BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20110101T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:f4794c21084f0d053ec1fc35bf7d14f4 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Nagy Szent Vazul (emléknap) DESCRIPTION:
Élete
Cézárea, Kappadókia tartomány fővárosa -- mai nevén Kayseri Törökországban -- a 4. században jelentős és művelt város volt. Mint a többi nagyvárosnak, megvoltak a maga színházai, fürdői és hír es ünnepei. Filozófusaival és rétoraival jogosan büszkélkedett, örök hírnev et azonban három keresztény tanító szerzett neki, a három ,,nagy kappadókia i'': Vazul, Nisszai Gergely és Nazianzi Gergely. A tartományban a3. század óta terjedt a kereszténység. A társadalom minden szintjéről kerültek ki a m egtérők. Vazul előkelő családból származott, nagyszülei --a tartomány apost olának, Csodatévő Szent Gergelynek a tanítványai -- a római császárok üldöz éseinek idején kivették részüket a szenvedésből.
Vazul tehát ízig-vér ig keresztény családból származott. Négy fivére és öt nővére volt, atyja hi vatásos rétor volt. Egészsége már fiatalon meggyengült, májbaja végigkísért e egész életén. A telek zordsága és a magára vállalt aszkétikus életmód csa k súlyosbította állapotát.
Családjának vagyoni helyzete megengedte, h ogy hosszú időn át csak tanulmányainak éljen. A tanulást Cézáreában kezdte, majd Konstantinápolyban folytatta -- itt lépett életre szóló barátságra Na zianzi Gergellyel -- és Athénben fejezte be. Athénben költőkkel, filozófuso kkal, történetírókkal és rétorokkal barátkozott. Széleskörű tudást és szell emi műveltséget szerzett.
Jól fölismerte, hogy a klasszikus irodalomb an, az akkori művelődés fő anyagában olyan csábító erő rejlik, amely veszél yeztetheti a hitet. Ezért később unokaöccseinek szakszerű tanácsokat adott, hogyan válogassanak az antik írók közül.
Tanulmányai befejezése után Vazul hazatért Cézáreába. A közéletben ragyogó pályafutás lehetősége állt előtte. Több várostól kapott ajánlatot rangos hivatalok vállalására, ő azon ban elutasította az ajánlatokat és megkeresztelkedett. ,,Mintha mély álombó l ébredtem volna --írta akkor --, hogy meglássam az evangélium igazságának csodálatos világosságát.''
A fiatal kappadókiai nem sokkal azután, ho gy a nyilvánosság előtt is a hitre tért, szerzetessé lett. Úgy érezte, hogy amikor a szerzetesi életet vállalja, eltölti az ősegyház erős hite, és ez nagyon megfelelt tökéletességet kereső vágyainak.
Az Írisz folyó part ján volt birtoka, ide vonult vissza egy távoli völgy mélyére. Örömmel fogad ta hasonló felfogású társak csatlakozását, mert véleménye szerint az istens zeretet akkor hiteles, ha közös élet és másokat átölelő testvéri szeretet á ll mögötte. Szerzetesi szabályokat fogalmazott. A fegyelem szigorú, az enge delmesség feltétel nélküli volt. Az élet imádságban és munkában telt, de úg y, hogy megmaradt az egyén belső és szellemi szabadsága. A sivatagi atyák g yakorlatával szemben ez az életmód lényeges újítást hozott: bőséges teret b iztosított a szellemi munkának, elsősorban a Szentírás tanulmányozásának. V azul azonban nem sokáig élvezhette ezt a békés nyugalmat.
Konstantin császár türelmi rendelete (313) után új szakasz kezdődött az Egyház történe tében. Az üldözések helyébe a hitbeli viszálykodások léptek, amelyek során a császárok önkényesen beavatkoztak a hit ügyeibe.
Vazul a tettek emb ere volt, és nem maradhatott tétlen, amikor az Egyház ekkora veszélybe kerü lt. 360-ban püspöke kíséretéhez tartozott, amikor teológiai megbeszélést ta rtottak Konstantinápolyban. Két évvel később Cézárea új főpásztora rávette, hogy lépjen az Egyház szolgálatába. 364-ben pappá szentelték. Vazul azonba n nem termett beosztottságra. Vitába keveredett saját püspökével is, az vis zont volt annyira bölcs, hogy maga mellé vette segédpüspöknek. Halála után pedig, 370-ben, nehéz választás után Vazul lett az utódja.
Ettől fogv a főpásztor volt a szó legteljesebb értelmében. Ügyelt az egyházi fegyelemr e, keményen lesújtott minden visszaélésre, fölszámolta a botrányokat és gon doskodott alkalmas püspökök választásáról. Nem elégedett meg azzal, hogy hi vatali tekintélyének súlyával intézze el az ügyeket, hanem arra törekedett, hogy másokkal is megértesse, mi indította éppen az adott döntésre. Elegend ő emberi nagysággal és nagyvonalúsággal rendelkezett ahhoz, hogy tévedéseit beismerje. Bármilyen nagy volt is azonban a lelkiereje, nagyon szenvedett, ha fáradozásai nem jártak eredménnyel. Egy levelében, amelyet a római Egyh áznak küldött, nem tudta elfojtani panaszát, s így írt: ,,Némileg könnyítün k szenvedéseink terhén, amikor tájékoztatunk titeket, szerető testvérek, ar ról a sok balszerencséről, amelyek minket értek.''
A cézáreai püspök hamarosan népszerű lett egyházmegyéjében. Örökölt vagyonát már régen szétos ztotta a szegények között. Előkelő családból származott, mégis szószólója é s atyja lett az ínségeseknek. Püspöki beszédeiben nyomatékosan rámutatott a tulajdonjog határaira: a gazdagok csak kezelői vagyonuknak, javaiknak csak kezelését bízta rájuk Isten. Az a kötelességük, hogy a szegények szükségle teit ugyanúgy kielégítsék, mint a sajátjukat. Ha megteszik, a felebaráti sz eretetből testvériség lesz. Vazul így ostorozta a gazdagok kapzsiságát: ,,A ruhák, amelyeket ládáitokban őriztek, elegendőek volnának egy egész diderg ő nép felöltöztetéséhez.'' Kíméletlenül támadta az uzsorásokat: ,,Pénzt csi karsz ki a síróból, fojtogatod a ruhátlant és vered az éhezőt.''
Nem elégedett meg azzal, hogy csak prédikáljon a szociális igazságosságról. Tet tekkel harcolt a nyomor ellen, és jótékonysági intézményeket hozott létre. Népkonyhát állított fel, amely nyitva állt a nem keresztény polgárok előtt is. Karitatív tevékenységére egy nagy szociális központ létesítésével tette fel a koronát: segélyszervek, szálláshelyek, menedékek és otthonok, valami nt különféle kórházak találtak helyet benne. Az utókor Baszileiásznak, Vazu l-intézetnek nevezte el ezt az alapítványt.
Vazul jó pásztor volt az anyagi ügyekben, de még nagyobb volt lelkivezetőnek és teológusnak. A görög egyházatyák közül ő az első irodalmi értelemben vett képzett szónok. A rét orika szabályait töviről- hegyire ismerte, és értette a módját, hogy Athénb an szerzett műveltségét sokoldalúan értékesítse. Szentírásmagyarázó homíliá i máig megőrizték időszerűségüket.
A szellemi harcok kora volt ez, de a teológiai vitatkozásban Vazul nem magáért a szellemi élvezetért vett rés zt. Jól ismerte tudásának korlátait. Legfőbb törekvése az volt, hogy híveit az isteni titok imádására vezesse el. Ezt tartotta minden hittudomány célj ának. A parancsolatok megtartása fogékonyabbá teszi az embert Isten iránt, mint azok tudóskodásai, ,,akik olyan dolgokon törik a fejüket, amelyek megh aladják az emberi elmét''.
Korának szellemi küzdelmei őt is belesodor ták a teológiai harcokba, amelyek csak élesebbek lettek attól, hogy a világ i uralkodók beavatkoztak e vitákba. Vazul teljes erejével síkra szállt az e gyház egységéért és békéjéért. Jól látta azokat a veszélyeket, amelyeket a császári kegy jelent az egyház számára. Valens császár elől sem hátrált meg , s a császár végül is nem merte száműzetésbe küldeni ezt a nagyszerű és ig az embert.
Vazul csiszoltabb modorú volt, mint Alexandriai Atanáz, de jellemerősségben sem maradt el mögötte. Amikor nem engedett a császárnak, nem azért tette, hogy a saját akaratát érvényesítse, hanem hogy az igazságo t szolgálja. Kappadókiában diadalra segítette az igaz hitet. Közben mindig gondja volt az egész egyházra, a testvériség szellemére, a tettekben megnyi lvánuló és látható egységre. Hűséggel és éles elmével védelmezte a hitet úg y, ahogy azt a niceai zsinat (325) hitvallásba foglalta. Ugyanakkor nem zár kózott el azok elől, akik a jövőnek dolgoztak és magától értetődően fölisme rték azokat a történeti változásokat, amelyeket visszafordítani nem lehet. Széles látóköre, amellyel a dolgokat szemlélte, alkalmassá tette arra, hogy az egész kereszténység tanácsadója és útmutatója legyen. Többszáz ránk mar adt levele tanúskodik erről.
Amikor szakadás osztotta meg az antiochi ai egyházat, Rómához fordult döntésért. Utána azonban nagyot csalódott Dama sus pápában, és a következő kifakadással jellemezte magatartását: ,,Ez az e mber túlságosan el van telve önmagával.''
Vazul még ötven éves sem vo lt, amikor 379-ben meghalt. Életerejét felőrölte a szigorú aszkézis, a szün telen megfeszített munka és a betegség. Fáradozásai azonban megtermették mé ltó gyümölcsüket: két év múlva a konstantinápolyi zsinaton a zsinati atyák azt a teológiát fogadták el, amelyet ő és Atanáz képviselt. Élete folyamán mind a lelkisége, mind a stílusa egyre józanabb és egyszerűbb lett. A külső sallangokat levetette, miközben arra törekedett, hogy szolgáljon és az ist eni tökéletességet kutassa.
Vazul felnőtt fejjel tért Krisztushoz, és soha többé nem tekintett hátra. Szemét állandóan az Úrra szegezte törhetet len hűséggel, amelyet élete minden fordulatában megőrzött és hősies fokra e melt. Rendelkezett olyan kezdeményező erővel és felelősségtudattal, hogy az ok révén a szerzetesből a gyakorlati életben helytálló ember és lelkipászto r lehessen. A legfinomabb műveltségű és legelőkelőbb lelkületű szerzetes-pü spökök közé tartozik. A bizánci Egyház halála napján, január elsején ünnepl i Szent Vazult. Róma a 12. században ugyanezt a napot vette át, de a 13. sz ázadban áthelyezték június 14-re, amely napon egy 9. századi martirológium szerint püspökké szentelték. Mivel erre semmi történeti adat nincs, 1969-be n január másodikára tették ünnepét, egy napra Nazianzi Szent Gergellyel.
Legendájából
Szent Vazul életéből ránk mar adt egy történet, amely nagyon jellemző a nagy kappadókiai egyházatyára. Va lens császár, aki a kelet-római uralkodók közül utolsónak támogatta az ariá nus kereszténységet, elismerte, hogy az ariánusok addig nem boldogulnak, am íg Vazult meg nem nyerik, mert ez a püspök úgy állt velük szemben, mint egy bástyatorony. Ezért a császár elküldte Vazulhoz Modesztusz prefektust, hog y fenyegetésekkel vagy ígérgetésekkel rávegye: vállaljon közösséget a tévta nítókkal.
A prefektus nyers hangon kezdte: vagyonának elkobzásával, s záműzetéssel, kínzással és halállal fenyegette meg a püspököt. Vazul megkér dezte: ,,Ennyi az egész?'' -- Majd így folytatta: ,,Fenyegetéseid engem nem érintenek. Akinek semmije sincs, annak a vagyonát nem lehet elkobozni. Szá műzetést nem ismerek, mert Isten nagy világában mindenütt otthon vagyok. Kí nzás nem árthat nekem, hiszen alig van már testem. A halált pedig örömmel f ogadom, mert gyorsan elvezet Istenhez. Nagyobb részem már halott, és régtől fogva a sír felé tartok.''
A hivatalnok meglepetten válaszolt: ,,Így még senki sem beszélt velem!'' Vazul csak ennyit mondott rá: ,,Bizonyára n em volt még püspökkel dolgod.''
A prefektus jelentést tett urának a d olgok állásáról. A császár felindultan magához rendelte a püspököt, de semm ire sem ment vele. Erre kimondotta a száműzetésról szóló ítéletet.
Az elbeszélés szerint Vazul már indulófélben volt a száműzetésbe, amikor a cs ászár fia súlyosan megbetegedett. Valens ingadozni kezdett, mert összefüggé st látott a baj és a püspök ellen hozott ítélet között. Felesége is kérlelt e, visszavonta hát a parancsot. Nemsokára javulni is kezdett a trónörökös á llapota, s ekkor a császár megbánta engedékenységét, és újból száműzetésre ítélte a püspököt. Amikor azonban alá akarta írni a rendeletet, eltörött a tolla. Kért egy másikat, az is eltört, s ugyanígy járt a harmadikkal is. Ha ragosan negyediket kért, de íme, ekkor reszketni kezdett a keze, majd megbé nult. Rémület fogta el, széttépte a papírt, és ettől fogva békén hagyta Vaz ult.
Diós István: A szentek élete DTSTAMP:20240329T102517 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120102 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120103 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=+2 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR