a válsággal, amely Jeruzsálemben István megköv ezéséhez, a jeruzsálemi keresztény közösség hellénisztikus csoportjának üld özéséhez és elűzéséhez, továbbá a damaszkuszi egyházközség alapításához vez etett. Úgy látszik, ez az egyházközség - a jeruzsálemi egyház törzsrészével ellenkezően - teljesen elszakadt a Törvénytől. Pál - amint a Gal 1,13 sk. és a Fil 3,5 sk. mutatja - a szigorú zsidó törvénytiszteletet védelmezte a Törvénytől való szabadsággal szemben.
Pál kényszerítve érezte magát, hogy föladja az üdvösség útjának, az addig helyeselt jámborságnak értelmez ését. Később igehirdetésében minden embertől megkívánta ezt a megmérettetés t: amit nyereségnek tartott most jelentéktelen dolog lett. A Törvénynek, a Törvényhez való hűségnek és a cselekedetekből való megigazulásnak az útja é rvényét veszítette. Új út nyílott. Az ember az üdvösségét csak Istenben tal álja meg, akinek tökéletes bizalommal ki kell szolgáltatnia magát. Krisztus nak ez a kinyilatkoztatása Pál számára azt is magában foglalja, hogy Isten mint a zsidók és a (Törvény nélküli) pogány népek Istene mutatkozik be. A p ogányok is hivatalosak a hit útjára.
Meghívatásával együtt Pál fölis merte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata. Ez a tudat szinte kényszerként nehezedett rá (vö. Gal 1,16; 1Kor 9,16). A hit útja lett életének témája. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat . Emiatt gyanússá vált saját keresztény testvérei előtt, s magára vette nép ének gyűlöletét, pedig a végsőkig szerette ezt a népet, és megmentéséért a saját üdvét is odaadta volna (Róm 9,1 sk.).
Megtérése után megkezdte a missziót, először Arábia területén (Damaszkusztól délkeletre). Ez a tevé kenysége nem sok eredménnyel járt. Egyházközség-alapításokról nincs szó. Pá l visszatért Damaszkuszba, és kénytelen volt onnan is menekülni egy ellene támadt üldözés elől (2Kor 11,26; vö. ApCsel 9,23 sk.). Csodálatos módon Jer uzsálemmel csak később, és akkor is csak futólagosan vette föl a kapcsolato t (Gal 1,18--20). Ez mutatja apostolságának önállóságát és Jeruzsálemtől va ló függetlenségét, de konkrét nehézségekre is következtethetünk belőle. Miv el Pál kezdettől fogva a Törvény nélküli keresztény irányzathoz csatlakozot t, ahhoz az irányzathoz tehát, amelyet Jeruzsálemből elűztek, hosszabb és h ivatalosabb jeruzsálemi tartózkodása kompromittálta volna az ottani egyháza t a zsidó hatóságok előtt. Több éven át működött Pál Szíriában és hazájában , Kilikiában (Gal 1,21). Lehetséges, hogy az ApCsel 13. és 14. fejezetében elbeszélt missziós utazás erre az időre esett. Barnabás Tarzuszból Antiochi ába hozta, ahol már megalakult egy Törvény nélküli pogány-keresztény egyház község (ApCsel 11,19 skk.). E közösség küldötteként vett részt Pál és Barna bás az ún. apostoli zsinaton (kb. 48/49).
Azevangélium és az Egyház egysége mellett szilárdan kitartottak. Ennek jelei voltak a jeruzsálemi sze gények javára végzett gyűjtések, amelyeket Pál önként magára vállalt (Gal 2 ,10). Ezzel elismerték Jeruzsálemet az Egyház történelmi születési helyének , a pogány-keresztény közösségeket pedig megvédték attól, hogy a görög kult uszközösségek módjára egy sereg különálló egyházra szakadozzanak.
A vegyesen zsidó-, illetve pogány-keresztény egyházközségek eltérő gyakorlata az egységet veszélyeztette. Pál maga beszéli el a Péterrel és Barnabással Antiochiában támadt összeütközését (Gal 2,11 skk.). Teológiailag megvédte u gyan álláspontját, de a gyakorlatban gyaníthatóan nem tudta érvényesíteni. Törésre került a sor Barnabással és az antiochiai egyházzal. Talán e tapasz talatok szolgáltak alkalmul arra, hogy Pál ezentúl a kimondottan pogány vid ékeken munkálkodjék. Végigjárta Kisázsiát, Makedóniát és Acháját. Ekkor kel etkeztek a galáciai, a filippibeli, a tesszalonikai és a korintusi egyházak (kb. 48 és 52 között). Korintust nem számítva, ahol másfél évig tartózkodo tt, nem sokáig maradt egy helyen. Az egyház megszervezését rábízta az újonn an megnyert keresztényekre és munkatársaira. Ő maga ritkán keresztelt (vö. 1Kor 1,14-17). A nagyvárosokat választotta ki az egyes tájak középpontjakén t, és remélte, hogy maguk a megtértek viszik tovább az evangéliumot. Ez a n agy igyekezet csak abból az eszkatologikus várakozásból érthető teljesen, a mely a korai kereszténységet eltöltötte. Mint a jövendő Kyriosz hírnöke min den népet el akart érni.
Ezt a nagy célt nem tudta rögtön megvalósít ani. Palesztinába és Szíriába visszatérve, a kisázsiai missziót folytatta. Először két éven át Efezusban, a misztériumvallások városában tartózkodott. Erre az időre esik rövid korintusi látogatása az ottani egyházban támadt v álság ügyében. Letartóztatása és pörbe fogása, amelyről a Fil 1,12 skk. bes zél, Efezusban is megismétlődött. Az efezusi tartózkodás kapcsán még egysze r fölkereste Makedóniát és Görögországot. Korintusból indult körülbelül 55/ 56-ban Jeruzsálembe a gyűjtött adományokkal, azzal a céllal, hogy onnan Róm a felé veszi útját (Róm 15,28 skk.).
A Rómaiakhoz írott levél teológ iai végrendelete lett. Az Apostolok Cselekedetei szerint Pál mint a római á llam foglya érkezett Rómába. Mi lett missziós terveiből, nem tudjuk. Halálá nak idejére vonatkozóan is meg kell elégednünk a találgatásokkal. Régi hagy omány szerint 67-ben, de talán már 66-ban végezték ki Néró idejében.
Pál egyházközségei nem vitték tovább evangéliumát. A 2. században legtöbbj ük a gnózisba tévedt. A nagy Egyház is alig tudta gondolkodásának feszültsé gét és dinamikáját elviselni. A gyöngeségről adott tanítás itt ismét igazol ta magát. Ha bárhol az egyháztörténelem folyamán fölfedezték evangéliumát, megmutatkozott üzenetének ereje, a hit mindig új indításokat kapott és kap belőle. Az általa hirdetett evangélium igazsága ítéletté válik az emberek r endszerei és törekvései fölött, amelyek erőt akarnak venni Isten bölcsesség én és tettein.
Imádság
Istenü nk, ki a mai napon Szent Péter és Szent Pál apostol ünnepével ajándékoztál meg minket, kérünk, segítsd Egyházadat, hogy mindenben kövesse azok tanítás át, akik ott álltak kereszténységünk kezdeténél!
DTSTAMP:20240329T092229 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110629 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110630 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-186 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR