BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101220T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:2f069d1f09f581a691b69b69f9478a45 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Kaníziusz Szent Péter DESCRIPTION: Élete\n ,,Úgy tetszett végtelen jóságodnak, Szent Atya és örök Főpap, hogy bensőségesen kérleljem apostolaidat, akiket a vatikáni bazilikában tisztel nek, és akik kegyelmeddel olyan nagy csodákat műveltek: adjanak a pápa apos toli áldásának állandó hatóerőt. Nagy vigasztalást éreztem és kegyelmed jel enlétét, amelyet Te az ő közbenjárásukra nekem adtál. Ők is megáldották és jóváhagyták németországi küldetésemet, és úgy éreztem, hogy nekem, aki hozz ájuk hasonlóan apostollá lettem Németország számára, jóságos pártfogásukat ígérték. Te tudod, Uram, milyen nagyon és milyen sokszor rám bíztad éppen a zon a napon Németországot, amelynek állandóan gondját kell viselnem, s amel yért minden erőmet mozgósítanom kell. Vágytam Németországért élni és halni, hogy így a németek angyalával (Szent Mihállyal) együtt dolgozzam.''\n Pete r Kanijs ezt jegyezte be lelki naplójába 1549. szeptember 2-án. III. Pál pá pa fogadta őt az Angyalvárban, aztán a Szent Péter- templomban az apostolfe jedelem sírjánál az ő áldásáért imádkozott. Abban az órában világosan látta életfeladatát. És amit akkor érzett, ünnepélyes elismerésben részesült, am ikor XIII. Leó pápa ,,Szent Bonifác után Németország második apostolának'' nevezte.\n Ami addig a napig történt, előkészület volt. Kanijs Péter ugyana zon a napon született, amelyen Wormsban kimondták Lutherre a birodalmi átko t. Tekintélyes nimwegeni patrícius családból származott. A város akkor a ge lderni hercegséghez és egyben a Német Birodalomhoz tartozott. Az ifjú Kanij s atyja akarata ellenére a teológiai tanulmányokat választotta. Kölnben szo ros kapcsolatba került tudós és jámbor papoknak egy körével, akik valódi eg yházi megújuláson fáradoztak, és elevenen élt bennük a devotio moderna, val amint a német misztika szelleme. 1543 májusában belépett a pár évvel korább an alapított Jézus Társaságba. Előtte Mainzban elvégezte a lelkigyakorlatot Faber Péternél, aki egyike volt Loyolai Szent Ignác első társainak.\n Köln ben Canisius körül alakult meg a német föld első jezsuita közössége. A prot estantizmushoz húzó Hermann von Wied választófejedelem érsekkel szemben ő l ett a vitákban a katolikus papság és a polgárság szószólója. Alig huszonnég y éves korában, 1545- ben háromszor is ő képviselte V. Károly császárnál Kö ln városának érdekeit. Ebből az alkalomból figyelt föl a fiatal Canisiusra Otto Truchsess von Waldburg bíboros, augsburgi érsek, és magával vitte teol ógusaként a trienti zsinatra, amikor azt Bolognába helyezték át. 1547 szept emberében innen hívta Ignác Rómába. 1548 tavaszától 1549 júliusáig Messináb an működött, Ignác akkor jelölte ki a németországi munkára. És éppen odafel é utaztában tapasztalta Rómában küldetésének már említett megerősítését.\n A következő három évtized során Canisiusnak döntő része volt a hitszakadásb an megrendült német egyház újjáépítésében. Mint tanár és hitszónok közvetle nül a katolikusok visszatérítésén munkálkodott.\n 1566 júniusában Ignác kin evezte az újonnan alapított felsőnémet rendtartomány élére, melyet 1569-ig vezetett. Személyes tekintélye nagyban hozzájárult a hazai utánpótlás megin dulásához. A rendi szervezetnek ezzel a kiépítésével Canisius megteremtette a szükséges föltételeket a hatékony és tervszerű munka számára. Ezzel a Jé zus Társaság az ellenreformáció átütő erejű tényezője lett.\n Canisius szem élyes hatása még fontosabb volt az egyházpolitikára. Kora katolikus táborán ak szinte minden fontos emberével személyes kapcsolatban állt, és lényegese n hozzájárult a katolikusok között az új öntudat ébresztéséhez. Egyszerre v olt bizalmi embere a katolikus fejedelmeknek és a pápáknak, mindig bevonták a fontosabb egyházpolitikai tárgyalásokba. Terjedelmes reformtervezetei kü lönösen XIII. Gergely idejében voltak döntőek Róma intézkedéseiben. Ezekben a fölterjesztésekben élesen ítélte meg a németországi klérus, sőt a püspök ök egy részének magatartását is, gondosabb kiválasztást és jobb képzést köv etelve számukra. Szorosabb kapcsolatot sürgetett Róma és a németországi egy ház között.\n Legszélesebb körű hatása Canisius irodalmi műveinek volt. Köz ülük is első helyen katekizmusa áll, amelyet Luther katekizmusának ellensúl yozására szántak. I. Ferdinánd császár sürgetésére három kiadásban készítet te el. A rövid kérdések és feleletek mindegyik kiadásban közös külső formáj a nem Canisius találmánya ugyan, de ő alkalmazta a legkövetkezetesebben. A katekizmusok nem igénylik a gondolatok eredetiségét, és nincsenek irodalmi ambícióik, mégis Canisius legsikerültebb alkotásai lettek. Még a szerző éle tében kétszáznál több kiadást értek meg, Európában és a tengeren túl is has ználták és számos nyelvre lefordították őket. A 19. századig több száz kiad ásuk jelent meg.\n 1580 végén Canisius Fribourgba ment, hogy fölépítse az ú jonnan alapított kollégiumot. 1590 tájáig mint szónok, s a halálát megelőző utolsó néhány napig mint író is tevékenykedett. A csak töredékekben fennma radt Lelki napló lezárásának tekintendő Lelki végrendeletét életének utolsó éveiben írta. Ebben Canisius bepillantást enged életébe és fáradhatatlan t evékenységébe.\n Kitűnt szilárd hitével, amely szinte teljesen közömbösítet te a kívülről rátörő hatásokat. A pápasághoz és az Egyházhoz töretlenül hű maradt. Világosan látta kora gyakorlati egyházi életének gyöngeségeit, és s zinte példátlan nyíltsággal ki is mondta őket. Ezek a tapasztalatok mégsem tették sem az Egyházat, sem életének bizonyos formáit kérdésessé. A hangsúl yozott egyháziasság a legvilágosabb alapvonás, amely Canisius életét végigk ísérte.\n Naplójának töredékei azt bizonyítják, hogy ez az Egyház iránti sz eretet és hűség ugyanúgy az Istennel való állandó kapcsolatból született, m int ahogy minden más tevékenységét is ez fogta össze és egységesítette. Val lásossága a devotio moderna szellemének megfelelő keresztény humanizmus vol t, amelyet a Szentírás és az egyházatyák átfogó ismerete határozott meg. Ug yanakkor lelki életét kitüntető misztikus kegyelmek is kísérték; különösen fontos volt számára egy látomásos Jézus Szíve-kinyilatkoztatás, amelyben fo gadalomtételének napján, 1549. szeptember 4-én részesült Rómában.\n Noha Ca nisius hűséges volt feladatához, távol állt tőle minden fanatizmus. Írói ny elve az akkoriban szokásos durva vitákhoz viszonyítva föltűnően szelíd volt , s barátait is igyekezett mérsékletre bírni. Különbséget tett az Egyháztól való tudatos és éppen ezért bűnös elszakadás és a tényleges, de bűnösnek n em mondható elszakadás között, amikor az Egyházát elhagyó ember nem volt el éggé tudatában annak, hogy valójában mit tesz. Rómával szemben is hangsúlyo zta meggyőződését, hogy a protestánsok többségének esetében nem lehet bűnös elszakadásról beszélni.\n Canisius jelentőségét elsősorban abban kell látn unk, hogy világosan fölismerte a kor helyzetéből adódó feladatokat, és megv olt a képessége, hogy ezeknek a nagyon változatos feladatoknak fáradhatatla n buzgalommal megfeleljen. Közben tudatosan lemondott saját terveiről és sz emélyes céljairól, s teljesen eggyé lett a kapott feladattal. Az Egyházban lévő visszaélések és saját táborának renyhesége sokszor ilyen panaszra faka sztotta: ,,Péter alszik, Júdás virraszt!'' Ennek ellenére semmi jelét sem t aláljuk nála a csüggedésnek vagy a kétségbeesésnek. Gyakran sikerült bátors ágot öntenie a rettegőkbe. Bizakodásának titka szilárd hite volt, amint az kitűnik a következő levéltöredékből: ,,Sok ember félelme nagyobb a kelletén él, mert emberi segítséget keres és nem istenit, s az Egyház problémáira is kétségbeesésben és nem szent bizakodásban keresi a segítséget.'' Itt megmu tatkozik igazi nagysága: tudatában volt, hogy látszólag feleslegesen és ere dménytelenül kell dolgoznia. Mégis kitartott a munkában mindvégig hűen és f áradhatatlanul, valósággal életét áldozta érte.\n Halála után rövidesen meg indult az első német jezsuita tisztelete a német rendtartományban, Svájcban , Tirolban és a délnémet területen. Katekizmusa révén még az egyszerű nép k örében is olyan elevenen maradt meg emlékezete, hogy a 19. századig maga a ,,Canisius'' név a katekizmust jelentette. Már 1614-ben megjelent első nyom tatott életrajza Matthaus Rader tollából. Ezt követte 1616-ban Sacchini éle trajza, amelyet később is nagyra értékeltek. A hamarosan megindult boldoggá avatási eljárást megszakította a jezsuita rend eltörlése, így csak 1864-be n sikerült boldoggá avatni. XI. Pius pápa 1925-ben szentté avatta, s egyútt al egyháztanítóvá emelte. A szent teste a fribourgi Szent Mihály-templomban nyugszik.\n Ünnepét 1926-ban vették föl a római naptárba, április 27-re. 1 969- ben áthelyezték halála napjára, december 21-re.\n Tanítása\n Bárhova é rkezett Canisius Péter, elszomorította a hívők vallási tudatlansága, és emi att gyakran kifakadt a hanyag papok ellen. Egyszer a prédikációjában nevéve l játszva (canis = kutya) azt mondta, az evangélium hirdetőjének nem szabad az ige szolgálatát elhanyagolnia, nehogy néma kutyának nevezze a próféta ( Iz 56,10), mert nem tud ugatni. Ő azért jött, hogy őrködjön és ugasson, és minden papnak így kell fölfognia saját hivatását.\n Amikor Canisius teológi aprofesszor és rektor volt az ingolstadti egyetemen, különleges feladatok e lé állította őt hivatala. Gyakran kénytelen volt elsimítani és helyrehozni rendezetlen ügyeket, adósságokat. Egy diák éjszaka lövöldözött az utcán, és fölverte álmukból a tiszteletreméltó polgárokat, egy másik megsebesített v alakit a tánchelyen -- a rektornak kellett a fölháborodottakat lecsöndesíte nie, és a bajcsinálókat megleckéztetnie. De a professzorok is számos tenniv alót adtak. Mindig Canisiusnak kellett helyreállítania a békét. Canisius Pé ter lelkipásztori munkájáról eleven tájékoztatást ad egy korabeli híradás: Ingolstadtban akkora tömeg gyűlt össze prédikációira, hogy sokan az ajtón k ívül rekedtek, és kénytelenek voltak az ablakon át hallgatni szavait. Bécsb en először csak tíz hívőnek kezdett prédikálni; később már a város egyik te mplomába sem fértek be hallgatói, és szinte még a Szent\n István-dómot is s zétfeszítette a szorongó tömeg. Amikor Regensburgban prédikált, Dél-Németor szág püspökei a lába előtt ültek. A wormsi császári dómban megérkezése után azonnal a szószékre kellett mennie. Amikor Kölnben egy beszéd után el akar ta hagyni a dómot, úgy körülvette a nép, mintha király lett volna. Oybin be i Zittauban lecsitította a kolostor birtokának bérlőit. Állt a prágai dóm s zószékén, előadásokat tartott Krakkóban, majd ismét Strassburgban. Amikor p rédikálni kezdett Augsburgban, nem volt ötvennél több hallgatója; néhány hó nap múlva már kilencszázan tértek meg.\n Sok irigye volt, ellenfelei gúnnya l és rágalmazással próbálkoztak. Elnevezték szerzeteskutyának, istenkáromló nak, a pápa szamarának, szélhámos csalónak. Az 1566. évi birodalmi gyűlés i dején kormot öntöttek szenteltvíz-tartóiba. Böjti időben sült pecsenyét kín álgattak a templomba menőknek, beszéde alatt követ dobáltak a templomba. Pé ter egyetlen válasza ez volt: ,,Benedictus Deus! -- Legyen áldott az Isten! '' Rendtársainak ezt írta: ,,Szeressük azokat, akik üldöznek és rágalmaznak bennünket. Bárcsak jobban szeretnénk őket, mint ahogy ők minket gyaláznak! '' A ránk maradt prédikációiban Péter sohasem használt olyan kifejezéseket mint tévtanító, protestáns vagy luteránus. Tisztelettel ,,új tanítókról'' v agy ,,új világról'' beszélt.\n Amikor halálos ágyán feküdt, utolsó erejével a szentolvasót imádkozta. Rendtársai, akik körülvették ágyát, meghatottan imádkoztak vele együtt. Miután elhangzott az utolsó Üdvözlégy, Canisius kis sé fölemelkedett, szent csodálkozással a szoba egyik helyére nézett, kezéve l odamutatott, és azt mondta: ,,Látjátok, látjátok?'' Az ott állók semmit s em láttak. A haldokló azonban teljes pompájában látta a Szent Szüzet, aki h űséges szolgáját hívta.\n Imádság\n Istenünk, ki Szent Péter áldozópapodat erényekkel és tudással vértezted föl, hogy megvédhesse a katolikus hitet, k érünk, add meg az ő közbenjárására, hogy akik még keresik az igazságot, min dnyájan rád találjanak, néped pedig hűségesen kitartson neved megvallásában !\n Diós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
,,Úgy tetszett végtelen jóságodnak, Szent Atya és örök Főpap, hogy bensőségesen kérleljem apostolaidat, akiket a vatikáni bazilikában tisztelnek, és akik kegyelmeddel olyan nagy csodákat műveltek: adjanak a pápa apostoli áldásának állandó hatóerőt. Nagy vigasztalást érezt em és kegyelmed jelenlétét, amelyet Te az ő közbenjárásukra nekem adtál. Ők is megáldották és jóváhagyták németországi küldetésemet, és úgy éreztem, h ogy nekem, aki hozzájuk hasonlóan apostollá lettem Németország számára, jós ágos pártfogásukat ígérték. Te tudod, Uram, milyen nagyon és milyen sokszor rám bíztad éppen azon a napon Németországot, amelynek állandóan gondját ke ll viselnem, s amelyért minden erőmet mozgósítanom kell. Vágytam Németorszá gért élni és halni, hogy így a németek angyalával (Szent Mihállyal) együtt dolgozzam.''
Peter Kanijs ezt jegyezte be lelki naplójába 1549. szep tember 2-án. III. Pál pápa fogadta őt az Angyalvárban, aztán a Szent Péter- templomban az apostolfejedelem sírjánál az ő áldásáért imádkozott. Abban a z órában világosan látta életfeladatát. És amit akkor érzett, ünnepélyes el ismerésben részesült, amikor XIII. Leó pápa ,,Szent Bonifác után Németorszá g második apostolának'' nevezte.
Ami addig a napig történt, előkészü let volt. Kanijs Péter ugyanazon a napon született, amelyen Wormsban kimond ták Lutherre a birodalmi átkot. Tekintélyes nimwegeni patrícius családból s zármazott. A város akkor a gelderni hercegséghez és egyben a Német Birodalo mhoz tartozott. Az ifjú Kanijs atyja akarata ellenére a teológiai tanulmány okat választotta. Kölnben szoros kapcsolatba került tudós és jámbor papokna k egy körével, akik valódi egyházi megújuláson fáradoztak, és elevenen élt bennük a devotio moderna, valamint a német misztika szelleme. 1543 májusába n belépett a pár évvel korábban alapított Jézus Társaságba. Előtte Mainzban elvégezte a lelkigyakorlatot Faber Péternél, aki egyike volt Loyolai Szent Ignác első társainak.
Kölnben Canisius körül alakult meg a német fö ld első jezsuita közössége. A protestantizmushoz húzó Hermann von Wied vála sztófejedelem érsekkel szemben ő lett a vitákban a katolikus papság és a po lgárság szószólója. Alig huszonnégy éves korában, 1545- ben háromszor is ő képviselte V. Károly császárnál Köln városának érdekeit. Ebből az alkalombó l figyelt föl a fiatal Canisiusra Otto Truchsess von Waldburg bíboros, augs burgi érsek, és magával vitte teológusaként a trienti zsinatra, amikor azt Bolognába helyezték át. 1547 szeptemberében innen hívta Ignác Rómába. 1548 tavaszától 1549 júliusáig Messinában működött, Ignác akkor jelölte ki a ném etországi munkára. És éppen odafelé utaztában tapasztalta Rómában küldetésé nek már említett megerősítését.
A következő három évtized során Cani siusnak döntő része volt a hitszakadásban megrendült német egyház újjáépíté sében. Mint tanár és hitszónok közvetlenül a katolikusok visszatérítésén mu nkálkodott.
1566 júniusában Ignác kinevezte az újonnan alapított fel sőnémet rendtartomány élére, melyet 1569-ig vezetett. Személyes tekintélye nagyban hozzájárult a hazai utánpótlás megindulásához. A rendi szervezetnek ezzel a kiépítésével Canisius megteremtette a szükséges föltételeket a hat ékony és tervszerű munka számára. Ezzel a Jézus Társaság az ellenreformáció átütő erejű tényezője lett.
Canisius személyes hatása még fontosabb volt az egyházpolitikára. Kora katolikus táborának szinte minden fontos em berével személyes kapcsolatban állt, és lényegesen hozzájárult a katolikuso k között az új öntudat ébresztéséhez. Egyszerre volt bizalmi embere a katol ikus fejedelmeknek és a pápáknak, mindig bevonták a fontosabb egyházpolitik ai tárgyalásokba. Terjedelmes reformtervezetei különösen XIII. Gergely idej ében voltak döntőek Róma intézkedéseiben. Ezekben a fölterjesztésekben éles en ítélte meg a németországi klérus, sőt a püspökök egy részének magatartás át is, gondosabb kiválasztást és jobb képzést követelve számukra. Szorosabb kapcsolatot sürgetett Róma és a németországi egyház között.
Legszél esebb körű hatása Canisius irodalmi műveinek volt. Közülük is első helyen k atekizmusa áll, amelyet Luther katekizmusának ellensúlyozására szántak. I. Ferdinánd császár sürgetésére három kiadásban készítette el. A rövid kérdés ek és feleletek mindegyik kiadásban közös külső formája nem Canisius találm ánya ugyan, de ő alkalmazta a legkövetkezetesebben. A katekizmusok nem igén ylik a gondolatok eredetiségét, és nincsenek irodalmi ambícióik, mégis Cani sius legsikerültebb alkotásai lettek. Még a szerző életében kétszáznál több kiadást értek meg, Európában és a tengeren túl is használták és számos nye lvre lefordították őket. A 19. századig több száz kiadásuk jelent meg.
< p> 1580 végén Canisius Fribourgba ment, hogy fölépítse az újonnan alapított kollégiumot. 1590 tájáig mint szónok, s a halálát megelőző utolsó néhány n apig mint író is tevékenykedett. A csak töredékekben fennmaradt Lelki napló lezárásának tekintendő Lelki végrendeletét életének utolsó éveiben írta. E bben Canisius bepillantást enged életébe és fáradhatatlan tevékenységébe. p>Kitűnt szilárd hitével, amely szinte teljesen közömbösítette a kívülr ől rátörő hatásokat. A pápasághoz és az Egyházhoz töretlenül hű maradt. Vil ágosan látta kora gyakorlati egyházi életének gyöngeségeit, és szinte példá tlan nyíltsággal ki is mondta őket. Ezek a tapasztalatok mégsem tették sem az Egyházat, sem életének bizonyos formáit kérdésessé. A hangsúlyozott egyh áziasság a legvilágosabb alapvonás, amely Canisius életét végigkísérte.
Naplójának töredékei azt bizonyítják, hogy ez az Egyház iránti szeretet és hűség ugyanúgy az Istennel való állandó kapcsolatból született, mint ah ogy minden más tevékenységét is ez fogta össze és egységesítette. Vallásoss ága a devotio moderna szellemének megfelelő keresztény humanizmus volt, ame lyet a Szentírás és az egyházatyák átfogó ismerete határozott meg. Ugyanakk or lelki életét kitüntető misztikus kegyelmek is kísérték; különösen fontos volt számára egy látomásos Jézus Szíve-kinyilatkoztatás, amelyben fogadalo mtételének napján, 1549. szeptember 4-én részesült Rómában.
Noha Can isius hűséges volt feladatához, távol állt tőle minden fanatizmus. Írói nye lve az akkoriban szokásos durva vitákhoz viszonyítva föltűnően szelíd volt, s barátait is igyekezett mérsékletre bírni. Különbséget tett az Egyháztól való tudatos és éppen ezért bűnös elszakadás és a tényleges, de bűnösnek ne m mondható elszakadás között, amikor az Egyházát elhagyó ember nem volt elé ggé tudatában annak, hogy valójában mit tesz. Rómával szemben is hangsúlyoz ta meggyőződését, hogy a protestánsok többségének esetében nem lehet bűnös elszakadásról beszélni.
Canisius jelentőségét elsősorban abban kell látnunk, hogy világosan fölismerte a kor helyzetéből adódó feladatokat, és megvolt a képessége, hogy ezeknek a nagyon változatos feladatoknak fáradhat atlan buzgalommal megfeleljen. Közben tudatosan lemondott saját terveiről é s személyes céljairól, s teljesen eggyé lett a kapott feladattal. Az Egyház ban lévő visszaélések és saját táborának renyhesége sokszor ilyen panaszra fakasztotta: ,,Péter alszik, Júdás virraszt!'' Ennek ellenére semmi jelét s em találjuk nála a csüggedésnek vagy a kétségbeesésnek. Gyakran sikerült bá torságot öntenie a rettegőkbe. Bizakodásának titka szilárd hite volt, amint az kitűnik a következő levéltöredékből: ,,Sok ember félelme nagyobb a kell eténél, mert emberi segítséget keres és nem istenit, s az Egyház problémáir a is kétségbeesésben és nem szent bizakodásban keresi a segítséget.'' Itt m egmutatkozik igazi nagysága: tudatában volt, hogy látszólag feleslegesen és eredménytelenül kell dolgoznia. Mégis kitartott a munkában mindvégig hűen és fáradhatatlanul, valósággal életét áldozta érte.
Halála után rövi desen megindult az első német jezsuita tisztelete a német rendtartományban, Svájcban, Tirolban és a délnémet területen. Katekizmusa révén még az egysz erű nép körében is olyan elevenen maradt meg emlékezete, hogy a 19. századi g maga a ,,Canisius'' név a katekizmust jelentette. Már 1614-ben megjelent első nyomtatott életrajza Matthaus Rader tollából. Ezt követte 1616-ban Sac chini életrajza, amelyet később is nagyra értékeltek. A hamarosan megindult boldoggá avatási eljárást megszakította a jezsuita rend eltörlése, így csa k 1864-ben sikerült boldoggá avatni. XI. Pius pápa 1925-ben szentté avatta, s egyúttal egyháztanítóvá emelte. A szent teste a fribourgi Szent Mihály-t emplomban nyugszik.
Ünnepét 1926-ban vették föl a római naptárba, áp rilis 27-re. 1969- ben áthelyezték halála napjára, december 21-re.
Tanítása
Bárhova érkezett Canisius Péter, elsz omorította a hívők vallási tudatlansága, és emiatt gyakran kifakadt a hanya g papok ellen. Egyszer a prédikációjában nevével játszva (canis = kutya) az t mondta, az evangélium hirdetőjének nem szabad az ige szolgálatát elhanyag olnia, nehogy néma kutyának nevezze a próféta (Iz 56,10), mert nem tud ugat ni. Ő azért jött, hogy őrködjön és ugasson, és minden papnak így kell fölfo gnia saját hivatását.
Amikor Canisius teológiaprofesszor és rektor v olt az ingolstadti egyetemen, különleges feladatok elé állította őt hivatal a. Gyakran kénytelen volt elsimítani és helyrehozni rendezetlen ügyeket, ad ósságokat. Egy diák éjszaka lövöldözött az utcán, és fölverte álmukból a ti szteletreméltó polgárokat, egy másik megsebesített valakit a tánchelyen -- a rektornak kellett a fölháborodottakat lecsöndesítenie, és a bajcsinálókat megleckéztetnie. De a professzorok is számos tennivalót adtak. Mindig Cani siusnak kellett helyreállítania a békét. Canisius Péter lelkipásztori munká járól eleven tájékoztatást ad egy korabeli híradás: Ingolstadtban akkora tö meg gyűlt össze prédikációira, hogy sokan az ajtón kívül rekedtek, és kényt elenek voltak az ablakon át hallgatni szavait. Bécsben először csak tíz hív őnek kezdett prédikálni; később már a város egyik templomába sem fértek be hallgatói, és szinte még a Szent
István-dómot is szétfeszítette a sz orongó tömeg. Amikor Regensburgban prédikált, Dél-Németország püspökei a lá ba előtt ültek. A wormsi császári dómban megérkezése után azonnal a szószék re kellett mennie. Amikor Kölnben egy beszéd után el akarta hagyni a dómot, úgy körülvette a nép, mintha király lett volna. Oybin bei Zittauban lecsit ította a kolostor birtokának bérlőit. Állt a prágai dóm szószékén, előadáso kat tartott Krakkóban, majd ismét Strassburgban. Amikor prédikálni kezdett Augsburgban, nem volt ötvennél több hallgatója; néhány hónap múlva már kile ncszázan tértek meg.
Sok irigye volt, ellenfelei gúnnyal és rágalmaz ással próbálkoztak. Elnevezték szerzeteskutyának, istenkáromlónak, a pápa s zamarának, szélhámos csalónak. Az 1566. évi birodalmi gyűlés idején kormot öntöttek szenteltvíz-tartóiba. Böjti időben sült pecsenyét kínálgattak a te mplomba menőknek, beszéde alatt követ dobáltak a templomba. Péter egyetlen válasza ez volt: ,,Benedictus Deus! -- Legyen áldott az Isten!'' Rendtársai nak ezt írta: ,,Szeressük azokat, akik üldöznek és rágalmaznak bennünket. B árcsak jobban szeretnénk őket, mint ahogy ők minket gyaláznak!'' A ránk mar adt prédikációiban Péter sohasem használt olyan kifejezéseket mint tévtanít ó, protestáns vagy luteránus. Tisztelettel ,,új tanítókról'' vagy ,,új vilá gról'' beszélt.
Amikor halálos ágyán feküdt, utolsó erejével a szent olvasót imádkozta. Rendtársai, akik körülvették ágyát, meghatottan imádkozt ak vele együtt. Miután elhangzott az utolsó Üdvözlégy, Canisius kissé fölem elkedett, szent csodálkozással a szoba egyik helyére nézett, kezével odamut atott, és azt mondta: ,,Látjátok, látjátok?'' Az ott állók semmit sem látta k. A haldokló azonban teljes pompájában látta a Szent Szüzet, aki hűséges s zolgáját hívta.
Imádság
Istenünk, ki S zent Péter áldozópapodat erényekkel és tudással vértezted föl, hogy megvédh esse a katolikus hitet, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy akik még keresik az igazságot, mindnyájan rád találjanak, néped pedig hűségesen kita rtson neved megvallásában!
Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240329T022700 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111221 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111222 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-11 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR