BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100517T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:15bf2bf8f8f7578569fc12702bea26c6 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent I. János pápa DESCRIPTION: Élete\n +Ravenna, 526. május 18.\n Római hagyomány szerint János Toszkánáb ól származott és 523. augusztus 13-án lett Hormisdas pápa utóda. Hároméves pápasága (523-- 526) nem állt kedvező csillagzat jegyében. Itáliában a kele ti gótok voltak az urak Nagy Theodorich alatt (471--526), Konstantinápolyba n Jusztinosz császár uralkodott (518--527). János sorsát csak a kor Kelet- és Nyugat-Róma között fennálló egyházi és politikai feszültségének ismereté ben lehet megérteni. Theodorichot 498-ban elismerték Itália uralkodójának, és mint a kelet-római császár helytartója uralkodott Ravennában. Ravenna mű emlékei mindmáig tanúskodnak uralkodói öntudatáról és a klasszikus műveltsé gnek az ő uralma alatt bekövetkezett jelentős utóvirágzásáról. A nagy művel tségű Cassiodorus segítette a királyt a régi római örökség megőrzésében.\n A római püspök és egyháza iránt Theodorich jóindulatú és nagyvonalú volt. A riánus keleti gótjai és a bennszülött katolikus lakosság között igyekezett fenntartani a békét és az egyetértést. A római egyháznak a politikai támoga tásra szüksége volt, mert a kelet-római egyháztól gyűlölködő szakadás válas ztotta el. A kalcedoni zsinat (451) teológiai döntése a bizánci egyházban e lkeseredett viszálykodást támasztott. Ismételten kísérletet tettek a harcol ó pártok békítésére. Teológiai kompromisszum-formulákat tettek az asztalra, de azok nem feleltek meg sem a zsinat szándékának, sem az ellenfeleknek. Z énó császár 482-ben Akakiosz pátriárka beleegyezésével kihirdetett egy ilye n egységesítő formulát -- ez az ún. Henotikon. Róma azonban tiltakozott, és ez a két egyház szétszakadását eredményezte (akakioszi szakadás). Róma sze mében a bizánci egyház és császár eretneknek számított.\n A Bizánccal való teológiai nézeteltérés jó irányban hatott Theodorichra a római egyházhoz fű ződő viszonyában. Rómának ugyanis Theodorich hatalma biztosította, hogy a b izánci hitvallást ne lehessen rákényszeríteni. Amikor azonban Hormisdas páp a alatt 519-ben megszűnhetett a szakadás, és a két egyház újra egyesült az egy hitben, Itáliában döntően megváltozott a helyzet. A római hagyománynak megfelelően inkább kedvelték a kelet-római császárt, mint a keleti gót Theo dorichot. Theodorich nagyra törő terveket szőtt egy nyugat-római- germán ál lam alapításáról. Ennek állt volna útjában és meghiúsulását jelentette voln a, ha sikerül kiterjeszteni a kelet-római befolyást más germán államokra, p l. Sigismund király Burgundiájára vagy az észak- afrikai vandálokra. Ilyen körülmények között a Kelet-Római Birodalommal való rokonszenv vagy barátság felségárulás számba ment. A király hosszú éveken át legbizalmasabb embere, a politikus és filozófus Boëthius ennek a gyanúnak esett áldozatául 524-be n.\n A császári politika zordságát hamarosan megérezte I. János római püspö k is. Theodorich a gótok szószólójának tartotta magát bizánci területen is, ahol Jusztinosz császár fölújította a régi római eretnek- törvényt, és 524 -ben az ariánus gótok ellen fordult. Ez kényszer- megtérésekhez vezetett. A z ariánusoktól elvették templomaikat, és katolikus istentiszteleti célokra használták őket. Félő volt, hogy a császár és Theodorich versengése vallásh áborúba csap át. Ebben a feszült helyzetben Theodorich Róma püspökét tette meg a bizánci udvarba menesztett egyik küldöttség vezetőjének. A katolikus főpásztornak kellett az ariánus gótok érdekében közbenjárnia és a császárt kártérítésre fölszólítania. Elutazása előtt János Ravennában ezt mondta a k irálynak: ,,Tedd hamarosan, amit tenni akarsz. Szilárdan állok előtted. Nem ígérem neked, hogy megteszem, amit kívánsz. Nem fogok a császárnak ilyet m ondani.''\n Jánost a keleti útra politikai parancs kényszerítette, amely sz inte lehetetlent kívánt tőle. Ez volt az első pápai utazás a bizánci udvarb a. Két évszázadon át kényszerültek ezután római pápák -- többnyire kritikus helyzetekben és megalázó körülmények között -- erre a tengeri útra. Most a zonban Jánost teljes tisztelettel fogadták Konstantinápolyban. 526 húsvétjá n a bizánci szertartások értelmében ő tehette a császár fejére a koronát. K üldetésében, amelyet maga sem tudott egész szívvel vállalni, természetesen nem érhetett el teljes sikert. A keleti-gót országban a katolikusok ellen k ilátásba helyezett megtorlások tanácsossá tették, hogy a császár megígérje az ariánus templomok visszaadását. A kényszer-megtérések visszavonását azon ban nem biztosították. Biztos, hogy a pápa nem is erőltette Theodorich e kö vetelését. Theodorich számára tehát üres kézzel tért vissza a pápa Itáliába . A felségárulás gyanúja igen kézenfekvő volt. A pápát a ravennai udvarban fogva tartották, s néhány nap múlva, 526. május 18- án meg is halt ott. Hol ttestét Rómába szállították, és a Szent Péter- bazilika előcsarnokában teme tték el.\n Az utókor vértanúnak tekintette a pápát. Ravennai kényszertartóz kodását hosszú rabságnak tekintették, hirtelen halálát a börtönben elszenve dett nélkülözésekkel magyarázták. Sírfelirata is küldetésének és halálának ilyen értelmezését tükrözi: ,,Krisztus vágóáldozata.'' A hagyomány további fejlődésében megerősödött a meggyőződés János pápa vértanúságáról. Theodori ch képe közben komor és ellenséges lett. Dühöngő katolikus-üldözővé lett, a kire sokat átruháztak abból, amit a régi egyház az üldözőkről elbeszélt. Na gy Szent Gergely elmondja egy remete látomását, amelyben János pápa és a Th eodorich által megöletett római Symmachus a gót királyt egy vulkán kráteréb e taszította (Dialogus IV, 30). Az így értelmezett történetben a pápa egyol dalúan az egyházi szabadság állhatatos védelmezője lett, aki azonban elbuki k a világi hatalom túlerejével szemben. A szentek tiszteletében János így t ípusa lett az egyházi férfinak, aki csak szenvedve tud győzni.\n Ünnepét a 12. században vették föl a római naptárba, május 27-re, amikor a Szent Péte r-bazilikában történt temetésére emlékeztek. 1969- ben áthelyezték halála n apjára.\n Legendájából\n A szent pápáról, akit a későbbi egyház ,,Krisztus vágóáldozata'' névvel tisztelt meg, nem sok személyes és egyéniségére jelle mző esetet ismerünk, inkább csak történeti eseményeket. Egy legendásan kibő vített elbeszélés elmondja, hogyan érkezett meg a Boszporusz-melléki császá rvárosba.\n Amikor elterjedt Konstantinápolyban a pápa és küldöttsége irkez ésének a híre, az ünnepi ruhába öltözött nép több órányi járásra elébe ment . Ünnepélyes körmenetben, kereszttel, lobogókkal és égő gyertyákkal fogadtá k Róma püspökét. Nyilvános ünnep és általános öröm kísérte érkezését. Minde nki a magas vendég áldását várta. A császár maga is kiment elébe udvarával együtt, leborult előtte, és rendkívüli tiszteletadásban részesítette.\n Ján os az úgynevezett Aranykapun vonult be a városba. A kapu ívei alatt egy vak borult le előtte. Arra kérte, hogy Krisztus helytartójaként segítse szeme világához, ahogyan Krisztus is megtette ezt. János megérintette a vak szemé t, keresztet vetett rá, és az rögtön látott.\n Forrás: Diós István: A szent ek élete\n Imádság\n Istenünk, hívő lelkek oltalmazója, ki ezt a napot Szen t János pápa vértanúságával szentelted meg, kérünk, hallgasd meg néped köny örgését, és engedd, hogy akik tiszteljük őt, hitének állhatatosságában köve thessük!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
+Ravenna, 526. május 18.
Római hagyomány szerint János Toszkánából származott és 523. augusztus 13-án lett Hormisdas pápa ut óda. Hároméves pápasága (523-- 526) nem állt kedvező csillagzat jegyében. I táliában a keleti gótok voltak az urak Nagy Theodorich alatt (471--526), Ko nstantinápolyban Jusztinosz császár uralkodott (518--527). János sorsát csa k a kor Kelet- és Nyugat-Róma között fennálló egyházi és politikai feszülts égének ismeretében lehet megérteni. Theodorichot 498-ban elismerték Itália uralkodójának, és mint a kelet-római császár helytartója uralkodott Ravenná ban. Ravenna műemlékei mindmáig tanúskodnak uralkodói öntudatáról és a klas szikus műveltségnek az ő uralma alatt bekövetkezett jelentős utóvirágzásáró l. A nagy műveltségű Cassiodorus segítette a királyt a régi római örökség m egőrzésében.
A római püspök és egyháza iránt Theodorich jóindulatú é s nagyvonalú volt. Ariánus keleti gótjai és a bennszülött katolikus lakossá g között igyekezett fenntartani a békét és az egyetértést. A római egyházna k a politikai támogatásra szüksége volt, mert a kelet-római egyháztól gyűlö lködő szakadás választotta el. A kalcedoni zsinat (451) teológiai döntése a bizánci egyházban elkeseredett viszálykodást támasztott. Ismételten kísérl etet tettek a harcoló pártok békítésére. Teológiai kompromisszum-formulákat tettek az asztalra, de azok nem feleltek meg sem a zsinat szándékának, sem az ellenfeleknek. Zénó császár 482-ben Akakiosz pátriárka beleegyezésével kihirdetett egy ilyen egységesítő formulát -- ez az ún. Henotikon. Róma azo nban tiltakozott, és ez a két egyház szétszakadását eredményezte (akakioszi szakadás). Róma szemében a bizánci egyház és császár eretneknek számított.
A Bizánccal való teológiai nézeteltérés jó irányban hatott Theodori chra a római egyházhoz fűződő viszonyában. Rómának ugyanis Theodorich hatal ma biztosította, hogy a bizánci hitvallást ne lehessen rákényszeríteni. Ami kor azonban Hormisdas pápa alatt 519-ben megszűnhetett a szakadás, és a két egyház újra egyesült az egy hitben, Itáliában döntően megváltozott a helyz et. A római hagyománynak megfelelően inkább kedvelték a kelet-római császár t, mint a keleti gót Theodorichot. Theodorich nagyra törő terveket szőtt eg y nyugat-római- germán állam alapításáról. Ennek állt volna útjában és megh iúsulását jelentette volna, ha sikerül kiterjeszteni a kelet-római befolyás t más germán államokra, pl. Sigismund király Burgundiájára vagy az észak- a frikai vandálokra. Ilyen körülmények között a Kelet-Római Birodalommal való rokonszenv vagy barátság felségárulás számba ment. A király hosszú éveken át legbizalmasabb embere, a politikus és filozófus Boëthius ennek a gyanúna k esett áldozatául 524-ben.
A császári politika zordságát hamarosan megérezte I. János római püspök is. Theodorich a gótok szószólójának tartot ta magát bizánci területen is, ahol Jusztinosz császár fölújította a régi r ómai eretnek- törvényt, és 524-ben az ariánus gótok ellen fordult. Ez kénys zer- megtérésekhez vezetett. Az ariánusoktól elvették templomaikat, és kato likus istentiszteleti célokra használták őket. Félő volt, hogy a császár és Theodorich versengése vallásháborúba csap át. Ebben a feszült helyzetben T heodorich Róma püspökét tette meg a bizánci udvarba menesztett egyik küldöt tség vezetőjének. A katolikus főpásztornak kellett az ariánus gótok érdekéb en közbenjárnia és a császárt kártérítésre fölszólítania. Elutazása előtt J ános Ravennában ezt mondta a királynak: ,,Tedd hamarosan, amit tenni akarsz . Szilárdan állok előtted. Nem ígérem neked, hogy megteszem, amit kívánsz. Nem fogok a császárnak ilyet mondani.''
Jánost a keleti útra politik ai parancs kényszerítette, amely szinte lehetetlent kívánt tőle. Ez volt az első pápai utazás a bizánci udvarba. Két évszázadon át kényszerültek ezutá n római pápák -- többnyire kritikus helyzetekben és megalázó körülmények kö zött -- erre a tengeri útra. Most azonban Jánost teljes tisztelettel fogadt ák Konstantinápolyban. 526 húsvétján a bizánci szertartások értelmében ő te hette a császár fejére a koronát. Küldetésében, amelyet maga sem tudott egé sz szívvel vállalni, természetesen nem érhetett el teljes sikert. A keleti- gót országban a katolikusok ellen kilátásba helyezett megtorlások tanácsoss á tették, hogy a császár megígérje az ariánus templomok visszaadását. A kén yszer-megtérések visszavonását azonban nem biztosították. Biztos, hogy a pá pa nem is erőltette Theodorich e követelését. Theodorich számára tehát üres kézzel tért vissza a pápa Itáliába. A felségárulás gyanúja igen kézenfekvő volt. A pápát a ravennai udvarban fogva tartották, s néhány nap múlva, 526 . május 18- án meg is halt ott. Holttestét Rómába szállították, és a Szent Péter- bazilika előcsarnokában temették el.
Az utókor vértanúnak tek intette a pápát. Ravennai kényszertartózkodását hosszú rabságnak tekintetté k, hirtelen halálát a börtönben elszenvedett nélkülözésekkel magyarázták. S írfelirata is küldetésének és halálának ilyen értelmezését tükrözi: ,,Krisz tus vágóáldozata.'' A hagyomány további fejlődésében megerősödött a meggyőz ődés János pápa vértanúságáról. Theodorich képe közben komor és ellenséges lett. Dühöngő katolikus-üldözővé lett, akire sokat átruháztak abból, amit a régi egyház az üldözőkről elbeszélt. Nagy Szent Gergely elmondja egy remet e látomását, amelyben János pápa és a Theodorich által megöletett római Sym machus a gót királyt egy vulkán kráterébe taszította (Dialogus IV, 30). Az így értelmezett történetben a pápa egyoldalúan az egyházi szabadság állhata tos védelmezője lett, aki azonban elbukik a világi hatalom túlerejével szem ben. A szentek tiszteletében János így típusa lett az egyházi férfinak, aki csak szenvedve tud győzni.
Ünnepét a 12. században vették föl a róm ai naptárba, május 27-re, amikor a Szent Péter-bazilikában történt temetésé re emlékeztek. 1969- ben áthelyezték halála napjára.
L egendájából
A szent pápáról, akit a későbbi egyház ,,Kriszt us vágóáldozata'' névvel tisztelt meg, nem sok személyes és egyéniségére je llemző esetet ismerünk, inkább csak történeti eseményeket. Egy legendásan k ibővített elbeszélés elmondja, hogyan érkezett meg a Boszporusz-melléki csá szárvárosba.
Amikor elterjedt Konstantinápolyban a pápa és küldöttsé ge irkezésének a híre, az ünnepi ruhába öltözött nép több órányi járásra el ébe ment. Ünnepélyes körmenetben, kereszttel, lobogókkal és égő gyertyákkal fogadták Róma püspökét. Nyilvános ünnep és általános öröm kísérte érkezésé t. Mindenki a magas vendég áldását várta. A császár maga is kiment elébe ud varával együtt, leborult előtte, és rendkívüli tiszteletadásban részesített e.
János az úgynevezett Aranykapun vonult be a városba. A kapu ívei alatt egy vak borult le előtte. Arra kérte, hogy Krisztus helytartójaként s egítse szeme világához, ahogyan Krisztus is megtette ezt. János megérintett e a vak szemét, keresztet vetett rá, és az rögtön látott.
Forrás: Diós István: A szentek élete
Imádság
Istenünk, hívő lelkek oltalmazója, ki ezt a napot S zent János pápa vértanúságával szentelted meg, kérünk, hallgasd meg néped k önyörgését, és engedd, hogy akik tiszteljük őt, hitének állhatatosságában k övethessük!
DTSTAMP:20240328T124027 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110518 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110519 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-228 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR