BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20101008T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:62c7cf58aed53b323eed735fc4956870 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Dénes és társai DESCRIPTION:Élete\nHa a történeti adatok alapján ismert szentről leválasztjuk azt a Sze nt Dénest, akit a későbbi századok féltő tisztelete formált magának, megleh etősen halvány képet kapunk.\nDénes római-gall püspök volt, aki a 3. század közepén az akkor még jelentéktelen helységben, Lutitiae Parisiorumban, a m ai Párizs elődjében hirdette az evangéliumot. Mint a város első püspöke meg szervezte az egyházi életet, és Decius (250--251) vagy Valerianus (258) üld özése alatt munkatársaival együtt lefejezték.\nA történeti bizonyítékok szé tszórva találhatók a Meroving-kori forrásokban. Így például az 520 körül ke letkezett Szent Genovéva- életrajz arról tudósít, hogy Genovéva (+ 502 körü l) bazilikát építtetett a vértanú Dénes püspök emlékezetére. A 6. század vé gén Venantius Fortunatus versben ünnepli Leontius bordeaux-i püspököt, mert restauráltatta az elődei által emelt bazilikát.\nEnnél valamivel többet mo nd Tours-i Szent Gergely (594) Historia francorum c. művében: Dénes egyike volt a galliai egyházat alapító hét püspöknek, akik Decius császár idején R ómából Galliába jöttek. A hét püspökség, amelyeknek püspökeit Gergely leírá sa megnevezi, valóban a 3. század közepén keletkezett. Gergely kifejezetten állítja, hogy a párizsi püspököt karddal végezték ki, Genovéva életrajza p edig megnevezi az utcát is, ahol a kivégzés történt: ,,Vicus Catulliacus''. \nA legrégibb források csak az alapító püspökről, vértanúságáról és a bazil ika építéséről szólnak, társairól nem. A római martirológium és néhány mero ving forrás ezzel szemben azt mondja, hogy Dénes püspökkel együtt egy Eleut herius nevű papot és egy Rusticus nevű kanonokot is megöltek Krisztus nevéé rt. Későbbi források úgy tudják, hogy Rusticus pap, Eleutherius pedig diáko nus volt. Mindezek a bizonytalanságok csak arra utalnak, hogy Dénes püspök és társai vértanúságáról kezdettől fogva csak kevés biztos adatot ismertek. \nMint már említettük, Szent Genovéva volt az, aki 475 körül bazilikát épít tetett Szent Dénes sírja fölé. Genovéva életrajzírója megjegyzi, hogy a pár izsi klérus nagyon tartózkodó volt az építéssel szemben, s hogy valóra vált , csak a szent kezdeményezésének és kitartásának köszönhető. Kétségtelen, h ogy a párizsi egyház alapító püspökének sírja feledésbe soha nem merült, de az is természetes, hogy a bazilika építése ösztönzően hatott a tiszteletér e. Aztán idők múlásával, ahogy a hívők adományokkal látták el a templomot, úgy nőtt a bazilika és papságának jelentősége.\nA 6. század végén Szent Dén es bazilikája már híres és gazdag templom, mert Tours-i Gergely arról ír, h ogy Sigebert katonái a Hilperich elleni háború során 574-ben kifosztották.\ nNem sokkal ezután szerzetesek vették át a bazilika gondozását, majd a fran k királyok gazdag ajándékai jóvoltából apátsággá szerveződhetett a szent sí rja körül élő szerzetesek közössége. Ez alapozta meg azt a fejlődést, melyn ek során a Saint-Denis-kolostor -- pápai kiváltságok révén, s mert a frank királyok temetkezési helye lett -- a középkor leghíresebb kolostorává vált, sőt, frank-francia nemzeti szentéllyé alakult.\nDagobert király idejében ( 626--636) Fulrad apát az egész kolostoregyüttes átépítése alkalmával felújí ttatta a bazilikát. 775. február 24-én, Nagy Károly jelenlétében szentelték fel a templomot.\nA bazilika további kiépítése párhuzamosan haladt a vérta nú szenvedéstörténetének kibontakozásával. A történet első bővítése -- a 6. és 8. század között -- más vértanútörténetek elemeinek átvételében állt, í gy akarták kiszínezni a Dénes püspökről tudott szegényes elbeszélést. Ez a passió egy évszázaddal korábbra teszi a szentet, mert azt mondja, hogy I. K elemen pápa szentelte püspökké és küldte missziósként Párizsba.\nA legendán ak ezt az aranyfonalát továbbszőve egy második passió már úgy beszél, ahogy an majd a végső formát fogalmazza meg Hilduin apát 835-ben. Eszerint pedig a kevéssé ismert Dénes püspök nem más, mint a műveiről híressé vált Areopag ita Dénes, akit Szent Pál térített meg Athénban (ApCsel 17,34). Ezzel pedig az jár együtt, hogy a párizsi egyházmegye és a kolostor apostoli eredetű! E történeti tévedés azonban semmit nem von le a tudós apát érdeméből, mert 827-ben nagyon rövid idő alatt lefordította a Konstantinápolyból Párizsba h ozott műveket, melyeket a hagyomány Areopagita Dénesnek tulajdonított, s ez zel alapvető és meghatározó forrásmunkákat adott a következő századok teoló gusainak kezébe. Ettől függetlenül hagiográfiai következtetései helytelenek voltak, és a későbbi kutatókat hosszú időn át téves irányba vezette.\nHild uin mesterien kiszínezett legendájával szemben már a kortársak közül is szó t emeltek néhányan. Lyoni Florus, Viennei Adon és Usuard a martirológiumaik ban makacsul őrzik a régi adatokat. Ebben az igazolhatta őket, hogy nem a p árizsi Saint-Denis-kolostorhoz, hanem más egyházakhoz és kolostorokhoz tart oztak. Később Abaelardus, aki a Saint-Denis-kolostor szerzetese lett (1125) , hivatkozott Béda Venerabilisnak az Apostolok Cselekedeteihez írott kommen tárjára, amelyet ő gondosan áttanulmányozott, és nyíltan megtámadta a Hildu in- féle legendát. Mikor azonban az apát a többi szerzetessel együtt nagyon határozottan szembeszállt vele, bocsánatot kért és elfogadta a véleményüke t.\nNapjainkig a történelem folyamán többször is felkavarta a kedélyeket Fr anciaországban a Szent Dénes-kérdés. Ez az ügy jól példázza, hogy milyen kü lönbségek vannak a néphit ,,jámbor történetei'' és a ,,tudósok meséi'' közö tt. És Hilduin esete azt is mutatja, hogy a tudományosság nem mindig tudja biztosítani a történeti hitelességet.\nMár a Jeromos-féle Martirológium okt óber 9-én emlékezik meg Szent Dénes és társai párizsi vértanúságáról. Rómáb an a 11. század óta ünneplik őket.\nLegendájából \nPárizs első püspökének é s vértanú társainak életéből csak a legendás elbeszélések alapján alkothatu nk valami képet.\nA pápa küldte Dénest Párizsba Eleutheriusszal és Rusticus szal együtt. Általuk a kegyelem fénye oly nyilvánvalóan ragyogott fel e vid éken, hogy a pogány papság felháborodott és lázadást szított ellenük, de mi kor a felbujtott tömeg meglátta a szentet, lecsillapodott, mert Dénes hitév el és szelídségével rácáfolt minden koholt vádra. Sokan a lába elé vetették magukat és megtértek.\nFescennius prefektus azonban eljárást indított a pá rizsi keresztények ellen, és egy prédikációja közben Dénest is letartóztatt a. Társaival együtt először gúnyt űztek belőle, majd mindannyiukat megkínoz ták a börtönben. Dénest utána rostélyhoz bilincselték és tűz fölé helyezték ; ezután vadállatok elé dobták, végül keresztre szegezték. De sem a hitét, sem az életét nem tudták kioltani. Akkor ismét visszavitték a börtönbe, aho l sok halálra ítélt keresztény jelenlétében misézett. E mise közben megjele nt neki az Úr Krisztus, kenyeret nyújtott át és azt mondta: ,,Fogadd ezt, k edvesem, mert igen nagy jutalom vár rád nálam.'' Mise után az őrök kivonszo lták a börtönből és egy Merkur-bálványkép előtt lefejezték.\nAmint lefejezt ék -- mondja a legenda --, Dénes kezébe vette a tulajdon fejét, és egy angy al elvezette a vértanúság hegyéről (Mons Martyrum, a francia Montmartre) ké t mérföld távolságra egy helyre, ahol a sírjának kellett lennie. Itt angyal i énekszó fogadta.\nA bíró megparancsolta, hogy Rusticus és Eleutherius hol ttestét vessék a Szajnába. Egy nemes asszony azonban a férfiakat, akik telj esíteni akarták a parancsot, meghívta vacsorára, s mikor azok jóllaktak és lerészegedtek, az asszony fogta a két vértanú testét, és a saját földjén el temette őket. Később a maradványaikat átvitték Dénes mellé.\nTours-i Szent Gergely tudósít arról, hogy milyen csodálatos erő áradt a szent püspök sírj ából. 574-ben katonák kifosztották a templomát, és egyéb kincsekkel együtt magukkal vitték zsákmányként azt a drágakövekkel és aranyérmékkel ékes taka rót is, amely a sírt fedte. A sír őrei elmenekültek és hagyták, hogy kirabo lják a templomot, a szent azonban megvédte magát: a katona, aki a nyakába a kasztott egy aranyat, amit a takaróról tépett le, kiesett a csónakból és a Szajnába fulladt. Ettől a vezér annyira megrémült, hogy az elrabolt takarót visszavitette a sírhoz, nehogy tovább haragítsák a szentet.\nA Szent Dénes és Areopagita Dénes azonossága körüli későbbi vitába beleszólt -- mégpedig sajátos módon -- III. Ince pápa is, akinek sem a Saint-Denis apátjától, se m a francia királytól nem kellett tartania: Párizsban abban az időben újra fellángolt a vita az említett kérdés körül. A pápa ezért 1215. január 4-én egy tiszteletteljes levelet intézett a kolostorhoz, hosszasan taglalta a vi tatott kérdést, de hangsúlyozta, hogy ő személy szerint nem foglal állást a vitában. Ugyanakkor küldött a szerzeteseknek egy ajándékot, amelyet bizony ára keserű szájízzel fogadtak. Elküldte nekik ugyanis azokat a csontokat, a melyeket bíboros legátusai a közelmúltban hoztak Görögországból Rómába. E c sontokat a görögök úgy tisztelték mint Areopagita Dénes ereklyéit. A pápa a vitát ezzel döntötte el: ,,Areopagita Dénes ereklyéi valóban a kolostoroto kban vannak!''\nImádság\nIstenünk, ki Szent Dénest és társait elküldted, ho gy a pogány népek között hirdessék dicsőségedet, és amikor szenvedniük kell ett, megajándékoztad őket az állhatatosság erényével, kérünk, segíts, hogy példájukból erőt merítve semmibe vegyük a világ dicsőségét, és nehézségeitő l vissza ne riadjunk!\nDiós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Ha a történeti adatok alapján ismert szentről leválasztjuk azt a Szent Dénest, akit a későbbi századok féltő tisztelete formált magának, meglehetősen halvány képet kapunk.
Dénes római-gall püspök volt, aki a 3. század közepén az akkor még jelentéktelen helységben, Lutitiae Parisio rumban, a mai Párizs elődjében hirdette az evangéliumot. Mint a város első püspöke megszervezte az egyházi életet, és Decius (250--251) vagy Valerianu s (258) üldözése alatt munkatársaival együtt lefejezték.
A történeti bizonyítékok szétszórva találhatók a Meroving-kori forrásokban. Így például az 520 körül keletkezett Szent Genovéva- életrajz arról tudósít, hogy Geno véva (+ 502 körül) bazilikát építtetett a vértanú Dénes püspök emlékezetére . A 6. század végén Venantius Fortunatus versben ünnepli Leontius bordeaux- i püspököt, mert restauráltatta az elődei által emelt bazilikát.
Enné l valamivel többet mond Tours-i Szent Gergely (594) Historia francorum c. m űvében: Dénes egyike volt a galliai egyházat alapító hét püspöknek, akik De cius császár idején Rómából Galliába jöttek. A hét püspökség, amelyeknek pü spökeit Gergely leírása megnevezi, valóban a 3. század közepén keletkezett. Gergely kifejezetten állítja, hogy a párizsi püspököt karddal végezték ki, Genovéva életrajza pedig megnevezi az utcát is, ahol a kivégzés történt: , ,Vicus Catulliacus''.
A legrégibb források csak az alapító püspökről, vértanúságáról és a bazilika építéséről szólnak, társairól nem. A római ma rtirológium és néhány meroving forrás ezzel szemben azt mondja, hogy Dénes püspökkel együtt egy Eleutherius nevű papot és egy Rusticus nevű kanonokot is megöltek Krisztus nevéért. Későbbi források úgy tudják, hogy Rusticus pa p, Eleutherius pedig diákonus volt. Mindezek a bizonytalanságok csak arra u talnak, hogy Dénes püspök és társai vértanúságáról kezdettől fogva csak kev és biztos adatot ismertek.
Mint már említettük, Szent Genovéva volt a z, aki 475 körül bazilikát építtetett Szent Dénes sírja fölé. Genovéva élet rajzírója megjegyzi, hogy a párizsi klérus nagyon tartózkodó volt az építés sel szemben, s hogy valóra vált, csak a szent kezdeményezésének és kitartás ának köszönhető. Kétségtelen, hogy a párizsi egyház alapító püspökének sírj a feledésbe soha nem merült, de az is természetes, hogy a bazilika építése ösztönzően hatott a tiszteletére. Aztán idők múlásával, ahogy a hívők adomá nyokkal látták el a templomot, úgy nőtt a bazilika és papságának jelentőség e.
A 6. század végén Szent Dénes bazilikája már híres és gazdag templ om, mert Tours-i Gergely arról ír, hogy Sigebert katonái a Hilperich elleni háború során 574-ben kifosztották.
Nem sokkal ezután szerzetesek vet ték át a bazilika gondozását, majd a frank királyok gazdag ajándékai jóvolt ából apátsággá szerveződhetett a szent sírja körül élő szerzetesek közösség e. Ez alapozta meg azt a fejlődést, melynek során a Saint-Denis-kolostor -- pápai kiváltságok révén, s mert a frank királyok temetkezési helye lett -- a középkor leghíresebb kolostorává vált, sőt, frank-francia nemzeti szenté llyé alakult.
Dagobert király idejében (626--636) Fulrad apát az egés z kolostoregyüttes átépítése alkalmával felújíttatta a bazilikát. 775. febr uár 24-én, Nagy Károly jelenlétében szentelték fel a templomot.
A baz ilika további kiépítése párhuzamosan haladt a vértanú szenvedéstörténetének kibontakozásával. A történet első bővítése -- a 6. és 8. század között -- más vértanútörténetek elemeinek átvételében állt, így akarták kiszínezni a Dénes püspökről tudott szegényes elbeszélést. Ez a passió egy évszázaddal k orábbra teszi a szentet, mert azt mondja, hogy I. Kelemen pápa szentelte pü spökké és küldte missziósként Párizsba.
A legendának ezt az aranyfona lát továbbszőve egy második passió már úgy beszél, ahogyan majd a végső for mát fogalmazza meg Hilduin apát 835-ben. Eszerint pedig a kevéssé ismert Dé nes püspök nem más, mint a műveiről híressé vált Areopagita Dénes, akit Sze nt Pál térített meg Athénban (ApCsel 17,34). Ezzel pedig az jár együtt, hog y a párizsi egyházmegye és a kolostor apostoli eredetű! E történeti tévedés azonban semmit nem von le a tudós apát érdeméből, mert 827-ben nagyon rövi d idő alatt lefordította a Konstantinápolyból Párizsba hozott műveket, mely eket a hagyomány Areopagita Dénesnek tulajdonított, s ezzel alapvető és meg határozó forrásmunkákat adott a következő századok teológusainak kezébe. Et től függetlenül hagiográfiai következtetései helytelenek voltak, és a későb bi kutatókat hosszú időn át téves irányba vezette.
Hilduin mesterien kiszínezett legendájával szemben már a kortársak közül is szót emeltek néhá nyan. Lyoni Florus, Viennei Adon és Usuard a martirológiumaikban makacsul ő rzik a régi adatokat. Ebben az igazolhatta őket, hogy nem a párizsi Saint-D enis-kolostorhoz, hanem más egyházakhoz és kolostorokhoz tartoztak. Később Abaelardus, aki a Saint-Denis-kolostor szerzetese lett (1125), hivatkozott Béda Venerabilisnak az Apostolok Cselekedeteihez írott kommentárjára, amely et ő gondosan áttanulmányozott, és nyíltan megtámadta a Hilduin- féle legen dát. Mikor azonban az apát a többi szerzetessel együtt nagyon határozottan szembeszállt vele, bocsánatot kért és elfogadta a véleményüket.
Napja inkig a történelem folyamán többször is felkavarta a kedélyeket Franciaorsz ágban a Szent Dénes-kérdés. Ez az ügy jól példázza, hogy milyen különbségek vannak a néphit ,,jámbor történetei'' és a ,,tudósok meséi'' között. És Hi lduin esete azt is mutatja, hogy a tudományosság nem mindig tudja biztosíta ni a történeti hitelességet.
Már a Jeromos-féle Martirológium október 9-én emlékezik meg Szent Dénes és társai párizsi vértanúságáról. Rómában a 11. század óta ünneplik őket.
Legendájából p>
Párizs első püspökének és vértanú társainak életéből csak a legendás e lbeszélések alapján alkothatunk valami képet.
A pápa küldte Dénest Pá rizsba Eleutheriusszal és Rusticusszal együtt. Általuk a kegyelem fénye oly nyilvánvalóan ragyogott fel e vidéken, hogy a pogány papság felháborodott és lázadást szított ellenük, de mikor a felbujtott tömeg meglátta a szentet , lecsillapodott, mert Dénes hitével és szelídségével rácáfolt minden kohol t vádra. Sokan a lába elé vetették magukat és megtértek.
Fescennius p refektus azonban eljárást indított a párizsi keresztények ellen, és egy pré dikációja közben Dénest is letartóztatta. Társaival együtt először gúnyt űz tek belőle, majd mindannyiukat megkínozták a börtönben. Dénest utána rostél yhoz bilincselték és tűz fölé helyezték; ezután vadállatok elé dobták, végü l keresztre szegezték. De sem a hitét, sem az életét nem tudták kioltani. A kkor ismét visszavitték a börtönbe, ahol sok halálra ítélt keresztény jelen létében misézett. E mise közben megjelent neki az Úr Krisztus, kenyeret nyú jtott át és azt mondta: ,,Fogadd ezt, kedvesem, mert igen nagy jutalom vár rád nálam.'' Mise után az őrök kivonszolták a börtönből és egy Merkur-bálvá nykép előtt lefejezték.
Amint lefejezték -- mondja a legenda --, Déne s kezébe vette a tulajdon fejét, és egy angyal elvezette a vértanúság hegyé ről (Mons Martyrum, a francia Montmartre) két mérföld távolságra egy helyre , ahol a sírjának kellett lennie. Itt angyali énekszó fogadta.
A bíró megparancsolta, hogy Rusticus és Eleutherius holttestét vessék a Szajnába. Egy nemes asszony azonban a férfiakat, akik teljesíteni akarták a parancso t, meghívta vacsorára, s mikor azok jóllaktak és lerészegedtek, az asszony fogta a két vértanú testét, és a saját földjén eltemette őket. Később a mar adványaikat átvitték Dénes mellé.
Tours-i Szent Gergely tudósít arról , hogy milyen csodálatos erő áradt a szent püspök sírjából. 574-ben katonák kifosztották a templomát, és egyéb kincsekkel együtt magukkal vitték zsákm ányként azt a drágakövekkel és aranyérmékkel ékes takarót is, amely a sírt fedte. A sír őrei elmenekültek és hagyták, hogy kirabolják a templomot, a s zent azonban megvédte magát: a katona, aki a nyakába akasztott egy aranyat, amit a takaróról tépett le, kiesett a csónakból és a Szajnába fulladt. Ett ől a vezér annyira megrémült, hogy az elrabolt takarót visszavitette a sírh oz, nehogy tovább haragítsák a szentet.
A Szent Dénes és Areopagita D énes azonossága körüli későbbi vitába beleszólt -- mégpedig sajátos módon - - III. Ince pápa is, akinek sem a Saint-Denis apátjától, sem a francia kirá lytól nem kellett tartania: Párizsban abban az időben újra fellángolt a vit a az említett kérdés körül. A pápa ezért 1215. január 4-én egy tisztelettel jes levelet intézett a kolostorhoz, hosszasan taglalta a vitatott kérdést, de hangsúlyozta, hogy ő személy szerint nem foglal állást a vitában. Ugyana kkor küldött a szerzeteseknek egy ajándékot, amelyet bizonyára keserű szájí zzel fogadtak. Elküldte nekik ugyanis azokat a csontokat, amelyeket bíboros legátusai a közelmúltban hoztak Görögországból Rómába. E csontokat a görög ök úgy tisztelték mint Areopagita Dénes ereklyéit. A pápa a vitát ezzel dön tötte el: ,,Areopagita Dénes ereklyéi valóban a kolostorotokban vannak!'' p>
Imádság
Istenünk, ki Szent Dénest és társ ait elküldted, hogy a pogány népek között hirdessék dicsőségedet, és amikor szenvedniük kellett, megajándékoztad őket az állhatatosság erényével, kérü nk, segíts, hogy példájukból erőt merítve semmibe vegyük a világ dicsőségét , és nehézségeitől vissza ne riadjunk!
Dió s István: A szentek élete
DTSTAMP:20240328T141803 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111009 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111010 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-84 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR