BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101213T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:c0c4729db364fc23d0d7a516f97e0793 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Keresztes Szent János (emléknap) DESCRIPTION: Élete\n János alig volt kétesztendős, amikor atyja meghalt, és édesanyja, három gyermekével együtt, a legnagyobb nyomorúságba került. Ennek ellenére Katalin asszony legkisebb fiát, Jánost iskolába járatta Arévalóba, mert ész revette tehetségét. De hamarosan át kellett költözniük Medina del Campóba, ahol a legidősebb fiú, Francisco-Luis mint takács jobb munkalehetőséget tal ált. A három fiú közül a középső meghalt.\n Jánosnak tanulnia kellett, csak hogy édesanyja a tanulás költségeit nem tudta fedezni. Ezért a jezsuiták ko llégiumába került, ott tanult, de többfelé szolgált, hogy fenntarthassa mag át. Ismételten megpróbálkozott valamilyen mesterség elsajátításával, de min dig kiderült, hogy ehhez nincs tehetsége. Adottságai a könyvek felé irányít ották, s a szíve az Egyház szolgálata felé vonzódott. Egy ispotály alapítój a, amikor fölismerte János tehetségét és nemes szándékát, elhatározta, hogy viseli tanulásának költségeit, s megígérte, hogyha pappá szentelik, kórház i lelkészként fogja alkalmazni.\n Csakhogy Jánosnak soha nem volt ahhoz haj landósága, hogy életét mások által megszabott irányban és utakon folytassa. Mint atyja, ő is maga akarta meghatározni sorsát. Döntését, amellyel egy h atározott hívásra válaszolt, semmi sem befolyásolhatta. Ennek megfelelően e gy szép napon belépett a medinai kármelitákhoz.\n A kolostorban élő testvér ek reménykedve néztek az ifjú novíciusra. Továbbtanulásra szánták, s miután megvizsgálták képességeit, a Salamancai Egyetemre küldték, ahol elvégezte a teológiát. Mikor aztán fölszentelése után a kármelita rend úgy vélte, hog y rendelkezhet vele, János közölte elöljáróival, hogy elmegy karthauzinak. De éppen ekkor - -látszólag véletlenül, valójában a Gondviselés bölcs jóság ából -- találkozott Avilai Szent Terézzel, és ebben az egy esetben a mások akaratát oly kevéssé követő János fejet hajtott, és Teréz tanácsa szerint v égképp elkötelezte magát a Kármellel. Kinyilvánította, hogy kész megmaradni a kármelita rendben, azzal a föltétellel, hogy -- és az eszmét Szent Teréz iától vette át -- biztosítják számára a rend eredeti szigora helyreállításá nak lehetőségét.\n János 1568. november 28-án érezte először, hogy megragad ja lelkét az az ideál, amely később a Keresztes szentet formálta belőle: a sarutlan kármeliták ideálja. A megvalósításhoz a dorvelói kolostor alapítás ával fogott hozzá, s hamarosan további kolostorokat alapíthatott. Egymást k övették a mancerai, a pastranai kolostor, az alcalai egyetemi kollégium -- s közben megmutatkozott, hogy ez az önfejűnek látszó és mindig egyéni útjai t kereső szerzetes milyen kiváló szervező. Tevékenységének, amely mindig a megújított szerzet szolgálatában állt -- és a rend tagjai atyjuknak és neve lőjüknek tekintették őt --, csak a halál vetett véget. Ez az ,,égi és isten i ember'', ahogy Szent Terézia nevezte, miután öt évig gyóntató volt az avi lai Megtestesülésről nevezett kolostorban, kiváló lelkivezetőnek bizonyult, aki szenteket tudott nevelni.\n A renden belül azonban az elméleti és jogh atósági viták odáig fajultak, hogy Jánost a testvérei a toledói konventban egy cellába zárták és rabként tartották fogva. A cella végtelennek látszó s ötétségét arra használta föl, hogy megrajzolja saját lelke képét. Mikor vég re elhagyhatta börtönét, magával vitt egy iskolás füzetet tele olyan tájak és jelenetek rajzaival, amilyeneket ugyanebben az időben és ugyancsak Toled óban El Greco festett. A dolgok természetes rendje szerint vad és keserű sz avakat várnánk tőle haragja és keserűsége kifejezésére a kegyetlen bánásmód miatt. Ehelyett, mintha mindez nem is vele történt volna, derűsen rajzolja és festi a szabadság diadalát, melyet nem lehet sem börtönbe zárni, sem me gbilincselni: a szeretet szabadságáét.\n Börtönében írt elemzéseinek alapté mája a szeretet küzdelmei a Lélek sötét éjszakájában; a lélek csodálatos út jai a Lelki páros ének mélységeiben és tágasságában. Mindaz, amit leírt, kü lönböző módszerekkel készült önarckép; románcok, amelyekben -- az egy vonal lal készült vázlatokhoz hasonlóan -- a Szentháromság, a misztikus Test, a M egtestesülés szépsége és a lélek minden szabadsága benne foglaltatik, úgy, ahogy azt csak a 136. zsoltárban lehet megtalálni.\n Toledói börtönéből meg szabadulva János Andalúziába ment. Három esztendő kivételével, amelyet Sego viában töltött, további élete ezen a tájon folyt le. Andalúzia lelke, napfé nye, színei, éghajlatának heve, népének szenvedélyei, zsidó és mór legendái s titokzatos történetei, mind hatottak a misztikus és gondolkodó, a költő és művész lelkére. Egy vershez írt kommentárban vagy új költeményben sűrűsö dtek össze, hogy aztán teljességükben az egész keresztény kultúra kincseshá zát gazdagítsák. János nem feledkezett meg fő feladatáról sem, arról, hogy napról napra tökéletesedjék, s mindenütt, minden pillanatban átadja magát a kimondhatatlan istentapasztalás élményének.\n Keresztes Szent János egésze n egyedülálló jelenség. Egész irodalmi termése önéletrajz természetű, és te lve van fennkölt érzésekkel és optimizmussal. Meggyőződésének ereje és köve tkezetessége, a könnyedség, amellyel meghatározásait fogalmazza, és mindene kelőtt a biztonság, amellyel az életszentség szabályait a semmiből megformu lázza -- mindezekből egy olyan ember képe rajzolódik ki előttünk, akinek e földi élet, annak minden szenvedélye, s általában az emberi élet kalandja n em más, mint teljesen járulékos mozzanat az egyetlen lényegeshez: eljutni m indenáron az Istennel való egyesülésre, és a hozzá vezető átalakulásban éln i.\n Az élete rendkívül nehéz és kemény volt gyermekkorától a haláláig, pil lanatnyi pihenés és szünet nélkül. Amikor Segoviában volt, Istentől azt kér te ajándékba, hogy megvetés és félreértések közepette élhessen, azért, hogy minél többet szenvedhessen. Krisztus pedig szívesen tartotta őt a keresztj én: Jánosnak, aki a reform első embere volt, saját rendjében szüntelen üldö zést, megalázást, terhes feladatokat kellett vállalnia, veszekedő pártok és önző egyéni törekvések hálójában kellett eligazodnia. Mint szerzetes elölj áró és sok új kolostor alapítója -- aki állandóan úton volt és súlyos kötel ezettségeknek tett eleget -- minden erkölcsi és fizikai szenvedés után is n yugodt megelégedettséggel szemlélte terhei gyarapodását.\n Magatartásában é s személyében ugyanaz történik, mint írásaiban: egy emberileg nézve tűrhete tlenül kemény élet prózai valóságából ének születik, amely nem más, mint ma ga az Isten iránti szeretet és épp ennek a kemény életnek a szeretete, mive l ez az élet biztosítja számára az istenszeretetet. A sok támadás és ellens égeskedés diszharmóniája, az önzések és egyéni ötletek emberi zaja, amelyek közepette élnie kellett, beleolvad ebbe az énekbe, és az egész együtt az é letmű csodálatos harmóniáját -- az Út a Kármel hegyére, a Lélek sötét éjsza kája, a Lelki páros ének és a Szeretet eleven lángja c. művek bámulatra mél tó szimfóniáját -- adja.\n ,,Este majd próbára teszlek a szeretetben'' -- m ondja egyik írásában, és joggal, mert ,,erre a célra, a szeretetre lettünk teremtve''. Úgy látja, hogy a szeretetnek, e nehezen taglalható témának a t itka abban rejlik, hogy igaz fogalmat kell alkotni a szeretetről. Az embere k ugyanis általában a szeretetet az ösztönök és az érzelmek birodalmában él ik meg, holott a szeretet az az állapot, amelyben az embernek sikerül a gon dolkodását, az emlékezetét és a szívét alávetnie a helyesen használt szabad ságnak, és ezáltal a lélek minden képessége egyetlen célra irányul, amit a szeretet állít a lélek elé. Mert valójában csak az az ember veszti el a sza badságát, aki nem érti ,,hogyan kell igazán örülnie és szomorkodnia, mert n em fogta föl a jó és a rossz közötti különbséget''. Hiszen az emberek életü k megoldását általában abban látják, hogy rögzíteni próbálják a lázasan haj szolt örömöt és beteljesedést; vagy érzéketlenné teszik a szívüket a szenve déssel szemben, vagy legalábbis könnyíteni akarnak a szenvedéseken. Kereszt es Szent János számára a megoldás nem a menekülésben, nem az elfojtásban, s nem is kényszerhelyzetek szülte közönyben rejlik, hanem abban, hogy személ yisége egységes, nyílt és Krisztushoz emelkedett. Szerinte minden attól füg g, hogy valaki birtokában van-e a fölismerésnek, hogy milyen nagyságot és m éltóságot jelent a gondolkodás, s hogy mekkora hatalom a szeretet, amely ké pessé teszi az embert arra, hogy a saját magától vagy másoktól eredő elméle tektől függetlenül, szabadon éljen. ,,Egyetlen emberi gondolat értékesebb, mint az egész világ, ezért a gondolatnak egy méltó tárgya van: Isten.'' Ter mészetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy Isten végtelenül fölülmúlja minden elképzelésünket.\n Ez azonban a szeretetnek csak az egyik oldala. A másik oldal abban mutatkozik meg, hogy az embernek szeretet-igénye van. Sz eretetet viszont akkor nyerünk, ,,ha oda viszünk szeretetet, ahol nincsen'' . Isten Krisztus és az Egyház misztériuma által ,,saját Igéjét és szereteté t állítja közénk, hogy mi belőlük éljünk''. És ezzel minden megoldás megada tott.\n A kérdés ezek után már csak az, hogy megszabadulunk-e álmaink, öröm eink, vágyaink és reményeink alacsonyságától, azaz befogadjuk-e a saját éle tünkbe a mondott megoldásokat, azért, hogy örökre és szeretetből odaadjunk érte mindent.\n Keresztes Szent János az istengyermekek tökéletes szabadság ának a szentje. Egész élete liturgia, amelyben minden emberi valóság énekké és költészetté vált. Olyan, mint egy trubadúr, akit a természet, a szerete tben töltött élet és a kereszt, a szeretetnek a legnagyobb megnyilvánulása ragadott magához. A keresztjét úgy ölelte magához, ahogy egy muzsikus a hár fáját.\n Röviddel a halála előtt kérte: olvassák föl neki az Énekek énekét, hogy a kereszt iránti szerelme új táplálékot kapjon. Ez a Szeplőtelen Foga ntatás oktáváján, éjfélkor történt (azaz december 16-án), s miközben a test vérek a kórusban megkezdték Mária ünnepi zsolozsmáját, János fölujjongott, hogy az égbe mehet és ott énekli tovább a zsolozsmát. Ez volt az utolsó sza va itt a földön. Úgy élt, és indult el ebből az életből, ahogy énekelt. Éne keit azok az erős és optimista lelkek öröklik, akik bármilyen területen -- szeretetből -- a szabadságért küzdenek. XI. Pius pápa 1926-ban egyháztanító vá nyilvánította.\n 1726-ban avatták szentté, ünnepét 1738-ban vették föl a római naptárba, november 24-re. 1969-ben áthelyezték december 14-re.\n \n Legendáiból\n A nagy spanyol misztikus életéről, aki ,,nem rózsalugasban, hanem sötét és tövises úton át akart a tökéletességre jutni'', elsősorban a tulajdon művei tudósítanak.\n Már egészen kis korában különleges módon tap asztalta, hogy Isten ajándékaként a Szűzanya rendkívüli oltalma alatt áll. Kétszer is megtörtént, hogy játék közben vízbe esett, és a Szűzanya, amikor hozzá fohászkodott, eljött és kimentette. Ugyanígy csodálatos módon menekü lt meg, amikor fiatal klerikus korában egyszer fal omlott rá.\n Miután Szen t Teréziával találkozott, kigyulladt szívében a vágy, hogy helyreállítsa az ősi, kármelita szigort. Durvelo kármelita kolostorában előbb önmaga, majd két társa számára olyan cellát alakított ki, amelyben rendesen felállni vag y kinyújtózni sem lehetett. Fejpárnájuk egy kő, takarójuk széna volt. Isten ben elmerülten járták a vidéket, hogy az evangéliumot hirdessék a szegények nek. Nem koldultak, s énekelve a legnagyobb éhezést is elviselték, és ha va lamit kaptak, azonnal továbbajándékozták a rászorulóknak.\n Amikor János má r rendi elöljáró volt, egy tudós férfi lépett be a rendbe. Meglátta a kolos tori könyvtárat, s lekicsinylően nyilatkozott annak szegényességéről. János elvette a tudós férfi személyes tulajdonát képező könyveit, és a kezébe ad ott egy katekizmust ezekkel a szavakkal: ,,Ahhoz, hogy a mennyei bölcsesség re eljuss, és boldog légy, a tudományod nem segít semmit, mert ahhoz ártatl an gyermekké kell válnod.''\n Csak az Isten iránti szerelem hevítette és a lelkek megszentelésével törődött, mégis tragikus módon belebonyolódott abba a harcba, amely a kármelita férfirend sarus és sarutlan irányzata között r obbant ki. A toledói sarus kármeliták -- akik az idők folyamán fellazult fe gyelemhez szoktak -- hat hónapra elzárták egy sötét és levegőtlen cellába. Senki sem látogathatta, a fehérneműjét nem váltották, a férgek iszonyatosan kínozták, s emellett mint lázadót és árulót állandóan bántalmazták. Éhezte tték, a szó szoros értelmében lábbal tiporták testét-lelkét, és hetenként k étszer az egész konvent színe előtt megvesszőzték. A végén már közel állt a halálhoz, de a kínzásoknál rosszabb volt számára az, hogy az Istentől való elhagyatottság éjszakájában élt, s úgy érezte magát, mint akit elnyelt a c ethal.\n Egy napon azonban a kegyelem megvilágosította és erőt adott számár a. Akkor csíkokra tépte a takaróját és az ingét, kötelet font, s a tetőn át megszökött. A kötél azonban rövid volt, s bár halálosan ki volt merülve, e gy vakmerő ugrással sikerült a városfalra vetnie magát. Szökése csodálatos módon sikerült, de a nyomorúsága ezzel még nem ért véget. A kínzásoktól és éhségtől elgyötört Jánosnak hallania kellett a sarus rend atyáitól a szemre hányást, hogy megszökött a kereszt elől, nem volt állhatatos, és bizonyára Teréz anya is szökevénynek fogja tekinteni. Isten azonban melléje állt, és nyomorúságát örömre fordította.\n Belső szabadsága lehetővé tette, hogy áll andó szemlélődésben éljen, ugyanakkor gyakorlati feladatokat is megoldjon. Mint prior, rektor és provinciális végezte napi munkáját, s közben gyakran elragadtatásba esett. Egyszer a kvadrum falán véresre verte az öklét: a fal at ütötte, hogy ellen tudjon állni az elragadtatásnak, mert egy látogatóval kellett tárgyalnia. Máskor egy segovai ember arra figyelt föl, hogy különö s világosság árad a szent gyóntatószékéből. Mikor megkérdezte, hogy mi ez, János így válaszolt neki: ,,Hallgass, te bolond, ne beszélj róla!'' 1572-be n pedig, amikor egy alkalommal Szent Terézzel a Szentháromságról beszélgett ek, olyan erejű elragadtatásban volt része, hogy a szék, amelyben megkapasz kodott, vele együtt a magasba emelkedett.\n János Segoviában az egyik falra elhelyezett egy képet, amely a keresztet hordozó Krisztust ábrázolta. Egy nap megállt a kép előtt imádkozni, s akkor ezeket a szavakat hallotta Krisz tus ajkáról: ,,János testvér, kérj tőlem, amit csak akarsz. A szolgálatért, amelyet nekem tettél, teljesítem kérésedet.'' A szent így válaszolt: ,,Ura m, azt szeretném, ha fáradozásokat adnál nekem, melyeket érted viselhetnék, és azt, hogy kevésre becsüljenek és semmibe vegyenek.''\n Mivel rendi neve a Keresztről nevezett János volt, mindig az elnyomottak pártjára állt. Töb bek között ezért szállt szembe páter Doriával -- aki mint a sarutlan kármel iták általános vikáriusa, nagy hatalmú ember volt --, és védelmébe vette az okat az apácákat, akikre a vikárius megharagudott. Egy másik esetben szót e melt pater Grácián mellett. Grácián nagyon sok fájdalmat okozott Jánosnak, de amikor a már említett vikárius haragja lesújtott rá, János olyan merész hangú levelet írt Madridba a királyhoz, hogy a titkár, aki leírta, elborzad t tőle.\n Az általános káptalanon János harcba szállt a szeretethez való jo gának megvédéséért. A többiek azonban magára hagyták, sőt alkalmatlannak ny ilvánították minden hivatal betöltésére. Mikor azonban megformulázták az ít életet, ellenfelei is visszariadtak az igazságtalanságtól. Ezért megkönnyeb bülten lélegeztek föl, amikor János bejelentette, hogy elmegy Mexikóba azza l a tizenkét kármelita testvérrel, akik ott fognak kolostort alapítani. Úgy tűnt, hogy ezzel sikerül botrány nélkül eltávolítani Jánost a rend spanyol tartományából. Röviddel ezután János így írt az egyik testvérének: ,,Páter György testvér! Nem jelent számomra semmit, hogy hivatal nélkül maradtam. Isten nagy irgalmasságot tanúsított irántam ezáltal!'' Még azt is meg kelle tt érnie, hogy kizárták a rendből, sőt fanatikus apácák tűzre vetették az í rásait.\n Élete utolsó napjairól életrajzírója a következőket jegyezte föl: ,,1591 őszén János testvér orvosi kezelésre szorult. A térdében gyulladás támadt, amitől állandóan lázas volt. Baeza városába küldték, ahol rektorság a idején sok öröme telt a kollégiumban. Ő maga éppen ezért nem akart odamen ni, hanem úgy döntött, hogy Ubedába megy, ahol a prior nem kedvelte őt. Meg érkezése után hamarosan kiderült, hogy az ubedai szerzetesek becsülik és sz eretik, és ez még inkább felbőszítette a priort. A testvéreknek megtiltotta , hogy látogassák a beteget, megvonta tőle a szeretet minden megnyilvánulás át, s ha maga belépett hozzá, csak szidta és becsmérelte Jánost. Ő mindezt angyali türelemmel viselte, és amikor a halál közeledtét érezte, magához ké rette a priort, bocsánatát és áldását kérte. És ekkor győzött: a prior sírv a borult az ágya mellé, és úgy imádkozott a haldokló mellett.''\n Ennek a s zentnek, akinek az útja a sötétségből vezetett a világosság felé, a halála -- illő módon -- éjfélkor következett be. De ez az éjfél csodálatosan fénye s volt: az egyik testvér látta, hogy a mennyezetről az ágy fejénél egy fény es gömb ereszkedik alá, majd végighalad a test fölött és megáll a lábánál. Húsz lángot látott, amelyek egyetlen fényességgé egyesültek. Ez a fénygömb annak a világosságnak volt a jele, amely minden döntését megvilágosította: annak az egyetlen igennek, amellyel Isten izzó szeretetére válaszolt.\n \n Imádság\n Mindenható Istenünk, kérünk, segíts, hogy Szent János áldozópapo d példáját követve egyre gyarapodjunk a szentek tudományában, és felebaráta inknak megbocsátva irgalomra találjunk nálad!\n \n Forrás: Diós István: Sz entek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
János alig volt kétesztendős, amikor atyja megh alt, és édesanyja, három gyermekével együtt, a legnagyobb nyomorúságba kerü lt. Ennek ellenére Katalin asszony legkisebb fiát, Jánost iskolába járatta Arévalóba, mert észrevette tehetségét. De hamarosan át kellett költözniük M edina del Campóba, ahol a legidősebb fiú, Francisco-Luis mint takács jobb m unkalehetőséget talált. A három fiú közül a középső meghalt.
Jánosna k tanulnia kellett, csakhogy édesanyja a tanulás költségeit nem tudta fedez ni. Ezért a jezsuiták kollégiumába került, ott tanult, de többfelé szolgált , hogy fenntarthassa magát. Ismételten megpróbálkozott valamilyen mesterség elsajátításával, de mindig kiderült, hogy ehhez nincs tehetsége. Adottsága i a könyvek felé irányították, s a szíve az Egyház szolgálata felé vonzódot t. Egy ispotály alapítója, amikor fölismerte János tehetségét és nemes szán dékát, elhatározta, hogy viseli tanulásának költségeit, s megígérte, hogyha pappá szentelik, kórházi lelkészként fogja alkalmazni.
Csakhogy Ján osnak soha nem volt ahhoz hajlandósága, hogy életét mások által megszabott irányban és utakon folytassa. Mint atyja, ő is maga akarta meghatározni sor sát. Döntését, amellyel egy határozott hívásra válaszolt, semmi sem befolyá solhatta. Ennek megfelelően egy szép napon belépett a medinai kármelitákhoz .
A kolostorban élő testvérek reménykedve néztek az ifjú novíciusra. Továbbtanulásra szánták, s miután megvizsgálták képességeit, a Salamancai Egyetemre küldték, ahol elvégezte a teológiát. Mikor aztán fölszentelése ut án a kármelita rend úgy vélte, hogy rendelkezhet vele, János közölte elöljá róival, hogy elmegy karthauzinak. De éppen ekkor - -látszólag véletlenül, v alójában a Gondviselés bölcs jóságából -- találkozott Avilai Szent Terézzel , és ebben az egy esetben a mások akaratát oly kevéssé követő János fejet h ajtott, és Teréz tanácsa szerint végképp elkötelezte magát a Kármellel. Kin yilvánította, hogy kész megmaradni a kármelita rendben, azzal a föltétellel , hogy -- és az eszmét Szent Teréziától vette át -- biztosítják számára a r end eredeti szigora helyreállításának lehetőségét.
János 1568. novem ber 28-án érezte először, hogy megragadja lelkét az az ideál, amely később a Keresztes szentet formálta belőle: a sarutlan kármeliták ideálja. A megva lósításhoz a dorvelói kolostor alapításával fogott hozzá, s hamarosan továb bi kolostorokat alapíthatott. Egymást követték a mancerai, a pastranai kolo stor, az alcalai egyetemi kollégium -- s közben megmutatkozott, hogy ez az önfejűnek látszó és mindig egyéni útjait kereső szerzetes milyen kiváló sze rvező. Tevékenységének, amely mindig a megújított szerzet szolgálatában áll t -- és a rend tagjai atyjuknak és nevelőjüknek tekintették őt --, csak a h alál vetett véget. Ez az ,,égi és isteni ember'', ahogy Szent Terézia nevez te, miután öt évig gyóntató volt az avilai Megtestesülésről nevezett kolost orban, kiváló lelkivezetőnek bizonyult, aki szenteket tudott nevelni.
A renden belül azonban az elméleti és joghatósági viták odáig fajultak, h ogy Jánost a testvérei a toledói konventban egy cellába zárták és rabként t artották fogva. A cella végtelennek látszó sötétségét arra használta föl, h ogy megrajzolja saját lelke képét. Mikor végre elhagyhatta börtönét, magáva l vitt egy iskolás füzetet tele olyan tájak és jelenetek rajzaival, amilyen eket ugyanebben az időben és ugyancsak Toledóban El Greco festett. A dolgok természetes rendje szerint vad és keserű szavakat várnánk tőle haragja és keserűsége kifejezésére a kegyetlen bánásmód miatt. Ehelyett, mintha mindez nem is vele történt volna, derűsen rajzolja és festi a szabadság diadalát, melyet nem lehet sem börtönbe zárni, sem megbilincselni: a szeretet szabad ságáét.
Börtönében írt elemzéseinek alaptémája a szeretet küzdelmei a Lélek sötét éjszakájában; a lélek csodálatos útjai a Lelki páros ének mél ységeiben és tágasságában. Mindaz, amit leírt, különböző módszerekkel készü lt önarckép; románcok, amelyekben -- az egy vonallal készült vázlatokhoz ha sonlóan -- a Szentháromság, a misztikus Test, a Megtestesülés szépsége és a lélek minden szabadsága benne foglaltatik, úgy, ahogy azt csak a 136. zsol tárban lehet megtalálni.
Toledói börtönéből megszabadulva János Anda lúziába ment. Három esztendő kivételével, amelyet Segoviában töltött, továb bi élete ezen a tájon folyt le. Andalúzia lelke, napfénye, színei, éghajlat ának heve, népének szenvedélyei, zsidó és mór legendái s titokzatos történe tei, mind hatottak a misztikus és gondolkodó, a költő és művész lelkére. Eg y vershez írt kommentárban vagy új költeményben sűrűsödtek össze, hogy aztá n teljességükben az egész keresztény kultúra kincsesházát gazdagítsák. Jáno s nem feledkezett meg fő feladatáról sem, arról, hogy napról napra tökélete sedjék, s mindenütt, minden pillanatban átadja magát a kimondhatatlan isten tapasztalás élményének.
Keresztes Szent János egészen egyedülálló je lenség. Egész irodalmi termése önéletrajz természetű, és telve van fennkölt érzésekkel és optimizmussal. Meggyőződésének ereje és következetessége, a könnyedség, amellyel meghatározásait fogalmazza, és mindenekelőtt a biztons ág, amellyel az életszentség szabályait a semmiből megformulázza -- mindeze kből egy olyan ember képe rajzolódik ki előttünk, akinek e földi élet, anna k minden szenvedélye, s általában az emberi élet kalandja nem más, mint tel jesen járulékos mozzanat az egyetlen lényegeshez: eljutni mindenáron az Ist ennel való egyesülésre, és a hozzá vezető átalakulásban élni.
Az éle te rendkívül nehéz és kemény volt gyermekkorától a haláláig, pillanatnyi pi henés és szünet nélkül. Amikor Segoviában volt, Istentől azt kérte ajándékb a, hogy megvetés és félreértések közepette élhessen, azért, hogy minél több et szenvedhessen. Krisztus pedig szívesen tartotta őt a keresztjén: Jánosna k, aki a reform első embere volt, saját rendjében szüntelen üldözést, megal ázást, terhes feladatokat kellett vállalnia, veszekedő pártok és önző egyén i törekvések hálójában kellett eligazodnia. Mint szerzetes elöljáró és sok új kolostor alapítója -- aki állandóan úton volt és súlyos kötelezettségekn ek tett eleget -- minden erkölcsi és fizikai szenvedés után is nyugodt mege légedettséggel szemlélte terhei gyarapodását.
Magatartásában és szem élyében ugyanaz történik, mint írásaiban: egy emberileg nézve tűrhetetlenül kemény élet prózai valóságából ének születik, amely nem más, mint maga az Isten iránti szeretet és épp ennek a kemény életnek a szeretete, mivel ez a z élet biztosítja számára az istenszeretetet. A sok támadás és ellenségeske dés diszharmóniája, az önzések és egyéni ötletek emberi zaja, amelyek közep ette élnie kellett, beleolvad ebbe az énekbe, és az egész együtt az életmű csodálatos harmóniáját -- az Út a Kármel hegyére, a Lélek sötét éjszakája, a Lelki páros ének és a Szeretet eleven lángja c. művek bámulatra méltó szi mfóniáját -- adja.
,,Este majd próbára teszlek a szeretetben'' -- mo ndja egyik írásában, és joggal, mert ,,erre a célra, a szeretetre lettünk t eremtve''. Úgy látja, hogy a szeretetnek, e nehezen taglalható témának a ti tka abban rejlik, hogy igaz fogalmat kell alkotni a szeretetről. Az emberek ugyanis általában a szeretetet az ösztönök és az érzelmek birodalmában éli k meg, holott a szeretet az az állapot, amelyben az embernek sikerül a gond olkodását, az emlékezetét és a szívét alávetnie a helyesen használt szabads ágnak, és ezáltal a lélek minden képessége egyetlen célra irányul, amit a s zeretet állít a lélek elé. Mert valójában csak az az ember veszti el a szab adságát, aki nem érti ,,hogyan kell igazán örülnie és szomorkodnia, mert ne m fogta föl a jó és a rossz közötti különbséget''. Hiszen az emberek életük megoldását általában abban látják, hogy rögzíteni próbálják a lázasan hajs zolt örömöt és beteljesedést; vagy érzéketlenné teszik a szívüket a szenved éssel szemben, vagy legalábbis könnyíteni akarnak a szenvedéseken. Kereszte s Szent János számára a megoldás nem a menekülésben, nem az elfojtásban, s nem is kényszerhelyzetek szülte közönyben rejlik, hanem abban, hogy személy isége egységes, nyílt és Krisztushoz emelkedett. Szerinte minden attól függ , hogy valaki birtokában van-e a fölismerésnek, hogy milyen nagyságot és mé ltóságot jelent a gondolkodás, s hogy mekkora hatalom a szeretet, amely kép essé teszi az embert arra, hogy a saját magától vagy másoktól eredő elmélet ektől függetlenül, szabadon éljen. ,,Egyetlen emberi gondolat értékesebb, m int az egész világ, ezért a gondolatnak egy méltó tárgya van: Isten.'' Term észetesen nem szabad megfeledkezni arról, hogy Isten végtelenül fölülmúlja minden elképzelésünket.
Ez azonban a szeretetnek csak az egyik oldal a. A másik oldal abban mutatkozik meg, hogy az embernek szeretet-igénye van . Szeretetet viszont akkor nyerünk, ,,ha oda viszünk szeretetet, ahol nincs en''. Isten Krisztus és az Egyház misztériuma által ,,saját Igéjét és szere tetét állítja közénk, hogy mi belőlük éljünk''. És ezzel minden megoldás me gadatott.
A kérdés ezek után már csak az, hogy megszabadulunk-e álma ink, örömeink, vágyaink és reményeink alacsonyságától, azaz befogadjuk-e a saját életünkbe a mondott megoldásokat, azért, hogy örökre és szeretetből o daadjunk érte mindent.
Keresztes Szent János az istengyermekek tökél etes szabadságának a szentje. Egész élete liturgia, amelyben minden emberi valóság énekké és költészetté vált. Olyan, mint egy trubadúr, akit a termés zet, a szeretetben töltött élet és a kereszt, a szeretetnek a legnagyobb me gnyilvánulása ragadott magához. A keresztjét úgy ölelte magához, ahogy egy muzsikus a hárfáját.
Röviddel a halála előtt kérte: olvassák föl nek i az Énekek énekét, hogy a kereszt iránti szerelme új táplálékot kapjon. Ez a Szeplőtelen Fogantatás oktáváján, éjfélkor történt (azaz december 16-án) , s miközben a testvérek a kórusban megkezdték Mária ünnepi zsolozsmáját, J ános fölujjongott, hogy az égbe mehet és ott énekli tovább a zsolozsmát. Ez volt az utolsó szava itt a földön. Úgy élt, és indult el ebből az életből, ahogy énekelt. Énekeit azok az erős és optimista lelkek öröklik, akik bárm ilyen területen -- szeretetből -- a szabadságért küzdenek. XI. Pius pápa 19 26-ban egyháztanítóvá nyilvánította.
1726-ban avatták szentté, ünnep ét 1738-ban vették föl a római naptárba, november 24-re. 1969-ben áthelyezt ék december 14-re.
Legendáiból
A nagy s panyol misztikus életéről, aki ,,nem rózsalugasban, hanem sötét és tövises úton át akart a tökéletességre jutni'', elsősorban a tulajdon művei tudósít anak.
Már egészen kis korában különleges módon tapasztalta, hogy Ist en ajándékaként a Szűzanya rendkívüli oltalma alatt áll. Kétszer is megtört ént, hogy játék közben vízbe esett, és a Szűzanya, amikor hozzá fohászkodot t, eljött és kimentette. Ugyanígy csodálatos módon menekült meg, amikor fia tal klerikus korában egyszer fal omlott rá.
Miután Szent Teréziával találkozott, kigyulladt szívében a vágy, hogy helyreállítsa az ősi, kármeli ta szigort. Durvelo kármelita kolostorában előbb önmaga, majd két társa szá mára olyan cellát alakított ki, amelyben rendesen felállni vagy kinyújtózni sem lehetett. Fejpárnájuk egy kő, takarójuk széna volt. Istenben elmerülte n járták a vidéket, hogy az evangéliumot hirdessék a szegényeknek. Nem kold ultak, s énekelve a legnagyobb éhezést is elviselték, és ha valamit kaptak, azonnal továbbajándékozták a rászorulóknak.
Amikor János már rendi elöljáró volt, egy tudós férfi lépett be a rendbe. Meglátta a kolostori kön yvtárat, s lekicsinylően nyilatkozott annak szegényességéről. János elvette a tudós férfi személyes tulajdonát képező könyveit, és a kezébe adott egy katekizmust ezekkel a szavakkal: ,,Ahhoz, hogy a mennyei bölcsességre eljus s, és boldog légy, a tudományod nem segít semmit, mert ahhoz ártatlan gyerm ekké kell válnod.''
Csak az Isten iránti szerelem hevítette és a lel kek megszentelésével törődött, mégis tragikus módon belebonyolódott abba a harcba, amely a kármelita férfirend sarus és sarutlan irányzata között robb ant ki. A toledói sarus kármeliták -- akik az idők folyamán fellazult fegye lemhez szoktak -- hat hónapra elzárták egy sötét és levegőtlen cellába. Sen ki sem látogathatta, a fehérneműjét nem váltották, a férgek iszonyatosan kí nozták, s emellett mint lázadót és árulót állandóan bántalmazták. Éheztetté k, a szó szoros értelmében lábbal tiporták testét-lelkét, és hetenként kéts zer az egész konvent színe előtt megvesszőzték. A végén már közel állt a ha lálhoz, de a kínzásoknál rosszabb volt számára az, hogy az Istentől való el hagyatottság éjszakájában élt, s úgy érezte magát, mint akit elnyelt a ceth al.
Egy napon azonban a kegyelem megvilágosította és erőt adott szám ára. Akkor csíkokra tépte a takaróját és az ingét, kötelet font, s a tetőn át megszökött. A kötél azonban rövid volt, s bár halálosan ki volt merülve, egy vakmerő ugrással sikerült a városfalra vetnie magát. Szökése csodálato s módon sikerült, de a nyomorúsága ezzel még nem ért véget. A kínzásoktól é s éhségtől elgyötört Jánosnak hallania kellett a sarus rend atyáitól a szem rehányást, hogy megszökött a kereszt elől, nem volt állhatatos, és bizonyár a Teréz anya is szökevénynek fogja tekinteni. Isten azonban melléje állt, é s nyomorúságát örömre fordította.
Belső szabadsága lehetővé tette, h ogy állandó szemlélődésben éljen, ugyanakkor gyakorlati feladatokat is mego ldjon. Mint prior, rektor és provinciális végezte napi munkáját, s közben g yakran elragadtatásba esett. Egyszer a kvadrum falán véresre verte az öklét : a falat ütötte, hogy ellen tudjon állni az elragadtatásnak, mert egy láto gatóval kellett tárgyalnia. Máskor egy segovai ember arra figyelt föl, hogy különös világosság árad a szent gyóntatószékéből. Mikor megkérdezte, hogy mi ez, János így válaszolt neki: ,,Hallgass, te bolond, ne beszélj róla!'' 1572-ben pedig, amikor egy alkalommal Szent Terézzel a Szentháromságról bes zélgettek, olyan erejű elragadtatásban volt része, hogy a szék, amelyben me gkapaszkodott, vele együtt a magasba emelkedett.
János Segoviában az egyik falra elhelyezett egy képet, amely a keresztet hordozó Krisztust ábr ázolta. Egy nap megállt a kép előtt imádkozni, s akkor ezeket a szavakat ha llotta Krisztus ajkáról: ,,János testvér, kérj tőlem, amit csak akarsz. A s zolgálatért, amelyet nekem tettél, teljesítem kérésedet.'' A szent így vála szolt: ,,Uram, azt szeretném, ha fáradozásokat adnál nekem, melyeket érted viselhetnék, és azt, hogy kevésre becsüljenek és semmibe vegyenek.''
Mivel rendi neve a Keresztről nevezett János volt, mindig az elnyomottak p ártjára állt. Többek között ezért szállt szembe páter Doriával -- aki mint a sarutlan kármeliták általános vikáriusa, nagy hatalmú ember volt --, és v édelmébe vette azokat az apácákat, akikre a vikárius megharagudott. Egy más ik esetben szót emelt pater Grácián mellett. Grácián nagyon sok fájdalmat o kozott Jánosnak, de amikor a már említett vikárius haragja lesújtott rá, Já nos olyan merész hangú levelet írt Madridba a királyhoz, hogy a titkár, aki leírta, elborzadt tőle.
Az általános káptalanon János harcba szállt a szeretethez való jogának megvédéséért. A többiek azonban magára hagyták, sőt alkalmatlannak nyilvánították minden hivatal betöltésére. Mikor azonba n megformulázták az ítéletet, ellenfelei is visszariadtak az igazságtalansá gtól. Ezért megkönnyebbülten lélegeztek föl, amikor János bejelentette, hog y elmegy Mexikóba azzal a tizenkét kármelita testvérrel, akik ott fognak ko lostort alapítani. Úgy tűnt, hogy ezzel sikerül botrány nélkül eltávolítani Jánost a rend spanyol tartományából. Röviddel ezután János így írt az egyi k testvérének: ,,Páter György testvér! Nem jelent számomra semmit, hogy hiv atal nélkül maradtam. Isten nagy irgalmasságot tanúsított irántam ezáltal!' ' Még azt is meg kellett érnie, hogy kizárták a rendből, sőt fanatikus apác ák tűzre vetették az írásait.
Élete utolsó napjairól életrajzírója a következőket jegyezte föl: ,,1591 őszén János testvér orvosi kezelésre szo rult. A térdében gyulladás támadt, amitől állandóan lázas volt. Baeza város ába küldték, ahol rektorsága idején sok öröme telt a kollégiumban. Ő maga é ppen ezért nem akart odamenni, hanem úgy döntött, hogy Ubedába megy, ahol a prior nem kedvelte őt. Megérkezése után hamarosan kiderült, hogy az ubedai szerzetesek becsülik és szeretik, és ez még inkább felbőszítette a priort. A testvéreknek megtiltotta, hogy látogassák a beteget, megvonta tőle a sze retet minden megnyilvánulását, s ha maga belépett hozzá, csak szidta és bec smérelte Jánost. Ő mindezt angyali türelemmel viselte, és amikor a halál kö zeledtét érezte, magához kérette a priort, bocsánatát és áldását kérte. És ekkor győzött: a prior sírva borult az ágya mellé, és úgy imádkozott a hald okló mellett.''
Ennek a szentnek, akinek az útja a sötétségből vezet ett a világosság felé, a halála -- illő módon -- éjfélkor következett be. D e ez az éjfél csodálatosan fényes volt: az egyik testvér látta, hogy a menn yezetről az ágy fejénél egy fényes gömb ereszkedik alá, majd végighalad a t est fölött és megáll a lábánál. Húsz lángot látott, amelyek egyetlen fényes séggé egyesültek. Ez a fénygömb annak a világosságnak volt a jele, amely mi nden döntését megvilágosította: annak az egyetlen igennek, amellyel Isten i zzó szeretetére válaszolt.
Imádság
Mind enható Istenünk, kérünk, segíts, hogy Szent János áldozópapod példáját köve tve egyre gyarapodjunk a szentek tudományában, és felebarátainknak megbocsá tva irgalomra találjunk nálad!
F orrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T081202 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111214 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111215 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-18 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR