BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100608T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:1e3cb9be3c534e3b32a4827244ef021b CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Efrém DESCRIPTION: Élete\n * Niszibisz, 306. + Edessza, 373. június 9.\n Efrém korának Egyház a hatalmas ellenfelekkel állt szemben: az antik pogányság hanyatlóban volt, de még egyáltalán nem tűnt el, sőt Hitehagyó Julianus császár idejében még egyszer megmutatta hatalmát. A Mezopotámiában ősidőktől fogva otthonos asz trológia a keresztényekre is hatással volt. A gnózis számos híve élt, külön ösen Edessza környékén, ahol már egy századdal előbb eredményes toborzást v égzett számára Bardazian és fia, Harmoniosz. Az Egyházon belül pedig színre lépett az arianizmus. Igaz ugyan, hogy a távoli Egyiptomban keletkezett és a niceai zsinat (325) elítélte, de ezzel még nem adta meg magát. Ezeken kí vül buzgó misszionáriusok igen hatásosan terjesztették a manicheizmust, mel y a szomszédos Perzsiában alakult ki. Mani többnyire szír nyelven írt könyv eit Efrém honfitársai minden nehézség nélkül megértették. Ugyanabban az idő ben évtizedeken át elkeseredett határháborúk folytak Róma és a perzsa birod alom közt, főleg azóta, hogy II. Snapur -- Efrém kortársa, Róma engesztelhe tetlen ellensége, a keresztényüldöző -- vette át a kormányzást. E háborúk f olyamán Efrém hazája, Niszibisz több ostromot is elszenvedett, s végül 363- ban, Julianus veresége után, a perzsák kezébe került. Ez Efrém életében is fordulatot hozott.\n Efrém 306-ban a mezopotámiai Niszibiszben (ma Nusaibin Délkelet- Törökországban) született, mely akkoriban a Római birodalom erős és fontos határerődítménye volt. Szülei keresztények voltak és a keresztén y hitben nevelték, de csak tizennyolc éves korában keresztelték meg. Efrém akkoriban az ismert niszibiszi Jakab püspök mellett élt, de nagy hatással v olt rá Vologezesz püspök is. Hamarosan a niszibiszi iskola ünnepelt tanára lett. Itt elsősorban a Szentírás tanulmányozása folyt. Természetesen a kor nem volt alkalmas a nyugodt szellemi munkához. A perzsák háromszor ostrom a lá vették Niszibiszt, eredménytelenül. Efrém Cantica Nisibena (Niszibiszi é nekek) c. művében számol be ezekről. Tanítói munkája mellett gazdag írói te vékenységet fejtett ki. Ekkor keletkeztek Hitről szóló beszédei. Csak amiko r Jovianus császár idejében (363) Niszibisz a perzsáké lett, vonult vissza a nyugatra eső Edesszába (ma Urfa Délkelet-Törökországban). E városnak ősi keresztény múltja volt. Az ottani arám dialektusban alakult ki a szír iroda lom, amelynek alapítója és legjelentősebb képviselője Efrém volt.\n Edesszá ban eleinte remeteként egy távoli sziklabarlangban élt, de nemsokára taníta ni kezdett az edesszai iskolában. Itt írta aszketikus műveinek nagy részét. Annak ellenére, hogy visszavonultan élt, és csak diákonusi rangja volt, te vékenyen kivette részét Edessza egyházi életéből. Nagyra becsülték jámborsá gáért és tudományáért, de leginkább költői tehetségéért. Egyiptomba tett ut azása legendák tárgya lett, melyek hamarosan körülfonták e rendkívüli férfi alakját. 372 telén ismét nyilvános szerepben látjuk őt Edesszában. A puszt ító éhínség idején élelmiszerosztást vállalt a szegények között. Úgy látszi k, hogy e megfeszített tevékenység kimerítette erőit, mert egy hónappal azu tán, hogy visszatért barlangjába, meghalt.\n Efrém elsőrendű feladatának a Szentírás kutatását tartotta mind tanítói, mind irodalmi tevékenységében, a melyhez különös tehetsége volt. Afrahát, a perzsa bölcs után nemcsak az egy ik legrégibb szír író, hanem a szír irodalom legjelentősebb alakja is. Irod almi hagyatéka terjedelménél fogva is tiszteletre méltó -- még akkor is, ha nem minden neki tulajdonított mű származik tőle --, különösen, ha figyelem be vesszük, milyen nyugtalan időkben alkotta életművét. Művei részben szír eredetiben maradtak ránk, részben régi örmény, latin és görög fordításokban . Ezek között rejtőzhetnek nem eredeti darabok is.\n Efrém mindenekelőtt a Szentírás magyarázatával foglalkozott. Az evangélium-harmóniákhoz fűzött fo ntos magyarázatai hosszú időn át csak örmény fordításban voltak ismeretesek , nemrégiben azonban napfényre kerültek a szír eredeti töredékei is.\n Az i gaz hitet a Szentírásra támaszkodva mutatja be. Számos költeményben és próz ai írásban harcol korának tévtanai ellen, idézve és megmutatva azok tévedés eit. Ügyesen átvette ellenfelei harcmodorát: az ismert gnosztikusok, Bardaz ian (+ 222) és Harmoniosz sok követőt szereztek azzal, hogy a gnosztikus go ndolatvilágot népszerű, könnyen énekelhető dalokban terjesztették. Efrém át vette a misszionálásnak ezt a módját, sőt hamarosan túl is szárnyalta ellen feleit költői lendületével. Az egyszerű nép igen megkedvelte dalait. A szűk ebb és igényesebb körök számára írt, mélyebben szántó cáfolatait prózában a dta közre. Nem fáradt bele, hogy az asztrológia befolyása ellen rámutasson a csillaghit és egyéb babonák értelmetlenségére. Ugyanígy szállt szembe a m anicheizmussal is. Világosan állást foglalt a mozgalmas kor minden fontos v allásos kérdésében. S nem elégedett meg a puszta, végeredményben haszontala n polémiával, hanem szembeállította a tévtanokkal az igaz hit tanítását, a gnosztikusok, asztrológusok és manicheusok gyakorlatával a keresztény aszké ták ideálját.\n Sok költeménye azonban nemcsak a hitvédelmet szolgálta, han em az igazhitűek oktatását és az istentisztelet ékességét is. Számos éneke ma is megtalálható a szír liturgiában. Költői szépségük és teológiai tartal muk miatt igen nagy a tekintélyük. Elsősorban ezekkel érdemelte ki Efrém a szír keresztényektől a ,,Szentlélek hárfája'' megtisztelő nevet.\n Efrém a szír irodalom legnagyobb alakja abban az időben, amikor a szír egyház még n em vált le az egyetemes Egyház egészéről. Később ugyanis a nyugati országré szek a monofizita, a keleti részek a nesztoriánus egyházba kapcsolódtak. Ef rémet az ortodox és a katolikus Egyház egyaránt a magáénak vallja. Ő az egy etlen szír nyelvű szent, akit a katolikus Egyház 1920-ban egyháztanítói mél tóságra emelt.\n Halálának napját az 540-ből származó Edesszai Krónikából t udjuk. A római kalendáriumba 1920-ban vették föl az ünnepét, június 18-ra. 1969- ben halála napjára, június 9-re helyezték át.\n Legendáiból\n A szír egyházatyát, tudós írót a megtisztelő ,,Szírek Napja'' és ,,Szentlélek hárf ája'' névvel illetik. Életéről saját művei és különféle életrajzok beszélne k.\n Miután Efrém átköltözött Edesszába és remeteként a hegyek közt élt, ha marosan sok ember özönlött hozzá. Csöndre és a magányra vágyott, ezért ki a kart térni előlük és még jobban el akart rejtőzni. Már útnak eredt, amikor, mint mondják, egy angyal állt elébe, és így szólt: ,,Hová menekülsz, Efrém ?'' ,,A világtól menekülök -- válaszolta --, mert méltatlan és tehetetlen v agyok.'' Az angyal azonban visszafordította e szavakkal: ,,Senki sem gyújt azért világosságot, hogy véka alá rejtse, hanem hogy tartóra helyezze és mi ndenki lássa.'' Akkor fölismerte, hogy Isten világosságul rendelte, hogy so kaknak utat mutasson az égbe. Vissza is tért Edesszába.\n Efrém nagyszerű k öltői adottságát arra fordította, hogy a hit titkait és mindazt, ami szívét megmozgatta, megragadó költeményekbe vagy dallamos versekbe foglalja. Szül ővárosának lerombolása után például ezt a siratót írta: ,,Gyermekeimet megö lték, leányvárosaimnak falai leomlottak, gyermekeik szétszóródtak. Temploma ikat lerombolták... A madarászok kikergették galambjaimat tornyaikból, elha gyták fészküket, a mélybe buktak, és hálóikba estek.''\n Vallásos énekeivel Efrém közel jutott az emberekhez, a szívükbe talált. Lánykart alakított, m egtanította őket dalaira, és bevonult velük az edesszai templomba. A nép el bűvölten hallgatta az új dallamokat, amikor vasárnaponként vagy egyházi ünn epeken fölcsendültek a kórusai.\n Hitehagyó Julián császár -- akinek a hagy omány szerint ezek voltak az utolsó szavai: ,,Mégis te győztél, Galileai!'' -- haláláról így emlékezett meg: ,,Lám, most az örök Király kerekei dübörö gnek. Angyalvonta szekeréből villámlik és mennydörög. A Galileai szétzúzza nyájadat, és a puszta farkasainak adja. A keresztény nép pedig megerősödik, és betölti a világot.''\n Efrém nagyon profán és nagyon emberi eseteknek i s tudott lelki fordulatot adni. Erről beszél például a következő történet: Egyszer, amikor a városban járt, megszólította egy hetéra, s félreérthetetl enül közölte, mit akar. Efrém hagyta, hogy vele menjen. Amikor a piactérre értek, azt mondta: ,,Itt akarom megtenni, amit kívánsz.'' A nő riadtan véde kezett, és azt mondta, hogy olyan sok ember előtt szégyellné magát. Efrém e zt válaszolta: ,,Ha szégyenlesz az emberek jelenlétében vétkezni, mennyivel inkább kell szégyenkezned az Isten jelenlétében, aki a legmélyebb rejtekbe is belelát, és mindenkinek tette szerint fog megfizetni.'' E szavak oly mé ly hatást tettek a nőre, hogy keresztény életet kezdett.\n Különös esemény történt Efrém életének utolsó évében. Valens császár, a katolikusok nagy el lensége, bevonult Edesszába. Nem kevesebbet követelt, mint hogy válasszanak az arianizmus elfogadása vagy a halál között. A megrémült hívők Szent Tamá s templomába menekültek, és püspökükkel együtt imádkozva készültek a halálr a. Már ki is adták a kegyetlen parancsot a gyilkolásra, amikor egy asszony rohant végig az utcákon két gyermekével. Egy tiszt föltartóztatta, és megké rdezte, mi baja. Azt válaszolta: ,,A templomba viszem kicsinyeimet, hogy Kr isztusnak, a Királyok Királyának áldozatul mutassam be őket.'' Amikor Valen s hallotta a bátor asszonyt, visszavonta borzalmas parancsát, és békét hagy ott a városnak. Akkor így énekelt Efrém:\n ,,Edessza elhagyta házait. Pászt orával kivonult, a halálba sietve. Edessza inkább meg akart halni, mint hog y hitétől elszakadjon. Adjátok a császárnak a várost, a falakat, a palotáka t! Adjuk neki vagyonunkat is vérünket! De hitünket mi sohasem hagyjuk el -- ó, áldja meg gyermekeit Krisztus!''\n forrás: Diós István: A szentek élete \n \n \n Szent Efrém diakónus beszédeiből\n Tudásod nappali fényével űzd el, Urunk, értelmünk éji sötétjét, hogy megvilágosult értelmünk legyen szol gálatodra tisztaságunk megújításában. Napkeltével kezdődik a halandók munka ideje; készíts, Urunk, szívünkben lakást magadnak arra a napra, amely nem é r véget. Add meg, hogy meglássuk magunkban a feltámadás életét, és semmi se vonja el lelkünket a benned való örömtől. Vésd belénk, Urunk, irántad való buzgóságunk által annak az örökké tartó napnak a jelét, amely nem napfelke ltével kezdődik.\n Szentségeidben naponkénttéged ölelünk át, és magunkba fo gadunk; tégy méltókká minket, hogy megtapasztaljuk magunkban a remélt feltá madást. Ezt a kincsedet testünkbe rejtjük el a keresztség kegyelmével; gazd agodjék e kincs szentségeid asztalánál. Add, hogy örvendjünk a te kegyelmed ben. Mennyei asztalod emlékvacsorájában a nekünk megfelelő módon részesülün k, birtokoljuk azt majd valóságban az eljövendő megújuláskor.\n \n Hogy mi lyen földöntúli szépségre vagyunk hivatva, segítse megértenünk a belső öröm és béke, amelyet már itt, e halandó életünkben ébreszt bennünk a te halhat atlan akaratod.\n Keresztre feszítésed, ó, Üdvözítőnk, a testi élet befejez ése lett; add, hogy keresztre feszítsük gondolkodásmódunkat a szellemi élet alakjában. A te feltámadásod, ó, Jézus, adja meg a nagyszerűséget a mi sze llemi emberségünknek; az üdvösség misztériumainak szemlélése szolgáljon tük örként annak felismerésére.\n A te isteni üdvrended, ó, Üdvözítőnk, a szell emi világ bemutatása, add, hogy szellemi emberként éljünk benne.\n Ne foszd meg, Urunk, lelki megvilágosodásodtól értelmünk világát, és szereteted mel egét ne vond el tőlünk. A testünkben rejlő halandóság a megromlás rémével r iaszt minket; lelki szereteted kiáradása törölje ki szívünkből a halandóság e hatalmát. Add, Urunk, hogy egyre jobban siessünk örök hazánk felé, és - miként Mózes a hegy tetejéről - a te kinyilatkoztatásod szerint birtokba ve gyük azt.\n forrás: zsolozsma - olvasmányos imaóra\n Imádság\n Istenünk, Sz ent Efrém diákonus a Szentlélek erejével eltelve, ujjongó szívvel énekelt m isztériumaidról, és csak neked szolgált. Kérünk, áraszd szívünkbe Szentlelk edet, hogy új éneket énekelve mutathassuk be neked életünk áldozatát!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
* Niszibisz, 306. + Edessza, 373. június 9.
Ef rém korának Egyháza hatalmas ellenfelekkel állt szemben: az antik pogányság hanyatlóban volt, de még egyáltalán nem tűnt el, sőt Hitehagyó Julianus cs ászár idejében még egyszer megmutatta hatalmát. A Mezopotámiában ősidőktől fogva otthonos asztrológia a keresztényekre is hatással volt. A gnózis szám os híve élt, különösen Edessza környékén, ahol már egy századdal előbb ered ményes toborzást végzett számára Bardazian és fia, Harmoniosz. Az Egyházon belül pedig színre lépett az arianizmus. Igaz ugyan, hogy a távoli Egyiptom ban keletkezett és a niceai zsinat (325) elítélte, de ezzel még nem adta me g magát. Ezeken kívül buzgó misszionáriusok igen hatásosan terjesztették a manicheizmust, mely a szomszédos Perzsiában alakult ki. Mani többnyire szír nyelven írt könyveit Efrém honfitársai minden nehézség nélkül megértették. Ugyanabban az időben évtizedeken át elkeseredett határháborúk folytak Róma és a perzsa birodalom közt, főleg azóta, hogy II. Snapur -- Efrém kortársa , Róma engesztelhetetlen ellensége, a keresztényüldöző -- vette át a kormán yzást. E háborúk folyamán Efrém hazája, Niszibisz több ostromot is elszenve dett, s végül 363-ban, Julianus veresége után, a perzsák kezébe került. Ez Efrém életében is fordulatot hozott.
Efrém 306-ban a mezopotámiai Ni szibiszben (ma Nusaibin Délkelet- Törökországban) született, mely akkoriban a Római birodalom erős és fontos határerődítménye volt. Szülei kereszténye k voltak és a keresztény hitben nevelték, de csak tizennyolc éves korában k eresztelték meg. Efrém akkoriban az ismert niszibiszi Jakab püspök mellett élt, de nagy hatással volt rá Vologezesz püspök is. Hamarosan a niszibiszi iskola ünnepelt tanára lett. Itt elsősorban a Szentírás tanulmányozása foly t. Természetesen a kor nem volt alkalmas a nyugodt szellemi munkához. A per zsák háromszor ostrom alá vették Niszibiszt, eredménytelenül. Efrém Cantica Nisibena (Niszibiszi énekek) c. művében számol be ezekről. Tanítói munkája mellett gazdag írói tevékenységet fejtett ki. Ekkor keletkeztek Hitről szó ló beszédei. Csak amikor Jovianus császár idejében (363) Niszibisz a perzsá ké lett, vonult vissza a nyugatra eső Edesszába (ma Urfa Délkelet-Törökorsz ágban). E városnak ősi keresztény múltja volt. Az ottani arám dialektusban alakult ki a szír irodalom, amelynek alapítója és legjelentősebb képviselőj e Efrém volt.
Edesszában eleinte remeteként egy távoli sziklabarlang ban élt, de nemsokára tanítani kezdett az edesszai iskolában. Itt írta aszk etikus műveinek nagy részét. Annak ellenére, hogy visszavonultan élt, és cs ak diákonusi rangja volt, tevékenyen kivette részét Edessza egyházi életébő l. Nagyra becsülték jámborságáért és tudományáért, de leginkább költői tehe tségéért. Egyiptomba tett utazása legendák tárgya lett, melyek hamarosan kö rülfonták e rendkívüli férfi alakját. 372 telén ismét nyilvános szerepben l átjuk őt Edesszában. A pusztító éhínség idején élelmiszerosztást vállalt a szegények között. Úgy látszik, hogy e megfeszített tevékenység kimerítette erőit, mert egy hónappal azután, hogy visszatért barlangjába, meghalt.
< p> Efrém elsőrendű feladatának a Szentírás kutatását tartotta mind tanítói, mind irodalmi tevékenységében, amelyhez különös tehetsége volt. Afrahát, a perzsa bölcs után nemcsak az egyik legrégibb szír író, hanem a szír irodal om legjelentősebb alakja is. Irodalmi hagyatéka terjedelménél fogva is tisz teletre méltó -- még akkor is, ha nem minden neki tulajdonított mű származi k tőle --, különösen, ha figyelembe vesszük, milyen nyugtalan időkben alkot ta életművét. Művei részben szír eredetiben maradtak ránk, részben régi örm ény, latin és görög fordításokban. Ezek között rejtőzhetnek nem eredeti dar abok is.Efrém mindenekelőtt a Szentírás magyarázatával foglalkozott . Az evangélium-harmóniákhoz fűzött fontos magyarázatai hosszú időn át csak örmény fordításban voltak ismeretesek, nemrégiben azonban napfényre került ek a szír eredeti töredékei is.
Az igaz hitet a Szentírásra támaszko dva mutatja be. Számos költeményben és prózai írásban harcol korának tévtan ai ellen, idézve és megmutatva azok tévedéseit. Ügyesen átvette ellenfelei harcmodorát: az ismert gnosztikusok, Bardazian (+ 222) és Harmoniosz sok kö vetőt szereztek azzal, hogy a gnosztikus gondolatvilágot népszerű, könnyen énekelhető dalokban terjesztették. Efrém átvette a misszionálásnak ezt a mó dját, sőt hamarosan túl is szárnyalta ellenfeleit költői lendületével. Az e gyszerű nép igen megkedvelte dalait. A szűkebb és igényesebb körök számára írt, mélyebben szántó cáfolatait prózában adta közre. Nem fáradt bele, hogy az asztrológia befolyása ellen rámutasson a csillaghit és egyéb babonák ér telmetlenségére. Ugyanígy szállt szembe a manicheizmussal is. Világosan áll ást foglalt a mozgalmas kor minden fontos vallásos kérdésében. S nem eléged ett meg a puszta, végeredményben haszontalan polémiával, hanem szembeállíto tta a tévtanokkal az igaz hit tanítását, a gnosztikusok, asztrológusok és m anicheusok gyakorlatával a keresztény aszkéták ideálját.
Sok költemé nye azonban nemcsak a hitvédelmet szolgálta, hanem az igazhitűek oktatását és az istentisztelet ékességét is. Számos éneke ma is megtalálható a szír l iturgiában. Költői szépségük és teológiai tartalmuk miatt igen nagy a tekin télyük. Elsősorban ezekkel érdemelte ki Efrém a szír keresztényektől a ,,Sz entlélek hárfája'' megtisztelő nevet.
Efrém a szír irodalom legnagyo bb alakja abban az időben, amikor a szír egyház még nem vált le az egyeteme s Egyház egészéről. Később ugyanis a nyugati országrészek a monofizita, a k eleti részek a nesztoriánus egyházba kapcsolódtak. Efrémet az ortodox és a katolikus Egyház egyaránt a magáénak vallja. Ő az egyetlen szír nyelvű szen t, akit a katolikus Egyház 1920-ban egyháztanítói méltóságra emelt.
Halálának napját az 540-ből származó Edesszai Krónikából tudjuk. A római ka lendáriumba 1920-ban vették föl az ünnepét, június 18-ra. 1969- ben halála napjára, június 9-re helyezték át.
Legendáiból
A szír egyházatyát, tudós írót a megtisztelő ,,Szírek Napja'' és , ,Szentlélek hárfája'' névvel illetik. Életéről saját művei és különféle éle trajzok beszélnek.
Miután Efrém átköltözött Edesszába és remeteként a hegyek közt élt, hamarosan sok ember özönlött hozzá. Csöndre és a magányr a vágyott, ezért ki akart térni előlük és még jobban el akart rejtőzni. Már útnak eredt, amikor, mint mondják, egy angyal állt elébe, és így szólt: ,, Hová menekülsz, Efrém?'' ,,A világtól menekülök -- válaszolta --, mert mélt atlan és tehetetlen vagyok.'' Az angyal azonban visszafordította e szavakka l: ,,Senki sem gyújt azért világosságot, hogy véka alá rejtse, hanem hogy t artóra helyezze és mindenki lássa.'' Akkor fölismerte, hogy Isten világossá gul rendelte, hogy sokaknak utat mutasson az égbe. Vissza is tért Edesszába .
Efrém nagyszerű költői adottságát arra fordította, hogy a hit titk ait és mindazt, ami szívét megmozgatta, megragadó költeményekbe vagy dallam os versekbe foglalja. Szülővárosának lerombolása után például ezt a siratót írta: ,,Gyermekeimet megölték, leányvárosaimnak falai leomlottak, gyermeke ik szétszóródtak. Templomaikat lerombolták... A madarászok kikergették gala mbjaimat tornyaikból, elhagyták fészküket, a mélybe buktak, és hálóikba est ek.''
Vallásos énekeivel Efrém közel jutott az emberekhez, a szívükb e talált. Lánykart alakított, megtanította őket dalaira, és bevonult velük az edesszai templomba. A nép elbűvölten hallgatta az új dallamokat, amikor vasárnaponként vagy egyházi ünnepeken fölcsendültek a kórusai.
Hiteh agyó Julián császár -- akinek a hagyomány szerint ezek voltak az utolsó sza vai: ,,Mégis te győztél, Galileai!'' -- haláláról így emlékezett meg: ,,Lám , most az örök Király kerekei dübörögnek. Angyalvonta szekeréből villámlik és mennydörög. A Galileai szétzúzza nyájadat, és a puszta farkasainak adja. A keresztény nép pedig megerősödik, és betölti a világot.''
Efrém n agyon profán és nagyon emberi eseteknek is tudott lelki fordulatot adni. Er ről beszél például a következő történet: Egyszer, amikor a városban járt, m egszólította egy hetéra, s félreérthetetlenül közölte, mit akar. Efrém hagy ta, hogy vele menjen. Amikor a piactérre értek, azt mondta: ,,Itt akarom me gtenni, amit kívánsz.'' A nő riadtan védekezett, és azt mondta, hogy olyan sok ember előtt szégyellné magát. Efrém ezt válaszolta: ,,Ha szégyenlesz az emberek jelenlétében vétkezni, mennyivel inkább kell szégyenkezned az Iste n jelenlétében, aki a legmélyebb rejtekbe is belelát, és mindenkinek tette szerint fog megfizetni.'' E szavak oly mély hatást tettek a nőre, hogy kere sztény életet kezdett.
Különös esemény történt Efrém életének utolsó évében. Valens császár, a katolikusok nagy ellensége, bevonult Edesszába. Nem kevesebbet követelt, mint hogy válasszanak az arianizmus elfogadása vag y a halál között. A megrémült hívők Szent Tamás templomába menekültek, és p üspökükkel együtt imádkozva készültek a halálra. Már ki is adták a kegyetle n parancsot a gyilkolásra, amikor egy asszony rohant végig az utcákon két g yermekével. Egy tiszt föltartóztatta, és megkérdezte, mi baja. Azt válaszol ta: ,,A templomba viszem kicsinyeimet, hogy Krisztusnak, a Királyok Királyá nak áldozatul mutassam be őket.'' Amikor Valens hallotta a bátor asszonyt, visszavonta borzalmas parancsát, és békét hagyott a városnak. Akkor így éne kelt Efrém:
,,Edessza elhagyta házait. Pásztorával kivonult, a halál ba sietve. Edessza inkább meg akart halni, mint hogy hitétől elszakadjon. A djátok a császárnak a várost, a falakat, a palotákat! Adjuk neki vagyonunka t is vérünket! De hitünket mi sohasem hagyjuk el -- ó, áldja meg gyermekeit Krisztus!''
forrás: Diós István: A szent ek élete
Szent Efrém diakónus beszéd eiből
Tudásod nappali fényével űzd el, Urunk, értelmünk éji sötétjét, hogy megvilágosult értelmünk legyen szolgálatodra tisztaságunk m egújításában. Napkeltével kezdődik a halandók munkaideje; készíts, Urunk, s zívünkben lakást magadnak arra a napra, amely nem ér véget. Add meg, hogy m eglássuk magunkban a feltámadás életét, és semmi se vonja el lelkünket a be nned való örömtől. Vésd belénk, Urunk, irántad való buzgóságunk által annak az örökké tartó napnak a jelét, amely nem napfelkeltével kezdődik.
Szentségeidben naponkénttéged ölelünk át, és magunkba fogadunk; tégy méltók ká minket, hogy megtapasztaljuk magunkban a remélt feltámadást. Ezt a kincs edet testünkbe rejtjük el a keresztség kegyelmével; gazdagodjék e kincs sze ntségeid asztalánál. Add, hogy örvendjünk a te kegyelmedben. Mennyei asztal od emlékvacsorájában a nekünk megfelelő módon részesülünk, birtokoljuk azt majd valóságban az eljövendő megújuláskor.
Hogy milyen föld öntúli szépségre vagyunk hivatva, segítse megértenünk a belső öröm és béke, amelyet már itt, e halandó életünkben ébreszt bennünk a te halhatatlan aka ratod.
Keresztre feszítésed, ó, Üdvözítőnk, a testi élet befejezése lett; add, hogy keresztre feszítsük gondolkodásmódunkat a szellemi élet ala kjában. A te feltámadásod, ó, Jézus, adja meg a nagyszerűséget a mi szellem i emberségünknek; az üdvösség misztériumainak szemlélése szolgáljon tükörké nt annak felismerésére.
A te isteni üdvrended, ó, Üdvözítőnk, a szel lemi világ bemutatása, add, hogy szellemi emberként éljünk benne.
Ne foszd meg, Urunk, lelki megvilágosodásodtól értelmünk világát, és szeretet ed melegét ne vond el tőlünk. A testünkben rejlő halandóság a megromlás rém ével riaszt minket; lelki szereteted kiáradása törölje ki szívünkből a hala ndóság e hatalmát. Add, Urunk, hogy egyre jobban siessünk örök hazánk felé, és - miként Mózes a hegy tetejéről - a te kinyilatkoztatásod szerint birto kba vegyük azt.
forrás: zsolozsma - olvasm ányos imaóra
Imádság
Istenünk, Szent E frém diákonus a Szentlélek erejével eltelve, ujjongó szívvel énekelt miszté riumaidról, és csak neked szolgált. Kérünk, áraszd szívünkbe Szentlelkedet, hogy új éneket énekelve mutathassuk be neked életünk áldozatát!
DTSTAMP:20240329T144449 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110609 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110610 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-206 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR