BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100501T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:e608b8c0e493b79cd392f0ffe6cf0d99 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Alexandriai Szent Atanáz püspök DESCRIPTION: Élete\n Atanáz 295 körül Alexandriában született keresztény szülőktől. Gye rmekként még megélte Diocletianus borzalmas keresztényüldözését. Ez adta je llemének azt a hajthatatlanságot és szilárdságot, amelyet később ellenfelei föl szoktak hánytorgatni.\n \n Tevékenysége\n Kortársai csodálták tettein ek szilárdságáért és határozottságáért. Tevékenységében sem visszavágások, sem balsikerek nem tudták meggátolni. Ezért Atanázt a történelem „az Egyház oszlopaként” ünnepelte. Nagy érdeme, hogy fölismerte a konstantini béke je lentőségét és következményeit. De teljes egészében fölismerte azokat a vesz élyeket is, amelyeket az államvallás a lélek szabadsága és a vallás számára magában rejt. A császárral és a politizáló teológusokkal szemben védelmezt e azt a szilárd vallási alapvetést, amelyet Niceában meghirdettek. És harco lt azért, hogy az Egyház hű maradjon sajátos küldetéséhez, az evangélium hi rdetéséhez.\n Nehéz dolog ma igazságos ítéletet alkotni Atanázról és koráró l. Epifanius ezt mondta Atanázról: „Rábeszélt, intett, erőszakot alkalmazot t. Ha megtámadták, védekezett. Ha ő volt az erősebb, ellenfele nehéz órákat élt át. A félelmet nem ismerőknek az a gyengéjük, hogy nem tudják erejüket fölmérni, és ezért olykor elvétik a helyes mértéket. Atanázból hiányzott a szelídség és a gyöngédség. Az állandó harctól harciassá vált. Azáltal, hog y mindig újra megtámadták, hajlamos lett a maga védelmére. Mivel állandóan ütéseket kapott, végül maga is ütéseket osztogatott, mégpedig keményeket.”\ n Alexandria püspöke gyakran állt egyedül az ariánusokkal szemben. Nem bizt os tehát, hogy meg lehet róni azért, hogy azonosította magát az igaz hittel , azaz amikor az „elveit” támadták, úgy érezte, őt magát támadják. Igazának szilárd tudatában minden eszközt megragadott, hogy a győzelmet megszerezze . Nagy jártassággal vezette a csatát, és közben megkérdőjelezhető eszközöke t is alkalmazott. Julianus ármánykodással is vádolta. Meg kell hagynunk, ho gy meglehetősen kellemetlen alattvalója volt a császárnak.\n Ez a kemény ha rcos közel állt népéhez. Nem volt arisztokrata, mint Vazul. Tribunus volt é s tipikus püspök. A legvégsőkig elment lelkipásztori feladatának teljesítés ében és hívei testi-lelki gyarapodásának előmozdításában. Számára a hit nem művelt körök és csoportok számára fönntartott terület volt, hanem a nép üg ye. Értelmi finomságokhoz nem volt érzéke. Teológiája nem elmélet volt, han em a tan szilárdsága, inkább állítás, mint fontolgatás. Az ékesszólást a cs elekvés egyik formájának tartotta.\n Alexandria püspöke nagy gondot fordíto tt rá, hogy népével megkedveltesse az aszkézist és a szüzességet. Az ariánu sok történetében elmondja, hogyan „maradtak Krisztus kedvéért szüzek olyan nők, akik házasságra készültek, hogyan választották a szerzetesi életet a p éldán fellelkesült ifjak, hogyan vették rá egymást apák és gyermekek az asz kézis gyakorlására. Az özvegyeket és az árvákat, akiknek korábban nem volt élelmük és ruhájuk, fölruházta és élelmezte a nép tevékeny szeretete.”\n At anáz ellentétes érzéseket váltott ki környezetében: csodálatot és barátságo t az egyik oldalról, ellenkezést és elutasítást a másikról. A nép és a szer zetesség megértette, hogy az ő oldalán áll az igazság és szavai igazak. Nem személyiségének varázsával hatott, hanem szenvedélyével. Meggyőzött, mert bizalmat tudott kelteni: ez volt ellenállhatatlan ékesszólásának a titka.\n Hatalmával kímélet nélkül élt, energikus volt az erőszakosságig. Viharos f érfiasságával az Isten országát védelmezte. Nem elégedett meg azzal, hogy k eményen, de nagylelkűen harcoljon az igaz hitért. Önmagát egybeolvasztotta Isten ügyével, olyannyira, hogy érte mindent föláldozott, mindent elszenved ett. A megpróbáltatások viszont megtisztították és megtanították csendben t űrni. Atanáz az életével fizetett hibáiért: egész élete egyetlen hitvallás volt.\n \n Legendáiból\n Erről a nagy egyháztanítóról, a katolikus hit haj thatatlan védelmezőjéről saját művei és kortársainak elbeszélései adnak ele ven képet. Már életében ezt ajánlja szerzeteseinek egy Kozmasz nevű kolosto rfőnök: „Ha hozzájutsz Atanáz valamelyik könyvéhez, és nincsen papírod, akk or másold le a ruhádra!”\n Nazianzi Szent Gergely pedig így jellemzi emlékb eszédében az alexandriai püspököt: „Azoknak, akik ütötték, olyan volt, mint a gyémánt, az elszakadtak számára azonban mint a mágnes, amelynek titkos e reje magához rántja a kemény vasat.” Illusztrálja most néhány epizód e „hal hatatlan” (nevének ez a jelentése) ember életét:\n 356 tele volt. Császári jegyzők érkeztek Alexandriába, hogy a püspököt csellel csalják ki a városbó l. Nyomukban jött Szürian hadseregparancsnok csapatokkal, hogy erőszakkal t ámogassa őket. Mivel az utcákon tartani kellett a császár elleni népharag k itörésétől, Szürian óvintézkedéseket tett. Eljött február 8-a éjszakája.\n Atanáz a vigíliát ünnepelte a Szent Tamás-templomban. Akkor hirtelen megjel ent Szürian a csapatával. Kivont karddal nyomultak előre, elreteszelték az ajtókat, és az imádkozó tömegre rontottak. A püspök tudta, hogy egy kapitán y sem hagyja el süllyedő hajóját, amíg mindenkit meg nem mentenek. Nyugodta n elkezdette a diakónussal a 136. zsoltárt, amelyre a tömegnek ezt kellett válaszolnia: „Mert az Ő irgalma örökkévaló!” Azután megparancsolta, hogy mi ndenki menjen haza. Már az oltár előterébe is benyomultak a katonák, amikor néhány pap megragadta főpásztorát és kimentette onnan. Csak az erőszak és többszörös szószegés tudta eltávolítani püspöki városából a rettenthetetlen jó pásztort. Atanáz merész szavakkal harcolt korának hatalmasságai ellen. Akkor sem ismert félelmet, amikor száműzetésben volt. Suttogva adták tovább az oázisokban: „Heródesnek nevezte a császárt!”' Máskor a száműzött püspök egyik könyve járt körben a sivatag kolostoraiban: azoknak szólt, „akik bár hol szerzetesi életet élnek, akik a hitben erősen, Krisztusban megszentelőd ve azt mondják: Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged”. Az egyik sz erzetes ruhájának redőibe rejtve vitte a könyvet testvérének cellájához, ez zel a megjegyzéssel: „Hamarosan küldd vissza, ne add oda senki emberfiának. Olvasd, olvasd el többször is, de ne másold le; nem a jövőnek való.” Az ar iánusok története szerzetesek számára készült, megmutatván, miféle lelkület ű emberek azok, akik a püspöküket elűzik. Főműve, a Három beszéd az ariánus ok ellen szintén kézről kézre járt. Ezek a beszédek nem nyugodt értekezések , hanem szenvedélyes hitvallások, amelyeknek az a feladata, hogy lángot lob bantsanak a szívekben, és így győzelemre vigyék az igaz hit ügyét.\n Julian us császár fölismerte, hogy amikor egy-egy püspöknek megkegyelmezett, meger ősítette az Egyház egységét, és nem sikerült szétzúznia a kereszténységet, amint remélte. Akkor pribékeket küldött Atanáz ellen, hogy megöljék, s a pü spöknek ismét mentenie kellett az életét. Kis vitorlás hajón menekült a Níl uson fölfelé, amikor a távolban egy római gálya tűnt föl mögöttük. A püspök kísérői megrémültek és azt gondolták, hogy elvesztek. Atanáz azonban gyors elhatározással parancsot adott, hogy forduljanak meg, és vitorlázzanak lef elé a folyón. Hamarosan elhaladtak a római gálya mellett. A rómaiak termész etesen azt gondolták, hogy a pátriárka az ellenkező irányba menekül. Átkiál tottak a vitorláshajóra: „Hé! Nem láttátok Atanázt?” Maga a pátriárka válas zolt: „Dehogynem, láttuk!” „Messze van innét?” „Nincs. Itt van egész közel! ” -- válaszolta a száműzött az igazságnak megfelelően. „Csak evezzetek gyor san!” Azok újból gyors ütemben evezni kezdtek, s a gálya hamarosan eltűnt a távolban. Atanáz akkor irányt változtatva ismét a sivatag felé hajózott.\n Később ismét visszatérhetett püspöki városába, néhány év múlva azonban újb ól elűzték. Akkor történt a következő eset: Egy fiatal diakónus sietett vég ig a sötét éjszakában a város utcáin a temető felé, kezében halvány lámpa v ilágított. Sokáig ment még a sírok között, azután egy magas síremlék előtt megállt, és leereszkedett a kibontott kriptába. A föld alatti teret csak ha lványan világította meg egy olajmécses. Szegényes bútorzat között ott ült A lexandria püspöke. Amikor a diakónus belépett, fölnézett asztaláról. Föllél egezve tette le kezéből a tollat, és fölemelte a lapot, amelyre éppen írt: „Fogd és vidd el testvéreinkhez. Készítsenek róla sok másolatot, és terjess zék mindenfelé a városban. Ez az én hitvallásom, mindnyájunk közös hite a n iceai atyák „tanítása szerint.”\n A diakónus úgy vette kezébe a papiruszlap ot, mint valami drága szent ereklyét. Megfordult, hogy induljon. A pátriárk a az ajtónál még megállította, és azt mondta: „Nos, fiam, úgy jön ez a hitv allás, mint egy üzenet a sírból. Mivel a húsvéti öröm a sírból emelkedett k i, úgy kell lennie, hogy Krisztus igazsága újra meg újra a sírokból jöjjön elő. Így van ez ma, így volt a katakombák idejében. Sírjainkból ered az éle t. És ez a hitvallás, amelyet kezedben tartasz, élni fog, és életet ad akko r is, amikor már csak a neve lesz meg az ariánusoknak, akik most azt gondol ják, hogy övék a földkerekség.”\n Imádság\n Mindenható, örökkévaló Isten, k i Szent Atanáz püspököt arra választottad, hogy a Fiad istenségéről szóló t anítás kiváló védelmezője legyen, kérünk, engedd, hogy tanításának és pártf ogásának örvendezve egyre jobban megismerjünk, s mert ismerünk, egyre tüzes ebben szeressünk Téged!\n \n Forrás: Diós István: Szentek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Atanáz 295 körül Alexandriában született keresztény szülőktől. Gyermekként még meg élte Diocletianus borzalmas keresztényüldözését. Ez adta jellemének azt a h ajthatatlanságot és szilárdságot, amelyet később ellenfelei föl szoktak hán ytorgatni.
Tevékenysége
Kortársai csodálták t etteinek szilárdságáért és határozottságáért. Tevékenységében sem visszavág ások, sem balsikerek nem tudták meggátolni. Ezért Atanázt a történelem „az Egyház oszlopaként” ünnepelte. Nagy érdeme, hogy fölismerte a konstantini b éke jelentőségét és következményeit. De teljes egészében fölismerte azokat a veszélyeket is, amelyeket az államvallás a lélek szabadsága és a vallás s zámára magában rejt. A császárral és a politizáló teológusokkal szemben véd elmezte azt a szilárd vallási alapvetést, amelyet Niceában meghirdettek. És harcolt azért, hogy az Egyház hű maradjon sajátos küldetéséhez, az evangél ium hirdetéséhez.
Nehéz dolog ma igazságos ítéletet alkotni Atanázró l és koráról. Epifanius ezt mondta Atanázról: „Rábeszélt, intett, erőszakot alkalmazott. Ha megtámadták, védekezett. Ha ő volt az erősebb, ellenfele n ehéz órákat élt át. A félelmet nem ismerőknek az a gyengéjük, hogy nem tudj ák erejüket fölmérni, és ezért olykor elvétik a helyes mértéket. Atanázból hiányzott a szelídség és a gyöngédség. Az állandó harctól harciassá vált. A záltal, hogy mindig újra megtámadták, hajlamos lett a maga védelmére. Mivel állandóan ütéseket kapott, végül maga is ütéseket osztogatott, mégpedig ke ményeket.”
Alexandria püspöke gyakran állt egyedül az ariánusokkal s zemben. Nem biztos tehát, hogy meg lehet róni azért, hogy azonosította magá t az igaz hittel, azaz amikor az „elveit” támadták, úgy érezte, őt magát tá madják. Igazának szilárd tudatában minden eszközt megragadott, hogy a győze lmet megszerezze. Nagy jártassággal vezette a csatát, és közben megkérdőjel ezhető eszközöket is alkalmazott. Julianus ármánykodással is vádolta. Meg k ell hagynunk, hogy meglehetősen kellemetlen alattvalója volt a császárnak.< /p>
Ez a kemény harcos közel állt népéhez. Nem volt arisztokrata, mint V azul. Tribunus volt és tipikus püspök. A legvégsőkig elment lelkipásztori f eladatának teljesítésében és hívei testi-lelki gyarapodásának előmozdításáb an. Számára a hit nem művelt körök és csoportok számára fönntartott terület volt, hanem a nép ügye. Értelmi finomságokhoz nem volt érzéke. Teológiája nem elmélet volt, hanem a tan szilárdsága, inkább állítás, mint fontolgatás . Az ékesszólást a cselekvés egyik formájának tartotta.
Alexandria p üspöke nagy gondot fordított rá, hogy népével megkedveltesse az aszkézist é s a szüzességet. Az ariánusok történetében elmondja, hogyan „maradtak Krisz tus kedvéért szüzek olyan nők, akik házasságra készültek, hogyan választott ák a szerzetesi életet a példán fellelkesült ifjak, hogyan vették rá egymás t apák és gyermekek az aszkézis gyakorlására. Az özvegyeket és az árvákat, akiknek korábban nem volt élelmük és ruhájuk, fölruházta és élelmezte a nép tevékeny szeretete.”
Atanáz ellentétes érzéseket váltott ki környez etében: csodálatot és barátságot az egyik oldalról, ellenkezést és elutasít ást a másikról. A nép és a szerzetesség megértette, hogy az ő oldalán áll a z igazság és szavai igazak. Nem személyiségének varázsával hatott, hanem sz envedélyével. Meggyőzött, mert bizalmat tudott kelteni: ez volt ellenállhat atlan ékesszólásának a titka.
Hatalmával kímélet nélkül élt, energik us volt az erőszakosságig. Viharos férfiasságával az Isten országát védelme zte. Nem elégedett meg azzal, hogy keményen, de nagylelkűen harcoljon az ig az hitért. Önmagát egybeolvasztotta Isten ügyével, olyannyira, hogy érte mi ndent föláldozott, mindent elszenvedett. A megpróbáltatások viszont megtisz tították és megtanították csendben tűrni. Atanáz az életével fizetett hibái ért: egész élete egyetlen hitvallás volt.
Legendáiból
Erről a nagy egyháztanítóról, a katolikus hit hajthatatlan védelme zőjéről saját művei és kortársainak elbeszélései adnak eleven képet. Már él etében ezt ajánlja szerzeteseinek egy Kozmasz nevű kolostorfőnök: „Ha hozzá jutsz Atanáz valamelyik könyvéhez, és nincsen papírod, akkor másold le a ru hádra!”
Nazianzi Szent Gergely pedig így jellemzi emlékbeszédében az alexandriai püspököt: „Azoknak, akik ütötték, olyan volt, mint a gyémánt, az elszakadtak számára azonban mint a mágnes, amelynek titkos ereje magához rántja a kemény vasat.” Illusztrálja most néhány epizód e „halhatatlan” (n evének ez a jelentése) ember életét:
356 tele volt. Császári jegyzők érkeztek Alexandriába, hogy a püspököt csellel csalják ki a városból. Nyom ukban jött Szürian hadseregparancsnok csapatokkal, hogy erőszakkal támogass a őket. Mivel az utcákon tartani kellett a császár elleni népharag kitörésé től, Szürian óvintézkedéseket tett. Eljött február 8-a éjszakája.
At anáz a vigíliát ünnepelte a Szent Tamás-templomban. Akkor hirtelen megjelen t Szürian a csapatával. Kivont karddal nyomultak előre, elreteszelték az aj tókat, és az imádkozó tömegre rontottak. A püspök tudta, hogy egy kapitány sem hagyja el süllyedő hajóját, amíg mindenkit meg nem mentenek. Nyugodtan elkezdette a diakónussal a 136. zsoltárt, amelyre a tömegnek ezt kellett vá laszolnia: „Mert az Ő irgalma örökkévaló!” Azután megparancsolta, hogy mind enki menjen haza. Már az oltár előterébe is benyomultak a katonák, amikor n éhány pap megragadta főpásztorát és kimentette onnan. Csak az erőszak és tö bbszörös szószegés tudta eltávolítani püspöki városából a rettenthetetlen j ó pásztort. Atanáz merész szavakkal harcolt korának hatalmasságai ellen. Ak kor sem ismert félelmet, amikor száműzetésben volt. Suttogva adták tovább a z oázisokban: „Heródesnek nevezte a császárt!”' Máskor a száműzött püspök e gyik könyve járt körben a sivatag kolostoraiban: azoknak szólt, „akik bárho l szerzetesi életet élnek, akik a hitben erősen, Krisztusban megszentelődve azt mondják: Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged”. Az egyik szer zetes ruhájának redőibe rejtve vitte a könyvet testvérének cellájához, ezze l a megjegyzéssel: „Hamarosan küldd vissza, ne add oda senki emberfiának. O lvasd, olvasd el többször is, de ne másold le; nem a jövőnek való.” Az ariá nusok története szerzetesek számára készült, megmutatván, miféle lelkületű emberek azok, akik a püspöküket elűzik. Főműve, a Három beszéd az ariánusok ellen szintén kézről kézre járt. Ezek a beszédek nem nyugodt értekezések, hanem szenvedélyes hitvallások, amelyeknek az a feladata, hogy lángot lobba ntsanak a szívekben, és így győzelemre vigyék az igaz hit ügyét.
Jul ianus császár fölismerte, hogy amikor egy-egy püspöknek megkegyelmezett, me gerősítette az Egyház egységét, és nem sikerült szétzúznia a kereszténysége t, amint remélte. Akkor pribékeket küldött Atanáz ellen, hogy megöljék, s a püspöknek ismét mentenie kellett az életét. Kis vitorlás hajón menekült a Níluson fölfelé, amikor a távolban egy római gálya tűnt föl mögöttük. A püs pök kísérői megrémültek és azt gondolták, hogy elvesztek. Atanáz azonban gy ors elhatározással parancsot adott, hogy forduljanak meg, és vitorlázzanak lefelé a folyón. Hamarosan elhaladtak a római gálya mellett. A rómaiak term észetesen azt gondolták, hogy a pátriárka az ellenkező irányba menekül. Átk iáltottak a vitorláshajóra: „Hé! Nem láttátok Atanázt?” Maga a pátriárka vá laszolt: „Dehogynem, láttuk!” „Messze van innét?” „Nincs. Itt van egész köz el!” -- válaszolta a száműzött az igazságnak megfelelően. „Csak evezzetek g yorsan!” Azok újból gyors ütemben evezni kezdtek, s a gálya hamarosan eltűn t a távolban. Atanáz akkor irányt változtatva ismét a sivatag felé hajózott .
Később ismét visszatérhetett püspöki városába, néhány év múlva azo nban újból elűzték. Akkor történt a következő eset: Egy fiatal diakónus sie tett végig a sötét éjszakában a város utcáin a temető felé, kezében halvány lámpa világított. Sokáig ment még a sírok között, azután egy magas síremlé k előtt megállt, és leereszkedett a kibontott kriptába. A föld alatti teret csak halványan világította meg egy olajmécses. Szegényes bútorzat között o tt ült Alexandria püspöke. Amikor a diakónus belépett, fölnézett asztaláról . Föllélegezve tette le kezéből a tollat, és fölemelte a lapot, amelyre épp en írt: „Fogd és vidd el testvéreinkhez. Készítsenek róla sok másolatot, és terjesszék mindenfelé a városban. Ez az én hitvallásom, mindnyájunk közös hite a niceai atyák „tanítása szerint.”
A diakónus úgy vette kezébe a papiruszlapot, mint valami drága szent ereklyét. Megfordult, hogy induljo n. A pátriárka az ajtónál még megállította, és azt mondta: „Nos, fiam, úgy jön ez a hitvallás, mint egy üzenet a sírból. Mivel a húsvéti öröm a sírból emelkedett ki, úgy kell lennie, hogy Krisztus igazsága újra meg újra a sír okból jöjjön elő. Így van ez ma, így volt a katakombák idejében. Sírjainkbó l ered az élet. És ez a hitvallás, amelyet kezedben tartasz, élni fog, és é letet ad akkor is, amikor már csak a neve lesz meg az ariánusoknak, akik mo st azt gondolják, hogy övék a földkerekség.”
Imádság
M indenható, örökkévaló Isten, ki Szent Atanáz püspököt arra választottad, ho gy a Fiad istenségéről szóló tanítás kiváló védelmezője legyen, kérünk, eng edd, hogy tanításának és pártfogásának örvendezve egyre jobban megismerjünk , s mert ismerünk, egyre tüzesebben szeressünk Téged!
Forrá s: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T010505 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110502 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110503 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-244 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR