BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20110112T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:548d22a918af6250ae82a1ba0cdf8b8f CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Hiláriusz DESCRIPTION: Élete\n Hilarius idejében Poitiers álmos kisváros volt Gallia római provin ciában, ahol unatkoztak a helytartók. Szórakozásra és mulatságra csak kevés alkalom nyílott. Nem voltak ott sem híres iskolák, sem híres emberek, a ta nulni vágyóknak a bordeaux-i iskolát kellett fölkeresniök. A város a közlek edési csomópontoktól messzi-távolra esett. A kereszténység a 4. század előt t aligha verhetett itt gyökeret.\n Hilarius vidéki ember volt. A hosszú tél i napokat és az éjszakákat arra fordította, hogy gyarapítsa műveltségét és szellemi gazdagságát. Tudásszomja nagy volt. Jól ismerte a latin írókat, ak ik nagymértékben meghatározták kemény, ellentétekben gazdag stílusát, amely et később tudatosan magasabb szintre emelt, amikor Isten nagyságáról kellet t szólnia.\n Amint Venantius Fortunatus, a költő följegyezte, Hilarius nem volt keresztény. Megházasodott és egy leánya született. Életének a kereszts égét megelőző időszakáról sajnos csak keveset tudunk.\n Már érett férfi vol t, amikor egy este a Biblia olvasása közben mélyen megragadta Istennek önma gáról tett tanúsága. Elhatározta, hogy megváltoztatja életét. El akarta nye rni Istentől azt a tökéletes boldogságot, amelyre annyira vágyakozott. Való színűleg ekkor kezdett közeledni a kicsiny helybéli keresztény közösséghez. \n Mindennél jobban üldözte a halál gondolata: ,,Megkaphatom-e Istentől jut almamat, ha a halál kiolt bennem minden érzést és minden életet? Értelmem e lutasította magától ezt a kételyt. Erős meggyőződést adott nekem, hogy Iste n sohasem hívott volna létre, olyan létre, amely képes a gondolkodásra és a bölcsesség megszerzésére, ha más oldalról csak erőim kikerülhetetlen hanya tlására és az örök halálra adott volna kilátást.''\n Hilarius föliratkozott a hitjelöltek jegyzékébe. Nem tudjuk, hogy feleségével és lányával együtt- e? Nem sokkal később húsvétra virradó éjjel fölvette a keresztséget. Föltűn ést keltő esemény volt ez Poitiers-ben, hiszen az ő társadalmi köreiből csa k kevesen tartoztak a keresztény közösségbe. Külsőleg semmi sem változott a z új keresztény életében, folytatta régi életmódját, de új szellemmel telít ette. Szent János evangéliuma után nagy elmélyüléssel olvasta Szent Máté ev angéliumát, amely utolsó kételyeitől is megszabadította. 350 körül meghalt a város püspöke, akinek a nevét sem ismerjük. A keresztény nép összegyűlt é s közfelkiáltással Hilariust választotta püspökké.\n A választást különöseb b lelkesedés nélkül, de feladatának tudatában fogadta. Egyszer úgy emlékeze tt meg róla, mint ,,ráruházott hivatalról''.\n Jó érzéke volt a dolgok lény ege iránt, ezért mindenekelőtt az igehirdetés feladatának szentelte magát. Az éppen tanulmányozott Szent Máté-evangéliumot magyarázta híveinek. A szöv eg szellemi értelmét tárta föl előttük, s ennek a kommentárnak a szövege rá nk maradt. Nem mindig volt könnyű gondolatait és fejtegetéseit követni, tek intélye mégis egyre növekedett. Öt-hat év alatt kiépítette egyházmegyéjét. Mártont, Gallia későbbi apostolát, eredménytelenül próbálta maga mellett ta rtani mint diákonusát. Papjait valószínűleg közös életre fogta össze. Messz e volt Rómától és az ariánusokkal vívott küzdelmektől, amelyek az egyház ke leti felében már teljes hevességgel folytak. Megvallotta, hogy ,,a niceai h itvallásról még csak nem is hallott, amíg számkivetésbe nem küldték''.\n A 353-as esztendőig Galliában senki sem törődött az arianizmussal. A kereszté ny Kelet hitvitáiba csak a trieri püspök bonyolódott bele, aki befogadta a száműzött Alexandriai Szent Atanázt. Hilarius távol maradt az arles-i (353) és a milánói (355) zsinatokról. Ezeket Constantius császár hozta össze. Má sodszor is elmozdították Atanázt, és megnyitották a birodalom nyugati tarto mányainak kapuit az arianizmus előtt.\n 355-ben Hilarius állt az arles-i Sa turniusszal szemben kibontakozó ellenállás élére. Saturnius volt tudniillik az arianizmus fő képviselője Galliában. Hilarius megszervezte a galliai pü spökök gyűlését, és meggyőzte őket, hogy vizsgálják fölül az arles-i határo zatokat, különüljenek el az ariánus püspököktől, és utasítsák vissza Atanáz elítélését. Nem sokáig váratott magára a császár ellenintézkedése, amelyet Saturnius sugallt: Hilariust száműzetésbe küldték Kisázsiába.\n 356--359 k özött élt Hilarius ott: ,,Fogságomban nem veszítettem el derűmet, mert Iste n igéjét nem lehet bilincsbe verni.'' Száműzetése ellenére nagy mozgási sza badságot élvezett, amelyet alaposan ki is használt, hogy jobban megismerje Keletet. Korábban úgyszólván semmit sem tudott a birodalom keleti tartomány airól. Fokozatosan megismerte az ottani egyházi helyzetet, a teológiai prob lémákat, és belelátott a keleti gondolkodás sajátságaiba. Látván a tanításb an mutatkozó zavarokat és tévedéseket, elhatározta, hogy teljes világosságg al írásba foglalja a Szentírásra vonatkozó igaz katolikus tanítást és a teo lógiai érveket. Már száműzetésének első hónapjaiban elkezdte írni A Szenthá romság című főművét, amelynek talán szerencsésebb volt az eredeti címe: A h itről az ariánusokkal szemben. ,,Kényszerítve láttam magamat, hogy ügyetlen szavaimmal negvilágítsam ezeket a kimondhatatlan titkokat, és az emberi ny elv elégtelenségeire bízzam azokat a misztériumokat, amelyeket tulajdonképp en hitünkbe és lelkünk tiszteletébe zárva kellene őriznünk.'' Hilarius szám ára a teológia sohasem a puszta tudásvágy kielégítése, hanem mindig az élő Isten megközelítése volt.\n Keleti tartózkodásának köszönhető az is, hogy v eszített gall merevségéből. Nagyszabású békítő munkába fogott: kísérletet t ett a 325 óta közzétett hitvallási formulák értelmének kifejtésére. Az elle ntáborban is elismerte azt, ami nem volt merőben rossz, és ahol csak lehets égesnek látszott, igyekezett az igaz hitnek megfelelő értelmezést találni. Érintkezésbe lépett az ariánusokkal: ,,Nem tartottam bűnnek, hogy társalogj ak velük vagy belépjek templomaikba, mindenesetre anélkül, hogy hitüket elf ogadnám, vagy hogy nagyon bizakodnék abban, hogy együtt dolgoznak velünk a béke helyreállításán.''\n Hilarius e fáradozásaival kihívta maga ellen azok nak a ,,hithű'' köröknek a rosszallását, amelyek nem voltak képesek összeeg yeztetni az igazságot és a keresztény szeretetet, a tanbeli szilárdságot és a kölcsönös megbecsülést.\n Ott volt a szeleukiai zsinaton, de nem sikerül t az értelmet diadalra segítenie. Éppen ilyen kevés sikerrel járt a császár ral való találkozása Konstantinápolyban, mert a saját földijei lettek áruló i, akiknek hithűségét pedig annyira megdicsérte. Ez nagy megaláztatást jele ntett számára.\n Végül is a keleti ariánusok gondoskodtak róla, hogy ,,Kele t bajkeverőjét'' visszaküldjék hazájába. Hazatérve legfőbb feladatának azt tartotta, hogy az igaz hitet visszaállítsa. Sulpicius Severus elmondja, hog y a poitiers-i püspök ebben az időben a kétely és a félelem időszakát vésze lte át. A száműzetés és az egyházi események élesen megvilágították előtte, hogy a teológiai alaptételek mennyire tehetetlenek a császári hatalom túlk apásaival szemben. A párizsi zsinaton (361) elérte a galliai arianizmus két fejének, Arles és Perigueux püspökének kiközösítését. A rigoristák bosszús ágára a többi ariánus érzületű püspökkel szemben Hilarius ismét tanújelét a dta józanságának és bölcsességének. Az volt az alapelve, hogy azokat a püsp ököket, akik elismerték korábbi tévedésüket, hagyják meg a helyükön. Ez vol t a gall egyház szerencséje. ,,Az egész világnak be kellett látnia -- írja Sulpicius Severus --, hogy gall hazánk Hilarius püspök föllépése által szab adult meg a szakadástól.''\n Amikor visszatért püspöki városába, ott talált a Mártont, aki beszámolt neki az igaz hit észak-itáliai összeomlásáról. 364 -ben az új császár, Valentiniánus trónralépése után a poitiers-i püspök kez deményezően lépett fel Itáliában és megszervezte Itália püspökeinek milánói gyűlését, de az nem volt képes az ügyesen védekező ariánus püspököt, Auxen tiust eltávolítani a város püspöki székéből.\n Ez a kudarc mélyen megrendít ette Hilariust. Arra indította, hogy röpiratot írjon Contra Maxentium (Maxe ntius ellen) címmel, amelyben éles határozottsággal megbélyegezte a császár beavatkozását a vallási ügyekbe. Ezután egyre inkább visszavonult a csatár ozásoktól.\n Életének utolsó éveit békében töltötte, miközben az igaz hit e gyre újabb sikereket ért el. Hilarius ismét a Biblia tanulmányozásának szen telhette magát, és újra hozzálátott tanító munkájához. A zsoltárokat magyar ázta híveinek: a szó szerinti értelem alól kibányászta mélyebb értelmük drá gaköveit. A boldogság szombati nyugalmáról vagyis az örök boldogságról így ír: ,,Azzal készülünk föl rá, ha imádkozunk, virrasztunk, sokat olvassuk a Szentírást, ha böjtölünk, alázatosak vagyunk minden viszontagság ellenére i s.''\n Hilarius írt liturgikus himnuszokat is azzal a szándékkal, hogy a hí veket bevezesse a teológiai igazságok ismeretébe és szorosabban bekapcsolja a liturgikus ünneplésbe, de nem sok sikert aratott velük. Túlságosan sok v olt bennük a teológia ahhoz, hogy elnyerjék a nép tetszését. Ezen a téren a milánói Szent Ambrus szerencsésebb kézzel dolgozott. De mit számított már neki akkor a siker vagy a balsiker! Szemét szilárdan az Úrra szegezte ,,irg almasságának beteltéig''.\n A vihar elcsitult, Hilarius élvezte a békét és várta az igazak jutalmát. 367-ben halt meg püspöki városában, Poitiers-ban. Korábban, megtérése és megkeresztelkedése előtt félelemmel töltötte el a h alál. Most úgy jelent meg előtte, mint a fogyatkozást nem ismerő hajnal fén ye, ,,amelyben vég nélkül hirdetheti az Úr hűségét és szeretetét''.\n A 6. századi Jeromos-féle martirológium szerint Hilariust 367. január 13-án teme tték el. Rómában a 13. század óta január 14-én ünnepelték, mert Vízkereszt oktávája elfoglalta 13-át. 1969-ben, mivel ez a nap fölszabadult, újra 13-r a tették az ünnepét.\n Legendáiból\n Poitiers-i Szent Hilarius saját szavai tanúsítják, micsoda szenvedélyességgel vetette magát az ariánusokkal folyt atott hitvitákba.\n Amikor a szeleukiai zsinaton (359) eredménytelenek mara dtak fáradozásai, és igazhitű püspöktársai határozatlannak mutatkoztak állá sfoglalásukban, ilyen szemrehányást tett nekik egy harcos iratban: ,,Egy sz olga -- nem azt mondom, hogy jó szolga, hanem csak olyan átlagos --, nem tű ri, hogy gazdáját gyalázzák. Bosszút áll érte, ha módjában áll. Egy katona életének veszélyeztetésével is védelmezi királyát, sőt még akkor is így tes z, ha a saját testét kell eleven védőpajzsként eléje vetnie. Egy házőrző ku tya ugatni kezd, mihelyt valami szimatot kap, és felugrik a legkisebb gyanú s neszre. Ti pedig halljátok, hogy az emberek azt mondják: ťKrisztus, az Is ten igaz fia nem Isten!Ť A hallgatásotok beleegyezés ebbe a káromlásba! És ti hallgattok mégis! Dehogyis hallgattok! Kárhoztatjátok azokat, akik ellen e szegülnek a káromlóknak. Hangotokat azokéval egyesítitek, akik belétek ak arják fojtani a szót!''\n \n Imádság\n \n Mindenható Istenünk, ki Szent H ilarius püspöknek megadtad, hogy Fiad istenségét állhatatosan védelmezze, k érünk, engedd, hogy ezt a misztériumot kellő módon értsük, és az igazságnak megfelelően tegyünk róla hitvallást!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete< /p>
Hilarius idejében Poitiers álmos kisváros volt Gallia római provinci ában, ahol unatkoztak a helytartók. Szórakozásra és mulatságra csak kevés a lkalom nyílott. Nem voltak ott sem híres iskolák, sem híres emberek, a tanu lni vágyóknak a bordeaux-i iskolát kellett fölkeresniök. A város a közleked ési csomópontoktól messzi-távolra esett. A kereszténység a 4. század előtt aligha verhetett itt gyökeret.
Hilarius vidéki ember volt. A hosszú téli napokat és az éjszakákat arra fordította, hogy gyarapítsa műveltségét és szellemi gazdagságát. Tudásszomja nagy volt. Jól ismerte a latin írókat, akik nagymértékben meghatározták kemény, ellentétekben gazdag stílusát, am elyet később tudatosan magasabb szintre emelt, amikor Isten nagyságáról kel lett szólnia.
Amint Venantius Fortunatus, a költő följegyezte, Hilar ius nem volt keresztény. Megházasodott és egy leánya született. Életének a keresztségét megelőző időszakáról sajnos csak keveset tudunk.
Már ér ett férfi volt, amikor egy este a Biblia olvasása közben mélyen megragadta Istennek önmagáról tett tanúsága. Elhatározta, hogy megváltoztatja életét. El akarta nyerni Istentől azt a tökéletes boldogságot, amelyre annyira vágy akozott. Valószínűleg ekkor kezdett közeledni a kicsiny helybéli keresztény közösséghez.
Mindennél jobban üldözte a halál gondolata: ,,Megkapha tom-e Istentől jutalmamat, ha a halál kiolt bennem minden érzést és minden életet? Értelmem elutasította magától ezt a kételyt. Erős meggyőződést adot t nekem, hogy Isten sohasem hívott volna létre, olyan létre, amely képes a gondolkodásra és a bölcsesség megszerzésére, ha más oldalról csak erőim kik erülhetetlen hanyatlására és az örök halálra adott volna kilátást.''
Hilarius föliratkozott a hitjelöltek jegyzékébe. Nem tudjuk, hogy feleségé vel és lányával együtt-e? Nem sokkal később húsvétra virradó éjjel fölvette a keresztséget. Föltűnést keltő esemény volt ez Poitiers-ben, hiszen az ő társadalmi köreiből csak kevesen tartoztak a keresztény közösségbe. Külsőle g semmi sem változott az új keresztény életében, folytatta régi életmódját, de új szellemmel telítette. Szent János evangéliuma után nagy elmélyülésse l olvasta Szent Máté evangéliumát, amely utolsó kételyeitől is megszabadíto tta. 350 körül meghalt a város püspöke, akinek a nevét sem ismerjük. A kere sztény nép összegyűlt és közfelkiáltással Hilariust választotta püspökké. p>
A választást különösebb lelkesedés nélkül, de feladatának tudatában f ogadta. Egyszer úgy emlékezett meg róla, mint ,,ráruházott hivatalról''.
Jó érzéke volt a dolgok lényege iránt, ezért mindenekelőtt az igehirde tés feladatának szentelte magát. Az éppen tanulmányozott Szent Máté-evangél iumot magyarázta híveinek. A szöveg szellemi értelmét tárta föl előttük, s ennek a kommentárnak a szövege ránk maradt. Nem mindig volt könnyű gondolat ait és fejtegetéseit követni, tekintélye mégis egyre növekedett. Öt-hat év alatt kiépítette egyházmegyéjét. Mártont, Gallia későbbi apostolát, eredmén ytelenül próbálta maga mellett tartani mint diákonusát. Papjait valószínűle g közös életre fogta össze. Messze volt Rómától és az ariánusokkal vívott k üzdelmektől, amelyek az egyház keleti felében már teljes hevességgel folyta k. Megvallotta, hogy ,,a niceai hitvallásról még csak nem is hallott, amíg számkivetésbe nem küldték''.
A 353-as esztendőig Galliában senki sem törődött az arianizmussal. A keresztény Kelet hitvitáiba csak a trieri püs pök bonyolódott bele, aki befogadta a száműzött Alexandriai Szent Atanázt. Hilarius távol maradt az arles-i (353) és a milánói (355) zsinatokról. Ezek et Constantius császár hozta össze. Másodszor is elmozdították Atanázt, és megnyitották a birodalom nyugati tartományainak kapuit az arianizmus előtt.
355-ben Hilarius állt az arles-i Saturniusszal szemben kibontakozó ellenállás élére. Saturnius volt tudniillik az arianizmus fő képviselője Ga lliában. Hilarius megszervezte a galliai püspökök gyűlését, és meggyőzte ők et, hogy vizsgálják fölül az arles-i határozatokat, különüljenek el az ariá nus püspököktől, és utasítsák vissza Atanáz elítélését. Nem sokáig váratott magára a császár ellenintézkedése, amelyet Saturnius sugallt: Hilariust sz áműzetésbe küldték Kisázsiába.
356--359 között élt Hilarius ott: ,,F ogságomban nem veszítettem el derűmet, mert Isten igéjét nem lehet bilincsb e verni.'' Száműzetése ellenére nagy mozgási szabadságot élvezett, amelyet alaposan ki is használt, hogy jobban megismerje Keletet. Korábban úgyszólvá n semmit sem tudott a birodalom keleti tartományairól. Fokozatosan megismer te az ottani egyházi helyzetet, a teológiai problémákat, és belelátott a ke leti gondolkodás sajátságaiba. Látván a tanításban mutatkozó zavarokat és t évedéseket, elhatározta, hogy teljes világossággal írásba foglalja a Szentí rásra vonatkozó igaz katolikus tanítást és a teológiai érveket. Már száműze tésének első hónapjaiban elkezdte írni A Szentháromság című főművét, amelyn ek talán szerencsésebb volt az eredeti címe: A hitről az ariánusokkal szemb en. ,,Kényszerítve láttam magamat, hogy ügyetlen szavaimmal negvilágítsam e zeket a kimondhatatlan titkokat, és az emberi nyelv elégtelenségeire bízzam azokat a misztériumokat, amelyeket tulajdonképpen hitünkbe és lelkünk tisz teletébe zárva kellene őriznünk.'' Hilarius számára a teológia sohasem a pu szta tudásvágy kielégítése, hanem mindig az élő Isten megközelítése volt. p>
Keleti tartózkodásának köszönhető az is, hogy veszített gall merevség éből. Nagyszabású békítő munkába fogott: kísérletet tett a 325 óta közzétet t hitvallási formulák értelmének kifejtésére. Az ellentáborban is elismerte azt, ami nem volt merőben rossz, és ahol csak lehetségesnek látszott, igye kezett az igaz hitnek megfelelő értelmezést találni. Érintkezésbe lépett az ariánusokkal: ,,Nem tartottam bűnnek, hogy társalogjak velük vagy belépjek templomaikba, mindenesetre anélkül, hogy hitüket elfogadnám, vagy hogy nag yon bizakodnék abban, hogy együtt dolgoznak velünk a béke helyreállításán.' '
Hilarius e fáradozásaival kihívta maga ellen azoknak a ,,hithű'' k öröknek a rosszallását, amelyek nem voltak képesek összeegyeztetni az igazs ágot és a keresztény szeretetet, a tanbeli szilárdságot és a kölcsönös megb ecsülést.
Ott volt a szeleukiai zsinaton, de nem sikerült az értelme t diadalra segítenie. Éppen ilyen kevés sikerrel járt a császárral való tal álkozása Konstantinápolyban, mert a saját földijei lettek árulói, akiknek h ithűségét pedig annyira megdicsérte. Ez nagy megaláztatást jelentett számár a.
Végül is a keleti ariánusok gondoskodtak róla, hogy ,,Kelet bajke verőjét'' visszaküldjék hazájába. Hazatérve legfőbb feladatának azt tartott a, hogy az igaz hitet visszaállítsa. Sulpicius Severus elmondja, hogy a poi tiers-i püspök ebben az időben a kétely és a félelem időszakát vészelte át. A száműzetés és az egyházi események élesen megvilágították előtte, hogy a teológiai alaptételek mennyire tehetetlenek a császári hatalom túlkapásaiv al szemben. A párizsi zsinaton (361) elérte a galliai arianizmus két fejéne k, Arles és Perigueux püspökének kiközösítését. A rigoristák bosszúságára a többi ariánus érzületű püspökkel szemben Hilarius ismét tanújelét adta józ anságának és bölcsességének. Az volt az alapelve, hogy azokat a püspököket, akik elismerték korábbi tévedésüket, hagyják meg a helyükön. Ez volt a gal l egyház szerencséje. ,,Az egész világnak be kellett látnia -- írja Sulpici us Severus --, hogy gall hazánk Hilarius püspök föllépése által szabadult m eg a szakadástól.''
Amikor visszatért püspöki városába, ott találta Mártont, aki beszámolt neki az igaz hit észak-itáliai összeomlásáról. 364-b en az új császár, Valentiniánus trónralépése után a poitiers-i püspök kezde ményezően lépett fel Itáliában és megszervezte Itália püspökeinek milánói g yűlését, de az nem volt képes az ügyesen védekező ariánus püspököt, Auxenti ust eltávolítani a város püspöki székéből.
Ez a kudarc mélyen megren dítette Hilariust. Arra indította, hogy röpiratot írjon Contra Maxentium (M axentius ellen) címmel, amelyben éles határozottsággal megbélyegezte a csás zár beavatkozását a vallási ügyekbe. Ezután egyre inkább visszavonult a csa tározásoktól.
Életének utolsó éveit békében töltötte, miközben az ig az hit egyre újabb sikereket ért el. Hilarius ismét a Biblia tanulmányozásá nak szentelhette magát, és újra hozzálátott tanító munkájához. A zsoltároka t magyarázta híveinek: a szó szerinti értelem alól kibányászta mélyebb érte lmük drágaköveit. A boldogság szombati nyugalmáról vagyis az örök boldogság ról így ír: ,,Azzal készülünk föl rá, ha imádkozunk, virrasztunk, sokat olv assuk a Szentírást, ha böjtölünk, alázatosak vagyunk minden viszontagság el lenére is.''
Hilarius írt liturgikus himnuszokat is azzal a szándékk al, hogy a híveket bevezesse a teológiai igazságok ismeretébe és szorosabba n bekapcsolja a liturgikus ünneplésbe, de nem sok sikert aratott velük. Túl ságosan sok volt bennük a teológia ahhoz, hogy elnyerjék a nép tetszését. E zen a téren a milánói Szent Ambrus szerencsésebb kézzel dolgozott. De mit s zámított már neki akkor a siker vagy a balsiker! Szemét szilárdan az Úrra s zegezte ,,irgalmasságának beteltéig''.
A vihar elcsitult, Hilarius é lvezte a békét és várta az igazak jutalmát. 367-ben halt meg püspöki városá ban, Poitiers-ban. Korábban, megtérése és megkeresztelkedése előtt félelemm el töltötte el a halál. Most úgy jelent meg előtte, mint a fogyatkozást nem ismerő hajnal fénye, ,,amelyben vég nélkül hirdetheti az Úr hűségét és sze retetét''.
A 6. századi Jeromos-féle martirológium szerint Hilariust 367. január 13-án temették el. Rómában a 13. század óta január 14-én ünnep elték, mert Vízkereszt oktávája elfoglalta 13-át. 1969-ben, mivel ez a nap fölszabadult, újra 13-ra tették az ünnepét.
Legendáiból
Poiti ers-i Szent Hilarius saját szavai tanúsítják, micsoda szenvedélyességgel ve tette magát az ariánusokkal folytatott hitvitákba.
Amikor a szeleuki ai zsinaton (359) eredménytelenek maradtak fáradozásai, és igazhitű püspökt ársai határozatlannak mutatkoztak állásfoglalásukban, ilyen szemrehányást t ett nekik egy harcos iratban: ,,Egy szolga -- nem azt mondom, hogy jó szolg a, hanem csak olyan átlagos --, nem tűri, hogy gazdáját gyalázzák. Bosszút áll érte, ha módjában áll. Egy katona életének veszélyeztetésével is védelm ezi királyát, sőt még akkor is így tesz, ha a saját testét kell eleven védő pajzsként eléje vetnie. Egy házőrző kutya ugatni kezd, mihelyt valami szima tot kap, és felugrik a legkisebb gyanús neszre. Ti pedig halljátok, hogy az emberek azt mondják: ťKrisztus, az Isten igaz fia nem Isten!Ť A hallgatáso tok beleegyezés ebbe a káromlásba! És ti hallgattok mégis! Dehogyis hallgat tok! Kárhoztatjátok azokat, akik ellene szegülnek a káromlóknak. Hangotokat azokéval egyesítitek, akik belétek akarják fojtani a szót!''
Imádság
Mindenható Istenünk, ki S zent Hilarius püspöknek megadtad, hogy Fiad istenségét állhatatosan védelme zze, kérünk, engedd, hogy ezt a misztériumot kellő módon értsük, és az igaz ságnak megfelelően tegyünk róla hitvallást!
DTSTAMP:20240329T135341 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120113 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120114 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=+013 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR