BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100422T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:b20d426351aec6a8264b228ede7689e0 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Adalbert püspök, vértanú DESCRIPTION: Élete\n *Libice (Kelet-Csehország), 956 körül +Tentikken (Danzig közelében ), 997. április 23.\n Adalbert kora a német-római szent birodalom fölemelke désével és a keletnémet területek evangelizálásának kezdetével esik egybe. A germánok és a szlávok, a kereszténység és a pogányság közötti egyre gyako ribb összeütközések kora ez, bizonyos tekintetben a későbbi közép- európai feszültségeknek, a kelet-nyugat ellentétének előrevetett árnyéka és előíze. \n Adalbert származásában is megjelenik ez a polaritás. Ereiben apja, a cse h Szlavnik fejedelem részéről szláv, anyja, Adilburg részéről pedig szász, tehát germán vér folyt. A jó megjelenésű kis Vojtechet (így hívták) már szá rmazása miatt is kitűnő világi pályára szánták, de szellemi adottságai is j óval az átlag fölé emelték. Isten azonban áthúzta az emberi számításokat, m ert nagyobb dolgot akart vele és képességeivel megvalósítani: magasztos apo stoli hivatásra választotta ki. Súlyos betegséggel látogatta meg tehát a fi út, s a szülők fölismerték a jelet: a gyermeket Isten lefoglalta magának, a z ő szent szolgálatára kell tehát adni.\n Így került a fölgyógyult fiú 972- ben a magdeburgi dóm jónevű iskolájába, hogy itt készüljön a papi hivatásra . Vallásosságával és okosságával kitűnt társai közül. Bérmáláskor vette föl az Adalbert nevet pártfogója, a magdeburgi érsek iránti tiszteletből. Az é rsek halála után, 981-ben visszatért Prágába, ahol az első prágai püspök, D ietmar szentelte pappá. 983-ban, Dietmar halála után a püspökség alapítója, II. Boleszláv fejedelem, a papság és a nép egy akarattal Adalbertet válasz totta püspökévé. Daliás alakja, főnemesi származása, cseh nemzetisége, a tá rsadalmi érintkezésben való jártassága, szelídsége és képzettsége mind-mind jó ajánlólevél volt számukra. II. Ottó császár is jóváhagyta a választást. Adalbert családi kapcsolatait (anyja I. Henrik rokona volt) és német művel tségét tekintve ez érthető is. Különben sem akart ellentmondani az általáno s óhajnak, hogy ti. a püspökségnek hazai gazdája legyen. Így a veronai biro dalmi gyűlésen 983. február 22-én beiktatták őt. A mainzi érsek, Willigis s zentelte püspökké még ugyanazon esztendő június 29-én.\n Az otthoni fogadta tás örömmámorával szöges ellentétben állt a pásztor és a nyája között csakh amar megszülető feszültség. Adalbert befelé forduló természete, kolostor cs endjére vágyódó lelke nem volt fölkészülve arra a küzdelemre és keménységre , melyet e félig civilizált és megtért nép vezetése, a sok pogány maradvány kiirtása (soknejűség, rabszolgatartás, varázslás, papok nősülése stb.) igé nyelt. Az állandó sikertelenségek, a hol innen, hol onnan fölbukkanó ellená llás megérlelték benne az elhatározást: 988-ban Rómába ment a pápához, s ké rte, engedje őt zarándokként Jeruzsálembe, hogy ott szegényen és magányosan szolgálja az Urat. A montecassinói apát tanácsára változtatta meg a tervét , s lett bencés szerzetes 990- ben a Rómában fekvő aventinói görög kolostor ban.\n A csehek azonban a mainzi érsekkel szövetkezve ismét megostromolták kéréseikkel. A pápa és az apátja iránti engedelmességből Adalbert ismét Prá gába készült. A római kolostorból magával vitte 12 társát, s megalapította velük a brevnovi apátságot. Ez az apátság idővel igazi szellemi-lelki közép ponttá lett: sok püspököt, apátot, szerzetest adott Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarországnak, számos misszionáriust küldött Oroszországba. Évszázado kon keresztül a keresztény vallás és kultúra sugárzó központja volt a nyuga ti szlávok számára. Adalbert már ezzel az egyetlen alapításával is kitörölh etetlenül beírta nevét Európa civilizációjának és hitterjesztésének történe tébe.\n Az otthoni állapotok azonban nemigen javultak. A sok ünnepélyes ígé retből nem lett semmi. Alig törődtek az egyházi előírásokkal (pl. menedékjo ggal) és a lelkipásztorok erőfeszítéseivel. Adalbert akarva, nem akarva bel ekeveredett a szlavnikidák (saját családja) és a premyslidák közt dúló harc ba. A békére és kiengesztelődésre törekvő püspök ismét föladta az egyenlőtl en harcot, s részben önként, részben kényszerítve, ismét elhagyta Prágát.\n 994--995-ben Magyarországon térített. Ő keresztelte és bérmálta meg többek között Szent Istvánt. Máig is ő az esztergomi egyházmegye védőszentje. 996 -ban megint visszatért római kolostorába. Ez év májusában koronázták császá rrá III. Ottót, akire mély benyomást tett Adalbert őszinte és komoly vallás ossága, jámborsága. Barátok lettek.\n Ismét kiragadták szerzetesi magányábó l: a pápa, a császár, az érsek erélyesen sürgette, hogy folytassa prágai te vékenységét. A bencés szerzetes számára szent volt az engedelmesség. Hazafe lé menet elkísérte III. Ottót Németországba, és hosszabb ideig nála maradt Mainzban. Jelentős része volt a császár vallásos és politikai gondolkodásán ak formálásában; megnyerte őt a keleti misszió ügyének is. Útközben kapta a hírt, hogy legközelebbi rokonait Csehország hercege, II. Boleszláv kegyetl enül meggyilkoltatta. Látva, hogy a családja nyújtotta támogatás semmivé le tt, s nemzetségének esküdt ellensége került hatalomra, az eredményes munkát teljesen reménytelennek tartotta. Úgy látta, hogy a Prágába vezető út lezá rult előtte. Prága helyett tehát Lengyelországba ment, és megalapította Mes eritz kolostorát. Chrobry Boleszláv fejedelem támogatta, hogy továbbutazhas sék az északon élő balti törzsekhez (Pruzzi, Prussen, később Preussen = por oszok), akik még nem kerültek érintkezésbe a civilizált világgal, s pogánys ág, erkölcsi elvadultság uralkodott közöttük. Adalbert 996/997 telén téríte tt közöttük, de munkájának olyan leküzdhetetlen akadályai voltak, hogy úgy döntött, társaival együtt elhagyja a terméketlen ugart, és a litvánokhoz me gy misszionálni. De mielőtt még elindulhatott volna, a pogányok egy lándzsá val megölték: 997. április 23-án halt vértanúhalált Krisztusért a Nagat és az elbingi Weichsel közti Tentikkennél. Itt nyerte el ez a valóban szent él et a koronáját, a nagy célt, amely után ő is, mint minden tökéletességre tö rekvő keresztény, annyira vágyott.\n A lengyel herceg kiváltotta testét a g yilkosoktól, és Gnieznóban temette el. Már 999-ben a szentek sorába iktatta őt Szilveszter pápa. Sokan elzarándokoltak csodatévő sírjához, többek közö tt barátja, III. Ottó császár is (1000). A császár, élve az alkalommal, Gni eznót a szent iránti tiszteletből érsekséggé avatta. És ami életében nem ad atott meg Adalbertnek, hogy Prágában otthont és békés nyugalmat találjon, a zt megadta az utókor a földi maradványainak, melyeket 1030- ban vittek a cs ehek Prágába. Adalbert tisztelete azóta nőttön nő, s a prágaiak hazájuk véd őszentjét tisztelik benne.\n Imádság\n Mindenható, örökkévaló Isten, ki a m ai napon Szent Adalbert püspököt, a te vértanúdat szenvedésének érdeméért s zentjeid közé emelted, kérünk, add meg nekünk, hogy az ő példája nyomán mi is eljuthassunk az örök hazába!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete< /p>
*Libice (Kelet-Csehország), 956 körül +Tentikken (Danzig közelében), 997. április 23.
Adalbert kora a német-római szent birodalom föleme lkedésével és a keletnémet területek evangelizálásának kezdetével esik egyb e. A germánok és a szlávok, a kereszténység és a pogányság közötti egyre gy akoribb összeütközések kora ez, bizonyos tekintetben a későbbi közép- európ ai feszültségeknek, a kelet-nyugat ellentétének előrevetett árnyéka és előí ze.
Adalbert származásában is megjelenik ez a polaritás. Ereiben apj a, a cseh Szlavnik fejedelem részéről szláv, anyja, Adilburg részéről pedig szász, tehát germán vér folyt. A jó megjelenésű kis Vojtechet (így hívták) már származása miatt is kitűnő világi pályára szánták, de szellemi adottsá gai is jóval az átlag fölé emelték. Isten azonban áthúzta az emberi számítá sokat, mert nagyobb dolgot akart vele és képességeivel megvalósítani: magas ztos apostoli hivatásra választotta ki. Súlyos betegséggel látogatta meg te hát a fiút, s a szülők fölismerték a jelet: a gyermeket Isten lefoglalta ma gának, az ő szent szolgálatára kell tehát adni.
Így került a fölgyóg yult fiú 972-ben a magdeburgi dóm jónevű iskolájába, hogy itt készüljön a p api hivatásra. Vallásosságával és okosságával kitűnt társai közül. Bérmálás kor vette föl az Adalbert nevet pártfogója, a magdeburgi érsek iránti tiszt eletből. Az érsek halála után, 981-ben visszatért Prágába, ahol az első prá gai püspök, Dietmar szentelte pappá. 983-ban, Dietmar halála után a püspöks ég alapítója, II. Boleszláv fejedelem, a papság és a nép egy akarattal Adal bertet választotta püspökévé. Daliás alakja, főnemesi származása, cseh nemz etisége, a társadalmi érintkezésben való jártassága, szelídsége és képzetts ége mind-mind jó ajánlólevél volt számukra. II. Ottó császár is jóváhagyta a választást. Adalbert családi kapcsolatait (anyja I. Henrik rokona volt) é s német műveltségét tekintve ez érthető is. Különben sem akart ellentmondan i az általános óhajnak, hogy ti. a püspökségnek hazai gazdája legyen. Így a veronai birodalmi gyűlésen 983. február 22-én beiktatták őt. A mainzi érse k, Willigis szentelte püspökké még ugyanazon esztendő június 29-én.
Az otthoni fogadtatás örömmámorával szöges ellentétben állt a pásztor és a nyája között csakhamar megszülető feszültség. Adalbert befelé forduló termé szete, kolostor csendjére vágyódó lelke nem volt fölkészülve arra a küzdele mre és keménységre, melyet e félig civilizált és megtért nép vezetése, a so k pogány maradvány kiirtása (soknejűség, rabszolgatartás, varázslás, papok nősülése stb.) igényelt. Az állandó sikertelenségek, a hol innen, hol onnan fölbukkanó ellenállás megérlelték benne az elhatározást: 988-ban Rómába me nt a pápához, s kérte, engedje őt zarándokként Jeruzsálembe, hogy ott szegé nyen és magányosan szolgálja az Urat. A montecassinói apát tanácsára változ tatta meg a tervét, s lett bencés szerzetes 990- ben a Rómában fekvő aventi nói görög kolostorban.
A csehek azonban a mainzi érsekkel szövetkezv e ismét megostromolták kéréseikkel. A pápa és az apátja iránti engedelmessé gből Adalbert ismét Prágába készült. A római kolostorból magával vitte 12 t ársát, s megalapította velük a brevnovi apátságot. Ez az apátság idővel iga zi szellemi-lelki középponttá lett: sok püspököt, apátot, szerzetest adott Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarországnak, számos misszionáriust küldött O roszországba. Évszázadokon keresztül a keresztény vallás és kultúra sugárzó központja volt a nyugati szlávok számára. Adalbert már ezzel az egyetlen a lapításával is kitörölhetetlenül beírta nevét Európa civilizációjának és hi tterjesztésének történetébe.
Az otthoni állapotok azonban nemigen ja vultak. A sok ünnepélyes ígéretből nem lett semmi. Alig törődtek az egyházi előírásokkal (pl. menedékjoggal) és a lelkipásztorok erőfeszítéseivel. Ada lbert akarva, nem akarva belekeveredett a szlavnikidák (saját családja) és a premyslidák közt dúló harcba. A békére és kiengesztelődésre törekvő püspö k ismét föladta az egyenlőtlen harcot, s részben önként, részben kényszerít ve, ismét elhagyta Prágát.
994--995-ben Magyarországon térített . Ő keresztelte és bérmálta meg többek között Szent Istvánt. Máig is ő az e sztergomi egyházmegye védőszentje. 996-ban megint visszatért római kolostor ába. Ez év májusában koronázták császárrá III. Ottót, akire mély benyomást tett Adalbert őszinte és komoly vallásossága, jámborsága. Barátok lettek. p>
Ismét kiragadták szerzetesi magányából: a pápa, a császár, az érsek e rélyesen sürgette, hogy folytassa prágai tevékenységét. A bencés szerzetes számára szent volt az engedelmesség. Hazafelé menet elkísérte III. Ottót Né metországba, és hosszabb ideig nála maradt Mainzban. Jelentős része volt a császár vallásos és politikai gondolkodásának formálásában; megnyerte őt a keleti misszió ügyének is. Útközben kapta a hírt, hogy legközelebbi rokonai t Csehország hercege, II. Boleszláv kegyetlenül meggyilkoltatta. Látva, hog y a családja nyújtotta támogatás semmivé lett, s nemzetségének esküdt ellen sége került hatalomra, az eredményes munkát teljesen reménytelennek tartott a. Úgy látta, hogy a Prágába vezető út lezárult előtte. Prága helyett tehát Lengyelországba ment, és megalapította Meseritz kolostorát. Chrobry Bolesz láv fejedelem támogatta, hogy továbbutazhassék az északon élő balti törzsek hez (Pruzzi, Prussen, később Preussen = poroszok), akik még nem kerültek ér intkezésbe a civilizált világgal, s pogányság, erkölcsi elvadultság uralkod ott közöttük. Adalbert 996/997 telén térített közöttük, de munkájának olyan leküzdhetetlen akadályai voltak, hogy úgy döntött, társaival együtt elhagy ja a terméketlen ugart, és a litvánokhoz megy misszionálni. De mielőtt még elindulhatott volna, a pogányok egy lándzsával megölték: 997. április 23-án halt vértanúhalált Krisztusért a Nagat és az elbingi Weichsel közti Tentik kennél. Itt nyerte el ez a valóban szent élet a koronáját, a nagy célt, ame ly után ő is, mint minden tökéletességre törekvő keresztény, annyira vágyot t.
A lengyel herceg kiváltotta testét a gyilkosoktól, és Gnieznóban temette el. Már 999-ben a szentek sorába iktatta őt Szilveszter pápa. Sokan elzarándokoltak csodatévő sírjához, többek között barátja, III. Ottó csász ár is (1000). A császár, élve az alkalommal, Gnieznót a szent iránti tiszte letből érsekséggé avatta. És ami életében nem adatott meg Adalbertnek, hogy Prágában otthont és békés nyugalmat találjon, azt megadta az utókor a föld i maradványainak, melyeket 1030- ban vittek a csehek Prágába. Adalbert tisz telete azóta nőttön nő, s a prágaiak hazájuk védőszentjét tisztelik benne.< /p>
Imádság
Mindenható, örökkévaló Isten, ki a mai napon Szent Adalbert püspököt, a te vértanúdat szenvedésének érdem éért szentjeid közé emelted, kérünk, add meg nekünk, hogy az ő példája nyom án mi is eljuthassunk az örök hazába!
DTSTAMP:20240329T015638 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110423 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110424 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-253 EXDATE;TZID=Europe/Budapest:20140423T000000 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR