BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100612T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:bf9ed983737705de9daa2ae09849b7f5 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Páduai Szent Antal (emléknap) DESCRIPTION: Élete\n PÁDUAI SZENT ANTAL 1195-ben született Lisszabonban, Portugália főv árosában. A Ferdinánd nevet kapta a keresztségben. Apja előkelő lovag volt, anyja pedig igen jámbor nő. Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte me g, koraérett, világoseszű és erős akaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralk odott minden szenvedélyén. 15 évesen már ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelése után ferences szerzetes lett.\n 1220 nyarán ugyanis Marokkóból K oimbrába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt. Afrikába n szeretett volna misszionárius lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tudatosan elnyomta tudományos ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírá st, ezt a tudását azonban évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szál lt partra.\n Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicilia part jára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes káptalanjáról, így Assi sibe indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból most is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szón okot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézté k eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, cs odás hatású szónoki képességének.\n Franciaországban és Itáliában volt vánd orprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőként tan ította rendjében rendtársait hittudományra. Még a romagnai rendtartomány fő nökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megszabadu lnia. Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgat ták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egysze rű emberek. Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.\n Elhasznált szervezete, sz ívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni, menni már nem tudott, a siet ség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant taligán tette meg. 1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Klára leányai nak Arcella nevű kolostorában. A Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként ("Il Santo") tisztelték. IX. Gergely pápa már 12 32 májusában szentté avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hata lmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de ny elvét épségben találták.\n 1946. január 16-án XII. Piusz pápa Szent Antalt egyháztanítóvá tette.\n IV. Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád- ház szentjei közt együtt ábrázolja Szent Ferencet és Szent Antalt, mivel a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal. XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjének nevezte. 1946-ban XII. Piusz pápa az egyházdoktorok közé iktatta.\n Temetése napját, a keddi napot tisztelői azóta is Szent Antal tiszteletére szentelik. A koldusok pá rtfogója, de közbenjárását szokás kérni elveszett tárgyak megtalálásáért és mindennapi bajokban is. Az utasok, szobrászok, agyagmunkások és porcelánké szítők védőszentje.\n Forrás: Virtuális Plébánia\n Szerzetbe lépése, munkás sága\n \n Fernando életének két esemény adott útkeresésében végleges fordu latot. Az egyik: épp a Santa Cruz konventbe hozták az első ferences vértanú k holttestét, akik Marokkóban lelték halálukat. A másik: találkozott azokka l a közeli -- Santo Antonio dos Olivais nevű -- kicsiny rendházból való tes tvérekkel, akik a kolostor ajtajánál alamizsnát koldultak. Megszületett ben ne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen.\n Fernando még 1220 nyarán csatlakozott hozzájuk. Fölvette szegény ruhájukat, keresztnevét templomuk v édőszentje, Remete Szent Antal nevére cserélte. Telve a vértanúság vágyával , engedélyt kért, hogy misszionáriusként Marokkóban hirdethesse az evangéli umot. Szerencsésen el is jutott oda, Isten azonban más feladatot szánt neki . Marokkóban súlyosan megbetegedett, és 1221 tavaszán kénytelen volt vissza térni. Egy heves vihar azonban hazája helyett Szicília partjaira sodorta. O nnan a szicíliai testvérekkel az Assisi melletti Porciunkulába ment rendje egyetemes káptalanjára. Az összegyűlt háromezer franciskánus előtt ismeretl en volt, senki sem tudott származásáról és képzettségéről. Ezért amikor a t estvéreket az egyes rendtartományokba sorolták, ő ott maradt egyedül. Megké rte tehát Észak-Itália tartományfőnökét, hogy vigye magával, és oktassa a r endi életre, a provinciális pedig Montepaolo remeteségébe küldte, hogy ott szemlélődő életet éljen, és legyen a tesvérek segítségére.\n Így jött el 12 22 nyara, amikor a mécsest, amely addig rejtekben volt, maga Isten emelte l ámpatartóra, hogy másoknak is világítson. Történt ugyanis, hogy tartományfő nöke néhány társával együtt Forliba küldte, hogy pappá szenteljék őket. Ott az ünnep alkalmából valakinek beszédet kellett volna mondania váratlanul, mivel megbetegedett az, akinek ez lett volna a dolga. Készületlenül senki s em merte vállalni, s akkor megparancsolták Antalnak, hogy beszéljen.\n A cs endes, mindaddig rejtettségben élő és figyelemre alig méltatott Antal megmo ndta, hogy gyakorlottabb a konyhai edények mosogatásában, mint Isten igéjén ek hirdetésében. A püspök azonban maga bátorította, így végül mégis beszéln i kezdett egészen egyszerűen. Minél tovább beszélt azonban, szavai annál él énkebbek és melegebbek lettek, láthatóan teljesen eltöltötte a Szentlélek t üze. Hallgatói lélegzetüket visszafojtva figyelték. Nem tudós értekezést ha llottak a papság mivoltáról, hanem a legszebb hasonlatokat és a legtalálóbb szentírási idézeteket, valamint a mélységes megtapasztalások szavait a szí v bőségéből. Amikor befejezte, társai örömmel vették körül, Grácián testvér pedig áldotta a napot, amikor ez a vándor, rongyos barát segélykérően a kö penyébe kapaszkodott.\n Minthogy elöljárói nem kis meglepetéssel szereztek tudomást rendkívüli felkészültségéről, nem is sejtett Szentírás-ismeretéről , Felső-Itáliába küldték, hogy a tévtanítók ellen prédikáljon. Ez szerencsé s lépésnek bizonyult.\n Mint „Szent Ferenc hűséges fia” és az assisibeli Sz egény szegény tanítványa Antal először önmaga vállalta az Úr és apostolai é letkörülményeit, másoknak csak ezután kezdett beszélni a szegénység türelme s elviseléséről és vallási értékéről. Amikor szegény vándorprédikátorként f aluról falura, városról városra járt és a katolikus tanítást hirdette a sze génységről és a birtoklásról, szavait a saját élete hitelesítette hallgatói előtt: „A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság vis zont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkod ik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.” Antal még ágostonos kanonok korában Lisszabonban és Coimbrában fáradhatatlan buzgalommal egészen rendkívüli jártasságot szerzett a Szentír ásban. A magányban és az elmélkedő imádság csöndes óráiban ezt a gazdagságo t annyira kiművelte magában, hogy mindenkit bámulatba ejtett. IX. Gergely p ápa -- csodálattal eltelve Antal egyik beszéde után – „a Szentírás szekrény ének” nevezte. Mert amikor Antal a tömeghez beszélt, gyakran megesett, hogy a Szentírás szavai jöttek ajkára: hallgatói nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényű igéit. A beszédnek ez a módja mély meggyőző erő t kölcsönzött neki. Az emberek, még a tévhitben élők is, csodálták mélysége s vallásosságát.\n Isten szeretete mely egykor a misszióba vitte, és eltölt ötte a vértanúság vágyával, most a kereső és tévelygő emberekhez vezette. E zt vallotta: „A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.” Ez a szerető v ágyakozás Isten után prédikációs vándorútjai végén mindig visszavitte a mag ányba és a szemlélődő életbe. Az emberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét kiragadta a csendből, „mert a jó szónok nem időzhet sokáig a szemlél ődő életben, ha másokban is gyümölcsöt akar érlelni”.\n Elöljárói megbízatá sából Antal először Felső-Itáliában fáradozott az Egyháztól eltávolodottak megnyerésén. A lelkek iránti buzgósága arra ösztönözte, hogy bemerészkedjék fellegvárukba, Riminibe is. Megszámlálhatatlan tömeget nyert meg prédikáci óval és vitával. Köztük volt Bonillo is, aki harminc éven át az egyik szekt a főnöke volt. Érthető, hogy rendtársai, mihelyt hozzáfogott e tevékenységé hez, azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Sze nt Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. „Azt a karom -- írta Ferenc Antalnak --, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teoló giát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme , azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.” Megbízatásával Anta l megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a t eológia első tanára.\n 1224-ben a felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatt a. Dél- Franciaországba ment, először Montpellier-be, az eretnekháborúban e z volt a katolikusok főhadiszállása. Antal azonban nem sokra becsülte a csa patokat és a fegyvereket. Az ő fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt. Eljutott a mozgalom középpontjába, Toulouse-ba is, ahol akkor Domonkos teljes erővel küzdött. Amint Montpellier-ben, Antal itt is oly sikerrel folytatta munkáját a teológia tanáraként és szónokként, ho gy elnevezték az „eretnekek pörölyének”. Prédikációs följegyzéseiben azonba n egyetlen bántó vagy támadó szó sem található a tévtanítók ellen. Ezért ez t a nevet prédikálásának eredményességére kell vonatkoztatni, nem pedig elő adásának módjára vagy stílusára. Rendjének ama kolostorai folytatták munkáj át, amelyeket itt alapított.\n 1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, ho gy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. K ülönösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, u zsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolv ajok és más gonosztevők bűnbánatot tartottak. Szavainak hatékonyságáról mái g tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény, amely szerint e zentúl az adós csak vagyonával, és nem személyével vagy szabadságával kezes kedik.\n Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.\n \n Legendáiból\n Egyszer, amikor a föllelkesült emberek már messzi földről tódultak a vándorprédikátorhoz, egy huszonkét útonállób ól álló banda tért be a templomba Antalhoz. Kíváncsiságból meg akarták hall gatni a szónokot, akiről oly sokat beszéltek, s talán szerettek volna ebből az alkalomból ismét „nyélbe ütni valamit’. A szent szavai azonban nem várt hatást váltottak ki bennük: kérték Antalt, hallgassa meg gyónásukat és sza bjon ki rájuk kemény vezeklést. Akik gyilkosokként tértek be Isten házába, új emberekként váltak el Antaltól. Csodatévő híre -- mely igen gyorsan terj edt -- ezekből a rendkívüli megtérésekből született.\n Antal nem riadt viss za attól, hogy -- ahol szükségesnek látta -- kendőzetlenül kimondja az igaz ságot. Egy temetés alkalmával fölkérték, hogy mondjon beszédet egy gazdag e mberről, akinek kapzsiságát és fösvénységét mindenki ismerte. Ellentétben a zokkal a könnyelmű szónokokkal, akik az elhunytnak olyan erényeit szokták d icsérni, melyekkel az nem rendelkezett, Antal a Szentírás e helyéről beszél t: „Ahol a kincsed, ott van a szíved.” Befejezésül pedig ezt mondta: „Hogy pedig lássátok, hová juttatja az embert kapzsisága, tudjátok meg, hogy ez a halott a pokol tüzébe került, szívét pedig pénzes ládájában lehet megtalál ni!” Mint mondják, a rokonok kinyitották a ládát, és abban a pénz alatt egy meleg, dobogó szívet találtak.\n Olyan békétlen korban, amikor „nem volt b iztonságban a vendég vendéglátójától, testvér a testvérétől” (Padovai Króni ka), Antal áldott békeszerző volt. Különösen híressé lett bátor föllépése E zzelino veronai zsarnok előtt. Ez a fejedelem buzgó és erőszakos párthíve v olt az utolsó hohenstaufi császárnak, II. Frigyesnek. Politikai agyrémei sz olgálatában borzalmas kegyetlenségeket követett el és százakat gyilkolt le. Akkor Antal Veronába utazott, és követelte, hogy vezessék a fejedelem elé. \n Ezzelino a trónján ült. Kardforgatásban jártas testőrei vették körül. A szegény barát úgy állt eléje, mint akinek hatalma van, a trónon ülő pedig n em lenne más, mint egy bevádolt gonosztevő: emelt fővel sorolta föl bűneit -- a sok ártatlanul kiontott vért, az istentelenségeket, rablóhadjáratait - -, és az ég bosszújáról beszélt, amely hamarosan be fog következni. A katon ák csak uruk intését várták, hogy darabokra vágják a szerzetest --, a hatal mas úr azonban elsápadt, reszketni kezdett, leszállt trónjáról és Antal láb a elé esett. Bűnbánata jeléül övét a nyaka köré tekerte, és könnyek között megesküdött a szentnek, hogy Isten bocsánatát kéri.\n A legenda Szent Antal alakját sokféle történettel fonta körül: a gyermek Jézust a karján hordozt a, a tengeri halaknak prédikált, mint valamikor Ferenc a madaraknak. Egysze r egészen rendkívüli csoda történt általa: egy eretnek, aki tagadta Krisztu s jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy nem hisz addig az Eucha risztikus Istenben, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség előtt. Néh ány nappal később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkoz ott a gúnyolódóval. És akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszke dett, és meghajtotta fejét a Szentség előtt.\n Forrás: Diós István: Szentek Élete\n \n \n Könyörgés\n Mindenható, örökkévaló Isten, ki Padovai Szent Antalban népednek hathatós közbenjárót adtál, kérünk, engedd, hogy az ő se gítségével törvényeid szerint éljünk, és mindenben érezzük jóságos oltalmad at!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
PÁDUAI SZENT ANTAL 1195-ben született Lisszabonban, Portugália fővárosában. A Ferdinánd nevet kapta a keresztségben. Apja előkelő lovag volt, anyja pe dig igen jámbor nő. Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, koraér ett, világoseszű és erős akaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralkodott min den szenvedélyén. 15 évesen már ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelés e után ferences szerzetes lett.
1220 nyarán ugyanis Marokkóból Koimb rába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt. Afrikában sz eretett volna misszionárius lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tuda tosan elnyomta tudományos ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírást, ezt a tudását azonban évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szállt p artra.
Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicilia par tjára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes káptalanjáról, így Ass isibe indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból mos t is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szó nokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézt ék eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, c sodás hatású szónoki képességének.
Franciaországban és Itáliában vol t vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőké nt tanította rendjében rendtársait hittudományra. Még a romagnai rendtartom ány főnökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megs zabadulnia. Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek h allgatták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek. Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel vo lt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.
Elhasznált sze rvezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, ére zte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni, menni már nem tud ott, a sietség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant taligán tette meg. 12 31. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Kl ára leányainak Arcella nevű kolostorában. A Páduai Maria Maggiore-templomba n temették el. Már életében szentként ("Il Santo") tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporl adva, de nyelvét épségben találták.
1946. január 16-án XII. Piusz pá pa Szent Antalt egyháztanítóvá tette.
IV. Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád-ház szentjei közt együtt ábrázolja Szent Ferencet és S zent Antalt, mivel a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentt é avatva Ferenccel és Antallal. XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjé nek nevezte. 1946-ban XII. Piusz pápa az egyházdoktorok közé iktatta.
Temetése napját, a keddi napot tisztelői azóta is Szent Antal tiszteletér e szentelik. A koldusok pártfogója, de közbenjárását szokás kérni elveszett tárgyak megtalálásáért és mindennapi bajokban is. Az utasok, szobrászok, a gyagmunkások és porcelánkészítők védőszentje.
Forrás: Virtuális Plébánia
Szerzetbe lépése, munkásság a
Fernando életének két esemény adott útkeresésében vég leges fordulatot. Az egyik: épp a Santa Cruz konventbe hozták az első feren ces vértanúk holttestét, akik Marokkóban lelték halálukat. A másik: találko zott azokkal a közeli -- Santo Antonio dos Olivais nevű -- kicsiny rendházb ól való testvérekkel, akik a kolostor ajtajánál alamizsnát koldultak. Megsz ületett benne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen.
Fernando még 1220 nyarán csatlakozott hozzájuk. Fölvette szegény ruhájukat, keresztn evét templomuk védőszentje, Remete Szent Antal nevére cserélte. Telve a vér tanúság vágyával, engedélyt kért, hogy misszionáriusként Marokkóban hirdeth esse az evangéliumot. Szerencsésen el is jutott oda, Isten azonban más fela datot szánt neki. Marokkóban súlyosan megbetegedett, és 1221 tavaszán kényt elen volt visszatérni. Egy heves vihar azonban hazája helyett Szicília part jaira sodorta. Onnan a szicíliai testvérekkel az Assisi melletti Porciunkul ába ment rendje egyetemes káptalanjára. Az összegyűlt háromezer franciskánu s előtt ismeretlen volt, senki sem tudott származásáról és képzettségéről. Ezért amikor a testvéreket az egyes rendtartományokba sorolták, ő ott marad t egyedül. Megkérte tehát Észak-Itália tartományfőnökét, hogy vigye magával , és oktassa a rendi életre, a provinciális pedig Montepaolo remeteségébe k üldte, hogy ott szemlélődő életet éljen, és legyen a tesvérek segítségére.< /p>
Így jött el 1222 nyara, amikor a mécsest, amely addig rejtekben volt , maga Isten emelte lámpatartóra, hogy másoknak is világítson. Történt ugya nis, hogy tartományfőnöke néhány társával együtt Forliba küldte, hogy pappá szenteljék őket. Ott az ünnep alkalmából valakinek beszédet kellett volna mondania váratlanul, mivel megbetegedett az, akinek ez lett volna a dolga. Készületlenül senki sem merte vállalni, s akkor megparancsolták Antalnak, h ogy beszéljen.
A csendes, mindaddig rejtettségben élő és figyelemre alig méltatott Antal megmondta, hogy gyakorlottabb a konyhai edények mosoga tásában, mint Isten igéjének hirdetésében. A püspök azonban maga bátorított a, így végül mégis beszélni kezdett egészen egyszerűen. Minél tovább beszél t azonban, szavai annál élénkebbek és melegebbek lettek, láthatóan teljesen eltöltötte a Szentlélek tüze. Hallgatói lélegzetüket visszafojtva figyelté k. Nem tudós értekezést hallottak a papság mivoltáról, hanem a legszebb has onlatokat és a legtalálóbb szentírási idézeteket, valamint a mélységes megt apasztalások szavait a szív bőségéből. Amikor befejezte, társai örömmel vet ték körül, Grácián testvér pedig áldotta a napot, amikor ez a vándor, rongy os barát segélykérően a köpenyébe kapaszkodott.
Minthogy elöljárói n em kis meglepetéssel szereztek tudomást rendkívüli felkészültségéről, nem i s sejtett Szentírás-ismeretéről, Felső-Itáliába küldték, hogy a tévtanítók ellen prédikáljon. Ez szerencsés lépésnek bizonyult.
Mint „Szent Fer enc hűséges fia” és az assisibeli Szegény szegény tanítványa Antal először önmaga vállalta az Úr és apostolai életkörülményeit, másoknak csak ezután k ezdett beszélni a szegénység türelmes elviseléséről és vallási értékéről. A mikor szegény vándorprédikátorként faluról falura, városról városra járt és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról, szavait a saját élete hitelesítette hallgatói előtt: „A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosa n vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valak it veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett anna k, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.” Antal még ágostonos kanonok korában Lisszabonban és Coimbrában fáradhatatlan buzgalommal egészen rendk ívüli jártasságot szerzett a Szentírásban. A magányban és az elmélkedő imád ság csöndes óráiban ezt a gazdagságot annyira kiművelte magában, hogy minde nkit bámulatba ejtett. IX. Gergely pápa -- csodálattal eltelve Antal egyik beszéde után – „a Szentírás szekrényének” nevezte. Mert amikor Antal a töme ghez beszélt, gyakran megesett, hogy a Szentírás szavai jöttek ajkára: hall gatói nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényű igéit. A be szédnek ez a módja mély meggyőző erőt kölcsönzött neki. Az emberek, még a t évhitben élők is, csodálták mélységes vallásosságát.
Isten szeretete mely egykor a misszióba vitte, és eltöltötte a vértanúság vágyával, most a kereső és tévelygő emberekhez vezette. Ezt vallotta: „A prédikálónak le ke ll szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.” Ez a szerető vágyakozás Isten után prédikációs v ándorútjai végén mindig visszavitte a magányba és a szemlélődő életbe. Az e mberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét kiragadta a csendből, „mert a jó szónok nem időzhet sokáig a szemlélődő életben, ha másokban is gyümöl csöt akar érlelni”.
Elöljárói megbízatásából Antal először Felső-Itá liában fáradozott az Egyháztól eltávolodottak megnyerésén. A lelkek iránti buzgósága arra ösztönözte, hogy bemerészkedjék fellegvárukba, Riminibe is. Megszámlálhatatlan tömeget nyert meg prédikációval és vitával. Köztük volt Bonillo is, aki harminc éven át az egyik szekta főnöke volt. Érthető, hogy rendtársai, mihelyt hozzáfogott e tevékenységéhez, azt kérték, képezze ki ő ket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. „Azt akarom -- írta Ferenc Antalnak --, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned , sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megf elelően, amelyeket adunk.” Megbízatásával Antal megalapította rendjének els ő tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.
1 224-ben a felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatta. Dél- Franciaországba ment, először Montpellier-be, az eretnekháborúban ez volt a katolikusok főh adiszállása. Antal azonban nem sokra becsülte a csapatokat és a fegyvereket . Az ő fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt. Eljutott a mozgalom középpontjába, Toulouse-ba is, ahol akkor Domonkos telj es erővel küzdött. Amint Montpellier-ben, Antal itt is oly sikerrel folytat ta munkáját a teológia tanáraként és szónokként, hogy elnevezték az „eretne kek pörölyének”. Prédikációs följegyzéseiben azonban egyetlen bántó vagy tá madó szó sem található a tévtanítók ellen. Ezért ezt a nevet prédikálásának eredményességére kell vonatkoztatni, nem pedig előadásának módjára vagy st ílusára. Rendjének ama kolostorai folytatták munkáját, amelyeket itt alapít ott.
1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen az 1231-be n Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az embere k már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű te mplom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halál os ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és j ogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más gonoszt evők bűnbánatot tartottak. Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény, amely szerint ezentúl az adós csak vagyonával, és nem személyével vagy szabadságával kezeskedik.
Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úg yhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghal t.
Legendáiból
Egyszer, amikor a föllel kesült emberek már messzi földről tódultak a vándorprédikátorhoz, egy huszo nkét útonállóból álló banda tért be a templomba Antalhoz. Kíváncsiságból me g akarták hallgatni a szónokot, akiről oly sokat beszéltek, s talán szerett ek volna ebből az alkalomból ismét „nyélbe ütni valamit’. A szent szavai az onban nem várt hatást váltottak ki bennük: kérték Antalt, hallgassa meg gyó násukat és szabjon ki rájuk kemény vezeklést. Akik gyilkosokként tértek be Isten házába, új emberekként váltak el Antaltól. Csodatévő híre -- mely ige n gyorsan terjedt -- ezekből a rendkívüli megtérésekből született.
A ntal nem riadt vissza attól, hogy -- ahol szükségesnek látta -- kendőzetlen ül kimondja az igazságot. Egy temetés alkalmával fölkérték, hogy mondjon be szédet egy gazdag emberről, akinek kapzsiságát és fösvénységét mindenki ism erte. Ellentétben azokkal a könnyelmű szónokokkal, akik az elhunytnak olyan erényeit szokták dicsérni, melyekkel az nem rendelkezett, Antal a Szentírá s e helyéről beszélt: „Ahol a kincsed, ott van a szíved.” Befejezésül pedig ezt mondta: „Hogy pedig lássátok, hová juttatja az embert kapzsisága, tudj átok meg, hogy ez a halott a pokol tüzébe került, szívét pedig pénzes ládáj ában lehet megtalálni!” Mint mondják, a rokonok kinyitották a ládát, és abb an a pénz alatt egy meleg, dobogó szívet találtak.
Olyan békétlen ko rban, amikor „nem volt biztonságban a vendég vendéglátójától, testvér a tes tvérétől” (Padovai Krónika), Antal áldott békeszerző volt. Különösen híress é lett bátor föllépése Ezzelino veronai zsarnok előtt. Ez a fejedelem buzgó és erőszakos párthíve volt az utolsó hohenstaufi császárnak, II. Frigyesne k. Politikai agyrémei szolgálatában borzalmas kegyetlenségeket követett el és százakat gyilkolt le. Akkor Antal Veronába utazott, és követelte, hogy v ezessék a fejedelem elé.
Ezzelino a trónján ült. Kardforgatásban jár tas testőrei vették körül. A szegény barát úgy állt eléje, mint akinek hata lma van, a trónon ülő pedig nem lenne más, mint egy bevádolt gonosztevő: em elt fővel sorolta föl bűneit -- a sok ártatlanul kiontott vért, az istentel enségeket, rablóhadjáratait --, és az ég bosszújáról beszélt, amely hamaros an be fog következni. A katonák csak uruk intését várták, hogy darabokra vá gják a szerzetest --, a hatalmas úr azonban elsápadt, reszketni kezdett, le szállt trónjáról és Antal lába elé esett. Bűnbánata jeléül övét a nyaka kör é tekerte, és könnyek között megesküdött a szentnek, hogy Isten bocsánatát kéri.
A legenda Szent Antal alakját sokféle történettel fonta körül: a gyermek Jézust a karján hordozta, a tengeri halaknak prédikált, mint val amikor Ferenc a madaraknak. Egyszer egészen rendkívüli csoda történt általa : egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mo ndta, hogy nem hisz addig az Eucharisztikus Istenben, amíg öszvére le nem t érdel az Oltáriszentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitt e az Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. És akkor annak öszvér e hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség elő tt.
Forrás: Diós István: Szentek Élete
Könyörgés
Mindenható, örökkévaló Isten, ki Padovai Szent Antalban népednek hathatós közbenjárót adtál, kérü nk, engedd, hogy az ő segítségével törvényeid szerint éljünk, és mindenben érezzük jóságos oltalmadat!
DTSTAMP:20240329T143137 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110613 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110614 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-202 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR