BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101109T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:a534476925da16191b81bda9f6e61ecb CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Nagy Szent Leó (emléknap) DESCRIPTION:
Él ete
Szent Leó, aki az Egyházban a „Nagy” megtisztelő jelzőt kapta , már jóval pápasága előtt jelentős hivatalokat töltött be a római klérusba n. Azok a tulajdonságok, amelyek annyira kiemelkedővé teszik a pápák sorába n, már I. Celesztin és III. Sixtus fődiákonusaként kibontakoztak benne: ala pos teológiai képzettség, spekulatív készség, biztos ítélőképesség, érzéken ység az idők jelei iránt, gyors reagáló képesség, s mindehhez józan tekinté lytudat. Egyszóval belső dinamizmussal teljes jellem volt, ugyanakkor mély hivatástudat hatotta át egész személyiségét.
Johannes Cassianus egy l evelében „a római szentszék és az istenszolgálat ékességének” nevezte. Alex andriai Szent Cirill pátriárka őt kereste meg levelével, hogy járjon közbe I. Celesztin pápánál, és kérjen számára védelmet Juvenalis jeruzsálemi püsp ök hatalmi túlkapásaival szemben. Később a császári udvar küldte a fődiákon ust Galliába, hogy közvetítsen békét Aetius katonai főparancsnok és Albinus szenátor között. S míg e küldetésben távol volt Rómától, megválasztották p ápának.
Pápasága
440. szeptember 29-én, mi után püspökké szentelték, foglalta el Péter katedráját. Püspökké szentelésé nek évfordulóján évről évre maga köré gyűjtötte a püspököket, papokat és hí veket, és tanította őket. Gyakran beszélt a római püspök feladatáról és hel yzetéről az Egyházban. Ezek a beszédek világosan kifejezik, hogy mennyire t udatában volt: mint pápa Péter hivatalát viseli. A püspökök között, akikre Krisztus, az örök Főpap és legfőbb püspök mint pásztorokra bízta a nyáj gon dját, van egy, aki kiemelkedik, mert benne Péter apostol él tovább: ,,Mikén t mindig érvényben marad az, amit Péter Krisztusról hitt, úgy az is megmara dt mindig, amit Krisztus Péterben alapított''. Szinte új idők szavaként han goztatja, hogy különbség van a hivatalt viselő és a hivatal között. Szíve a lázatának megnyilatkozását láthatjuk abban, hogy azt mondja: Péter utódában azt tiszteljük, „ki örökre magára vállalta az összes pásztor és a rájuk bí zott nyáj minden gondját, és méltóságát egy méltatlan utód sem csorbítja”.< /p>
A többi püspökkel való kapcsolatát a pápának az egész Egyházra irányu ló szeretete határozza meg: „Mindenkivel közösen viseljük a gondot, és mind en egyes püspökkel együtt részesülünk a hivatalban; hiszen az egész földker ekségről Szent Péter székhelyére folyamodnak, és a római püspöktől várják, hogy az egész Egyházat szeresse, ahogyan az Úr Péternek ajánlotta Egyházát. ”
Az Egyház iránti lángoló szeretetében, és nem személyes tekintélyha jhászásban kell keresnünk motívumait, amikor az Egyházon belüli szervezeti kérdésekben olyan határozottnak bizonyult.
A keleti egyházzal való eg ység megőrzése érdekében a tesszaloniki püspököt már I. Damazusz pápa apost oli vikáriussá nevezte ki Görögország és Dácia egyházai felett. A mindenkor i tesszaloniki püspöknek az lett volna a feladata, hogy a pápa megbízásából felügyeletet gyakoroljon az említett egyházak fölött. Anasztáz, az akkori vikárius, III. Sixtus halála után Leó pápához fordult és kérte, erősítse me g apostoli vikáriusi tisztségében. Leó készségesen teljesítette a kérést, s egyidejűleg intette Illyria püspökeit, hogy egyházfegyelmi kérdésekben tan úsítsanak engedelmességet Anasztáz iránt. Mikor azonban Anasztáz túlkapások ra ragadtatta magát, és saját joghatóságát a többi püspök rovására akarta k iterjeszteni, Leó figyelmeztette hivatalának határaira, „hogy az egész Egyh áz mindenütt összeköttetésben maradjon a Fejével”.
Arles-ban Leó hiva talba lépésekor Hilarius volt az apostoli vikárius. Nagyon határozottan tör ekedett arra, hogy püspöki székét, hasonlóan az aquilejai patriarkátushoz, független patriarkátussá fejlessze. Egy vizitációs útja alkalmával az egyik püspököt minden vizsgálat nélkül elmozdította; egy másik beteg helyére még annak életében utódot állított. A panaszosok Rómához fordultak, és Leó eln ökletével zsinat gyűlt össze, ahová Hilariust is meghívták és kötelezték, h ogy vonja vissza elhamarkodott intézkedéseit. Sőt, megfosztották vikáriusi hivatalától is. Ez a Leó-féle zsinat különös jelentőséget nyert azáltal, ho gy ezzel kapcsolatban III. Valentinianus császár rendeletet adott ki, amely szerint „amit az Apostoli Szentszék meghatározott, vagy a jövőben határoz meg, mindenki számára törvényerővel bír!” Ezzel elismerést nyert állami old alról a pápa jurisdictiós elsőbbsége.
Leó pápa úgy látta, hogy az Egy ház szervezeti egysége fontos biztosíték a hitbeli egység mellett, amelyet akkoriban több szekta is nagyon veszélyeztetett: a manicheusok Rómában és I táliában, a priszcilliánusok Hispániában, a monofiziták Egyiptomban.
Pápaságának első teendői között természetesen Róma gondja állt, azé a város é, amelyben Péter „ugyanabban a testben, amelyben főpásztorunk volt, a szen t halál álmába merült”. Rómában igen erős befolyásra tettek szert az Észak- Afrikából beszivárgott manicheusok, akik mindent rossznak tartottak, ami a testtel kapcsolatos. Amikor a császár rendeletet bocsátott ki, hogy azok a manicheusok, akik nem tartanak bűnbánatot, elveszítik polgári jogaikat, Leó üdvözölte, mert az állam kötelességének tartotta, hogy a veszedelmes tévta nítókkal szemben büntetést alkalmazzon. Magatartását azért is megérthetjük, mert a manicheusok üzelmei minden erkölcsi törvényt figyelmen kívül hagyta k. Leó arról tudósít, hogy „bizonyítékok vannak rá, hogy ebben a szektában a tisztességnek, a szeméremnek és a szégyenérzetnek semmi nyoma nincs, ezek nek törvénye a hazugság, vallásuk az ördög, áldozatuk a gyalázat”.
Eg y évvel a manicheusok Rómából történt kiűzése után a hispániai Astorga püsp öke, Turibius segítséget kért a pápától a priszcilliánusokkal szemben, akik megjelentek Hispániában. Válaszában Leó tizenhat fejezetben pontról pontra cáfolta a priszcilliánusok tanítását, amely megítélése szerint pogány csil lagászatból és gnosztikus-keresztény elemekből álló eretnekség, és megfelel ő büntetéseket helyezett kilátásba számukra.
A legnagyobb küzdelmet a zonban a monofizita Eutükhésszel kellett megvívnia, aki szerint Krisztusban csak egy természet van, az isteni, tehát Krisztus szerinte nem volt igazán ember. Ez a tanítás Krisztus egész megváltó művét kérdőjelezte meg, és föl kavarta a keleti egyházat. Külön kiélezte a monofizitizmus veszélyét az a k örülmény, hogy Eutükhész, aki kolostori elöljáró volt, az intrikus természe tű kamarás, Krüszaphiosz révén jelentős befolyással bírt a császár, II. The odosius udvarában.
A szabályos időközökben tartott konstantinápolyi p átriárkai zsinaton Flavianus pátriárka 448 novemberében Eutükhész tanítását , mint eretnekséget elítélte, a szerzőt magát pedig letették hivatalából. E utükhész egyszerre föllebbezett a pápához és a császárhoz. Leó pápa 449. jú nius 13-án kelt, híressé vált dogmatikus levelével válaszolt Flavianusnak. Mesteri pontossággal fejti ki a Szentírásra és a keresztelési hitvallásra t ámaszkodva a Krisztus egy személyére és két össze nem keveredett természeté re vonatkozó tanítást, mely szerint mindkét természet, az isteni is, az emb eri is, a másikkal összekapcsoltan végzi sajátos tevékenységeit.
Eutü khész és barátja, Dioszkurosz alexandriai pátriárka válasza nem sokáig vára tott magára. A császár segítségével Dioszkurosz zsinatot hirdetett 449-ben Efezusba, amelyen nem engedték fölolvasni a pápa levelét, és igazolni akart ák Eutükhészt. Leó tiltakozását jelentette be a császárnál az általa „rabló zsinat”-nak nevezett gyülekezeten elhangzottak miatt.
Ám egy szerencs étlenség következtében II. Theodosius császár 450. július 28-án meghalt. Nő vére, Pulcheria a hadsereg támogatásával maga mellé császárrá emelte Markiá nosz tábornokot, akihez feleségül ment. Az új császár a birodalom egységéne k biztosítását látta abban, ha a hitegység szilárd. Ezért föltárta Leó előt t azt a tervét, hogy Niceába új zsinatot akar összehívni. Leó, akinek koráb ban szintén az volt a szándéka, hogy zsinatot hirdet, de a körülmények kedv ező alakulása után elállt tervétől, csak nehezen adta beleegyezését a zsina thoz.
Végül mégiscsak összehívták, és az első ülést 451. október 8-án tartották Kalkedonban. Leó pápát egy küldöttség képviselte: Paschasius lil ybeumi püspök, továbbá Lucentius és Julianus püspökök, valamint két pap, Bo nifacius és Basilius. A császári biztosok kemény kézzel gondoskodtak a zsin at lefolyásáról. Amikor Eutükhész és Dioszkurosz ügyére került a sor, e hiv atalnokok teremtettek rendet a hangosan kiabálók között.
Leó életének csúcspontja 451. október 10-én következett el. Miután a zsinat előtt fölol vasták dogmatikus levelét, a résztvevők egyöntetű lelkesedéssel kiáltották: „Ez az Atyák hite, és az Apostolok hite! Péter szól Leó által! Valamennyie n ezt hisszük!”
A továbbiakban azonban nem mindenben a pápa kedve sze rint folytatta munkáját a zsinat. Huszonnyolc résztvevő ugyanis megszavazta , hogy Anatoliosz konstantinápolyi pátriárkának az Egyházban a római püspök után különleges rangja legyen. A pápai küldöttek azonnal tiltakozást jelen tettek be, Leó pedig ezt írta a császárnak: „Személyes bűnömnek tartanám, h a az Atyák rendelkezéseit az én hozzájárulásommal sértenék meg, és ha egy t estvér kívánsága többet jelentene számomra, mint az Úr egész házának java.”
Anatoliosz pátriárka azonban elég okos volt ahhoz, hogy elálljon a k éréstől, amikor Leó megszakította vele a kapcsolatot. Talán egy császári in telem is segített, Leó ugyanis egy nuncius révén közvetlen kapcsolatban áll t a császári udvarral.
451--460 között újabb veszedelmek tűntek föl. Palesztinában szabályos lázadás tört ki a monofizita szerzetesek körében, a kik továbbra is a kiközösített Eutükhész és Dioszkurosz hívei voltak. Egyip tomban, közelebbről Alexandriában mindaddig nem állt helyre a nyugalom, amí g Aelurus Timoteust, Dioszkurosz egyik barátját, aki elfoglalta a pátriárka i széket, véglegesen ki nem utasították. Csak a pápa ismételt fölszólításár a volt hajlandó a császár rendőri erőkkel oltalmába venni az igaz hívőket é s helyreállítani a város rendjét.
452-ben Leó a hunoktól mentette meg Rómát és lakosságát azzal, hogy bátran Attila elé vonult, és visszafordulá sra bírta. De 455-ben már nem tudta megakadályozni, hogy Geiserich vandálja i be ne törjenek a városba, csak annyit sikerült elérni, hogy az emberek él etét megkímélték, és nem gyújtották föl az épületeket.
Minden sikeres politikai tevékenysége ellenére Leó igazi nagysága abban rejlik, ahogyan P éter utódjának, a pápának hivatalát a többi püspökkel tartott kapcsolatában , az Egyház belső szervezetének kérdéseiben, a tévtanítások elhárításában é s az evangélium hirdetésében napról napra betöltötte.
Levelezése úgy mutatja őt, mint az Egyház harcosát, aki hivatalának erejénél fogva az igaz hitet és a keresztény életet akarta megvédeni az egész Egyházban. Prédikác ióiból megismerhetjük a püspököt, aki buzgón törekszik arra, hogy hívő népé t tanítsa. Nyelvezete tele van olyan találó fordulatokkal, amelyek illettek hallgatóságához; ugyanakkor mesteri módon él az antik retorika eszköztáráv al is. Tanításában a teológiát a legalapvetőbb tételeiben ragadta meg. XIV. Benedek pápa joggal iktatta őt az egyháztanítók sorába, s ezzel megadta a kellő tiszteletet ennek a szent pápának, aki hivatásának megfelelően minden kinek mindene volt.
A régi liturgikus források 461. november 10-re te szik Nagy Szent Leó pápa temetését. Rómában június 28-án, Péter-Pál vigíliá ján ünnepelték, mert I. Sergius pápa (687--701) ezen a napon vitette át ere klyéit a Vatikáni bazilikába. Később a galliai egyház április 11-i dátumát követték, 1969-ben az ünnepet a szent pápa halála napjára helyezték át.
Legendáiból
A Newman kardinális által „Fenség es Leó”-nak nevezett pápa életéből, aki a pápaságot, mint az Egyház egységé nek biztosítékát szilárdította meg, és bizonyságát adta annak, hogy az Egyh áz mennyire javára szolgál a világnak, a hagyomány sokat elmond az utókorna k.
440-ben Placidia császárnő Leó fődiákonust Galliába küldte, hogy n agy tekintélyével és diplomáciai érzékével teremtsen békét. Miközben úton v olt, meghalt III. Sixtus. Leót távollétében megválasztották, s azonnal küld öttség indult utána, hogy megvigyék a hírt, és amilyen gyorsan csak lehet, térjen vissza.
Amikor Leó hivatalába lépett, így prédikált: „eszketne m kell a felelősség miatt, de a hitem vigasztal a kegyelem ajándékával, mer t az Úr, aki e hivatal terhét reám rótta, segít majd viselni is. Ha a hivat al nagyságát és a saját gyengeségemet nézem, megrettenek; de nem hátrálok m eg, mert nem magamban bízom, hanem abban, aki bennem működik! Minden, amit hivatalomban helyesen teszek, Krisztus műve!”
452 tavaszán a rémülett ől falfehér hírnök érkezett és jelentette a pápának: Attila, akit mindenki csak „Isten ostora”-ként emleget, hunjaival betört Itáliába, és úton van Ró ma felé. Valentinianus császár félelmében Ravenna falai mögé menekült. Van még idő, hogy a pápa is kövesse őt! -- Amikor a követ elhallgatott, a pápa egy csodálatosan megmunkált arany karperecet emelt föl az asztalról, ami eg y ritka formájú állatot ábrázolt, amilyet Rómában még soha nem láttak. „Lát od ezt? -- kérdezte a hírhozótól, és odatartotta eléje az ékszert. Ez a hun ok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, hajlandó lesz az Él et igéjének befogadására is. Lehet, hogy Isten színe előtt máris bűnösök va gyunk, mert még nem tettünk kísérletet arra, hogy Krisztus keresztjét e nom ádok sátrai közt is fölállítsuk. Eddig mi azon a véleményen voltunk, hogy c sak a mi birodalmunk létezik és semmi más a világon, most pedig félünk. Nem , én nem menekülök; megvédem Rómát, és elmegyek a hunok táborába!”
Út ra is kelt észak felé, és Mantova közelében találkozott a félelmetes lovaso k királyával, akitől egész Itália reszketett. Valóban sikerült Attilát ráve nnie a visszafordulásra, aki arra is ígéretet tett, hogy békét köt a biroda lommal. Kétségtelen, a körülmények is Leó javára fordultak -- a hunok sereg ében járvány tört ki, e sztyeppei lovasok nem voltak hozzászokva a hegyvidé kekhez, és Markianosz császár fölmentő hadműveleteket kezdett a hunok saját területén --, mindazonáltal a pápa bátor föllépésének volt köszönhető, hog y a hun támadás így végződött.
A legenda szerint maga Attila így mond ta el a találkozást: „Leó mellett láttam egy másik valakit, aki papi ruhába volt öltözve, tekintélyes öreg volt, és az arca tiszteletet parancsolt (ez Szent Péter volt), és kivont karddal szörnyű fenyegetések közepette a halá lt helyezte nekem kilátásba, ha nem teljesítem kívánságát.” Raffaello egyik híres képe a vatikáni stanzákban ezt a pillanatot ábrázolja: Péter a leveg őben szállva jelenik meg Attilának Leó feje fölött, és Attila halálra rémül .
Egy másik alkalommal is megmutatkozott, hogy abban a zűrzavaros idő ben csak a pápaság volt képes magára vállalni az emberek védelmét. Amikor a nyugatrómai császár, Valentinianus esztelen dühében tőrrel leszúrta Aetius hadvezért, és maga is hamarosan meghalt, Geiserich, a vandálok királya, ak i ekkor már egész Észak-Afrikát a kezében tartotta, elérkezettnek látta a p ercet, hogy Róma ellen vonuljon. Flottája Ostiában kötött ki. Aki csak tudo tt, menekült, annál is inkább, mert az új császárt, Petroniust megölték a k atonái. Ismét csak Leó állt egy küldöttség élére, és szembenézett a hódítóv al. Az azonnali elvonulást nem tudta elérni, de a vandálok megígérték, hogy nem égetik föl Rómát, és nem ölik le a lakosságot. Amikor a zsákmánnyal me grakott vandál hajók kifutottak az ostiai kikötőből, a rómaiak tudták, hogy életüket Leó pápának köszönhetik.
Imádság
Istenünk, ki soha nem engeded, hogy sziklára épült Egyházadon a pokol kapu i erőt vegyenek, kérünk, segíts minket, hogy Nagy Szent Leó pápa közbenjárá sára igazságodban szüntelenül megmaradjunk, és híveid szerte a földön békes ségben éljenek!
Forrás: Diós Istvá n: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T115048 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111110 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111111 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-52 EXDATE;TZID=Europe/Budapest:20131110T000000 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR