BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101102T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:c76aad50f096c8873cd47694711c5e86 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Porres Szent Márton DESCRIPTION: Élete\n Márton atyja, Juan de Porres Burgosból származó spanyol lovag volt . Előkelő család sarjaként az Alcantarai Lovagrend tagjai közé tartozott, s mint sokan mások, ő is útra kelt a nemrég fölfedezett Amerika felé, hogy g azdagságot és hírnevet szerezzen magának. Amikor a hódító harcok befejeződt ek, Juan lovag Panamában telepedett le, valószínűleg egy indián falu ura le tt. De nem volt megelégedve helyzetével, ezért hamarosan Peru felé vette út ját és Limában próbált szerencsét. Útjára elkísérte egy néger leány, Anna V elázquez, akinek a lovag megígérte, hogy feleségül veszi. Ennél szebb álma egy színes bőrű leánynak nem is lehetett, de az álom soha nem valósult meg. \n 1569-ben érkeztek meg Limába, és az egyik külvárosi házban Anna december 9-én egy kisfiút hozott a világra, akit a Martinico, Márton névre kereszte ltek. Édesanyja annyi gonddal nevelte Mártont és nővérét, hogy a gyermekek hamarosan a szomszédok mintaképei lettek.\n Juan lovag azonban egyszer csak megjelent a nyomorúságos kis lakásban: a gyermekeiért jött. Mindkettőt ado ptálta és magával vitte őket Guayaquilba, ahová az alkirály rendelte őt. Di ego de Miranda házánál teljesített szolgálatot, s állandóan a nyomában volt a két kisgyermek. Egyszer csak föltették neki a kérdést: valójában miért k íséri őt állandóan ez a két kis mulatt? Ez volt az első alkalom, amikor Már ton a megalázó ,,mulatt'' szót hallotta.\n Számunkra a mulatt faji megjelöl és: néger és fehér bőrű szülők gyermekét jelenti. Akkoriban Közép-Amerikába n ez nem faji megbélyegzést, hanem nagyon alacsony társadalmi réteghez való tartozást jelentett. A spanyol gyarmatokon ugyanis a rangsor ez volt: span yol, indián, néger, és utoljára a mulatt. Annát emiatt nem vette feleségül és nem vitte magával a gyermekek atyja. Sőt, amikor kinevezést kapott a pan amai kormányzóságra, a két gyermeket is visszaküldte Limába, az anyjukhoz.\ n Márton egy Mateo Pasto nevű fürdőmesternél tanulta ki a mesterséget, s me lléje sebészi és gyógyszerészi képesítést is szerzett, azaz a mi fogalmaink szerint orvos lett. A sebesültek és a különböző fekélyektől szenvedő beteg ek egyre szívesebben keresték föl a fiatal, segítőkész orvost, hogy gyógyul ást találjanak nála. Márton fáradhatatlan volt a szolgálatban; s az emberek egyszer csak suttogni kezdték, hogy csodás gyógyításokat is művel.\n Regge lenként Márton a Szent Lázár-plébániatemplomban misét hallgatott, aztán kés ő estig a betegeket szolgálta. Rövidesen akkora híre lett és oly sokan kere sték, hogy elhatározta: visszavonul ebből a népszerűségből. Édesanyja belee gyezésével egy szép reggelen elindult, hogy fölvételét kérje a domonkosok k olostorába.\n A prior az első percben világosan tudtára adta: befogadják, d e számítania kell arra, hogy a bőre miatt nem lehet sem pap, sem sem teljes jogú segítő testvér, hanem meg kell elégednie azzal, hogy szolgaként alkal mazzák és csak a harmadrendben tehet fogadalmat. Maga a prior is tudta, hog y nem ez illetné Mártont, de az érvényben levő előírások értelmében nem teh etett mást. Márton is tudatában volt a sérelemnek, ami érte, s az ereiben c sörgedező spanyol vér föl is lobbant, mikor szaktudására és korábbi népszer űségére gondolt, mégis legyőzte indulatait és elhatározta, hogy ilyen körül mények között is kéri fölvételét.\n Ezután kilenc év telt el, amíg 1603. jú nius 2-án végre véglegesen megerősítették a fölvételét: harmadrendi laikus testvér lett. Közben Márton a kolostorban betegápolóként működött, és fokoz ott szeretettel és tapintattal ápolta a rászorulókat. Reggelenként az első szentmisén vett részt, napközben szolgált, az éjszakák jelentős részét pedi g imádságban és virrasztásban töltötte. Hamarosan az egész konvent tisztele ttel nézett rá, szentnek tartották. Mikor a fölvételét véglegesítették, kin evezték betegápoló testvérnek. Általános csodálatot váltott ki odaadása, am ellyel szolgálatait végezte.\n Limában a 16. század végén tíz kórház működö tt. Külön kórháza volt a férfiaknak és a nőknek -- külön-külön a spanyolokn ak, az indiánoknak és a négereknek --, valamint a gyermekeknek s a leprások nak. A kórházakon belül pedig minden társadalmi rétegnek külön része volt. Márton munkássága következtében a domonkosok kolostora hamarosan inkább has onlított kórházhoz, mint szerzetesházhoz: szinte minden cellában betegek fe küdtek, minden megkülönböztetés nélkül. Amikor a prior megelégelve a dolgot kiutasította betegeit, Márton a nővére házát alakította át kórházzá.\n Sik erült ugyanis megnyernie a nővérét, hogy legyen a segítőtársa. Ugyancsak az ő hatására nyitott egykori mestere, Mateo Pasto árvaházat, a domonkosok sz egénykonyhát nyitottak a konventjükben, és számtalan más karitatív intézmén y nyílt szerte a városban.\n Márton tevékenységi köre pedig egyre bővült: a legszegényebbek éppúgy jöttek hozzá segítségért vagy legalább jó tanácsért , mint az előkelők. Maga a perui alkirály is gyakori vendége volt, és e bar átság lehetőséget adott Mártonnak arra, hogy a legnyomorultabbakon is tudjo n segíteni.\n Megszámlálhatatlan csodát tulajdonítottak neki, de a legnagyo bb csoda alázatossága volt, amellyel szüntelen imádságban és határtalan sze retetben élt.\n Vezeklései, a szünet nélküli munka, a napi két-három órai a lvás fölemésztette energiáit. 1639 őszén tífuszban megbetegedett. Miközben a láz gyötörte, életszentségét végre elismerték a városbeliek és a rendje i s. Az alkirály is fölkereste a haldoklót szerzetesi cellájában.\n November 3-án halt meg. XVI. Gergely pápa 1837-ben boldoggá, XXIII. János pápa 1962. május 6-án szentté avatta. A Szentszék Márton oltalma alá helyezte Peru sz ociális ügyeit, s amikor Peru püspöki kara megszervezte a „Perui Szociális Hetek”-et, őt választották patrónussá. A világ különböző országaiban az egé szségügyért dolgozók védőszentjeként tisztelik. Ünnepe november 5-én volt, 1969-ben áttették november 3-ra.\n Imádság\n Istenünk, ki Szent Mártont az alázat útján elvezetted a mennyei dicsőségbe, kérünk, segíts, hogy példáját követve mi is méltók legyünk az örök boldogságra!\n Forrás: Diós István: S zentek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Márton atyja, Juan de Porres Burgosból származó spa nyol lovag volt. Előkelő család sarjaként az Alcantarai Lovagrend tagjai kö zé tartozott, s mint sokan mások, ő is útra kelt a nemrég fölfedezett Ameri ka felé, hogy gazdagságot és hírnevet szerezzen magának. Amikor a hódító ha rcok befejeződtek, Juan lovag Panamában telepedett le, valószínűleg egy ind ián falu ura lett. De nem volt megelégedve helyzetével, ezért hamarosan Per u felé vette útját és Limában próbált szerencsét. Útjára elkísérte egy nége r leány, Anna Velázquez, akinek a lovag megígérte, hogy feleségül veszi. En nél szebb álma egy színes bőrű leánynak nem is lehetett, de az álom soha ne m valósult meg.
1569-ben érkeztek meg Limába, és az egyik külvárosi házban Anna december 9-én egy kisfiút hozott a világra, akit a Martinico, M árton névre kereszteltek. Édesanyja annyi gonddal nevelte Mártont és nővéré t, hogy a gyermekek hamarosan a szomszédok mintaképei lettek.
Juan l ovag azonban egyszer csak megjelent a nyomorúságos kis lakásban: a gyermeke iért jött. Mindkettőt adoptálta és magával vitte őket Guayaquilba, ahová az alkirály rendelte őt. Diego de Miranda házánál teljesített szolgálatot, s állandóan a nyomában volt a két kisgyermek. Egyszer csak föltették neki a k érdést: valójában miért kíséri őt állandóan ez a két kis mulatt? Ez volt az első alkalom, amikor Márton a megalázó ,,mulatt'' szót hallotta.
Sz ámunkra a mulatt faji megjelölés: néger és fehér bőrű szülők gyermekét jele nti. Akkoriban Közép-Amerikában ez nem faji megbélyegzést, hanem nagyon ala csony társadalmi réteghez való tartozást jelentett. A spanyol gyarmatokon u gyanis a rangsor ez volt: spanyol, indián, néger, és utoljára a mulatt. Ann át emiatt nem vette feleségül és nem vitte magával a gyermekek atyja. Sőt, amikor kinevezést kapott a panamai kormányzóságra, a két gyermeket is vissz aküldte Limába, az anyjukhoz.
Márton egy Mateo Pasto nevű fürdőmeste rnél tanulta ki a mesterséget, s melléje sebészi és gyógyszerészi képesítés t is szerzett, azaz a mi fogalmaink szerint orvos lett. A sebesültek és a k ülönböző fekélyektől szenvedő betegek egyre szívesebben keresték föl a fiat al, segítőkész orvost, hogy gyógyulást találjanak nála. Márton fáradhatatla n volt a szolgálatban; s az emberek egyszer csak suttogni kezdték, hogy cso dás gyógyításokat is művel.
Reggelenként Márton a Szent Lázár-plébán iatemplomban misét hallgatott, aztán késő estig a betegeket szolgálta. Rövi desen akkora híre lett és oly sokan keresték, hogy elhatározta: visszavonul ebből a népszerűségből. Édesanyja beleegyezésével egy szép reggelen elindu lt, hogy fölvételét kérje a domonkosok kolostorába.
A prior az első percben világosan tudtára adta: befogadják, de számítania kell arra, hogy a bőre miatt nem lehet sem pap, sem sem teljes jogú segítő testvér, hanem me g kell elégednie azzal, hogy szolgaként alkalmazzák és csak a harmadrendben tehet fogadalmat. Maga a prior is tudta, hogy nem ez illetné Mártont, de a z érvényben levő előírások értelmében nem tehetett mást. Márton is tudatába n volt a sérelemnek, ami érte, s az ereiben csörgedező spanyol vér föl is l obbant, mikor szaktudására és korábbi népszerűségére gondolt, mégis legyőzt e indulatait és elhatározta, hogy ilyen körülmények között is kéri fölvétel ét.
Ezután kilenc év telt el, amíg 1603. június 2-án végre véglegese n megerősítették a fölvételét: harmadrendi laikus testvér lett. Közben Márt on a kolostorban betegápolóként működött, és fokozott szeretettel és tapint attal ápolta a rászorulókat. Reggelenként az első szentmisén vett részt, na pközben szolgált, az éjszakák jelentős részét pedig imádságban és virrasztá sban töltötte. Hamarosan az egész konvent tisztelettel nézett rá, szentnek tartották. Mikor a fölvételét véglegesítették, kinevezték betegápoló testvé rnek. Általános csodálatot váltott ki odaadása, amellyel szolgálatait végez te.
Limában a 16. század végén tíz kórház működött. Külön kórháza vo lt a férfiaknak és a nőknek -- külön-külön a spanyoloknak, az indiánoknak é s a négereknek --, valamint a gyermekeknek s a leprásoknak. A kórházakon be lül pedig minden társadalmi rétegnek külön része volt. Márton munkássága kö vetkeztében a domonkosok kolostora hamarosan inkább hasonlított kórházhoz, mint szerzetesházhoz: szinte minden cellában betegek feküdtek, minden megkü lönböztetés nélkül. Amikor a prior megelégelve a dolgot kiutasította betege it, Márton a nővére házát alakította át kórházzá.
Sikerült ugyanis m egnyernie a nővérét, hogy legyen a segítőtársa. Ugyancsak az ő hatására nyi tott egykori mestere, Mateo Pasto árvaházat, a domonkosok szegénykonyhát ny itottak a konventjükben, és számtalan más karitatív intézmény nyílt szerte a városban.
Márton tevékenységi köre pedig egyre bővült: a legszegén yebbek éppúgy jöttek hozzá segítségért vagy legalább jó tanácsért, mint az előkelők. Maga a perui alkirály is gyakori vendége volt, és e barátság lehe tőséget adott Mártonnak arra, hogy a legnyomorultabbakon is tudjon segíteni .
Megszámlálhatatlan csodát tulajdonítottak neki, de a legnagyobb cs oda alázatossága volt, amellyel szüntelen imádságban és határtalan szeretet ben élt.
Vezeklései, a szünet nélküli munka, a napi két-három órai a lvás fölemésztette energiáit. 1639 őszén tífuszban megbetegedett. Miközben a láz gyötörte, életszentségét végre elismerték a városbeliek és a rendje i s. Az alkirály is fölkereste a haldoklót szerzetesi cellájában.
Nove mber 3-án halt meg. XVI. Gergely pápa 1837-ben boldoggá, XXIII. János pápa 1962. május 6-án szentté avatta. A Szentszék Márton oltalma alá helyezte Pe ru szociális ügyeit, s amikor Peru püspöki kara megszervezte a „Perui Szoci ális Hetek”-et, őt választották patrónussá. A világ különböző országaiban a z egészségügyért dolgozók védőszentjeként tisztelik. Ünnepe november 5-én v olt, 1969-ben áttették november 3-ra.
Imádság
Istenünk , ki Szent Mártont az alázat útján elvezetted a mennyei dicsőségbe, kérünk, segíts, hogy példáját követve mi is méltók legyünk az örök boldogságra!
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T110238 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111103 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111104 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-59 EXDATE;TZID=Europe/Budapest:20131103T000000 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR