BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100524T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:239cc09df865a604e574ac52b78755b9 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Pazzi Szent Mária Magdolna DESCRIPTION: Élete\n *Firenze, 1566. április 2. +Firenze, 1607. május 25.\n Pazzi Katal in (a keresztségben Sziénai Szent Katalint kapta védőszentül) mind apai, mi nd anyai ágon nemes firenzei ősöktől származott. Nagyon korán kitűnt gyerme ktársai közül jámborságával és rendkívüli szellemi képességeivel. Egész kül önös vonzást gyakorolt rá a Szentháromság és az Eucharisztia misztériuma. S zerette az imádságot, és nem hagyta el akkor sem, ha nem talált benne érezh ető vigasztalást. Kilenc éves volt, amikor egy jezsuita atyától kapott egy elmélkedési könyvet, amely Jézus Krisztus kínszenvedéséről szólt. Ezt a kön yvet naponta forgatta.\n Tíz éves korában járulhatott először szentáldozásh oz. Két hétre rá, 1578. április 9-én, annak jeléül, hogy egészen Istennek s zenteli magát, titokban szüzességi fogadalmat tett. Nyaranként, amikor a cs alád kiköltözött vidéki villájába, összegyűjtötte a parasztgyerekeket, és k atekizmusra oktatta őket. Ahogyan csak tudta, már ebben az időben vezekelt, és önmegtagadásokat gyakorolt, hogy kimutassa az Úr Jézus iránti szereteté t. Miközben azonban ő egyre bensőségesebben szerette Krisztust, a család há zassági terveit szőtte felőle. Amikor tizenhat éves lett, közölték vele, ho gy férjhez kell mennie. Katalin pedig teljes elszántsággal harcolni kezdett égi Vőlegényéért, és kijelentette, hogy inkább vérpadra megy, és lefejezte ti magát, de másé nem lesz, csak Krisztusé. Mikor látták, hogy semmiképpen nem tudják meghajlítani akaratát, beleegyeztek, hogy kolostorba vonuljon.\n Pazzi Katalin 1582. december 2-án lépett be a firenzei Santa Maria degli A ngeli kármelita kolostorba. Azért esett erre a választása, mert itt a nővér ek rendkívüli módon naponta áldozhattak. Az első perctől fogva otthon érezt e magát. Sem a szegénység, sem az engedelmesség, sem a közösségi élet nem e sett nehezére, s amikor két hónappal később, január 30-án magára ölthette a kármelita apácák szegényes ruháját, és megkapta új nevét, melyen ettől fog va Mária Magdolnának szólították, boldog volt.\n Mint novícia az erényes él et tükre lett. Ám még mielőtt letelt volna a novíciátus két éve, titokzatos betegség lepte meg, amelyen senki nem tudott segíteni: magas láz kínozta é s szünet nélkül köhögött. Emiatt sem aludni, sem étkezni nem tudott, úgyhog y bizonyos idő után az életéért kezdtek aggódni. Ezért a szokásosnál hamara bb bocsátották fogadalomtételre, hogy apácaként halhasson meg. Az oltár elé felállított ágyban tett fogadalmat 1584. május 24-én.\n Tizenkét éves volt , amikor először esett elragadtatásba. Följegyezte ő maga, hogy a fogadalom tétel előestéjén eljött hozzá Jézus, megnyitotta neki az oldalát, és ő töké letes békességet és nyugalmat talált benne. Másnap pedig, a fogadalom napjá n, amely Szentháromság vasárnapja volt, ,,miután letette a fogadalmat, érez te, hogy teljesen elveszíti érzékeit, és egészen fölolvad abban az egységbe n, amelyre a fogadalomtételkor lépett Istennel''. Ettől kezdve belső életén ek állandó megnyilvánulása volt az elragadtatás.\n Júliusban csodálatosan m eggyógyult. Elöljáróinak köszönhető, hogy misztikus tapasztalatairól az utó kor és a kolostoron kívüli hívők is tudomást szerezhettek. Elrendelték, hog y amennyiben képes rá, foglalja írásba az elragadtatások közben átélt tapas ztalatokat; emellett a nővértársaknak is utasítást adtak, hogy írják, amit elragadtatása közben mond. Gyakran megtörtént ugyanis, hogy elragadtatásba esett, de járt-kelt, lángolt a szeretettől, és beszélt. Ilyen alkalmakkor m egvilágosodásokat kapott a hit igazságairól, vagy a lelki élet kérdéseiről. \n Annyira lobogott benne az istenszeretet, hogy szerette volna bejárni az egész világot, és minden teremtményt meghívni Isten szeretetére. ,,Nem szer etik a Szeretetet'' -- ezt fájlalta leginkább, és ez a motívum 1585 tavaszá tól egyre erősebbé vált elragadtatásaiban. Május 12-én Isten mutatott neki egy kertet, amelyet teljesen ellepett a tövis és a bogáncs, és fölpanaszolt a neki, hogy ilyen az Egyház. Erre Magdolna így válaszolt: ,,Ó, Szenthároms ág, Atya, Fiú és Szentlélek! Csak valami keveset juttass nekik világosságod ból, hogy fölismerhessék rosszaságukat. Nekem pedig add a kegyelmet, hogy e légtételt nyújthassak értük, ha akarod, akár életem föláldozásával is!''\n Egy másik alkalommal megismételte engesztelő fölajánlását, és hozzátette: , ,Ha az én gyengeségem nem elegendő, hogy vakságuktól megszabadítsa őket, en gedd, hogy annyiszor szenvedjem el a halált, s kezdjem újra az életet, ahán yszor csak szükséges, hogy igazságosságod kielégíttessék!'' -- És a fölaján lást az Úr elfogadta, mert megparancsolta neki, hogy vezeklésül a vasárnapo kat kivéve vízen és kenyéren böjtöljön, naponta csak öt órát aludjon kemény deszkán, ne viseljen a lábán sarut, és télen-nyáron ugyanabban a ruhában j árjon.\n Június 8-án az Úr tudomására hozta, hogy néhány nap múlva megajánd ékozza azzal a boldogsággal, hogy Isten gazdagságából részesülve egyesülni fog a Szentlélekkel, utána azonban öt szenvedéssel teli esztendő következik . Magdolna arra kapott ígéretet, hogy Isten megvonja tőle a kegyelemnek min den érezhető vigasztalását; a próbatét arra szolgál, hogy megismerje a sajá t semmiségét, és még fogékonyabbá váljék Isten sugallatai iránt; mindez nem marad rejtve az ördögök előtt, de Isten megvalósítja a maga terveit.\n Az előre megmondott szenvedés valóban megkezdődött, és félelmetes volt. Magdol na fizikailag érezte az ördögök közelségét, akik gyötörték őt. Kétségei tám adtak a hit felől, káromló gondolatok, tisztátalanságok, kétségbeesés, gőg kísértette, ám ő mindezen kísértések közepette egyre inkább megalázta magát . Az igazi gyötrelmet azonban szörnyű belső szárazsága okozta, amely lehete tlenné tette, hogy a lelkét fölemelje Istenhez. Elmondta elöljárójának, hog y egyetlen támasza az a csekély jóakarat volt, amit a szívében tudott, hogy nem akarja megbántani Istent.\n Amikor nővértársai látták szenvedését és e lhagyatottságát, kételkedni kezdtek a korábbi kegyelmek hitelességében. És bizalmatlanságukat még tovább fokozta, hogy 1586-ban elragadtatások közben leveleket kezdett diktálni. Külön figyelmet érdemel, hogy elragadtatásai mi nden belső elhagyottság ellenére tovább folytatódtak. Csak ahogy ő maga írj a, semmi örömet nem talált bennük, mert úgy élte át elragadtatásait ebben a z időszakban, mintha nem ő lett volna.\n E levelekben lángoló szavakkal for dult ő, a kis kármelita apáca nagy egyházi méltóságokhoz: a pápához, a bíbo rosok kollégiumához, a jezsuita generálishoz, a firenzei érsekhez, és Isten nevében sürgette őket, hogy Krisztus véréért tegyenek meg mindent, ami szü kséges az Egyház megújulásához (ti. a trienti zsinat határozatainak végreha jtásához). Nem nehéz elképzelni, hogy ez a hang mennyire megrémítette az ap ácákat. E levelek mind megtalálhatók a kolostor levéltárában -- ugyanis soh a nem küldték el őket! Vajon tartalmuk eljutott-e a címzettekhez? Nem tudju k, annyi azonban bizonyos, hogy választ sehonnan nem kapott rá.\n 1590 pünk ösdjén ért véget ez az ötéves próbatét. A matutinum végén, amikor a Te Deum ot énekelték, Magdolna nővér úgy elmerült Istenben, hogy egész nap elragadt atásban maradt. Visszakapta a kegyelem vigasztalásának érzését, és ígéretet kapott, hogy ezután bármit tesz, mindennapos munkája közben is Istennel eg yesülten fog élni.\n A firenzei Santa Maria degli Angeli-kolostor nem tarto zott a kármeliták sarutlan reform-ágához, de amit Magdolna nővér megélt, az teljesen megegyezik azzal, amit Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent Jáno s a lelki élet legmagasabb fokairól tanít. S föltűnő, hogy -- annak ellenér e, hogy a neki szóló leveleket nem küldték el -- V. Sixtus pápa bullái és r endeletei 1585--1590 között szinte szóról szóra választ adnak azokra a köve telésekre, amelyeket Magdolna isteni parancsra megfogalmazott.\n Elragadtat ásai során az Úr olyan szerzetesi ideállal ismertette meg Magdolna nővért, amely nagyon eltért az akkori kolostorok általános gyakorlatától. Amikor a novíciamesternő asszisztense (1595), majd novíciamesternő (1598) lett, lehe tősége nyílott, hogy a kapott eszményeket másoknak is átadja. Növendékeit a rra nevelte, hogy maradéktalanul tartsák meg a szerzetesi fogadalmakat, mer t csak így juthatnak el a szabadság legmagasabb fokára, amely föltételezi, hogy a lélek mindenről lemond, ami nem Isten. Céltudatos következetességét Istenért égő buzgósága teszi érthetővé. Mindamellett nem volt kegyetlen, me rt szigoránál csak anyai szeretete volt nagyobb, amellyel fiatal nővértársa it szerette, s mint ,,gyermekeinek'' éjjel és nappal szolgálatára volt. A s zellem, amelyet meghonosított a novíciák között, természetesen a kolostor e gészére is hatott, és áldásait még nemzedékekkel később is érezték.\n Tevék enysége azonban nem korlátozódott csak a novíciákra. Szeretetét mindenki fe lé árasztotta, s mióta megtapasztalta saját emberi gyengeségét, mindenki fe lé megértő és jóságos lett. A laikus nővérek mellé odaállt, és segített neh éz munkájukban, a betegeket vigasztalta és gyógyította, a szomorúakat megvi dámította, olvasott a lelkekben, előre mondta a jövendőt és csodákat művelt .\n 1595-ben azt kérte Urától, hogy vonjon meg tőle minden örömet, és enged je, hogy a ,,puszta szenvedést'' élhesse, mert úgy érezte, hogy az önmegtag adás és a vezeklés számára semmi nehézséget nem okoz. Egyetlen féltett kinc sének azt érezte, hogy Isten viszonozza a szeretetét, épp ezért ezt akarta fölajánlani. És az Úr elfogadta: magára hagyta azt a lelket, akit annyiszor látogatott meg boldogító elragadtatásokban. Most megvont tőle minden vigas ztalást, és ez az állapot egészen a haláláig tartott.\n Magdolna nővér 1602 -től súlyos beteg lett: heves lázrohamok lepték meg és vért kezdett köpni. Ágynak dőlt, s amikor 1604-ben megválasztották szubpriórának, hivatalát már nem gyakorolhatta, mert nemcsak felkelni nem tudott, hanem már fölülni sem volt képes az ágyban. Tagjait mintha kínpadra vonták volna, a bőre kisebes edett... arcán azonban állandóan a mélységes béke nyugalma uralkodott, és s zentáldozás után olyan volt, mintha már megdicsőült volna.\n Az orvosok szá mára érthetetlen módon három évig tartott ez a haldoklás. Ő maga azt mondta : ,,A Paradicsomban nem szenvedhetek Isten iránti szeretetből, ezért nem sz eretnék még meghalni.'' ,,Szenvedni, nem meghalni'' -- ezzel jellemzik lelk iségét, pedig ezt ő így soha nem mondta, de élte. 1607. május 25-én költözö tt el égi Vőlegényéhez.\n Életében sok jele volt szentségének, a halála utá n is sok csodát tett. Egy év múltával a holttestét teljes romlatlanságban e melték ki a sírjából. 1626-ban VIII. Orbán pápa boldoggá, 1669-ben IX. Kele men pápa szentté avatta.\n Ünnepét már a következő esztendőben, 1670-ben fö lvették a római kalendáriumba, május 25-re. 1728-ban azonban erre a napra t ették Szent VII. Gergely ünnepét, ezért Magdolnát áthelyezték május 27-re. 1899- ben erre a napra került Beda Venerabilis, ezért Magdolnát tovább hely ezték 29-re. 1969-ben -- bár így egy napra három szent ünnepe is esik -- vi sszakerült égi születésnapjára, május 25-re.\n Imádság\n Istenünk, szüzessé g kedvelője, ki égi ajándékokkal ékesítetted Pazzi Szent Mária Magdolnát, m ert szíve égett az irántad való szeretettől, kérünk, add, hogy akinek ünnep ét ma üljük, annak tisztaságát kövessük a szeretetben!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
*Firenze, 1566. április 2. +Firenze, 1607. május 25.
Pa zzi Katalin (a keresztségben Sziénai Szent Katalint kapta védőszentül) mind apai, mind anyai ágon nemes firenzei ősöktől származott. Nagyon korán kitű nt gyermektársai közül jámborságával és rendkívüli szellemi képességeivel. Egész különös vonzást gyakorolt rá a Szentháromság és az Eucharisztia miszt ériuma. Szerette az imádságot, és nem hagyta el akkor sem, ha nem talált be nne érezhető vigasztalást. Kilenc éves volt, amikor egy jezsuita atyától ka pott egy elmélkedési könyvet, amely Jézus Krisztus kínszenvedéséről szólt. Ezt a könyvet naponta forgatta.
Tíz éves korában járulhatott el őször szentáldozáshoz. Két hétre rá, 1578. április 9-én, annak jeléül, hogy egészen Istennek szenteli magát, titokban szüzességi fogadalmat tett. Nyar anként, amikor a család kiköltözött vidéki villájába, összegyűjtötte a para sztgyerekeket, és katekizmusra oktatta őket. Ahogyan csak tudta, már ebben az időben vezekelt, és önmegtagadásokat gyakorolt, hogy kimutassa az Úr Jéz us iránti szeretetét. Miközben azonban ő egyre bensőségesebben szerette Kri sztust, a család házassági terveit szőtte felőle. Amikor tizenhat éves lett , közölték vele, hogy férjhez kell mennie. Katalin pedig teljes elszántságg al harcolni kezdett égi Vőlegényéért, és kijelentette, hogy inkább vérpadra megy, és lefejezteti magát, de másé nem lesz, csak Krisztusé. Mikor látták , hogy semmiképpen nem tudják meghajlítani akaratát, beleegyeztek, hogy kol ostorba vonuljon.
Pazzi Katalin 1582. december 2-án lépett be a firenzei Santa Maria degli Angeli kármelita kolostorba. Azért esett erre a választása, mert itt a nővérek rendkívüli módon naponta áldozhattak. Az el ső perctől fogva otthon érezte magát. Sem a szegénység, sem az engedelmessé g, sem a közösségi élet nem esett nehezére, s amikor két hónappal később, j anuár 30-án magára ölthette a kármelita apácák szegényes ruháját, és megkap ta új nevét, melyen ettől fogva Mária Magdolnának szólították, boldog volt.
Mint novícia az erényes élet tükre lett. Ám még mielőtt letelt volna a novíciátus két éve, titokzatos betegség lepte meg, amelyen senki n em tudott segíteni: magas láz kínozta és szünet nélkül köhögött. Emiatt sem aludni, sem étkezni nem tudott, úgyhogy bizonyos idő után az életéért kezd tek aggódni. Ezért a szokásosnál hamarabb bocsátották fogadalomtételre, hog y apácaként halhasson meg. Az oltár elé felállított ágyban tett fogadalmat 1584. május 24-én.
Tizenkét éves volt, amikor először esett elr agadtatásba. Följegyezte ő maga, hogy a fogadalomtétel előestéjén eljött ho zzá Jézus, megnyitotta neki az oldalát, és ő tökéletes békességet és nyugal mat talált benne. Másnap pedig, a fogadalom napján, amely Szentháromság vas árnapja volt, ,,miután letette a fogadalmat, érezte, hogy teljesen elveszít i érzékeit, és egészen fölolvad abban az egységben, amelyre a fogadalomtéte lkor lépett Istennel''. Ettől kezdve belső életének állandó megnyilvánulása volt az elragadtatás.
Júliusban csodálatosan meggyógyult. Elöl járóinak köszönhető, hogy misztikus tapasztalatairól az utókor és a kolosto ron kívüli hívők is tudomást szerezhettek. Elrendelték, hogy amennyiben kép es rá, foglalja írásba az elragadtatások közben átélt tapasztalatokat; emel lett a nővértársaknak is utasítást adtak, hogy írják, amit elragadtatása kö zben mond. Gyakran megtörtént ugyanis, hogy elragadtatásba esett, de járt-k elt, lángolt a szeretettől, és beszélt. Ilyen alkalmakkor megvilágosodásoka t kapott a hit igazságairól, vagy a lelki élet kérdéseiről.
Ann yira lobogott benne az istenszeretet, hogy szerette volna bejárni az egész világot, és minden teremtményt meghívni Isten szeretetére. ,,Nem szeretik a Szeretetet'' -- ezt fájlalta leginkább, és ez a motívum 1585 tavaszától eg yre erősebbé vált elragadtatásaiban. Május 12-én Isten mutatott neki egy ke rtet, amelyet teljesen ellepett a tövis és a bogáncs, és fölpanaszolta neki , hogy ilyen az Egyház. Erre Magdolna így válaszolt: ,,Ó, Szentháromság, At ya, Fiú és Szentlélek! Csak valami keveset juttass nekik világosságodból, h ogy fölismerhessék rosszaságukat. Nekem pedig add a kegyelmet, hogy elégtét elt nyújthassak értük, ha akarod, akár életem föláldozásával is!''
Egy másik alkalommal megismételte engesztelő fölajánlását, és hozzátett e: ,,Ha az én gyengeségem nem elegendő, hogy vakságuktól megszabadítsa őket , engedd, hogy annyiszor szenvedjem el a halált, s kezdjem újra az életet, ahányszor csak szükséges, hogy igazságosságod kielégíttessék!'' -- És a föl ajánlást az Úr elfogadta, mert megparancsolta neki, hogy vezeklésül a vasár napokat kivéve vízen és kenyéren böjtöljön, naponta csak öt órát aludjon ke mény deszkán, ne viseljen a lábán sarut, és télen-nyáron ugyanabban a ruháb an járjon.
Június 8-án az Úr tudomására hozta, hogy néhány nap múlva megajándékozza azzal a boldogsággal, hogy Isten gazdagságából részesü lve egyesülni fog a Szentlélekkel, utána azonban öt szenvedéssel teli eszte ndő következik. Magdolna arra kapott ígéretet, hogy Isten megvonja tőle a k egyelemnek minden érezhető vigasztalását; a próbatét arra szolgál, hogy meg ismerje a saját semmiségét, és még fogékonyabbá váljék Isten sugallatai irá nt; mindez nem marad rejtve az ördögök előtt, de Isten megvalósítja a maga terveit.
Az előre megmondott szenvedés valóban megkezdődött, és félelmetes volt. Magdolna fizikailag érezte az ördögök közelségét, akik gy ötörték őt. Kétségei támadtak a hit felől, káromló gondolatok, tisztátalans ágok, kétségbeesés, gőg kísértette, ám ő mindezen kísértések közepette egyr e inkább megalázta magát. Az igazi gyötrelmet azonban szörnyű belső szárazs ága okozta, amely lehetetlenné tette, hogy a lelkét fölemelje Istenhez. Elm ondta elöljárójának, hogy egyetlen támasza az a csekély jóakarat volt, amit a szívében tudott, hogy nem akarja megbántani Istent.
Amikor n ővértársai látták szenvedését és elhagyatottságát, kételkedni kezdtek a kor ábbi kegyelmek hitelességében. És bizalmatlanságukat még tovább fokozta, ho gy 1586-ban elragadtatások közben leveleket kezdett diktálni. Külön figyelm et érdemel, hogy elragadtatásai minden belső elhagyottság ellenére tovább f olytatódtak. Csak ahogy ő maga írja, semmi örömet nem talált bennük, mert ú gy élte át elragadtatásait ebben az időszakban, mintha nem ő lett volna.
E levelekben lángoló szavakkal fordult ő, a kis kármelita apáca n agy egyházi méltóságokhoz: a pápához, a bíborosok kollégiumához, a jezsuita generálishoz, a firenzei érsekhez, és Isten nevében sürgette őket, hogy Kr isztus véréért tegyenek meg mindent, ami szükséges az Egyház megújulásához (ti. a trienti zsinat határozatainak végrehajtásához). Nem nehéz elképzelni , hogy ez a hang mennyire megrémítette az apácákat. E levelek mind megtalál hatók a kolostor levéltárában -- ugyanis soha nem küldték el őket! Vajon ta rtalmuk eljutott-e a címzettekhez? Nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy választ sehonnan nem kapott rá.
1590 pünkösdjén ért véget ez a z ötéves próbatét. A matutinum végén, amikor a Te Deumot énekelték, Magdoln a nővér úgy elmerült Istenben, hogy egész nap elragadtatásban maradt. Vissz akapta a kegyelem vigasztalásának érzését, és ígéretet kapott, hogy ezután bármit tesz, mindennapos munkája közben is Istennel egyesülten fog élni.
A firenzei Santa Maria degli Angeli-kolostor nem tartozott a kárm eliták sarutlan reform-ágához, de amit Magdolna nővér megélt, az teljesen m egegyezik azzal, amit Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a lelki é let legmagasabb fokairól tanít. S föltűnő, hogy -- annak ellenére, hogy a n eki szóló leveleket nem küldték el -- V. Sixtus pápa bullái és rendeletei 1 585--1590 között szinte szóról szóra választ adnak azokra a követelésekre, amelyeket Magdolna isteni parancsra megfogalmazott.
Elragadtatá sai során az Úr olyan szerzetesi ideállal ismertette meg Magdolna nővért, a mely nagyon eltért az akkori kolostorok általános gyakorlatától. Amikor a n ovíciamesternő asszisztense (1595), majd novíciamesternő (1598) lett, lehet ősége nyílott, hogy a kapott eszményeket másoknak is átadja. Növendékeit ar ra nevelte, hogy maradéktalanul tartsák meg a szerzetesi fogadalmakat, mert csak így juthatnak el a szabadság legmagasabb fokára, amely föltételezi, h ogy a lélek mindenről lemond, ami nem Isten. Céltudatos következetességét I stenért égő buzgósága teszi érthetővé. Mindamellett nem volt kegyetlen, mer t szigoránál csak anyai szeretete volt nagyobb, amellyel fiatal nővértársai t szerette, s mint ,,gyermekeinek'' éjjel és nappal szolgálatára volt. A sz ellem, amelyet meghonosított a novíciák között, természetesen a kolostor eg észére is hatott, és áldásait még nemzedékekkel később is érezték.
Tevékenysége azonban nem korlátozódott csak a novíciákra. Szeretetét mi ndenki felé árasztotta, s mióta megtapasztalta saját emberi gyengeségét, mi ndenki felé megértő és jóságos lett. A laikus nővérek mellé odaállt, és seg ített nehéz munkájukban, a betegeket vigasztalta és gyógyította, a szomorúa kat megvidámította, olvasott a lelkekben, előre mondta a jövendőt és csodák at művelt.
1595-ben azt kérte Urától, hogy vonjon meg tőle mind en örömet, és engedje, hogy a ,,puszta szenvedést'' élhesse, mert úgy érezt e, hogy az önmegtagadás és a vezeklés számára semmi nehézséget nem okoz. Eg yetlen féltett kincsének azt érezte, hogy Isten viszonozza a szeretetét, ép p ezért ezt akarta fölajánlani. És az Úr elfogadta: magára hagyta azt a lel ket, akit annyiszor látogatott meg boldogító elragadtatásokban. Most megvon t tőle minden vigasztalást, és ez az állapot egészen a haláláig tartott.
Magdolna nővér 1602-től súlyos beteg lett: heves lázrohamok lepté k meg és vért kezdett köpni. Ágynak dőlt, s amikor 1604-ben megválasztották szubpriórának, hivatalát már nem gyakorolhatta, mert nemcsak felkelni nem tudott, hanem már fölülni sem volt képes az ágyban. Tagjait mintha kínpadra vonták volna, a bőre kisebesedett... arcán azonban állandóan a mélységes b éke nyugalma uralkodott, és szentáldozás után olyan volt, mintha már megdic sőült volna.
Az orvosok számára érthetetlen módon három évig ta rtott ez a haldoklás. Ő maga azt mondta: ,,A Paradicsomban nem szenvedhetek Isten iránti szeretetből, ezért nem szeretnék még meghalni.'' ,,Szenvedni, nem meghalni'' -- ezzel jellemzik lelkiségét, pedig ezt ő így soha nem mon dta, de élte. 1607. május 25-én költözött el égi Vőlegényéhez.
Életében sok jele volt szentségének, a halála után is sok csodát tett. Egy év múltával a holttestét teljes romlatlanságban emelték ki a sírjából. 1626 -ban VIII. Orbán pápa boldoggá, 1669-ben IX. Kelemen pápa szentté avatta. p>
Ünnepét már a következő esztendőben, 1670-ben fölvették a római kalendáriumba, május 25-re. 1728-ban azonban erre a napra tették Szent VII. Gergely ünnepét, ezért Magdolnát áthelyezték május 27-re. 1899- ben erre a napra került Beda Venerabilis, ezért Magdolnát tovább helyezték 29-re. 196 9-ben -- bár így egy napra három szent ünnepe is esik -- visszakerült égi s zületésnapjára, május 25-re.
Imádság
Istenünk, szüzesség kedvelője, ki égi ajándékokkal ékesítetted Pazzi Sz ent Mária Magdolnát, mert szíve égett az irántad való szeretettől, kérünk, add, hogy akinek ünnepét ma üljük, annak tisztaságát kövessük a szeretetben !
DTSTAMP:20240328T110313 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110525 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110526 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-221 EXDATE;TZID=Europe/Budapest:20140525T000000 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR