BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100525T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:7654cda6dab6d17ef68195be789aff92 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Néri Szent Fülöp (emléknap) DESCRIPTION:Élete\n*Firenze, 1515. július 21. +Róma, 1595. május 26.\nFülöp édesapja ki s jegyző és alkimista volt Firenzében. Amikor Fülöp öt éves volt, meghalt a z édesanyja, de nevelőanyja is nagyon szerette. A kis ,,Pippo buono'' minde nki kedvence volt. Közvetlenség, dús fantázia, nagy lelkesedni tudás jellem ezte. Rendkívüli érzéke volt a vidám, népies tréfákhoz. Alakján valami sugá rzó tisztaság ömlött el.\nElső képzését szülővárosának Szent Márk-konventjé ben, a dominikánusoktól kapta. Ami jó van benne -- vallotta később --, azt nekik köszönheti. Ők ültették szívébe a mély szeretetet és tiszteletet ,,vé rtanújuk'', Savonarola iránt. Az ő írásaiból tanulta meg, hogy a szükséges egyházi reform csak a lelkek -- azaz a papság és a laikusok keresztény élet ének -- megújulásából születhet meg; hogy a Szentlélek működésében hinni ke ll, hiszen a Szentlélek az Egyházban él ma is, mint a kezdeti időkben; s vé gül, hogy semmi sem tesz oly boldoggá és vidámmá, mint a Szentírás fölötti elmélkedés.\nApja 1533-ban a Montecassino közelében lévő San Germanóba küld te. Itt élt nagybátyja, egy gazdag kereskedő. Fülöp állítólag három könyvet vitt magával: az egyik volt a Laude, a ,,jámbor bolond'', Jacopone da Todi (+ 1306) nyers és faragatlan, de misztikus bensőséggel telített dalai; a m ásik Boldog Combini (+ 1367) életrajza a humanista Belcaritól; a harmadik a sokat utazó falusi plébános, Arlotto vidám elbeszéléskötete. Ő volt az, ak i sírkövére ezt íratta: ,,Saját magának és mindenkinek, aki ide kívánkozik. ''\nFülöp legfeljebb három évig maradt San Germanóban. Úgy látszik, többet időzött Szent Benedek iskolájában, mint nagybátyja üzletében. Egy későbbi m ontecassinói apát tanúsítja, hogy Fülöp ,,három egymást követő éven át megv etette az alapokat a magas tökéletességhez, különösen az ottani kiváló szer zetes, Evoli Özséb tanítása révén...'' Itt kedvelte meg Cassianust és a rég i egyiptomi remete-szerzetesek lelki tapasztalatait. Életmódjukat a gaetai kikötő fölött lévő híres hegy Albaneta-kápolnájában próbálgatta. Lehetséges , hogy már akkor megélte első pünkösdi csodáját.\n1536-ban Rómában találjuk . Krisztust követve teljes szegénységben élt. A firenzei vámhivatal vezetőj énél talált szállást és igen szegényes étkezést mint fiainak nevelője. Teol ógiai előadásokat hallgatott az ágostonosoknál és a Sapienza egyetemen, aho l 1537 óta két jezsuita is tanított. Nemsokára megismerkedett magával Ignác cal is, és megtanulta tőle a ,,belső imádságot''. Vele és rendtársaival egy ütt segítette 1538/39 ínséges telén a római éhezőket. Látogatta a betegeket a Szent Jakab-ispotályban, és megismerkedett alapítójával is, aki a híres laikus testvérülethez, az ,,Isteni Szeretet Oratóriumához'' tartozott. ,,So la caritas -- csak a szeretet számít!'', lett később saját oratóriumának a jeligéje is.\nTanév közben, egész hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja tan ulmányait. A Szentíráson és Szent Tamás Summáján kívül eladta könyveit, és árukat a szegényeknek adta. ,,Sohasem tanultam sokat, mert el voltam foglal va az imádsággal és egyéb lelki gyakorlatokkal'' -- szokta később mondogatn i. És mégis azt mondja róla másvalaki, hogy fölfedezte: Fülöp tudása éppen olyan nagy, mint a jámborsága. Akkoriban azonban erre a radikális elhatároz ásra jutott a Megfeszített előtt: ,,Aki Krisztuson kívül akar valamit, nem tudja, mit akar; aki Krisztuson kívül vágyik valamire, nem tudja, mire vágy ik; aki Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, nem tudja, mit csinál.''\nN apjai ettől fogva az utcai apostolkodással teltek. Bizalmat keltő modorának senki sem tudott ellenállni. Éjjel azonban Istené volt.\nValami kiűzte Róm a kapui elé a Campagna éjszakai magányába, a San Sebastiano-katakomba föld alatti vértanúsírjaihoz. Gyakran fölkeresett egy-egy templomot, ott imádkoz ott, és néhány órát aludt az előcsarnokban. Belső élete Isten és az ő titka maradt. Talán akkor tapasztalta meg azoknak az imádságoknak az erejét, ame lyeket később ifjú barátainak ajánlott. Köztük voltak a régi sivatagi atyák röpimái. Más imádságok teljesen őrá vallanak.\nIlyen órákban költeményeket is írt. Sajnos, csak egyetlen szonett maradt ránk, amely így végződik:\n,, Mily börtön rabja a lélek a földön?\nMiért nem tud kitörni idelentről,\nhog y lába végre csillagokon járjon,\nIstennek éljen, s magának meghaljon?''\nR endkívüli látomásokban és kegyelmekben is részesült. Az a leghíresebb, amel yet 1544-ben a katakombákban kapott. Úgy látta, hogy tüzes golyó hatol be a száján, és leszáll a szívébe. Egy másik látomásban Keresztelő Szent János, Firenze védőszentje kiszólította remeteéletéből az apostoli munkába: ,,Ist en akarata szerint a világba kell menned, és Rómában kell élned, de úgy, mi nt a sivatagban!'' -- hallotta egy benső hang szavát.\nVégül harminchat éve s fejjel 1551 májusában gyóntatóatyja, Persiano Rosa rábeszélésére fölvette a papi rendet. Beköltözött a ,,San Girolamo della Caritŕ'' testvérület ház ába. Itt bontakozott ki sokféle megpróbáltatás után tulajdonképpeni alkotás a: az oratórium. Mint egy sztarec vagy a régi sivatagi remete-szerzetesség ,,lelki atyja'' körül, lelki gyermekeinek egyre növekvő tábora alakult ki k örülötte. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg. Délutánonként összejö ttek kicsiny cellájában, s kezdődött a lelki beszélgetés. Jánost, Pált, Ágo stont, Cassianust, Tamást, Gersont és Colombinit olvasták, vagy kirándultak , és este még sokáig térdeltek a San Girolamo-templomban. Egyénisége mind ö nállóbban és világosabban átjárta apostoli munkáját. A reneszánsz és a kezd ődő újkor emberének kevélysége arra késztette, hogy ,,Istennek, a Hasonlíth atatlannak szeretetéből bohócruhát öltsön, és minden emberit a feje tetejér e állítson''. Micsoda titokzatos ember az, aki valódi gyönyörűségét leli ab ban, hogy bolondnak tartsák! Teszi ezt részben vidám természetéből, részben azért, hogy elrejtse azt az izzást, amellyel ő az Istené. A világot ,,semm ibe venni, önmagamat semmibe vétetni'' -- az istenibe menthetetlenül beléve szett embernek ezt a végső bölcsességét senki úgy meg nem élte, mint ez a , ,Pippo buono'', aki kacagásával takarta el a Mérhetetlent, amely meg akarta semmisíteni'' (H. Rahner).\nCellája hamarosan szűknek bizonyult. A templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át oratóriummá. A fia tal közösség ettől kapta a nevét (1554).\nItt ismerkedtek naponta a Szentír ással. De nemcsak a szent könyvekben leírt isteni igével ismerkedtek, hanem az Úrnak az Egyház és a szentek életében megtestesült szavával is. Közösen az imádsággal válaszoltak Isten szavára, egyénileg pedig ki-ki a szeretet tetteivel a város kórházaiban és utcáin. Az új kör első ,,hódításai'' közé tartozott Tarugi, a későbbi bíboros, valamint Baronius, az Egyháztörténeti annales szerzője. Ezek az oratórium látogatóinak 1559- ben tartott konferen ciák anyagából álltak össze.\nVállalkozásaik egyre bővültek: ,,oratóriumoka t'' tartottak vasárnap reggelenként a mise előtt, délután és esténként népn yelvű énekléssel és imádsággal; körmeneteket rendeztek, héttemplom-búcsújár ásokat, amelyeken a római kúria legfelsőbb körei is részt vettek. Ezeknek k öszönhetően Fülöp kétszer összeütközésbe került az inkvizícióval: először a félelmetes IV. Pál pápa alatt, majd még egyszer V. Pius idejében. Teljes a lázatosságával és kedvességével mindkét alkalommal lefegyverezte bíráit. Ne mcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák külö nleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt Borromei Káro ly.\n1564-ben művének újabb állomása kezdődött. Mivel a pápa közbelépésére át kellett vennie a firenzeiek római templomának és egyházközségének vezeté sét, három fiatal barátját és segítőjét: Tarugit, Bordinit és Baroniust pap pá szenteltette. Ezzel először kezdett világi papok kis csoportja közös éle tet. Fülöp érdeklődése továbbra is az ,,Isten-alapította'' nagy, plébániák fölött álló oratórium-körnek szólt, amely még mindig a San Girolamóban gyül ekezett. Egy résztvevő szerint ez az oratórium ,,Róma egész vallási életéne k a középpontját'' jelentette.\nA Fülöp és XIII. Gergely (1572--1582) közöt t kialakult baráti kapcsolat újból biztosította neki és művének a Szentszék támogatását. Így hamarosan teljesen függetleníteni tudta magát a firenzei kolóniától, és a pápától kapott Vallicella-templomban újjászervezte oratóri umát. Amikor ez 1578-ban helyet adott a Nouva Chiesának, az Újtemplomnak, a város minden rendjéből és rétegéből ezrek találkoztak itt az oratóriumban. Az oratoriánus papok és testvérek itt élő nagy csapatából alakult meg az , ,Oratórium Kongregációja'', amely 1575. július 15-én pápai jóváhagyást kapo tt. 1583-ban a pápa parancsára Fülöpnek is oda kellett költöznie. Közben te ljesen megvilágosodott előtte hivatása és föladata: a klérus azoknak a vilá gi keresztényeknek a példáján épüljön, akik a világban helyzetüknek megfele lően élik a tökéletesség életét. A népet azután a belsőleg megújult papság fogja elvezetni a keresztény életre. Ebbe a klérusba tartoznak az ő fiai, a kik világi papok fogadalom nélküli közösségében együtt élnek.\nÍgy lett Nér i Fülöp, a firenzei ,,Róma második apostolává''. Többszöri betegeskedés utá n 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12- én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a szent kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta. Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könny ek között vádolta még egyszer magát: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, e gyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Azután: ,,Ha meggyógyulok, megváltoztatom életemet.'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise be mutatása közben évek óta órákat elragadtatásban töltött. Hasonlóképpen utol só napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét ,,örömtől ujjongva és énekelve''. Rajta kívül senki sem gondolt közeli halá lára. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, megkapták áld ását, s másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavér i Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté.\nÜnnepét 1625-ben ve tték föl a római kalendáriumba, május 26-ra.\nEpizódok\nEgész sereg jellemz ő esemény híre maradt ránk Néri Fülöpnek, Róma szeretetreméltó második apos tolának életéből. Még Goethe is csodálta őt, és ,,humoros szentnek'' nevezt e.\nAlighogy Rómában megtelepedett, napjait az utca-apostolkodásnak szentel te. Nem tartott az embereknek dorgáló beszédeket. Jobban szeretett vidám be szélgetést kezdeményezni az utcán csavargó ifjakkal, a firenzei kereskedőkk el, az apró üzletek tulajdonosaival és a szegény művészekkel. Szellemesen é s népies szókimondással kezdte, hogy azután -- megnyílt szívük láttán -- hi rtelen megkérdezze: ,,Mikor szedjük össze végre bátorságunkat, hogy elkezdj ünk valami jót tenni? Nem késlekedhetünk vele, mert a halál sem késlekedik! ''\nEgyszer egy fiatal barátja sikeres tanulmányairól beszélt neki. Fülöp a kkor így szólt hozzá: ,,Szerencsés ember, most tanulsz. Pár év múlva doktor leszel, és kezdesz pénzt keresni. Ügyvéd leszel és prelátus, és sok egyéb tisztséged is lesz. Boldog leszel, és már nem is fogsz mást kívánni.'' A di ák már azt hitte, hogy Fülöp komolyan beszél. De akkor magához vonta, és ez t suttogta fülébe: ,,És aztán?'' Ez a súlyos kérdés új irányt adott az ifjú jóbarát életének.\nFülöp rendkívüli látomásai közül az a legnevezetesebb, amelyben egy pünkösdi napon a katakombákban részesült. Bensőséges imába mél yedve azt látta, hogy valami nagy fényesség, egy tűzgolyó közeledik feléje, és ajkait perzselve szívéig hatol. A földre zuhant, és föl kellett tépnie a ruhát a mellén a tűz heve miatt. Közben ezt dadogta: ,,Hagyd abba, Uram, túl sok ez!'' Egész teste reszketett, és amikor kezét a szívére tette, ököl nyi dudorodást érzett, amely többé nem múlt el. Ettől kezdve a legkisebb Is tenre irányuló gondolat olyan szívdobogást váltott ki Fülöpben, hogy a körü lötte lévők is hallották. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy szíve erősen megnagyobbodott, fölötte két bordája eltörött, s kifelé domborodott.\nHogy ez a jó pásztor milyen szeret etreméltóan tudta báránykáit kisebb hibáiktól is megszabadítani, mutassa ké t jelenet: Egy divatos dáma, aki magas sarkú cipőt viselt, megkérdezte tőle , hogy nem bűn-e ilyen magas sarkon jönni-menni. Csak ennyit szólt: ,,Óvd m agad a megbicsaklástól, nehogy eless.''\nEgy piperkőc ifjúnak nagy volt a f odros gallérja. Fülöp szelíden megsimogatta a nyakát e szavakkal: ,,Többszö r is megsimogatnálak, ha ez a gallér nem bökné az ujjamat.''\nSzívesen volt együtt pajkos fiatalokkal az utcán vagy kinn a szabadban. Gyakran egész cs apat töltötte meg a szobáját. Mivel játék közben hangoskodtak, ennyit mondo tt nevetve: ,,Ha nem követnek el bűnt, tőlem akár fát is hasogathatnak a há tamon!''\nSokan ,,csodatevőnek'' tekintették Fülöpöt, ő maga azonban nem so kat törődött vele. Egyszer fölkiáltott: ,,Azt akarják, tegyek csodát. Én pe dig nem akarok csodát tenni!''\nEgy napon Fülöp a pápát megszabadította fáj dalmaitól. Egy bíboros akkor azt mondta neki: ,,A pápa annyira megörült a l átásának, hogy elfelejtette fájdalmait.'' Ám Fülöp határozottan kiigazított a: ,,Nem. A fájdalmait valóban én vettem el. Olyan embereknél, akiknek font os ügyeket kell intézniük, a betegség sok kárt okozhat. Ezért meg kell gyóg yítani őket.''\nEgy leányt különleges viselkedése miatt megszállottnak tart ottak. Fülöp egész józanul ezt mondta vele kapcsolatban: ,,Adjátok férjhez, akkor majd meggyógyul.''\nRóma közelében az egyik kolostorban volt egy apá ca, aki nagy föltűnést keltett, mert állítólag természetfölötti látomásai é s elragadtatásai voltak. A pápai hatóság Fülöpöt bízta meg, hogy járjon utá na a dolognak. Fülöp rossz időben gyalog ment ki oda. Hívták az apácát, Fül öp pedig anélkül, hogy köszöntötte volna, odanyújtotta neki sáros csizmáit, hogy húzza le. Az apáca visszahőkölt, és heves szavakkal tiltakozott a szá mára fölháborító kérés ellen. Akkor Fülöp nyugodtan fölállt: ,,Már nem is f ontos lehúzni! Elvégeztem a feladatomat'' -- mondta, s azonnal visszatért m egbízóihoz. ,,Az a nő nem szent -- tájékozatta őket --, és nem is tesz csod át, mert hiányzik belőle a legfontosabb, az alázatosság.''\nHogy csökkentse azt a nagy tiszteletet, amellyel hozzá közeledtek az emberek, s hogy magát megalázza, Fülöp nem egyszer megjátszotta a csodabogarat, sőt egyenesen a bolondot. Nem ritkán megtörtént, hogy az emberek letérdeltek előtte, és ruh áját akarták megérinteni. Ilyenkor odasózott nekik, és heves szavak kíséret ében elkergette őket. Ha asszonyok fogták körül, vette a szemüvegét, és sor ban mindnek az orrára rakta. Ismerősöknek és ismeretleneknek állába, hajába vagy fülébe kapaszkodott.\nIdőnként fordítva vette föl ruháját, máskor azt látták, hogy egy köteg bogáncsot tart a kezében, és meg-megállva bolondos élvezettel szagolgatja. Nyilvános tereken táncolt, s bort ivott egy üvegből a házról házra járva kéregető Félix kapucinus testvérrel. Arcának csak egy ik feléről vétette le a szakállat és félig borotváltan ugrándozva, táncolva járt az emberek közt.\n1583. november 22-e reggelén érdekes menetet láttak a nevető rómaiak az utcákon vonulni. Elől zászlóként lobogtatott valaki eg y lepedőt. Utána jöttek a többiek házi holmikkal: az egyik egy székkel, a k övetkező egy seprővel, a harmadik a tűzgyújtó szerszámmal és így tovább. Az első oratoriánusok költöztek új házukba. Csak Fülöp öreg macskáját hagyták ott, amely a templom raktárában az egereket fogdosta.\n1595 úrnapjának est éjén azt mondta mosolyogva lakótársainak: ,,Most meg kell halnom.'' Azután lefeküdt. ,,Nem félsz?'' -- kérdezte az egyik testvér. Fülöp megrázta fejét , és derűsen azt mondta: ,,Nem, nem félek. Isten jó. Majd egy kis elnézésse l lesz az ő ostoba és haszontalan Fülöpjével szemben.''\nImádság\nIstenünk, ki hűséges szolgáidat szentjeid közé fölmagasztalod, kérünk, add, hogy a S zentlélek minket is gyújtson lángra a szeretetnek azzal a tüzével, amely Né ri Szent Fülöp szívét oly csodálatosan izzóvá tette!\nForrás: Diós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Él ete
*Firenze, 1515. július 21. +Róma, 1595. május 26.
Fülöp édesapja kis jegyző és alkimista volt Firenzében. Amikor Fülöp öt éve s volt, meghalt az édesanyja, de nevelőanyja is nagyon szerette. A kis ,,Pi ppo buono'' mindenki kedvence volt. Közvetlenség, dús fantázia, nagy lelkes edni tudás jellemezte. Rendkívüli érzéke volt a vidám, népies tréfákhoz. Al akján valami sugárzó tisztaság ömlött el.
Első képzését szülővárosána k Szent Márk-konventjében, a dominikánusoktól kapta. Ami jó van benne -- va llotta később --, azt nekik köszönheti. Ők ültették szívébe a mély szeretet et és tiszteletet ,,vértanújuk'', Savonarola iránt. Az ő írásaiból tanulta meg, hogy a szükséges egyházi reform csak a lelkek -- azaz a papság és a la ikusok keresztény életének -- megújulásából születhet meg; hogy a Szentléle k működésében hinni kell, hiszen a Szentlélek az Egyházban él ma is, mint a kezdeti időkben; s végül, hogy semmi sem tesz oly boldoggá és vidámmá, min t a Szentírás fölötti elmélkedés.
Apja 1533-ban a Montecassino közelé ben lévő San Germanóba küldte. Itt élt nagybátyja, egy gazdag kereskedő. Fü löp állítólag három könyvet vitt magával: az egyik volt a Laude, a ,,jámbor bolond'', Jacopone da Todi (+ 1306) nyers és faragatlan, de misztikus bens őséggel telített dalai; a másik Boldog Combini (+ 1367) életrajza a humanis ta Belcaritól; a harmadik a sokat utazó falusi plébános, Arlotto vidám elbe széléskötete. Ő volt az, aki sírkövére ezt íratta: ,,Saját magának és minde nkinek, aki ide kívánkozik.''
Fülöp legfeljebb három évig maradt San Germanóban. Úgy látszik, többet időzött Szent Benedek iskolájában, mint nag ybátyja üzletében. Egy későbbi montecassinói apát tanúsítja, hogy Fülöp ,,h árom egymást követő éven át megvetette az alapokat a magas tökéletességhez, különösen az ottani kiváló szerzetes, Evoli Özséb tanítása révén...'' Itt kedvelte meg Cassianust és a régi egyiptomi remete-szerzetesek lelki tapasz talatait. Életmódjukat a gaetai kikötő fölött lévő híres hegy Albaneta-kápo lnájában próbálgatta. Lehetséges, hogy már akkor megélte első pünkösdi csod áját.
1536-ban Rómában találjuk. Krisztust követve teljes szegénységb en élt. A firenzei vámhivatal vezetőjénél talált szállást és igen szegényes étkezést mint fiainak nevelője. Teológiai előadásokat hallgatott az ágosto nosoknál és a Sapienza egyetemen, ahol 1537 óta két jezsuita is tanított. N emsokára megismerkedett magával Ignáccal is, és megtanulta tőle a ,,belső i mádságot''. Vele és rendtársaival együtt segítette 1538/39 ínséges telén a római éhezőket. Látogatta a betegeket a Szent Jakab-ispotályban, és megisme rkedett alapítójával is, aki a híres laikus testvérülethez, az ,,Isteni Sze retet Oratóriumához'' tartozott. ,,Sola caritas -- csak a szeretet számít!' ', lett később saját oratóriumának a jeligéje is.
Tanév közben, egész hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja tanulmányait. A Szentíráson és Szent Tamás Summáján kívül eladta könyveit, és árukat a szegényeknek adta. ,,Soh asem tanultam sokat, mert el voltam foglalva az imádsággal és egyéb lelki g yakorlatokkal'' -- szokta később mondogatni. És mégis azt mondja róla másva laki, hogy fölfedezte: Fülöp tudása éppen olyan nagy, mint a jámborsága. Ak koriban azonban erre a radikális elhatározásra jutott a Megfeszített előtt: ,,Aki Krisztuson kívül akar valamit, nem tudja, mit akar; aki Krisztuson k ívül vágyik valamire, nem tudja, mire vágyik; aki Krisztuson kívül másvalak iért dolgozik, nem tudja, mit csinál.''
Napjai ettől fogva az utcai a postolkodással teltek. Bizalmat keltő modorának senki sem tudott ellenállni . Éjjel azonban Istené volt.
Valami kiűzte Róma kapui elé a Campagna éjszakai magányába, a San Sebastiano-katakomba föld alatti vértanúsírjaihoz . Gyakran fölkeresett egy-egy templomot, ott imádkozott, és néhány órát alu dt az előcsarnokban. Belső élete Isten és az ő titka maradt. Talán akkor ta pasztalta meg azoknak az imádságoknak az erejét, amelyeket később ifjú bará tainak ajánlott. Köztük voltak a régi sivatagi atyák röpimái. Más imádságok teljesen őrá vallanak.
Ilyen órákban költeményeket is írt. Sajnos, c sak egyetlen szonett maradt ránk, amely így végződik:
,,Mily börtön r abja a lélek a földön?
Miért nem tud kitörni idelentről,
hogy l ába végre csillagokon járjon,
Istennek éljen, s magának meghaljon?''< /p>
Rendkívüli látomásokban és kegyelmekben is részesült. Az a leghíreseb b, amelyet 1544-ben a katakombákban kapott. Úgy látta, hogy tüzes golyó hat ol be a száján, és leszáll a szívébe. Egy másik látomásban Keresztelő Szent János, Firenze védőszentje kiszólította remeteéletéből az apostoli munkába : ,,Isten akarata szerint a világba kell menned, és Rómában kell élned, de úgy, mint a sivatagban!'' -- hallotta egy benső hang szavát.
Végül ha rminchat éves fejjel 1551 májusában gyóntatóatyja, Persiano Rosa rábeszélés ére fölvette a papi rendet. Beköltözött a ,,San Girolamo della Caritŕ'' tes tvérület házába. Itt bontakozott ki sokféle megpróbáltatás után tulajdonkép peni alkotása: az oratórium. Mint egy sztarec vagy a régi sivatagi remete-s zerzetesség ,,lelki atyja'' körül, lelki gyermekeinek egyre növekvő tábora alakult ki körülötte. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg. Délutánon ként összejöttek kicsiny cellájában, s kezdődött a lelki beszélgetés. János t, Pált, Ágostont, Cassianust, Tamást, Gersont és Colombinit olvasták, vagy kirándultak, és este még sokáig térdeltek a San Girolamo-templomban. Egyén isége mind önállóbban és világosabban átjárta apostoli munkáját. A reneszán sz és a kezdődő újkor emberének kevélysége arra késztette, hogy ,,Istennek, a Hasonlíthatatlannak szeretetéből bohócruhát öltsön, és minden emberit a feje tetejére állítson''. Micsoda titokzatos ember az, aki valódi gyönyörűs égét leli abban, hogy bolondnak tartsák! Teszi ezt részben vidám természeté ből, részben azért, hogy elrejtse azt az izzást, amellyel ő az Istené. A vi lágot ,,semmibe venni, önmagamat semmibe vétetni'' -- az istenibe menthetet lenül beléveszett embernek ezt a végső bölcsességét senki úgy meg nem élte, mint ez a ,,Pippo buono'', aki kacagásával takarta el a Mérhetetlent, amel y meg akarta semmisíteni'' (H. Rahner).
Cellája hamarosan szűknek biz onyult. A templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át o ratóriummá. A fiatal közösség ettől kapta a nevét (1554).
Itt ismerke dtek naponta a Szentírással. De nemcsak a szent könyvekben leírt isteni igé vel ismerkedtek, hanem az Úrnak az Egyház és a szentek életében megtestesül t szavával is. Közösen az imádsággal válaszoltak Isten szavára, egyénileg p edig ki-ki a szeretet tetteivel a város kórházaiban és utcáin. Az új kör el ső ,,hódításai'' közé tartozott Tarugi, a későbbi bíboros, valamint Baroniu s, az Egyháztörténeti annales szerzője. Ezek az oratórium látogatóinak 1559 - ben tartott konferenciák anyagából álltak össze.
Vállalkozásaik egy re bővültek: ,,oratóriumokat'' tartottak vasárnap reggelenként a mise előtt , délután és esténként népnyelvű énekléssel és imádsággal; körmeneteket ren deztek, héttemplom-búcsújárásokat, amelyeken a római kúria legfelsőbb körei is részt vettek. Ezeknek köszönhetően Fülöp kétszer összeütközésbe került az inkvizícióval: először a félelmetes IV. Pál pápa alatt, majd még egyszer V. Pius idejében. Teljes alázatosságával és kedvességével mindkét alkalomm al lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megn yerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szöv etségese volt Borromei Károly.
1564-ben művének újabb állomása kezdőd ött. Mivel a pápa közbelépésére át kellett vennie a firenzeiek római templo mának és egyházközségének vezetését, három fiatal barátját és segítőjét: Ta rugit, Bordinit és Baroniust pappá szenteltette. Ezzel először kezdett vilá gi papok kis csoportja közös életet. Fülöp érdeklődése továbbra is az ,,Ist en-alapította'' nagy, plébániák fölött álló oratórium-körnek szólt, amely m ég mindig a San Girolamóban gyülekezett. Egy résztvevő szerint ez az oratór ium ,,Róma egész vallási életének a középpontját'' jelentette.
A Fülö p és XIII. Gergely (1572--1582) között kialakult baráti kapcsolat újból biz tosította neki és művének a Szentszék támogatását. Így hamarosan teljesen f üggetleníteni tudta magát a firenzei kolóniától, és a pápától kapott Vallic ella-templomban újjászervezte oratóriumát. Amikor ez 1578-ban helyet adott a Nouva Chiesának, az Újtemplomnak, a város minden rendjéből és rétegéből e zrek találkoztak itt az oratóriumban. Az oratoriánus papok és testvérek itt élő nagy csapatából alakult meg az ,,Oratórium Kongregációja'', amely 1575 . július 15-én pápai jóváhagyást kapott. 1583-ban a pápa parancsára Fülöpne k is oda kellett költöznie. Közben teljesen megvilágosodott előtte hivatása és föladata: a klérus azoknak a világi keresztényeknek a példáján épüljön, akik a világban helyzetüknek megfelelően élik a tökéletesség életét. A nép et azután a belsőleg megújult papság fogja elvezetni a keresztény életre. E bbe a klérusba tartoznak az ő fiai, akik világi papok fogadalom nélküli köz össégében együtt élnek.
Így lett Néri Fülöp, a firenzei ,,Róma másodi k apostolává''. Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhas son elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föla dta neki a szent kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatt a. Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könnyek között vádolta még egyszer mag át: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Azután: ,,Ha meggyógyulok, megváltoztatom életemet.'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise bemutatása közben évek óta órákat e lragadtatásban töltött. Hasonlóképpen utolsó napjáig gyóntatott. 1595. máju s 25-én reggel még bemutatta a szentmisét ,,örömtől ujjongva és énekelve''. Rajta kívül senki sem gondolt közeli halálára. Este, mint mindig, hozzá jö ttek a testvérek mindnyájan, megkapták áldását, s másnap reggel három órako r Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megk ezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel eg yütt avatták szentté.
Ünnepét 1625-ben vették föl a római kalendárium ba, május 26-ra.
Epizódok
Egész sereg je llemző esemény híre maradt ránk Néri Fülöpnek, Róma szeretetreméltó második apostolának életéből. Még Goethe is csodálta őt, és ,,humoros szentnek'' n evezte.
Alighogy Rómában megtelepedett, napjait az utca-apostolkodásn ak szentelte. Nem tartott az embereknek dorgáló beszédeket. Jobban szeretet t vidám beszélgetést kezdeményezni az utcán csavargó ifjakkal, a firenzei k ereskedőkkel, az apró üzletek tulajdonosaival és a szegény művészekkel. Sze llemesen és népies szókimondással kezdte, hogy azután -- megnyílt szívük lá ttán -- hirtelen megkérdezze: ,,Mikor szedjük össze végre bátorságunkat, ho gy elkezdjünk valami jót tenni? Nem késlekedhetünk vele, mert a halál sem k éslekedik!''
Egyszer egy fiatal barátja sikeres tanulmányairól beszél t neki. Fülöp akkor így szólt hozzá: ,,Szerencsés ember, most tanulsz. Pár év múlva doktor leszel, és kezdesz pénzt keresni. Ügyvéd leszel és prelátus , és sok egyéb tisztséged is lesz. Boldog leszel, és már nem is fogsz mást kívánni.'' A diák már azt hitte, hogy Fülöp komolyan beszél. De akkor magáh oz vonta, és ezt suttogta fülébe: ,,És aztán?'' Ez a súlyos kérdés új irány t adott az ifjú jóbarát életének.
Fülöp rendkívüli látomásai közül az a legnevezetesebb, amelyben egy pünkösdi napon a katakombákban részesült. Bensőséges imába mélyedve azt látta, hogy valami nagy fényesség, egy tűzgol yó közeledik feléje, és ajkait perzselve szívéig hatol. A földre zuhant, és föl kellett tépnie a ruhát a mellén a tűz heve miatt. Közben ezt dadogta: ,,Hagyd abba, Uram, túl sok ez!'' Egész teste reszketett, és amikor kezét a szívére tette, ökölnyi dudorodást érzett, amely többé nem múlt el. Ettől k ezdve a legkisebb Istenre irányuló gondolat olyan szívdobogást váltott ki F ülöpben, hogy a körülötte lévők is hallották. Halála után a mindenre kiterj edő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy szíve erősen megnagyob bodott, fölötte két bordája eltörött, s kifelé domborodott.
Hogy ez a jó pásztor milyen szeretetreméltóan tudta báránykáit kisebb hibáiktól is m egszabadítani, mutassa két jelenet: Egy divatos dáma, aki magas sarkú cipőt viselt, megkérdezte tőle, hogy nem bűn-e ilyen magas sarkon jönni-menni. C sak ennyit szólt: ,,Óvd magad a megbicsaklástól, nehogy eless.''
Egy piperkőc ifjúnak nagy volt a fodros gallérja. Fülöp szelíden megsimogatta a nyakát e szavakkal: ,,Többször is megsimogatnálak, ha ez a gallér nem bökn é az ujjamat.''
Szívesen volt együtt pajkos fiatalokkal az utcán vagy kinn a szabadban. Gyakran egész csapat töltötte meg a szobáját. Mivel játé k közben hangoskodtak, ennyit mondott nevetve: ,,Ha nem követnek el bűnt, t őlem akár fát is hasogathatnak a hátamon!''
Sokan ,,csodatevőnek'' te kintették Fülöpöt, ő maga azonban nem sokat törődött vele. Egyszer fölkiált ott: ,,Azt akarják, tegyek csodát. Én pedig nem akarok csodát tenni!''
< p>Egy napon Fülöp a pápát megszabadította fájdalmaitól. Egy bíboros akkor a zt mondta neki: ,,A pápa annyira megörült a látásának, hogy elfelejtette fá jdalmait.'' Ám Fülöp határozottan kiigazította: ,,Nem. A fájdalmait valóban én vettem el. Olyan embereknél, akiknek fontos ügyeket kell intézniük, a b etegség sok kárt okozhat. Ezért meg kell gyógyítani őket.''Egy leány t különleges viselkedése miatt megszállottnak tartottak. Fülöp egész józanu l ezt mondta vele kapcsolatban: ,,Adjátok férjhez, akkor majd meggyógyul.''
Róma közelében az egyik kolostorban volt egy apáca, aki nagy föltűné st keltett, mert állítólag természetfölötti látomásai és elragadtatásai vol tak. A pápai hatóság Fülöpöt bízta meg, hogy járjon utána a dolognak. Fülöp rossz időben gyalog ment ki oda. Hívták az apácát, Fülöp pedig anélkül, ho gy köszöntötte volna, odanyújtotta neki sáros csizmáit, hogy húzza le. Az a páca visszahőkölt, és heves szavakkal tiltakozott a számára fölháborító kér és ellen. Akkor Fülöp nyugodtan fölállt: ,,Már nem is fontos lehúzni! Elvég eztem a feladatomat'' -- mondta, s azonnal visszatért megbízóihoz. ,,Az a n ő nem szent -- tájékozatta őket --, és nem is tesz csodát, mert hiányzik be lőle a legfontosabb, az alázatosság.''
Hogy csökkentse azt a nagy tis zteletet, amellyel hozzá közeledtek az emberek, s hogy magát megalázza, Fül öp nem egyszer megjátszotta a csodabogarat, sőt egyenesen a bolondot. Nem r itkán megtörtént, hogy az emberek letérdeltek előtte, és ruháját akarták me gérinteni. Ilyenkor odasózott nekik, és heves szavak kíséretében elkergette őket. Ha asszonyok fogták körül, vette a szemüvegét, és sorban mindnek az orrára rakta. Ismerősöknek és ismeretleneknek állába, hajába vagy fülébe ka paszkodott.
Időnként fordítva vette föl ruháját, máskor azt látták, h ogy egy köteg bogáncsot tart a kezében, és meg-megállva bolondos élvezettel szagolgatja. Nyilvános tereken táncolt, s bort ivott egy üvegből a házról házra járva kéregető Félix kapucinus testvérrel. Arcának csak egyik feléről vétette le a szakállat és félig borotváltan ugrándozva, táncolva járt az e mberek közt.
1583. november 22-e reggelén érdekes menetet láttak a ne vető rómaiak az utcákon vonulni. Elől zászlóként lobogtatott valaki egy lep edőt. Utána jöttek a többiek házi holmikkal: az egyik egy székkel, a követk ező egy seprővel, a harmadik a tűzgyújtó szerszámmal és így tovább. Az első oratoriánusok költöztek új házukba. Csak Fülöp öreg macskáját hagyták ott, amely a templom raktárában az egereket fogdosta.
1595 úrnapjának est éjén azt mondta mosolyogva lakótársainak: ,,Most meg kell halnom.'' Azután lefeküdt. ,,Nem félsz?'' -- kérdezte az egyik testvér. Fülöp megrázta fejét , és derűsen azt mondta: ,,Nem, nem félek. Isten jó. Majd egy kis elnézésse l lesz az ő ostoba és haszontalan Fülöpjével szemben.''
Imádság
Istenünk, ki hűséges szolgáidat szentjeid közé fölm agasztalod, kérünk, add, hogy a Szentlélek minket is gyújtson lángra a szer etetnek azzal a tüzével, amely Néri Szent Fülöp szívét oly csodálatosan izz óvá tette!
Forrás: Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240329T153837 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110526 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110527 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-220 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR