BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20110116T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:58fd6815e2ee084a827942928bb89579 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Antal apát DESCRIPTION:Élete\nAki rászánja magát, hogy annak a Szent Antalnak az életét kutassa, a kinek a kereszténység a legrégibb időtől fogva a ,,Nagy'' megtisztelő jelző t adta, készüljön föl jónéhány meglepetésre. Még ha elutasítja is az egész csodás színjátékot, amely körülfonja az Antal-legendát, kénytelen lesz szám os dolgot csodálkozással tudomásul venni. Tulajdonképpen már az is szinte é rthetetlen, hogy több mint 1600 év után még mindig emlegetik a nevét. Hisze n Antal csak egy szegény közép- egyiptomi fellah, földműves volt, és nem vi tt végbe semmiféle történelemalakító tettet, mint ahogyan nagy államférfiak vagy egyházi kiválóságok szokták. És mégis csak ,,csodára'' gondolhat az e mber, amikor alaposabb vizsgálódás után látja, hogy neve milyen mélyen bele vésődött az osztatlan kereszténység történetébe, hogy alakjából micsoda mag ával ragadó erő áradt, amely sok kortársát is elbűvölte; s amikor fölismeri , hogy ez a világtól futó remete, aki egyre nagyobb magányra törekedett, in dította el a monasztikus élet hatalmas mozgalmát, amely a külső és belső tá madások dacára sok-sok évszázadon át fennmaradt, és még ma is töretlen. És ha az ember azt is tudja, hogy éppen az európai kereszténység -- különösen a 14. és 18. század között -- a Szent Antal-tiszteletnek hányféle változatá t hozta létre, akkor önkéntelenül szeretne közelebbit és pontosabbat tudni erről az emberről.\nAntalt alakját a korai idők legtöbb szentjénél több leg enda övezi, amelyből költők és más művészek merítettek ihletet; elég, ha cs ak a festő Matthias Grünewaldra (+ 1528) hivatkozunk. Ezek a legendák alkal mas irodalmi formák az érzékfeletti valóság megközelítésére.\nAntalról azon ban nemcsak a legendák elbeszélései állnak rendelkezésünkre, hanem cáfolhat atlan, történelmi súlyú tanúbizonyságok is, amelyeket nyugodtan összevethet ünk régi korok más történelmi személyiségeiről tanúskodó forrásokkal. Ez ug yan nem állítható minden megszorítás nélkül arról az Antal-életrajzról, ame lyet Alexandriai Szent Atanáz érsek 365 táján, tehát alig tíz évvel a nagy szerzetes atya halála után írt. Ez az antik regényformát követő életrajz ug yanis túlságosan célzatos irat ahhoz, hogy történelmi utalásaiban gyanútlan ul meg lehessen bízni. Nagyon is világosan fölismerhető a szándék, hogy a s zerzője keresztény hősi eposzt akart írni.\nRajta kívül vannak azonban megb ízható tanúságtevők a 4. század szerzetesi irodalmából, különösen Pakhomios z írásai. Ott van azután az a hét levél, amely Antaltól ránk maradt. Ezekbe n egyénisége természetesen háttérben marad a tárgyalt kérdések mellett. Min denekelőtt az Atyák mondásai (Apophtegmata Patrum) címen ismert nagy gyűjte ményben találhatók tetemes számban Antal mondásai, amelyekből jobb képet ka punk egyéniségéről, mint hosszú beszédekből vagy beszámolókból.\nAmikor Ant al 251-ben vagy 252-ben megszületett Koméban, Közép- Egyiptom egyik falujáb an, a régi kereszténység éppen talán legsúlyosabb megpróbáltatását élte át. Decius császár (249--251) restaurációs politikájának megfelelően keresztén yüldözést indított, amely az egész Római Birodalomra kiterjedt. Egyetlen ke resztény sem volt már biztonságban, függetlenül attól, hogy az Imperium Rom anum melyik tartományában élt: ma vagy holnap a császári törvényszék elé hu rcolhatták. És sokan bizonyultak gyengének. Annál fenségesebben ragyogott a hűségesek hitvalló bátorsága. A következő évtizedekben, egészen 313-ig, am ikor Konstantin császár kiadta a milánói türelmi rendeletet, a kereszténysé g vállalása életveszélyt jelentett. Aki meg akart maradni kereszténynek, an nak állandóan készen kellett lennie a vértanúságig való helytállásra.\nAnta l jómódú házban nőtt föl. Amikor húsz éves lett, meghaltak szülei, és ráhag yták a családi örökséggel való gazdálkodást és a húgáról való gondoskodást. De egyszer csak történt valami, ami egy csapásra véget vetett annak, hogy a fiatalember csak úgy békésen éldegéljen a világban. Egy alkalommal a szen tmisén az igehirdetésre figyelve hirtelen belévágott a fölismerés, hogy nek i szól az, amit a lektor Máté evangéliumából éppen olvasott: ,,Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között... Az tán gyere, és kövess engem!'' Az ige nem volt ismeretlen előtte, de az ifjú Antal úgy érezte, hogy akkor és ott hangzik el először, és egyenesen a szí vébe kiált. Olyan ellenállhatatlan ereje volt a szónak, hogy követnie kelle tt. Úgy tett, amint hallotta: eladta a családi birtokot, és ami nem volt sz ükséges a húgáról való gondoskodáshoz, a szegényeknek adta. Azután megkezdt e az új életet, amelyről még nem is sejtette, hová fogja őt vezetni.\nHogy miből is áll a ,,lelki élet'', teljesen ismeretlen volt előtte. Mi okosabba t tehetett volna hát, mint hogy utánozza azokat, akiket a keresztény közöss égben különösen jámbor embereknek tartottak: az ,,aszkéták'' voltak ezek, a kik Istennek tetsző életet akartak élni, ki- ki a maga módján. Hozzájuk has onlóan Antal is visszavonult a hétköznapi élettől, és teljesen a vallásos g yakorlatoknak adta át magát, elsősorban a zsoltár-imádkozásnak. Kezdetben m ég a falu közelében lakott. Aztán hamarosan a líbiai sivatagban egy sziklas írban húzta meg magát, majd később egy omladozó kastély romjai között. Egy barátja hordta neki a nélkülözhetetlen szűkös eledelt. Ettől eltekintve min den összeköttetést megszakított a külvilággal. De minél inkább eltépte a fö ldi ragaszkodások kötelékeit, annál elviselhetetlenebb lelki támadások érté k. Ősi keleti elképzelések szerint -- aminek visszhangját Jézus megkísértés ének történetében is megtaláljuk -- a sírok és az elhagyott helyek, mindene kelőtt pedig a sivatagok a démonok hazája voltak. Antal ebbe a birodalomba hatolt be, és ott épített ki magának szállást. Hogyan is történhetett volna másképpen, mint hogy a démonok támadást indítottak ellene. Antal pedig -- az apostol intelmének megfelelően -- ,,Isten teljes fegyverzetét'' öltötte magára, hogy ,,a sátán cselvetéseinek ellenállhasson'' (Ef 6,11). Így ő let t a győztes. Amikor végül húsz év után ismét az emberek közé ment, úgy jele nt meg előttük, mint bölcs férfi, aki ,,ismeri a mélységes titkokat és telv e van Istennel'' (Antal élete). A szigorú önsanyargatások ellenére nem tört össze a teste. Arcán azoknak a hatalmas tapasztalatoknak fénye tükröződött , amelyek bensőleg átalakították.\nNevét hamarosan fölkapta a hír. Mindenfe lől özönlöttek hozzá az emberek, akik imáiba ajánlották magukat, vagy szerz etesi életet akartak élni az ő vezetése alatt. Antal nem tudta a kérők ostr omát elhárítani. A közeli és távoli környéken mindenfelé remeteségek nőttek ki a földből. Így a világ elől menekülő remetéből a ,,szerzetesek atyja'' lett. Mindenesetre ez még nem volt a szerzetességnek az a formája, amely ké sőbb Pakhomiosz kezdeményezéséből kialakult. Mert jóllehet számos tanítvány sereglett Antal köré, ő sohasem fogta össze őket olyan tartós közösséggé, amelynek közös szabályzata van. Az a szerzetesi szabályzat, amely a neve al att ránk maradt, valójában későbbi korból származik.\nBármennyire szerette is Antal a sivatagot és az Istenben elmerült magányos életet, abban semmi s em akadályozta meg, hogy az emberek közé menjen, ha a kereszténység napi pr oblémái úgy kívánták. Ez történt, amikor Maximinus Daja császár idejében (3 08 táján) az alexandriai börtönökben sínylődő hitvallókat erősítette a hitü kért vívott harcukban. Egy másik alkalommal, élete vége felé, püspök-barátj a, Atanáz kérésére ment a fővárosba, hogy nyilvánosan föllépjen az ariánuso k ellen. De ezt igazolja a már említett vonzerő is, amelyet Antal a lakossá g minden rétegére gyakorolt, föl egészen a magas klérusig és a császári udv arig. Maga Konstantin és gyermekei is leveleztek vele.\n90 éves elmúlt már, amikor útra kelt, hogy szemtől szemben láthassa a másik nagy remetét, Pált (lásd január 15-én). Találkozásukat Szent Jeromos leírásából ismerjük.\n35 6-ban halt meg Antal, 105 éves korában. A sírja -- mivel kérte testvéreit, hogy titokban temessék el -- 200 éven át ismeretlen volt. 561-ben megtalált ák, ereklyéit Arles-ban, a Szent Julien-templomban őrzik. A koptok és a szí rek remetéi Szent Antal fiainak tekintették magukat. Franciaországban a 11. században alapítottak egy betegápoló társulatot, melyből az antonita rend fejlődött ki. Két nemes férfi, apa és fia anyarozstól megbetegedett, és Sze nt Antal ereklyéjétől meggyógyult. Hálából kórházat építettek és ápolták a hasonló bajban szenvedőket. Mivel Szent Antal az anyarozs okozta gyulladás ellen hathatós közbenjárónak bizonyult, magát a bajt Szent Antal tüzének ne vezték. Antalt a tizennégy segítőszent között is tisztelték.\nAntal szellem i útját, vallás-erkölcsi törekvéseit a megalkuvást nem ismerő határozottság jellemezte, ugyanakkor minden volt, csak nem rajongó, vagy a valóságtól id egen álmodozó. Bár radikális követelményeket állított föl magával szemben, meggyőzően józan és szerény volt. Ismerte az ember előtt álló határokat: Is ten titkainak és döntéseinek kifürkészése nem a mi dolgunk. Jobb beismerni tudatlanságunkat azokban a dolgokban, amelyek meghaladják az embert. Az a d öntő, hogy az ember magára figyeljen. Még ha birtokolná is egy szerzetes a csodás gyógyítás adományát, saját üdvössége felől akkor is rettegésben kell ene élnie. Az ördög cselvetéseivel szemben csak egy segít: az alázat.\nAnta l rendelkezett józan emberismerettel, érzékkel a helyes mérték iránt, valam int bölcsességgel, amellyel el tudott igazodni a dolgok között. Jámborságán ak lényeges vonása volt testvériessége. Nem véletlen, hogy a szerzetességbe n ismét új csengést kapott a szó: ,,testvér''. Az Egyházban régen elfelejte tték Jézus evangéliumi figyelmeztetését (Mt 23,8), különbséget tettek a ,,l ent'' és a ,,fent'' között. A szerzetesek Antalt követve vissza akartak tér ni a kezdeti kereszténységhez. Ezért nevezték magukat egymás közt ,,testvér nek'', és arra törekedtek, hogy testvérként is bánjanak egymással. Antal ar ra tanította övéit, hogy élet és halál a felebarát iránti magatartástól füg g.\nMeg volt győződve arról, hogy a szerzetest a saját fáradozásai nem jogo sítják föl arra, hogy önmagában bízzék. Mert az embernek az az igazi nagy t eljesítménye, ha Isten előtt elismeri a bűneit, és utolsó leheletéig kész a gonosz támadásainak elhárítására. Amikor egy napon az egyik szerzetes megk érdezte, hogy mit kell tennie, ezt a választ kapta: ,,Ne bízz igaz voltodba n, ne aggasszon, ami elmúlt, és fáradozz azon, hogy nyelvedet és gyomrodat féken tartsad'' (vagyis hallgass és böjtölj).\nA koptok, a szírek és a bizá nciak január 17-én ünneplik Szent Antalt. Jeruzsálemben már az 5. században ugyanezen a napon emlékeztek meg róla. Rómában a 12. században vették át a z ünnepét.\nLegendájából\nAz Atyák mondásai tudósítanak Szent Antal jellemz ő mondásairól és viselkedéséről, amelyek az evangéliumból fakadó jámborságá t és vallásos józanságát tanúsítják.\nEgyszer egy szerzetest társai szerföl ött dicsőítettek Antal jelenlétében. A szent hívatta és próbára tette őt, h ogy képes-e a megbántás elviselésére. Amikor erre képtelennek bizonyult, ez t kellett hallania: ,,Olyan faluhoz hasonlítasz, amelynek házai kívülről dí szesek, belülről azonban kifosztották a rablók.''\nValaki egyszer tanúja vo lt annak, hogy Antal a látogatóba érkező szerzeteseket milyen -- szerinte é ppen nem aszketikus -- módon fogadta és vendégelte meg. Az az ember vadász volt. Antal fölszólította, tegyen nyilat az íjára és feszítse jól meg. Az e mber úgy tett, de megjegyezte: ,,Ha túlságosan megfeszítem, eltörik.'' Erre az ősz Antal ezt mondta: ,,Így fognak járni a szerzetesek Isten művének vé gzése közben (a szerzetesek aszketikus gyakorlatait értették ezen abban az időben), ha mértéken túli erőfeszítést kívánunk tőlük.'' Máskor meg ezt mon dta: ,,Sokan elemésztik testüket önsanyargatásaikkal, de mivel hiányzik bel őlük az ítélőképesség adománya, messze járnak Istentől.''\nA szent kiemelke dő testvéri magatartásáról ad hírt a következő történet: Egyszer egy szerze tes Abba Elias ,,kolostorában'' bűnbe esett, és kitaszították. Antalhoz jöt t, aki szívesen fogadta, aztán visszaküldte kolostorába. A szerzetesek azon ban ismét elkergették. Visszatért tehát Antalhoz és elmondta: ,,Nem akarnak újra befogadni.'' Akkor Antal követet menesztett oda, s ezt üzente: ,,Egy hajó hajótörést szenvedett és rakománya elveszett. Csak nagy fáradtsággal t udott kikötőbe menekülni. Ti azonban azt is a tengerbe akarjátok szórni, am i megmenekült.'' Amikor a szigorú szerzetesek megértették Antal szavait, vi sszafogadták a testvérüket.\nImádság\nIstenünk, ki Remete Szent Antalnak me gadtad, hogy a pusztában szolgáljon Neked, kérünk, segíts minket közbenjárá sára, hogy önmagunkat megtagadván Téged mindig és mindenek fölött szeressün k!\nDiós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Aki rászánja magát, hogy annak a Szent An talnak az életét kutassa, akinek a kereszténység a legrégibb időtől fogva a ,,Nagy'' megtisztelő jelzőt adta, készüljön föl jónéhány meglepetésre. Még ha elutasítja is az egész csodás színjátékot, amely körülfonja az Antal-le gendát, kénytelen lesz számos dolgot csodálkozással tudomásul venni. Tulajd onképpen már az is szinte érthetetlen, hogy több mint 1600 év után még mind ig emlegetik a nevét. Hiszen Antal csak egy szegény közép- egyiptomi fellah , földműves volt, és nem vitt végbe semmiféle történelemalakító tettet, min t ahogyan nagy államférfiak vagy egyházi kiválóságok szokták. És mégis csak ,,csodára'' gondolhat az ember, amikor alaposabb vizsgálódás után látja, h ogy neve milyen mélyen belevésődött az osztatlan kereszténység történetébe, hogy alakjából micsoda magával ragadó erő áradt, amely sok kortársát is el bűvölte; s amikor fölismeri, hogy ez a világtól futó remete, aki egyre nagy obb magányra törekedett, indította el a monasztikus élet hatalmas mozgalmát , amely a külső és belső támadások dacára sok-sok évszázadon át fennmaradt, és még ma is töretlen. És ha az ember azt is tudja, hogy éppen az európai kereszténység -- különösen a 14. és 18. század között -- a Szent Antal-tisz teletnek hányféle változatát hozta létre, akkor önkéntelenül szeretne közel ebbit és pontosabbat tudni erről az emberről.
Antalt alakját a korai idők legtöbb szentjénél több legenda övezi, amelyből költők és más művészek merítettek ihletet; elég, ha csak a festő Matthias Grünewaldra (+ 1528) hi vatkozunk. Ezek a legendák alkalmas irodalmi formák az érzékfeletti valóság megközelítésére.
Antalról azonban nemcsak a legendák elbeszélései ál lnak rendelkezésünkre, hanem cáfolhatatlan, történelmi súlyú tanúbizonyságo k is, amelyeket nyugodtan összevethetünk régi korok más történelmi személyi ségeiről tanúskodó forrásokkal. Ez ugyan nem állítható minden megszorítás n élkül arról az Antal-életrajzról, amelyet Alexandriai Szent Atanáz érsek 36 5 táján, tehát alig tíz évvel a nagy szerzetes atya halála után írt. Ez az antik regényformát követő életrajz ugyanis túlságosan célzatos irat ahhoz, hogy történelmi utalásaiban gyanútlanul meg lehessen bízni. Nagyon is világ osan fölismerhető a szándék, hogy a szerzője keresztény hősi eposzt akart í rni.
Rajta kívül vannak azonban megbízható tanúságtevők a 4. század s zerzetesi irodalmából, különösen Pakhomiosz írásai. Ott van azután az a hét levél, amely Antaltól ránk maradt. Ezekben egyénisége természetesen háttér ben marad a tárgyalt kérdések mellett. Mindenekelőtt az Atyák mondásai (Apo phtegmata Patrum) címen ismert nagy gyűjteményben találhatók tetemes számba n Antal mondásai, amelyekből jobb képet kapunk egyéniségéről, mint hosszú b eszédekből vagy beszámolókból.
Amikor Antal 251-ben vagy 252-ben megs zületett Koméban, Közép- Egyiptom egyik falujában, a régi kereszténység épp en talán legsúlyosabb megpróbáltatását élte át. Decius császár (249--251) r estaurációs politikájának megfelelően keresztényüldözést indított, amely az egész Római Birodalomra kiterjedt. Egyetlen keresztény sem volt már bizton ságban, függetlenül attól, hogy az Imperium Romanum melyik tartományában él t: ma vagy holnap a császári törvényszék elé hurcolhatták. És sokan bizonyu ltak gyengének. Annál fenségesebben ragyogott a hűségesek hitvalló bátorság a. A következő évtizedekben, egészen 313-ig, amikor Konstantin császár kiad ta a milánói türelmi rendeletet, a kereszténység vállalása életveszélyt jel entett. Aki meg akart maradni kereszténynek, annak állandóan készen kellett lennie a vértanúságig való helytállásra.
Antal jómódú házban nőtt fö l. Amikor húsz éves lett, meghaltak szülei, és ráhagyták a családi örökségg el való gazdálkodást és a húgáról való gondoskodást. De egyszer csak történ t valami, ami egy csapásra véget vetett annak, hogy a fiatalember csak úgy békésen éldegéljen a világban. Egy alkalommal a szentmisén az igehirdetésre figyelve hirtelen belévágott a fölismerés, hogy neki szól az, amit a lekto r Máté evangéliumából éppen olvasott: ,,Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között... Aztán gyere, és kövess en gem!'' Az ige nem volt ismeretlen előtte, de az ifjú Antal úgy érezte, hogy akkor és ott hangzik el először, és egyenesen a szívébe kiált. Olyan ellen állhatatlan ereje volt a szónak, hogy követnie kellett. Úgy tett, amint hal lotta: eladta a családi birtokot, és ami nem volt szükséges a húgáról való gondoskodáshoz, a szegényeknek adta. Azután megkezdte az új életet, amelyrő l még nem is sejtette, hová fogja őt vezetni.
Hogy miből is áll a ,,l elki élet'', teljesen ismeretlen volt előtte. Mi okosabbat tehetett volna h át, mint hogy utánozza azokat, akiket a keresztény közösségben különösen já mbor embereknek tartottak: az ,,aszkéták'' voltak ezek, akik Istennek tetsz ő életet akartak élni, ki- ki a maga módján. Hozzájuk hasonlóan Antal is vi sszavonult a hétköznapi élettől, és teljesen a vallásos gyakorlatoknak adta át magát, elsősorban a zsoltár-imádkozásnak. Kezdetben még a falu közelébe n lakott. Aztán hamarosan a líbiai sivatagban egy sziklasírban húzta meg ma gát, majd később egy omladozó kastély romjai között. Egy barátja hordta nek i a nélkülözhetetlen szűkös eledelt. Ettől eltekintve minden összeköttetést megszakított a külvilággal. De minél inkább eltépte a földi ragaszkodások kötelékeit, annál elviselhetetlenebb lelki támadások érték. Ősi keleti elké pzelések szerint -- aminek visszhangját Jézus megkísértésének történetében is megtaláljuk -- a sírok és az elhagyott helyek, mindenekelőtt pedig a siv atagok a démonok hazája voltak. Antal ebbe a birodalomba hatolt be, és ott épített ki magának szállást. Hogyan is történhetett volna másképpen, mint h ogy a démonok támadást indítottak ellene. Antal pedig -- az apostol intelmé nek megfelelően -- ,,Isten teljes fegyverzetét'' öltötte magára, hogy ,,a s átán cselvetéseinek ellenállhasson'' (Ef 6,11). Így ő lett a győztes. Amiko r végül húsz év után ismét az emberek közé ment, úgy jelent meg előttük, mi nt bölcs férfi, aki ,,ismeri a mélységes titkokat és telve van Istennel'' ( Antal élete). A szigorú önsanyargatások ellenére nem tört össze a teste. Ar cán azoknak a hatalmas tapasztalatoknak fénye tükröződött, amelyek bensőleg átalakították.
Nevét hamarosan fölkapta a hír. Mindenfelől özönlötte k hozzá az emberek, akik imáiba ajánlották magukat, vagy szerzetesi életet akartak élni az ő vezetése alatt. Antal nem tudta a kérők ostromát elháríta ni. A közeli és távoli környéken mindenfelé remeteségek nőttek ki a földből . Így a világ elől menekülő remetéből a ,,szerzetesek atyja'' lett. Mindene setre ez még nem volt a szerzetességnek az a formája, amely később Pakhomio sz kezdeményezéséből kialakult. Mert jóllehet számos tanítvány sereglett An tal köré, ő sohasem fogta össze őket olyan tartós közösséggé, amelynek közö s szabályzata van. Az a szerzetesi szabályzat, amely a neve alatt ránk mara dt, valójában későbbi korból származik.
Bármennyire szerette is Antal a sivatagot és az Istenben elmerült magányos életet, abban semmi sem akadá lyozta meg, hogy az emberek közé menjen, ha a kereszténység napi problémái úgy kívánták. Ez történt, amikor Maximinus Daja császár idejében (308 táján ) az alexandriai börtönökben sínylődő hitvallókat erősítette a hitükért vív ott harcukban. Egy másik alkalommal, élete vége felé, püspök-barátja, Ataná z kérésére ment a fővárosba, hogy nyilvánosan föllépjen az ariánusok ellen. De ezt igazolja a már említett vonzerő is, amelyet Antal a lakosság minden rétegére gyakorolt, föl egészen a magas klérusig és a császári udvarig. Ma ga Konstantin és gyermekei is leveleztek vele.
90 éves elmúlt már, am ikor útra kelt, hogy szemtől szemben láthassa a másik nagy remetét, Pált (l ásd január 15-én). Találkozásukat Szent Jeromos leírásából ismerjük.
356-ban halt meg Antal, 105 éves korában. A sírja -- mivel kérte testvéreit , hogy titokban temessék el -- 200 éven át ismeretlen volt. 561-ben megtalá lták, ereklyéit Arles-ban, a Szent Julien-templomban őrzik. A koptok és a s zírek remetéi Szent Antal fiainak tekintették magukat. Franciaországban a 1 1. században alapítottak egy betegápoló társulatot, melyből az antonita ren d fejlődött ki. Két nemes férfi, apa és fia anyarozstól megbetegedett, és S zent Antal ereklyéjétől meggyógyult. Hálából kórházat építettek és ápolták a hasonló bajban szenvedőket. Mivel Szent Antal az anyarozs okozta gyulladá s ellen hathatós közbenjárónak bizonyult, magát a bajt Szent Antal tüzének nevezték. Antalt a tizennégy segítőszent között is tisztelték.
Antal szellemi útját, vallás-erkölcsi törekvéseit a megalkuvást nem ismerő határo zottság jellemezte, ugyanakkor minden volt, csak nem rajongó, vagy a valósá gtól idegen álmodozó. Bár radikális követelményeket állított föl magával sz emben, meggyőzően józan és szerény volt. Ismerte az ember előtt álló határo kat: Isten titkainak és döntéseinek kifürkészése nem a mi dolgunk. Jobb bei smerni tudatlanságunkat azokban a dolgokban, amelyek meghaladják az embert. Az a döntő, hogy az ember magára figyeljen. Még ha birtokolná is egy szerz etes a csodás gyógyítás adományát, saját üdvössége felől akkor is rettegésb en kellene élnie. Az ördög cselvetéseivel szemben csak egy segít: az alázat .
Antal rendelkezett józan emberismerettel, érzékkel a helyes mérték iránt, valamint bölcsességgel, amellyel el tudott igazodni a dolgok között. Jámborságának lényeges vonása volt testvériessége. Nem véletlen, hogy a sz erzetességben ismét új csengést kapott a szó: ,,testvér''. Az Egyházban rég en elfelejtették Jézus evangéliumi figyelmeztetését (Mt 23,8), különbséget tettek a ,,lent'' és a ,,fent'' között. A szerzetesek Antalt követve vissza akartak térni a kezdeti kereszténységhez. Ezért nevezték magukat egymás kö zt ,,testvérnek'', és arra törekedtek, hogy testvérként is bánjanak egymáss al. Antal arra tanította övéit, hogy élet és halál a felebarát iránti magat artástól függ.
Meg volt győződve arról, hogy a szerzetest a saját fár adozásai nem jogosítják föl arra, hogy önmagában bízzék. Mert az embernek a z az igazi nagy teljesítménye, ha Isten előtt elismeri a bűneit, és utolsó leheletéig kész a gonosz támadásainak elhárítására. Amikor egy napon az egy ik szerzetes megkérdezte, hogy mit kell tennie, ezt a választ kapta: ,,Ne b ízz igaz voltodban, ne aggasszon, ami elmúlt, és fáradozz azon, hogy nyelve det és gyomrodat féken tartsad'' (vagyis hallgass és böjtölj).
A kopt ok, a szírek és a bizánciak január 17-én ünneplik Szent Antalt. Jeruzsálemb en már az 5. században ugyanezen a napon emlékeztek meg róla. Rómában a 12. században vették át az ünnepét.
Legendájából< /p>
Az Atyák mondásai tudósítanak Szent Antal jellemző mondásairól és vis elkedéséről, amelyek az evangéliumból fakadó jámborságát és vallásos józans ágát tanúsítják.
Egyszer egy szerzetest társai szerfölött dicsőítette k Antal jelenlétében. A szent hívatta és próbára tette őt, hogy képes-e a m egbántás elviselésére. Amikor erre képtelennek bizonyult, ezt kellett halla nia: ,,Olyan faluhoz hasonlítasz, amelynek házai kívülről díszesek, belülrő l azonban kifosztották a rablók.''
Valaki egyszer tanúja volt annak, hogy Antal a látogatóba érkező szerzeteseket milyen -- szerinte éppen nem a szketikus -- módon fogadta és vendégelte meg. Az az ember vadász volt. Anta l fölszólította, tegyen nyilat az íjára és feszítse jól meg. Az ember úgy t ett, de megjegyezte: ,,Ha túlságosan megfeszítem, eltörik.'' Erre az ősz An tal ezt mondta: ,,Így fognak járni a szerzetesek Isten művének végzése közb en (a szerzetesek aszketikus gyakorlatait értették ezen abban az időben), h a mértéken túli erőfeszítést kívánunk tőlük.'' Máskor meg ezt mondta: ,,Sok an elemésztik testüket önsanyargatásaikkal, de mivel hiányzik belőlük az ít élőképesség adománya, messze járnak Istentől.''
A szent kiemelkedő te stvéri magatartásáról ad hírt a következő történet: Egyszer egy szerzetes A bba Elias ,,kolostorában'' bűnbe esett, és kitaszították. Antalhoz jött, ak i szívesen fogadta, aztán visszaküldte kolostorába. A szerzetesek azonban i smét elkergették. Visszatért tehát Antalhoz és elmondta: ,,Nem akarnak újra befogadni.'' Akkor Antal követet menesztett oda, s ezt üzente: ,,Egy hajó hajótörést szenvedett és rakománya elveszett. Csak nagy fáradtsággal tudott kikötőbe menekülni. Ti azonban azt is a tengerbe akarjátok szórni, ami meg menekült.'' Amikor a szigorú szerzetesek megértették Antal szavait, visszaf ogadták a testvérüket.
Imádság
Istenünk, ki Remete Szent Antalnak megadtad, hogy a pusztában szolgáljon Neked, kérü nk, segíts minket közbenjárására, hogy önmagunkat megtagadván Téged mindig és mindenek fölött szeressünk!
Diós István : A szentek élete
DTSTAMP:20240328T131006 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120117 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120118 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=+17 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR