BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:STANDARD
DTSTART:20191027T020000
RDATE:20200329T030000
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:Europe/Budapest CET
END:STANDARD
BEGIN:STANDARD
DTSTART:20201025T020000
RDATE:20210328T030000
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:Europe/Budapest CET
END:STANDARD
BEGIN:DAYLIGHT
DTSTART:20190415T000000
RDATE:20191027T020000
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:Europe/Budapest CEST
END:DAYLIGHT
BEGIN:DAYLIGHT
DTSTART:20200329T030000
RDATE:20201025T020000
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:Europe/Budapest CEST
END:DAYLIGHT
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
UID:1tce6eok9gu789s7dvnu7c3msd@google.com
CATEGORIES:Plébánia
CREATED:20200411T095623
SUMMARY:SZERDA HÚSVÉT NYOLCADÁBAN
DESCRIPTION:fehér Mise: saját. Dicsőség, szekvencia tetszés szerint, I. húsvéti pref. (
Hitvallás nincs)\nAz I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek.\nA IV. Eucha
risztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.\nOlv.: ApCse
l 3,1–10; Lk 24,13–35\n\nLiturgia:\nApCsel 3,1-10\nSZENTLECKE az Apostolok
Cselekedeteiből\nPéter és János apostol egyszer a három órai imádság idején
fölmentek a templomba.\nVolt egy születése óta béna ember, akit naponta el
hoztak, és letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy alamizsnát k
éregessen a templomba menőktől. Meglátta Pétert és Jánost, akik éppen belép
ni készültek a templomba, és alamizsnát kért tőlük.\nPéter Jánossal együtt
rátekintett, és megszólította: „Nézz ránk! Erre feléjük fordult abban a rem
ényben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban így folytatta: „Aranyom, ezüs
töm nincs. De amim van, azt neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében k
elj fel, és járj!”\nMegfogta a béna kezét, és felsegítette. Azonnal életerő
szállt a lábába, felugrott, és járni kezdett. Bement velük a templomba, já
rt-kelt, örömében ugrándozott, és dicsőítette Istent.\nAz egész nép látta,
hogy jár, és Istennek hálálkodik. Ráismertek, hogy ő az a béna koldus, aki
a templom Ékes-kapujánál szokott ülni. Megdöbbentek, és nem tudták, hová le
gyenek a csodálkozástól, hogy ez történt vele.\nEz az Isten igéje.\n\nVÁLAS
ZOS ZSOLTÁR 104,1-2.3-4.6-7.8-98 G. tónus.\nVálasz: Örvendezzenek mindazok,
* akik az Urat szívből keresik. Vö. 3b. vers. Vagy: Alleluja. 8. szám.\nEl
őénekes: Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, * hirdesséte
k nagy tetteit a nemzetek között.\nÉnekeljetek és zengjetek zsoltárt neki,
* emlegessétek minden csodáját.\nHívek: Örvendezzenek mindazok, * akik az U
rat szívből keresik. Vagy: Alleluja.\nE: Dicsekedjetek szent nevével, * az
Urat kereső szívek örvendezzenek.\nKeressétek az Urat és hatalmas erejét, *
keressétek arcát szüntelen.\nH: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szí
vből keresik. Vagy: Alleluja.\nE: Ti vagytok Ábrahámnak, az ő szolgájának i
vadékai, * választottjának, Jákobnak fiai. Ő a mi Urunk és Istenünk, * ő ít
élkezik az egész földön,\nH: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből
keresik. Vagy: Alleluja.\nE: Örökké emlékezik szövetségére, * ezernyi nemz
edéknek adott igéjére,\nmelyet Ábrahámnak adott, * és az esküre, melyet Izs
áknak esküdött.\nH: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből keresik.
Vagy: Alleluja.\n\nSZEKVENCIA tetszés szerint, lásd a 673. oldalon.\n\nALL
ELUJA\nAlleluja. 5. szám.\nEzt a napot az Úristen adta. * Ujjongjunk és vig
adjunk rajtái\nZsolt 117,245. tónus.\nAlleluja.\n\nLk 24,13-35\n† EVANGÉLIU
M Szent Lukács könyvéből\nHúsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emm
ausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három ór
a járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami tör
tént. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett felé
jük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban
akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettet
ek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásn
ak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsále
mben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”\nŐ megkérdezte: „M
iért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban é
s tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink
és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszí
tsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek tö
rténtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart
bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Az
zal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állí
tották, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak m
indent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”\nJézus
erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok
hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvedn
ie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valame
nnyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.\nKözben odaérte
k a faluhoz, ahová tartottak. Ügy tett, mintha tovább akarna menni. De azok
marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a
nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe ve
tte a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megny
ílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük.\nAkkor azt mondták egymás
nak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtett
e az írásokat?”\nMég abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálem
be. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták
őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszé
lték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.\n
Ezek az evangélium igéi.
X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:fehér Mise: saját. Dicsőség, szekvencia tetszés szerint, I. húsvéti pref. (
Hitvallás nincs)
Az I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek.
A IV.
Eucharisztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.
Ol
v.: ApCsel 3,1–10; Lk 24,13–35
Liturgia:
ApCsel 3,1-10
SZE
NTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Péter és János apostol egyszer a h
árom órai imádság idején fölmentek a templomba.
Volt egy születése óta
béna ember, akit naponta elhoztak, és letettek a templom úgynevezett Ékes-k
apujánál, hogy alamizsnát kéregessen a templomba menőktől. Meglátta Pétert
és Jánost, akik éppen belépni készültek a templomba, és alamizsnát kért től
ük.
Péter Jánossal együtt rátekintett, és megszólította: „Nézz ránk! Er
re feléjük fordult abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban
így folytatta: „Aranyom, ezüstöm nincs. De amim van, azt neked adom: a náz
áreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
Megfogta a béna kezét,
és felsegítette. Azonnal életerő szállt a lábába, felugrott, és járni kezd
ett. Bement velük a templomba, járt-kelt, örömében ugrándozott, és dicsőíte
tte Istent.
Az egész nép látta, hogy jár, és Istennek hálálkodik. Ráism
ertek, hogy ő az a béna koldus, aki a templom Ékes-kapujánál szokott ülni.
Megdöbbentek, és nem tudták, hová legyenek a csodálkozástól, hogy ez történ
t vele.
Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 104,1-2.3-4.6-7.8-
98 G. tónus.
Válasz: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből ker
esik. Vö. 3b. vers. Vagy: Alleluja. 8. szám.
Előénekes: Adjatok hálát a
z Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, * hirdessétek nagy tetteit a nemzete
k között.
Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, * emlegessétek minden
csodáját.
Hívek: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből keresi
k. Vagy: Alleluja.
E: Dicsekedjetek szent nevével, * az Urat kereső szí
vek örvendezzenek.
Keressétek az Urat és hatalmas erejét, * keressétek
arcát szüntelen.
H: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből kere
sik. Vagy: Alleluja.
E: Ti vagytok Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadéka
i, * választottjának, Jákobnak fiai. Ő a mi Urunk és Istenünk, * ő ítélkezi
k az egész földön,
H: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből ke
resik. Vagy: Alleluja.
E: Örökké emlékezik szövetségére, * ezernyi nemz
edéknek adott igéjére,
melyet Ábrahámnak adott, * és az esküre, melyet
Izsáknak esküdött.
H: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből ke
resik. Vagy: Alleluja.
SZEKVENCIA tetszés szerint, lásd a 673. old
alon.
ALLELUJA
Alleluja. 5. szám.
Ezt a napot az Úristen a
dta. * Ujjongjunk és vigadjunk rajtái
Zsolt 117,245. tónus.
Alleluj
a.
Lk 24,13-35
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Húsvétv
asárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Je
ruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben m
egbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatko
ztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők az
onban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkér
dezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szom
orúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „
Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt o
tt ezekben a napokban?”
Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt fe
lelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta
volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták
őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, h
ogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el
, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál
voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, ho
gy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhá
nyan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok m
ondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt: „Ó, ti okta
lanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a prófétá
k jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemeh
essen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyaráz
ta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tarto
ttak. Ügy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték:
„Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hog
y velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást m
ondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölisme
rték. De ő eltűnt előlük.
Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a
szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?”
M
ég abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlv
e találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban fe
ltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt a
z úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Ezek az evangél
ium igéi.
DTSTAMP:20240329T121453
DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200415
DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200416
SEQUENCE:0
TRANSP:OPAQUE
END:VEVENT
END:VCALENDAR