BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101226T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:c12b5fe38ebd154985fd94bbe519d9ae CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent János apostol (ünnep) DESCRIPTION:Élete\nAz Úr tanítványai köréből János kiemelkedő személyiség: Péter után ő a legfontosabb az apostolkollégiumban. Az apostolok közül csak Szent Pál f ogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében.\ nA négy evangélista közül az ő szimbóluma a sas, melynek szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János sajátságait. A negyedi k evangéliumban csak úgy szerepel, mint ,,a tanítvány, akit Jézus szeretett '', s ez olyan jelző, amelyet a tanítványok közül senki más nem visel.\nA s zentírásmagyarázókat sokáig foglalkoztatta a kifejezés: ,,a tanítvány, akit Jézus szeretett''. Kétségtelen, hogy János Péterrel és Jakabbal együtt kie melkedő szerepet vitt az apostolok körében. Ők hárman alkotják azt a legszű kebb kört az Úr körül, akik vele lehetnek kiváltságos pillanatokban: a szín eváltozás hegyén, Jairus házában és az Olajfák hegyén a vérrel verítékezésk or. De még e három közül is János áll a legközelebb az Üdvözítő szívéhez, m ert az utolsó vacsorán nem Péter, nem is Jakab, hanem ő hajthatta a fejét J ézus keblére. És húsvét vasárnapjának reggelén, amikor Mária Magdolna futva hozta a hírt, hogy üres az Úr sírja, Péterrel együtt futásnak eredt, látni a mondottakat, s ő, a fiatalabb ért oda elsőnek.\nÉs János valóban fiatal volt, ha meggondoljuk, hogy az evangéliumot 90--100 között írja, Krisztus n yilvános működése pedig 28--30 közé esett. Így János volt az apostolkollégi umban a Benjamin, akit az Úr a legjobban szeretett.\nÉlete utolsó időszakár ól sajnos keveset beszélnek a hiteles történeti források. Sőt, e forrásokba n megjelenik egy János nevű presbiter alakja, akiről nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy azonos-e az apostollal, vagy másvalakiről van-e szó. A hagyomány azonban azt mondja, hogy János Efezusban munkálkodott, és igen m agas korban halt meg. Az evangéliuma utolsó részéből is erre lehet következ tetni (21,22 skk.).\nAbból azonban, hogy ő volt a ,,kicsi'', s hogy az Úr a nnyira szerette, nem szabad a kényeztetés felé szabadjára engedni a képzele tünket. Már akkor kemény munkásélet állt mögötte, amikor Jézus hívó szava h angzik feléje, hiszen halász volt a testvérével, Jakabbal együtt. A szülői házban, Zebedeus és Szalóme házában sem a puha kényelem uralkodott. Ugyanaz t a nem is veszélytelen foglalkozást űzte napról napra, mint a másik testvé rpár, Simon és András. Az evangélium elején pedig kiderül, hogy János már t alált is magának egy szigorú mestert, és csatlakozott Keresztelő Jánoshoz, annyira szíven találta a mennyek országa közeledtét hirdető prófétai szó.\n Nem sokkal később az Üdvözítő maga is kinyilvánította, hogy Jánost nem puha fából faragták: a bátyjával, Jakabbal együtt a ,,mennydörgés fiainak'' neve zi őket (Mk 3,17). Ez a név jelzi, hogy nagyon is a cselekvés emberei volta k mindketten, s olykor dühös türelmetlenséggel ki is törtek. ,,Mester -- je lentette az egyik napon János az Úrnak --, láttunk valakit, aki a nevedben ördögöt űzött, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik köz énk!'' (Mk 9,37). Vagy-vagy: ilyen radikálisan érti János a tanítványok jog ait és kötelességeit.\nEgy másik eset még jellemzőbb. Jézus tanítványaival együtt a szamaritánusok egyik falujához közeledett. A falubeliek, amikor lá tták, hogy Jeruzsálem felé tartó zarándokok, nem adtak nekik szállást. Akko r Zebedeus két fia megszólalt: ,,Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az iste nnyilát, hadd pusztítsa el őket!'' (Lk 9,54). Mindjárt ott helyben Isten bü ntető ítéletével akarja megtorolni a Mester irányában megmutatkozó ellenség es magatartást.\nAzon sem csodálkozhatunk, hogy egy szép napon éppen ez a k ét tanítvány áll oda Jézus elé, hogy személyes várakozásuk és reményük bete ljesedését kérjék tőle. A vágyuk pedig az, hogy Jézus intézze úgy, hogy egy ikük a balján, másikuk a jobbján kapjon helyet dicsősége országában (Mk 10, 30--37). De a megdicsőüléshez az út a szenvedésen át vezet, ezért a Messiás nak vissza kell utasítania a tanítványok kérését, akik még mindig a nép kör ében élő, harcos Messiás várásában gondolkodnak. A válasz most is a mennydö rgés fiaira jellemző buzgóság: a szívükben égő szeretet meggondolatlanságáv al, nem számolva a következményekkel, föltétel nélkül hajlandónak mutatkozn ak arra, hogy igyanak az Úr kelyhéből, a szenvedések kelyhéből, és részt vá llaljanak a keresztségben, melyet Krisztus magára vesz (Mk 10,38--40).\nKri sztus a maga Messiás voltának kinyilatkoztatását a kereszt felé vezető úton nyilvánította ki. A készség pedig, amelyet János mutatott, nem volt üres s zólam. Szeretete hősies és hűséges volt, s ennek legszebb bizonyságát az ev angélium akkor szolgáltatja, amikor elmondja, hogy a szeretett tanítvány kö vette Mesterét végig a keresztúton. Ott állt a kereszt alatt is Jézus anyja mellett, és ott hallotta a szót: ,,Asszony, íme a te fiad!... Íme, a te an yád!'' (19,26).\nKrisztus megváltó halála és föltámadása a mennydörgés fiai nak temperamentumos tettrekészségét is megkeresztelte és megtisztította. Et től kezdve János minden erejével és képességével a megfeszített, de megdics őült Messiás örömhírét hirdeti.\nSzent Pál oszlopnak nevezi Jánost Péterrel és Jakabbal együtt, amikor arról beszél, hogy ők hárman a kéznyújtásukkal fejezték ki egyetértésüket a pogányok közötti evangelizációval, és hitelesí tették a Pál által hirdetett evangéliumot (Gal 2,9).\nA Tizenkettő közül Pé teren kívül csak Jánost említi név szerint Szent Lukács az Apostolok Cselek edeteiben: ,,Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!'' -- így válaszolt Péter, Jánossal együtt bátran a főtanácsnak arra a parancsára, hogy többé nem beszélhetnek Jézusr ól (3,1--11; 4,13--22; 8,14--25).\nMindarról, amit látott és hallott, János akkor sem hallgatott, amikor kitört a zsidó--római háború, és Jeruzsálem, valamint a templom pusztulása megpecsételte Izrael sorsát (Kr. u. 70). Anny i bizonyos, hogy mindaddig, amíg Szent Pál Efezusban működött, János nem já rt ott (54--57 között). Annak azonban semmi nem szól ellene, hogy a zsidó h áború kitörésekor János sok más kereszténnyel együtt elhagyta Palesztinát, és az akkori világ egyik nagyvárosában, Efezusban telepedett meg, ahogy ezt a hagyomány mondja.\nÜnnepét a nyugati egyházban a 6. század óta, december 27-én ülik.\nLegendáiból\nIgaz, hogy Szent János apostol életének megismer éséhez a legfontosabb forrás az általa írott evangélium, de ezen kívül is ő riz a hagyomány epizódokat az életéből.\nA Szűzanya halála és mennybevitele után János Efezusba költözött, és atyja lett ennek a nagy kikötővárosnak, ahol Pál apostol és annak tanítványa, Timóteus működött. Ebben a városban t alálkozott János a császár keresztényüldöző gépezetével.\nAz öreg apostolt is elfogták, és a bírói ítélet alapján Rómába vitték Domitianus császár elé . Rómában halálos ítéletet hoztak ellene, s a kivégzés módjául azt határozt ák, hogy egy forró olajjal teli üstbe kell dobni. A Porta Latina mellett te hát fölfűtötték az üstöt és beledobták az apostolt, de János, aki a tanítvá nyok közül egyedül szenvedte végig Mesterével a kereszthalál kínjait, sérte tlenül lépett ki a gyilkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s miv el az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték.\nE szigeten, egy viharo s éjszakán, amikor a tenger dübörögve és tajtékozva ostromolta a sziklás pa rtot, Isten egy hatalmas látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld ti tkait, és föltárta neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel tölt ötték el, hogy ájultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Sokáig mar adt elragadtatásban, s mikor magához tért, már fényes nappal volt, a látott akat pedig kővel jegyezte föl a sziklafalba. Mikor később végre egy halász hozott neki írószerszámokat, akkor pergamentekercsre írta a látomásait, és elküldte a kisázsiai egyházaknak. Így beszéli el a hagyomány a Jelenések Kö nyvének születését.\nAmikor Domitianus császár meghalt, János visszatérhete tt Efezusba. A városba érve épp egy Drusiant nevű asszonyt temettek, aki él etében nagyon sok jót tett, ezért sokan siratták. Életében sokszor mondogat ta, hogy úgy szeretné megérni az apostol visszatérését. János megkérte a ha lottvivőket, hogy álljanak meg, tegyék le a hordágyat és bontsák ki pólyáib ól a halottat. Ezután Jézus nevében parancsolt neki, hogy keljen föl, és Dr usiant úgy ébredt, mintha mély álmából térne magához.\nEgyszer odament Jáno shoz egy pogány pap, és így szólt hozzá: ,,Ha azt akarod, hogy higgyek a te Istenedben, adj nekem jelet az ő erejéről. Kínálok neked egy próbát: mérge t készítek, ha megiszod és nem esik bajod, akkor a te Istened az én Istenem is lesz!'' Az apostol tétovázás nélkül beleegyezett. Akkor a pap odavitete tt két halálra ítélt gyilkost. Először azoknak nyújtotta a méregpoharat, ho gy lássák, János valóban mérget iszik. Előbb az egyik, majd a másik halálra ítélt itta ki a kelyhet és esett össze holtan. Ezután János vette át a poha rat minden félelem nélkül, keresztet vetett, és kiitta. A körülállók lélegz etüket visszafojtva nézték, mikor rogyik össze... a méreg azonban hatástala n maradt. Ez a pogány papot megdöbbentette, de még nem tért meg, hanem azt mondta: ,,Még mindig kételkedem a te Urad hatalmában. De ha ezt a két halot tat is vissza tudod hívni az életbe, akkor megtagadom isteneimet, és megker esztelkedem!'' Akkor János levette a köpenyét, és fölszólította a papot, ho gy takarja be vele a halottakat, ő pedig térdre borult és imádkozott. Imáds ágát befejezve szólt, hogy vegyék le a köpenyt az emberekről. Levették, és azok talpra álltak! Akkor a pap megtért és megkeresztelkedett.\nA hagyomány azt is elbeszéli, hogy János egy alkalommal megtérített egy vadóc ifjút, é s nevelését egy presbiterre bízta. Az ifjú azonban hamarosan föllázadt, ott hagyta védnökét és rablók közé állt. János nem sokkal ezután keresni kezdte a presbiternél, akire eleven kincs gyanánt rábízta, s annak szomorúan meg kellett vallania, hogy a kincs elveszett. János megdorgálta hanyagságáért, majd lóra pattant és a hegyek közé vágtatott, hogy megkeresse elveszett gye rmekét. Rablók közé került, akik a vezérük elé vitték. Mikor a vezér meglát ta Jánost, szégyenében futni kezdett előle, mert ő volt a keresett ifjú. Já nos azonban, az ősz öreg, utána futott, és kiáltozott neki: ,,Fiam, miért m enekülsz atyád elől, aki öreg is, fegyvertelen is? Ne félj! Nekem rólad is számot kell adnom Krisztus előtt. Térj meg, édes fiam, mert Isten küldött h ozzád!'' Ez szíven találta az elvadult embert, és bánattal a szívében vissz ajött. János a kiengesztelődés csókjával fogadta, sőt később püspökké is sz entelte.\nEgyszer az öreg János apostolnak valaki egy eleven fogolymadarat ajándékozott, s ő szeretettel simogatta és becézte az állatot. Meglátta ezt egyik tanítványa, nevetett rajta, és így szólt a társához: ,,Nézd csak, az öreg úgy játszik ezzel a madárral, mint egy gyermek!'' János akkor odaford ult hozzá: ,,Mit viszel a kezedben, fiam?'' ,,Egy íjat.'' ,,És mit művelsz vele?'' -- hangzott az újabb kérdés. ,,Madarakra és vadakra vadászom vele!' ' -- mondta a tanítvány. ,,Hogyan csinálod?'' -- kérdezte János. Akkor a ta nítvány megfeszítette az íjat, kis ideig feszesen tartotta, majd ellazított a. János megkérdezte tőle, miért nem tartja állandóan feszesen. Azt felelte rá, hogy azért, mert elfáradna, s mikor lőnie kellene, nem volna erő a kar jában. Az apostol akkor így tanította: ,,Látod, így van ez az emberrel is. Nem nézheti állandóan Istent, hanem néha pihennie is kell. A sas ugyan mind en madárnál magasabban szárnyal, de neki is le kell szállnia a földre. Ha a z emberi lélek kipihente magát, új lángolással tud fölemelkedni az égbe.''\ nMikor már nagyon öreg volt, egyre csak ezt ismételgette: ,,Gyermekeim, sze ressétek egymást!'' Aki ezt teszi -- biztosította tanítványait --, megtette , amit tennie kellett.\nHalála közeledtével az oltár mellett ásatta meg a s írját. Leszállt a sírgödörbe, imádságra tárta a karját. Ekkor vakító fény v illant, s mire a körülállók újra láthattak, a szent teste eltűnt a szemek e lől.\nImádság\nIstenünk, ki Szent János apostol által föltártad előttünk Ig éd titkait, kérünk, add, hogy amit ő oly nagyszerűen megírt, azt értelmünk kellő fölkészültségével fogadjuk be!\nDiós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Az Úr tanítványai köréből János kiemelkedő személyisé g: Péter után ő a legfontosabb az apostolkollégiumban. Az apostolok közül c sak Szent Pál fogható hozzá fogékonyság és a teológiai gondolkodás mélysége tekintetében.
A négy evangélista közül az ő szimbóluma a sas, melyne k szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János sa játságait. A negyedik evangéliumban csak úgy szerepel, mint ,,a tanítvány, akit Jézus szeretett'', s ez olyan jelző, amelyet a tanítványok közül senki más nem visel.
A szentírásmagyarázókat sokáig foglalkoztatta a kifej ezés: ,,a tanítvány, akit Jézus szeretett''. Kétségtelen, hogy János Péterr el és Jakabbal együtt kiemelkedő szerepet vitt az apostolok körében. Ők hár man alkotják azt a legszűkebb kört az Úr körül, akik vele lehetnek kiváltsá gos pillanatokban: a színeváltozás hegyén, Jairus házában és az Olajfák heg yén a vérrel verítékezéskor. De még e három közül is János áll a legközeleb b az Üdvözítő szívéhez, mert az utolsó vacsorán nem Péter, nem is Jakab, ha nem ő hajthatta a fejét Jézus keblére. És húsvét vasárnapjának reggelén, am ikor Mária Magdolna futva hozta a hírt, hogy üres az Úr sírja, Péterrel egy ütt futásnak eredt, látni a mondottakat, s ő, a fiatalabb ért oda elsőnek.< /p>
És János valóban fiatal volt, ha meggondoljuk, hogy az evangéliumot 9 0--100 között írja, Krisztus nyilvános működése pedig 28--30 közé esett. Íg y János volt az apostolkollégiumban a Benjamin, akit az Úr a legjobban szer etett.
Élete utolsó időszakáról sajnos keveset beszélnek a hiteles tö rténeti források. Sőt, e forrásokban megjelenik egy János nevű presbiter al akja, akiről nem lehet biztonsággal megállapítani, hogy azonos-e az apostol lal, vagy másvalakiről van-e szó. A hagyomány azonban azt mondja, hogy Jáno s Efezusban munkálkodott, és igen magas korban halt meg. Az evangéliuma uto lsó részéből is erre lehet következtetni (21,22 skk.).
Abból azonban, hogy ő volt a ,,kicsi'', s hogy az Úr annyira szerette, nem szabad a kénye ztetés felé szabadjára engedni a képzeletünket. Már akkor kemény munkásélet állt mögötte, amikor Jézus hívó szava hangzik feléje, hiszen halász volt a testvérével, Jakabbal együtt. A szülői házban, Zebedeus és Szalóme házában sem a puha kényelem uralkodott. Ugyanazt a nem is veszélytelen foglalkozás t űzte napról napra, mint a másik testvérpár, Simon és András. Az evangéliu m elején pedig kiderül, hogy János már talált is magának egy szigorú mester t, és csatlakozott Keresztelő Jánoshoz, annyira szíven találta a mennyek or szága közeledtét hirdető prófétai szó.
Nem sokkal később az Üdvözítő maga is kinyilvánította, hogy Jánost nem puhafából faragták: a bátyjával, J akabbal együtt a ,,mennydörgés fiainak'' nevezi őket (Mk 3,17). Ez a név je lzi, hogy nagyon is a cselekvés emberei voltak mindketten, s olykor dühös t ürelmetlenséggel ki is törtek. ,,Mester -- jelentette az egyik napon János az Úrnak --, láttunk valakit, aki a nevedben ördögöt űzött, de nem tart vel ünk. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk!'' (Mk 9,37). Vagy-vagy: i lyen radikálisan érti János a tanítványok jogait és kötelességeit.
Eg y másik eset még jellemzőbb. Jézus tanítványaival együtt a szamaritánusok e gyik falujához közeledett. A falubeliek, amikor látták, hogy Jeruzsálem fel é tartó zarándokok, nem adtak nekik szállást. Akkor Zebedeus két fia megszó lalt: ,,Uram, ha akarod, lehívjuk az égből az istennyilát, hadd pusztítsa e l őket!'' (Lk 9,54). Mindjárt ott helyben Isten büntető ítéletével akarja m egtorolni a Mester irányában megmutatkozó ellenséges magatartást.
Azo n sem csodálkozhatunk, hogy egy szép napon éppen ez a két tanítvány áll oda Jézus elé, hogy személyes várakozásuk és reményük beteljesedését kérjék tő le. A vágyuk pedig az, hogy Jézus intézze úgy, hogy egyikük a balján, másik uk a jobbján kapjon helyet dicsősége országában (Mk 10,30--37). De a megdic sőüléshez az út a szenvedésen át vezet, ezért a Messiásnak vissza kell utas ítania a tanítványok kérését, akik még mindig a nép körében élő, harcos Mes siás várásában gondolkodnak. A válasz most is a mennydörgés fiaira jellemző buzgóság: a szívükben égő szeretet meggondolatlanságával, nem számolva a k övetkezményekkel, föltétel nélkül hajlandónak mutatkoznak arra, hogy igyana k az Úr kelyhéből, a szenvedések kelyhéből, és részt vállaljanak a kereszts égben, melyet Krisztus magára vesz (Mk 10,38--40).
Krisztus a maga Me ssiás voltának kinyilatkoztatását a kereszt felé vezető úton nyilvánította ki. A készség pedig, amelyet János mutatott, nem volt üres szólam. Szeretet e hősies és hűséges volt, s ennek legszebb bizonyságát az evangélium akkor szolgáltatja, amikor elmondja, hogy a szeretett tanítvány követte Mesterét végig a keresztúton. Ott állt a kereszt alatt is Jézus anyja mellett, és ot t hallotta a szót: ,,Asszony, íme a te fiad!... Íme, a te anyád!'' (19,26).
Krisztus megváltó halála és föltámadása a mennydörgés fiainak temper amentumos tettrekészségét is megkeresztelte és megtisztította. Ettől kezdve János minden erejével és képességével a megfeszített, de megdicsőült Messi ás örömhírét hirdeti.
Szent Pál oszlopnak nevezi Jánost Péterrel és J akabbal együtt, amikor arról beszél, hogy ők hárman a kéznyújtásukkal fejez ték ki egyetértésüket a pogányok közötti evangelizációval, és hitelesítetté k a Pál által hirdetett evangéliumot (Gal 2,9).
A Tizenkettő közül Pé teren kívül csak Jánost említi név szerint Szent Lukács az Apostolok Cselek edeteiben: ,,Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre!'' -- így válaszolt Péter, Jánossal együtt bátran a főtanácsnak arra a parancsára, hogy többé nem beszélhetnek Jézusr ól (3,1--11; 4,13--22; 8,14--25).
Mindarról, amit látott és hallott, János akkor sem hallgatott, amikor kitört a zsidó--római háború, és Jeruzsá lem, valamint a templom pusztulása megpecsételte Izrael sorsát (Kr. u. 70). Annyi bizonyos, hogy mindaddig, amíg Szent Pál Efezusban működött, János n em járt ott (54--57 között). Annak azonban semmi nem szól ellene, hogy a zs idó háború kitörésekor János sok más kereszténnyel együtt elhagyta Paleszti nát, és az akkori világ egyik nagyvárosában, Efezusban telepedett meg, ahog y ezt a hagyomány mondja.
Ünnepét a nyugati egyházban a 6. század óta , december 27-én ülik.
Legendáiból
Igaz, hogy Szent János apostol életének megismeréséhez a legfontosabb forrás az általa írott evangélium, de ezen kívül is őriz a hagyomány epizódokat az él etéből.
A Szűzanya halála és mennybevitele után János Efezusba költöz ött, és atyja lett ennek a nagy kikötővárosnak, ahol Pál apostol és annak t anítványa, Timóteus működött. Ebben a városban találkozott János a császár keresztényüldöző gépezetével.
Az öreg apostolt is elfogták, és a bíró i ítélet alapján Rómába vitték Domitianus császár elé. Rómában halálos ítél etet hoztak ellene, s a kivégzés módjául azt határozták, hogy egy forró ola jjal teli üstbe kell dobni. A Porta Latina mellett tehát fölfűtötték az üst öt és beledobták az apostolt, de János, aki a tanítványok közül egyedül sze nvedte végig Mesterével a kereszthalál kínjait, sértetlenül lépett ki a gyi lkos fürdőből. Akkor méregkelyhet itattak vele, s mivel az sem ártott neki, Pathmosz szigetre száműzték.
E szigeten, egy viharos éjszakán, amiko r a tenger dübörögve és tajtékozva ostromolta a sziklás partot, Isten egy h atalmas látomásban megnyitotta előtte a menny és a föld titkait, és föltárt a neki az Egyház jövőjét. A látottak olyan félelemmel töltötték el, hogy áj ultan rogyott a látomást mutató angyal lábához. Sokáig maradt elragadtatásb an, s mikor magához tért, már fényes nappal volt, a látottakat pedig kővel jegyezte föl a sziklafalba. Mikor később végre egy halász hozott neki írósz erszámokat, akkor pergamentekercsre írta a látomásait, és elküldte a kisázs iai egyházaknak. Így beszéli el a hagyomány a Jelenések Könyvének születésé t.
Amikor Domitianus császár meghalt, János visszatérhetett Efezusba. A városba érve épp egy Drusiant nevű asszonyt temettek, aki életében nagyo n sok jót tett, ezért sokan siratták. Életében sokszor mondogatta, hogy úgy szeretné megérni az apostol visszatérését. János megkérte a halottvivőket, hogy álljanak meg, tegyék le a hordágyat és bontsák ki pólyáiból a halotta t. Ezután Jézus nevében parancsolt neki, hogy keljen föl, és Drusiant úgy é bredt, mintha mély álmából térne magához.
Egyszer odament Jánoshoz eg y pogány pap, és így szólt hozzá: ,,Ha azt akarod, hogy higgyek a te Istene dben, adj nekem jelet az ő erejéről. Kínálok neked egy próbát: mérget készí tek, ha megiszod és nem esik bajod, akkor a te Istened az én Istenem is les z!'' Az apostol tétovázás nélkül beleegyezett. Akkor a pap odavitetett két halálra ítélt gyilkost. Először azoknak nyújtotta a méregpoharat, hogy láss ák, János valóban mérget iszik. Előbb az egyik, majd a másik halálraítélt i tta ki a kelyhet és esett össze holtan. Ezután János vette át a poharat min den félelem nélkül, keresztet vetett, és kiitta. A körülállók lélegzetüket visszafojtva nézték, mikor rogyik össze... a méreg azonban hatástalan marad t. Ez a pogány papot megdöbbentette, de még nem tért meg, hanem azt mondta: ,,Még mindig kételkedem a te Urad hatalmában. De ha ezt a két halottat is vissza tudod hívni az életbe, akkor megtagadom isteneimet, és megkeresztelk edem!'' Akkor János levette a köpenyét, és fölszólította a papot, hogy taka rja be vele a halottakat, ő pedig térdre borult és imádkozott. Imádságát be fejezve szólt, hogy vegyék le a köpenyt az emberekről. Levették, és azok ta lpra álltak! Akkor a pap megtért és megkeresztelkedett.
A hagyomány a zt is elbeszéli, hogy János egy alkalommal megtérített egy vadóc ifjút, és nevelését egy presbiterre bízta. Az ifjú azonban hamarosan föllázadt, ottha gyta védnökét és rablók közé állt. János nem sokkal ezután keresni kezdte a presbiternél, akire eleven kincs gyanánt rábízta, s annak szomorúan meg ke llett vallania, hogy a kincs elveszett. János megdorgálta hanyagságáért, ma jd lóra pattant és a hegyek közé vágtatott, hogy megkeresse elveszett gyerm ekét. Rablók közé került, akik a vezérük elé vitték. Mikor a vezér meglátta Jánost, szégyenében futni kezdett előle, mert ő volt a keresett ifjú. Jáno s azonban, az ősz öreg, utána futott, és kiáltozott neki: ,,Fiam, miért men ekülsz atyád elől, aki öreg is, fegyvertelen is? Ne félj! Nekem rólad is sz ámot kell adnom Krisztus előtt. Térj meg, édes fiam, mert Isten küldött hoz zád!'' Ez szíven találta az elvadult embert, és bánattal a szívében visszaj ött. János a kiengesztelődés csókjával fogadta, sőt később püspökké is szen telte.
Egyszer az öreg János apostolnak valaki egy eleven fogolymadar at ajándékozott, s ő szeretettel simogatta és becézte az állatot. Meglátta ezt egyik tanítványa, nevetett rajta, és így szólt a társához: ,,Nézd csak, az öreg úgy játszik ezzel a madárral, mint egy gyermek!'' János akkor odaf ordult hozzá: ,,Mit viszel a kezedben, fiam?'' ,,Egy íjat.'' ,,És mit művel sz vele?'' -- hangzott az újabb kérdés. ,,Madarakra és vadakra vadászom vel e!'' -- mondta a tanítvány. ,,Hogyan csinálod?'' -- kérdezte János. Akkor a tanítvány megfeszítette az íjat, kis ideig feszesen tartotta, majd ellazít otta. János megkérdezte tőle, miért nem tartja állandóan feszesen. Azt fele lte rá, hogy azért, mert elfáradna, s mikor lőnie kellene, nem volna erő a karjában. Az apostol akkor így tanította: ,,Látod, így van ez az emberrel i s. Nem nézheti állandóan Istent, hanem néha pihennie is kell. A sas ugyan m inden madárnál magasabban szárnyal, de neki is le kell szállnia a földre. H a az emberi lélek kipihente magát, új lángolással tud fölemelkedni az égbe. ''
Mikor már nagyon öreg volt, egyre csak ezt ismételgette: ,,Gyermek eim, szeressétek egymást!'' Aki ezt teszi -- biztosította tanítványait --, megtette, amit tennie kellett.
Halála közeledtével az oltár mellett á satta meg a sírját. Leszállt a sírgödörbe, imádságra tárta a karját. Ekkor vakító fény villant, s mire a körülállók újra láthattak, a szent teste eltű nt a szemek elől.
Imádság
Istenünk, ki S zent János apostol által föltártad előttünk Igéd titkait, kérünk, add, hogy amit ő oly nagyszerűen megírt, azt értelmünk kellő fölkészültségével fogad juk be!
Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240328T222810 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111227 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111228 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-5 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR