BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20110116T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:58fd6815e2ee084a827942928bb89579 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Antal apát DESCRIPTION:
Élete
Aki rászánja magát, hogy annak a Szent An talnak az életét kutassa, akinek a kereszténység a legrégibb időtől fogva a ,,Nagy'' megtisztelő jelzőt adta, készüljön föl jónéhány meglepetésre. Még ha elutasítja is az egész csodás színjátékot, amely körülfonja az Antal-le gendát, kénytelen lesz számos dolgot csodálkozással tudomásul venni. Tulajd onképpen már az is szinte érthetetlen, hogy több mint 1600 év után még mind ig emlegetik a nevét. Hiszen Antal csak egy szegény közép- egyiptomi fellah , földműves volt, és nem vitt végbe semmiféle történelemalakító tettet, min t ahogyan nagy államférfiak vagy egyházi kiválóságok szokták. És mégis csak ,,csodára'' gondolhat az ember, amikor alaposabb vizsgálódás után látja, h ogy neve milyen mélyen belevésődött az osztatlan kereszténység történetébe, hogy alakjából micsoda magával ragadó erő áradt, amely sok kortársát is el bűvölte; s amikor fölismeri, hogy ez a világtól futó remete, aki egyre nagy obb magányra törekedett, indította el a monasztikus élet hatalmas mozgalmát , amely a külső és belső támadások dacára sok-sok évszázadon át fennmaradt, és még ma is töretlen. És ha az ember azt is tudja, hogy éppen az európai kereszténység -- különösen a 14. és 18. század között -- a Szent Antal-tisz teletnek hányféle változatát hozta létre, akkor önkéntelenül szeretne közel ebbit és pontosabbat tudni erről az emberről.
Antalt alakját a korai idők legtöbb szentjénél több legenda övezi, amelyből költők és más művészek merítettek ihletet; elég, ha csak a festő Matthias Grünewaldra (+ 1528) hi vatkozunk. Ezek a legendák alkalmas irodalmi formák az érzékfeletti valóság megközelítésére.
Antalról azonban nemcsak a legendák elbeszélései ál lnak rendelkezésünkre, hanem cáfolhatatlan, történelmi súlyú tanúbizonyságo k is, amelyeket nyugodtan összevethetünk régi korok más történelmi személyi ségeiről tanúskodó forrásokkal. Ez ugyan nem állítható minden megszorítás n élkül arról az Antal-életrajzról, amelyet Alexandriai Szent Atanáz érsek 36 5 táján, tehát alig tíz évvel a nagy szerzetes atya halála után írt. Ez az antik regényformát követő életrajz ugyanis túlságosan célzatos irat ahhoz, hogy történelmi utalásaiban gyanútlanul meg lehessen bízni. Nagyon is világ osan fölismerhető a szándék, hogy a szerzője keresztény hősi eposzt akart í rni.
Rajta kívül vannak azonban megbízható tanúságtevők a 4. század s zerzetesi irodalmából, különösen Pakhomiosz írásai. Ott van azután az a hét levél, amely Antaltól ránk maradt. Ezekben egyénisége természetesen háttér ben marad a tárgyalt kérdések mellett. Mindenekelőtt az Atyák mondásai (Apo phtegmata Patrum) címen ismert nagy gyűjteményben találhatók tetemes számba n Antal mondásai, amelyekből jobb képet kapunk egyéniségéről, mint hosszú b eszédekből vagy beszámolókból.
Amikor Antal 251-ben vagy 252-ben megs zületett Koméban, Közép- Egyiptom egyik falujában, a régi kereszténység épp en talán legsúlyosabb megpróbáltatását élte át. Decius császár (249--251) r estaurációs politikájának megfelelően keresztényüldözést indított, amely az egész Római Birodalomra kiterjedt. Egyetlen keresztény sem volt már bizton ságban, függetlenül attól, hogy az Imperium Romanum melyik tartományában él t: ma vagy holnap a császári törvényszék elé hurcolhatták. És sokan bizonyu ltak gyengének. Annál fenségesebben ragyogott a hűségesek hitvalló bátorság a. A következő évtizedekben, egészen 313-ig, amikor Konstantin császár kiad ta a milánói türelmi rendeletet, a kereszténység vállalása életveszélyt jel entett. Aki meg akart maradni kereszténynek, annak állandóan készen kellett lennie a vértanúságig való helytállásra.
Antal jómódú házban nőtt fö l. Amikor húsz éves lett, meghaltak szülei, és ráhagyták a családi örökségg el való gazdálkodást és a húgáról való gondoskodást. De egyszer csak történ t valami, ami egy csapásra véget vetett annak, hogy a fiatalember csak úgy békésen éldegéljen a világban. Egy alkalommal a szentmisén az igehirdetésre figyelve hirtelen belévágott a fölismerés, hogy neki szól az, amit a lekto r Máté evangéliumából éppen olvasott: ,,Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között... Aztán gyere, és kövess en gem!'' Az ige nem volt ismeretlen előtte, de az ifjú Antal úgy érezte, hogy akkor és ott hangzik el először, és egyenesen a szívébe kiált. Olyan ellen állhatatlan ereje volt a szónak, hogy követnie kellett. Úgy tett, amint hal lotta: eladta a családi birtokot, és ami nem volt szükséges a húgáról való gondoskodáshoz, a szegényeknek adta. Azután megkezdte az új életet, amelyrő l még nem is sejtette, hová fogja őt vezetni.
Hogy miből is áll a ,,l elki élet'', teljesen ismeretlen volt előtte. Mi okosabbat tehetett volna h át, mint hogy utánozza azokat, akiket a keresztény közösségben különösen já mbor embereknek tartottak: az ,,aszkéták'' voltak ezek, akik Istennek tetsz ő életet akartak élni, ki- ki a maga módján. Hozzájuk hasonlóan Antal is vi sszavonult a hétköznapi élettől, és teljesen a vallásos gyakorlatoknak adta át magát, elsősorban a zsoltár-imádkozásnak. Kezdetben még a falu közelébe n lakott. Aztán hamarosan a líbiai sivatagban egy sziklasírban húzta meg ma gát, majd később egy omladozó kastély romjai között. Egy barátja hordta nek i a nélkülözhetetlen szűkös eledelt. Ettől eltekintve minden összeköttetést megszakított a külvilággal. De minél inkább eltépte a földi ragaszkodások kötelékeit, annál elviselhetetlenebb lelki támadások érték. Ősi keleti elké pzelések szerint -- aminek visszhangját Jézus megkísértésének történetében is megtaláljuk -- a sírok és az elhagyott helyek, mindenekelőtt pedig a siv atagok a démonok hazája voltak. Antal ebbe a birodalomba hatolt be, és ott épített ki magának szállást. Hogyan is történhetett volna másképpen, mint h ogy a démonok támadást indítottak ellene. Antal pedig -- az apostol intelmé nek megfelelően -- ,,Isten teljes fegyverzetét'' öltötte magára, hogy ,,a s átán cselvetéseinek ellenállhasson'' (Ef 6,11). Így ő lett a győztes. Amiko r végül húsz év után ismét az emberek közé ment, úgy jelent meg előttük, mi nt bölcs férfi, aki ,,ismeri a mélységes titkokat és telve van Istennel'' ( Antal élete). A szigorú önsanyargatások ellenére nem tört össze a teste. Ar cán azoknak a hatalmas tapasztalatoknak fénye tükröződött, amelyek bensőleg átalakították.
Nevét hamarosan fölkapta a hír. Mindenfelől özönlötte k hozzá az emberek, akik imáiba ajánlották magukat, vagy szerzetesi életet akartak élni az ő vezetése alatt. Antal nem tudta a kérők ostromát elháríta ni. A közeli és távoli környéken mindenfelé remeteségek nőttek ki a földből . Így a világ elől menekülő remetéből a ,,szerzetesek atyja'' lett. Mindene setre ez még nem volt a szerzetességnek az a formája, amely később Pakhomio sz kezdeményezéséből kialakult. Mert jóllehet számos tanítvány sereglett An tal köré, ő sohasem fogta össze őket olyan tartós közösséggé, amelynek közö s szabályzata van. Az a szerzetesi szabályzat, amely a neve alatt ránk mara dt, valójában későbbi korból származik.
Bármennyire szerette is Antal a sivatagot és az Istenben elmerült magányos életet, abban semmi sem akadá lyozta meg, hogy az emberek közé menjen, ha a kereszténység napi problémái úgy kívánták. Ez történt, amikor Maximinus Daja császár idejében (308 táján ) az alexandriai börtönökben sínylődő hitvallókat erősítette a hitükért vív ott harcukban. Egy másik alkalommal, élete vége felé, püspök-barátja, Ataná z kérésére ment a fővárosba, hogy nyilvánosan föllépjen az ariánusok ellen. De ezt igazolja a már említett vonzerő is, amelyet Antal a lakosság minden rétegére gyakorolt, föl egészen a magas klérusig és a császári udvarig. Ma ga Konstantin és gyermekei is leveleztek vele.
90 éves elmúlt már, am ikor útra kelt, hogy szemtől szemben láthassa a másik nagy remetét, Pált (l ásd január 15-én). Találkozásukat Szent Jeromos leírásából ismerjük.
356-ban halt meg Antal, 105 éves korában. A sírja -- mivel kérte testvéreit , hogy titokban temessék el -- 200 éven át ismeretlen volt. 561-ben megtalá lták, ereklyéit Arles-ban, a Szent Julien-templomban őrzik. A koptok és a s zírek remetéi Szent Antal fiainak tekintették magukat. Franciaországban a 1 1. században alapítottak egy betegápoló társulatot, melyből az antonita ren d fejlődött ki. Két nemes férfi, apa és fia anyarozstól megbetegedett, és S zent Antal ereklyéjétől meggyógyult. Hálából kórházat építettek és ápolták a hasonló bajban szenvedőket. Mivel Szent Antal az anyarozs okozta gyulladá s ellen hathatós közbenjárónak bizonyult, magát a bajt Szent Antal tüzének nevezték. Antalt a tizennégy segítőszent között is tisztelték.
Antal szellemi útját, vallás-erkölcsi törekvéseit a megalkuvást nem ismerő határo zottság jellemezte, ugyanakkor minden volt, csak nem rajongó, vagy a valósá gtól idegen álmodozó. Bár radikális követelményeket állított föl magával sz emben, meggyőzően józan és szerény volt. Ismerte az ember előtt álló határo kat: Isten titkainak és döntéseinek kifürkészése nem a mi dolgunk. Jobb bei smerni tudatlanságunkat azokban a dolgokban, amelyek meghaladják az embert. Az a döntő, hogy az ember magára figyeljen. Még ha birtokolná is egy szerz etes a csodás gyógyítás adományát, saját üdvössége felől akkor is rettegésb en kellene élnie. Az ördög cselvetéseivel szemben csak egy segít: az alázat .
Antal rendelkezett józan emberismerettel, érzékkel a helyes mérték iránt, valamint bölcsességgel, amellyel el tudott igazodni a dolgok között. Jámborságának lényeges vonása volt testvériessége. Nem véletlen, hogy a sz erzetességben ismét új csengést kapott a szó: ,,testvér''. Az Egyházban rég en elfelejtették Jézus evangéliumi figyelmeztetését (Mt 23,8), különbséget tettek a ,,lent'' és a ,,fent'' között. A szerzetesek Antalt követve vissza akartak térni a kezdeti kereszténységhez. Ezért nevezték magukat egymás kö zt ,,testvérnek'', és arra törekedtek, hogy testvérként is bánjanak egymáss al. Antal arra tanította övéit, hogy élet és halál a felebarát iránti magat artástól függ.
Meg volt győződve arról, hogy a szerzetest a saját fár adozásai nem jogosítják föl arra, hogy önmagában bízzék. Mert az embernek a z az igazi nagy teljesítménye, ha Isten előtt elismeri a bűneit, és utolsó leheletéig kész a gonosz támadásainak elhárítására. Amikor egy napon az egy ik szerzetes megkérdezte, hogy mit kell tennie, ezt a választ kapta: ,,Ne b ízz igaz voltodban, ne aggasszon, ami elmúlt, és fáradozz azon, hogy nyelve det és gyomrodat féken tartsad'' (vagyis hallgass és böjtölj).
A kopt ok, a szírek és a bizánciak január 17-én ünneplik Szent Antalt. Jeruzsálemb en már az 5. században ugyanezen a napon emlékeztek meg róla. Rómában a 12. században vették át az ünnepét.
Legendájából< /p>
Az Atyák mondásai tudósítanak Szent Antal jellemző mondásairól és vis elkedéséről, amelyek az evangéliumból fakadó jámborságát és vallásos józans ágát tanúsítják.
Egyszer egy szerzetest társai szerfölött dicsőítette k Antal jelenlétében. A szent hívatta és próbára tette őt, hogy képes-e a m egbántás elviselésére. Amikor erre képtelennek bizonyult, ezt kellett halla nia: ,,Olyan faluhoz hasonlítasz, amelynek házai kívülről díszesek, belülrő l azonban kifosztották a rablók.''
Valaki egyszer tanúja volt annak, hogy Antal a látogatóba érkező szerzeteseket milyen -- szerinte éppen nem a szketikus -- módon fogadta és vendégelte meg. Az az ember vadász volt. Anta l fölszólította, tegyen nyilat az íjára és feszítse jól meg. Az ember úgy t ett, de megjegyezte: ,,Ha túlságosan megfeszítem, eltörik.'' Erre az ősz An tal ezt mondta: ,,Így fognak járni a szerzetesek Isten művének végzése közb en (a szerzetesek aszketikus gyakorlatait értették ezen abban az időben), h a mértéken túli erőfeszítést kívánunk tőlük.'' Máskor meg ezt mondta: ,,Sok an elemésztik testüket önsanyargatásaikkal, de mivel hiányzik belőlük az ít élőképesség adománya, messze járnak Istentől.''
A szent kiemelkedő te stvéri magatartásáról ad hírt a következő történet: Egyszer egy szerzetes A bba Elias ,,kolostorában'' bűnbe esett, és kitaszították. Antalhoz jött, ak i szívesen fogadta, aztán visszaküldte kolostorába. A szerzetesek azonban i smét elkergették. Visszatért tehát Antalhoz és elmondta: ,,Nem akarnak újra befogadni.'' Akkor Antal követet menesztett oda, s ezt üzente: ,,Egy hajó hajótörést szenvedett és rakománya elveszett. Csak nagy fáradtsággal tudott kikötőbe menekülni. Ti azonban azt is a tengerbe akarjátok szórni, ami meg menekült.'' Amikor a szigorú szerzetesek megértették Antal szavait, visszaf ogadták a testvérüket.
Imádság
Istenünk, ki Remete Szent Antalnak megadtad, hogy a pusztában szolgáljon Neked, kérü nk, segíts minket közbenjárására, hogy önmagunkat megtagadván Téged mindig és mindenek fölött szeressünk!
Diós István : A szentek élete
DTSTAMP:20240328T222335 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120117 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120118 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=+17 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR