BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101101T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:315d9454e930480daccf8b1f4c9d7b9e CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Halottak napja DESCRIPTION: Az ünnep története\n A clunyi bencések Szent Odiló apát kezdeményezésére 9 98-ban kezdték megtartani a halottak napját. A 11. században az egész Egyhá zban elterjedt. Rómában csak a 14. században honosodott meg. 1915-től ezen a napon minden pap három misét mutathat be az elhunytakért.\n A liturgia az egész Egyházat veszi figyelembe, közösségi tudata téren és időn túl terjed . Ezen a napon a küzdő, vagy zarándok egyház kéri a megdicsőült egyház párt fogását, ugyanakkor a szenvedő egyházról sem feledkezik meg. Imáival, felaj ánlott szeretet-szolgálataival és bemutatott szentmise-áldozataival segíti őket.\n Temető, templom vagy kápolna látogatása szokás az ünnepen, vagy az ünnepet követő héten. Ekkor imádkozunk az elhunytak lelki üdvösségéért, a p ápa szándékára, és gyónunk, áldozunk. Ezzel teljes búcsút nyerhetünk a tisz títóhelyen szenvedők javára. A holtakért végzett ima értékére sok szent fel hívja a figyelmet, hiszen az elköltözött lélek már nem tud segíteni magán.\ n \n Szent Ágoston elmélkedése\n Valahányszor meghalt testvéreink emléknap ját üljük, értelmünkbe kell idéznünk azt, hogy miben kell reménykednünk, és azt is, hogy mitől kell félnünk. Remélnünk kell ugyanis arra való tekintet tel, amit a Szentírás így mond: „Drágalátos az Úr szemében a szenteknek hal ála.” De félnünk kell arra való tekintettel, amit viszont így mond: „Legszö rnyűbb dolog a világon a bűnösök halála.” A reményre gondol a zsoltár, amik or azt énekli: „Örök emlékezetben lészen az igaz.” A félelemre gondol, midő n így folytatja: „A rossz-hír hallásától nem kell félnie.” \n Mert lesz egy rossz-hír hallás, melynél rosszabb már nem is lehet, midőn ezt kell majd h allaniuk a bal felől állóknak: „Menjetek az örökké tartó tűzre!” Ez az a ro ssz-hír hallás, amelytől az igaznak nem kell félnie, hiszen ő a jobb felől állók között lesz, kik majd ezt hallják: „Jertek, Atyám áldottai, és vegyét ek az országot!”\n A jelen életben pedig, mely középütt van a legfőbb jó és a legfőbb rossz között, közepesen jó és közepesen rossz dolgok kal tele, még nem jutottunk el a legfőbb jóhoz, sem a legfőbb rosszhoz. Miv el ami jó az életben kijut az embernek, az a legfőbb jóval összehasonlítva semmiség, s bármi rosszat kell az életben megtapasztalnunk, az az örök tűzzel összehasonlítva: egyszerűen összehason-líthatatlan. A jelen élet fel e-más voltában tehát az Evangélium szavát kell mérvadónak tartanunk: „Aki h isz énbennem, mégha meghal is, élni fog.” Tehát, ha meghal is időlegesen, d e nem hal meg örök halállal. Bár testileg halandók vagyunk, élni fogunk, ha hiszünk. Vigasztaljuk tehát egymást e szavakkal!\n Meglehet, hogy az ember i szív nem bánkódik, mikor elveszíti valamely szeretettjét. De jobb, ha bán kódik az emberi szív, majd gyógyulást talál, semminthogy bánattalanságában embertelenné váljék. Mária, Lázár test-vére ragaszkodott az Úrhoz, és mégis bánkódott testvére halálán. De mit csodálkozol Márián, mikor maga az Úr is megsiratta Lázárt, holott tudta, hogy menten föltámasztja. \n Ha semmiség volna a halál keserűsége, mi nagyság lenne a vértanúk erejében? Azért mondj a az apostol: „Nem akarjuk, hogy az elaludtak felől bizonytalanságban legye tek, testvérek, nehogy szomorkodjatok, úgy, mint a pogányok, kik nem birtok olják a reményt!” Nem azt mondja tehát. „ne szomorkodjunk”, hanem hogy „ne szomorkodjunk úgy, mint a pogányok, akik nem birtokolják a reményt”.\n Hogy ne szomorkodnál, mikor a test, mely a lélek erejéből élt, most lélektelenné válik, midőn amaz elhagyta őt. Eddig járt-kelt, most fekszik. Eddig beszé lt, most hallgat. A bezárt szemekbe többé fény nem hatol. Meg nem nyílnak a fülek semmi hangra. A testnek minden tagja beszüntette működését. Nincs már, aki parancsot adjon a lépteknek a járásra, a kezeknek a cselekv ésre, az érzékeknek az érzékelésre. Nem olyan-e ez, mint egy ház, melynek é kessége valamiféle láthatatlan lakó volt, s most, hogy eltávozott az, akit nem is láttunk, csak az maradt, amit siralommal kell látnunk?! \n De ha ebb ől jön a szomorúságnak oka, ebből jöjjön a szomorúságnak vigasztalása is. M iféle vigasztalás? Így mondja Pál: „Maga az Úr fog az utolsó harsona-szókor leszállni a mennyből. Először a Krisztusban meghaltak támadnak föl, azután pedig velük együtt azok, akik élünk és megmaradtunk, elragadtatunk a felhő kbe Krisztus elé. Ez is időleges változás lesz? Nem, hanem ezután már mindi g az Úrral leszünk. \n Legyen hát vége a szomorúságnak, ahol ilyen nagy a v igasztalás! Töröljük le a könnyeket a lélekről, mert a hit kiűzte a szomorú ságot! Ekkora remény birtokában nem illik, hogy Isten temploma szomorúságba n álljon. Hiszen itt lakik a jóságos Vigasztaló! Itt lakik az Ígérő, aki so ha nem csap be minket! Miért siratjuk még tovább a megholtakat? Hogy keserű a halál? De hiszen ezen ment át a mi Urunk is!\n Legyen elég e néhány szó nektek, szeretteim! Adjon bőségesebb vigasztalást Az, aki nem költ özik ki soha szívetekből! Méltóztassék ő úgy lakozni bennetek, hogy a v égső napon mindnyájunkat átalakítson az új életre!\n \n \n Imádság\n Mennyei Atyánk, hallgasd meg jóságosan imádságunkat, amikor húsvéti hittel valljuk, hogy szent Fiad a halálból életre támadt. Kérünk, erősítsd bennün k azt a reménységet, hogy elhunyt híveidnek is megadod a boldog feltámadást . A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Az ünnep története
A clunyi bencések Szent Odiló apát k ezdeményezésére 998-ban kezdték megtartani a halottak napját. A 11. századb an az egész Egyházban elterjedt. Rómában csak a 14. században honosodott me g. 1915-től ezen a napon minden pap három misét mutathat be az elhunytakért .
A liturgia az egész Egyházat veszi figyelembe, közösségi tudata té ren és időn túl terjed. Ezen a napon a küzdő, vagy zarándok egyház kéri a m egdicsőült egyház pártfogását, ugyanakkor a szenvedő egyházról sem feledkez ik meg. Imáival, felajánlott szeretet-szolgálataival és bemutatott szentmis e-áldozataival segíti őket.
Temető, templom vagy kápolna látogatása szokás az ünnepen, vagy az ünnepet követő héten. Ekkor imádkozunk az elhuny tak lelki üdvösségéért, a pápa szándékára, és gyónunk, áldozunk. Ezzel telj es búcsút nyerhetünk a tisztítóhelyen szenvedők javára. A holtakért végzett ima értékére sok szent felhívja a figyelmet, hiszen az elköltözött lélek m ár nem tud segíteni magán.
Szent Ágoston elmé lkedése
Valahányszor meghalt testvéreink emléknapját üljük, értelmünkbe kell idéznünk azt, hogy miben kell reménykednünk, és azt is, h ogy mitől kell félnünk. Remélnünk kell ugyanis arra való tekintettel, amit a Szentírás így mond: „Drágalátos az Úr szemében a szenteknek halála.” De f élnünk kell arra való tekintettel, amit viszont így mond: „Legszörnyűbb dol og a világon a bűnösök halála.” A reményre gondol a zsoltár, amikor azt éne kli: „Örök emlékezetben lészen az igaz.” A félelemre gondol, midőn így foly tatja: „A rossz-hír hallásától nem kell félnie.”
Mert lesz egy ross z-hír hallás, melynél rosszabb már nem is lehet, midőn ezt kell majd hallan iuk a bal felől állóknak: „Menjetek az örökké tartó tűzre!” Ez az a rossz-h ír hallás, amelytől az igaznak nem kell félnie, hiszen ő a jobb felől állók között lesz, kik majd ezt hallják: „Jertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot!”
A jelen életben pedig, mely középütt van a legfőbb jó és a legfőbb rossz között, közepesen jó és közepesen rossz dolgok kal tele, még nem jutottunk el a legfőbb jóhoz, sem a legfőbb rosszhoz. Miv el ami jó az életben kijut az embernek, az a legfőbb jóval összehasonlítva semmiség, s bármi rosszat kell az életben megtapasztalnunk, az az örök tűzzel összehasonlítva: egyszerűen összehason-líthatatlan. A jelen élet fel e-más voltában tehát az Evangélium szavát kell mérvadónak tartanunk: „Aki h isz énbennem, mégha meghal is, élni fog.” Tehát, ha meghal is időlegesen, d e nem hal meg örök halállal. Bár testileg halandók vagyunk, élni fogunk, ha hiszünk. Vigasztaljuk tehát egymást e szavakkal!
Meglehet, hogy az emberi szív nem bánkódik, mikor elveszíti valamely szeretettjét. De jobb, h a bánkódik az emberi szív, majd gyógyulást talál, semminthogy bánattalanság ában embertelenné váljék. Mária, Lázár test-vére ragaszkodott az Úrhoz, és mégis bánkódott testvére halálán. De mit csodálkozol Márián, mikor maga az Úr is megsiratta Lázárt, holott tudta, hogy menten föltámasztja.
Ha semmiség volna a halál keserűsége, mi nagyság lenne a vértanúk erejében? A zért mondja az apostol: „Nem akarjuk, hogy az elaludtak felől bizonytalansá gban legyetek, testvérek, nehogy szomorkodjatok, úgy, mint a pogányok, kik nem birtokolják a reményt!” Nem azt mondja tehát. „ne szomorkodjunk”, hanem hogy „ne szomorkodjunk úgy, mint a pogányok, akik nem birtokolják a remény t”.
Hogyne szomorkodnál, mikor a test, mely a lélek erejéből élt, mo st lélektelenné válik, midőn amaz elhagyta őt. Eddig járt-kelt, most fekszi k. Eddig beszélt, most hallgat. A bezárt szemekbe többé fény nem hatol. Meg nem nyílnak a fülek semmi hangra. A testnek minden tagja beszünt ette működését. Nincs már, aki parancsot adjon a lépteknek a járásra, a kez eknek a cselekvésre, az érzékeknek az érzékelésre. Nem olyan-e ez, mint egy ház, melynek ékessége valamiféle láthatatlan lakó volt, s most, hogy eltáv ozott az, akit nem is láttunk, csak az maradt, amit siralommal kell látnunk ?!
De ha ebből jön a szomorúságnak oka, ebből jöjjön a szomorúságna k vigasztalása is. Miféle vigasztalás? Így mondja Pál: „Maga az Úr fog az u tolsó harsona-szókor leszállni a mennyből. Először a Krisztusban meghaltak támadnak föl, azután pedig velük együtt azok, akik élünk és megmaradtunk, e lragadtatunk a felhőkbe Krisztus elé. Ez is időleges változás lesz? Nem, ha nem ezután már mindig az Úrral leszünk.
Legyen hát vége a szomorúsá gnak, ahol ilyen nagy a vigasztalás! Töröljük le a könnyeket a lélekről, me rt a hit kiűzte a szomorúságot! Ekkora remény birtokában nem illik, hogy Is ten temploma szomorúságban álljon. Hiszen itt lakik a jóságos Vigasztaló! I tt lakik az Ígérő, aki soha nem csap be minket! Miért siratjuk még tovább a megholtakat? Hogy keserű a halál? De hiszen ezen ment át a mi Urunk is!
Legyen elég e néhány szó nektek, szeretteim! Adjon bőségesebb vigasztalást Az, aki nem költözik ki soha szívetekből! Méltóztassék ő úgy lakozni bennetek, hogy a végső napon mindnyájunkat átalakítson az új életre!
Imádság
M ennyei Atyánk, hallgasd meg jóságosan imádságunkat, amikor húsvéti hittel v alljuk, hogy szent Fiad a halálból életre támadt. Kérünk, erősítsd bennünk azt a reménységet, hogy elhunyt híveidnek is megadod a boldog feltámadást. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Sz entlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
DTSTAMP:20240328T162341 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111102 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111103 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-60 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR