BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100828T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:2e04a7d622a46e4c95a684844d4d448d CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Keresztelő Szent János vértanúsága (emléknap) DESCRIPTION: Erdő Péter\n Szentbeszéd az ezeréves Visegrádon\n Keresztelő Szent János v értanúságának ünnepén\n 2009. augusztus 29.\n (Mk 6,17-29)\n Krisztusban Ke dves Testvérek!\n Keresztelő Szent János vértanúságának ünnepe van. A mai n apon egyben örömmel és tisztelettel emlékezünk meg Visegrád város fennállás ának ezredik évfordulójáról. A plébániatemplom védőszentjének tisztelete és pártfogó segítsége, meg a város történelmi azonossága, közösségalkotó erej e szorosan összefüggnek egymással. Tekintsünk hát a mai ünnep bibliai tanít ásának tükrébe és kutassuk, hogy mit üzen ez az ünnep, és mit üzen Visegrád ezeréves története nekünk, mai magyaroknak.\n Keresztelő Szent János vérta núságának elbeszélése Szent Márk evangéliumában az apostolok küldetésének ö sszefüggésében helyezkedik el. Azt jelzi az evangélium olvasóinak, hogy az apostolok és általában a keresztények sorsa sokszor hasonló lehet Keresztel ő Szent Jánoséhoz, sőt Krisztuséhoz. Az evangélium hirdetése, a róla szóló tanúságtétel sok lélekben hatékony lesz. Ez azonban nem kíméli meg a keresz tényeket a heves ellenkezéstől vagy a hatalmasok haragjától. II. János Pál pápa Veritatis splendor kezdetű enciklikájában erről így tanít: „A vértanúk , s általában az Egyház összes szentjei – az erkölcsi igazság ragyogó fényé től teljesen átalakult élet vonzó és beszédes példájával – a történelem min den korszakát megvilágítják és felébresztik az erkölcsi érzéket. Világos ta núságot téve a jó mellett, eleven váddá lesznek a törvényszegők ellen, és m a is visszhangozzák a prófétai szavakat: ’Jaj azoknak, akik jónak nevezik a rosszat és rossznak a jót, akik világossággá teszik a sötétséget és sötéts éggé a világosságot, akik édesnek mondják a keserűt és keserűnek az édeset’ (Iz 5,20)” .\n Keresztelő Szent Jánosnak különleges szerepe van az üdvössé g történetében, mert ő az előfutár, az a megbízatása, hogy előkészítse a Me gváltó útját. Szent Márk evangélista prófétának mondja őt (vö. Mk 11,32), s őt őt tekinti Illésnek, akiben az ősi várakozások az eljövendő Messiás előf utárát látták (vö. Mk 9, 12-13). Jézus mondását idézi: „Illés már eljött, d e kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla” (Mk 9,13; v ö. Mt 11,14). Szinte természetes, hogy az Egyház hagyománya nagy tiszteletb en tartotta Keresztelő Szent János személyét. Már a korai középkorban Beda Venerabilis az egyháztörténet ókori forrásai nyomán arról tudósít, hogy Ker esztelő Szent János testét Szamariába vitték, ott temették el. Julianus kor mányzó idejében a pogányok, látván hogy a keresztények nagy tisztelettel za rándokolnak a sírhoz, elrabolták a Szent földi maradványait, majd elégették azokat és a hamvakat szétszórták . Micsoda gyűlölet az, amely még a halála után is így bánik egy ember földi maradványaival!\n De térjünk vissza magá nak a vértanúságnak a történetéhez. Heródesről feljegyzi az evangélium, hog y szívesen hallgatta Keresztelő János szavait és félt Jánostól (vö. Mk 6,20 ). Megérezte benne az isteni igazság közvetítőjét. Megérezte azt az isteni erőt, amely egyszerre elbűvölő és félelmetes, ha az ember találkozik vele. Vagyis megmozdult valami a lelkében. Szinte már hatása alá került Jánosnak és János igazságának. Pedig ez az igazság számára kemény üzenet volt: meg k ellett volna változtatnia az életét, nem élhetett volna abban a kapcsolatba n, amelyet a testvérének a feleségével folytatott. És Heródesnek, bár megér ezte az igazságot, arra nem volt ereje, hogy aszerint is igazítsa az életét . Sokszor az ember lelkiismeretének elhallgattatása, a lelkiismeret szavána k elnyomása nagyobb gonoszságba is sodorhatja a gyönge embert. De Heródes s zületésnapját ünnepli, mégpedig túlzott pompával, féktelen mulatozással. Il yen állapotban ki mondhatja el, hogy teljesen ura önmagának? És a hangulat, meg a mulatság megint sodorni kezdi a gyönge embert alaptalan ígéretekbe, bizonytalan kimenetelű esküdözésbe. Hatalmát és nagylelkűségét akarja fitog tatni az emberek előtt, de csak azt bizonyítja, hogy mennyire önállótlan és kiszolgáltatott. Azt mondja az evangélium, hogy a király elszomorodott, am ikor Szalóme Keresztelő János fejét kérte tőle (vö. Mk 6,26). Tehát akarata ellenére, lelkiismerete ellenére gyilkosságba keveredik a hangulat nyomása alatt, a presztízs kedvéért, mert erejét akarja fitogtatni azzal, hogy bev áltja esküjét. Így lesz nyilvánvalóvá végzetes gyöngesége.\n Keresztelő Sze nt János vértanúsága tehát a prófétai hősiesség története és egyben az evil ágon látszólag hatalmas Heródes király gyengeségének drámája is. Keresztelő János pedig kivégzése ellenére, sőt a szenvedésen túl, hatalmassá magasodi k. Heródes király, aki kivégeztette, halála után is félt tőle. Olyannyira, hogy amikor Jézus csodáiról hall, ezt mondja: „Ez János, akit lefejeztettem , és aki föltámadt” (Mk 6,16).\n Keresztelő Szent János vértanúsága ma is a szívünkhöz szól. Lelkiismeret-vizsgálatra késztet: hallgatunk-e az igazság szavára? Ha megérezzük, mi lenne a helyes, erőt veszünk-e magunkon, hogy m eg is tegyük azt, vagy csak siránkozunk, hogy milyen bűnös a világ, hogy mi ndenki korrupt, hogy az emberek nem teljesítik a kötelességüket, nem vállal ják a felelősséget, nem képesek áldozatot hozni sem a jövő nemzedékért, sem a családjukért, sem másokért? Ha csak háborgunk, könnyen megeshet, hogy ug yanolyan, vagy még nagyobb hibába esünk. Hallgatni kell az Isten szavára és meg kell térni, újra és újra változtatni, jobbítani kell az életünket. Ezt pedig mindenki saját magán kezdheti, bármennyire kicsinynek látszik is az ő viselkedésének hatása az egész közösség életében. De az igaz szó és az ig az cselekedet csodálatos erővé válik, amely megújíthatja, felemelheti egy v áros vagy akár egy egész nép életét. Ebben a lelki megújulásban nem csupán saját erőnkre hagyatkozhatunk. Isten kegyelme segít minket. A halálon úrrá lett Krisztus feltámadása világítja be az életünket, ő megújulásunk reményé nek forrása is.\n A magyar középkorban sok település templomának védőszentj éről kapta a nevét. De másutt is a védőszent ünnepe lett a község vagy a vá ros búcsúnapja, amikor az ott élő vagy az onnan elszármazott emberek összej öttek, együtt kérték védőszentjük pártfogását, és erősítették egymás között a rokonság, a barátság, az összetartozás szálait. Visegrád város mint tele pülés talán több is, mint ezer éves. De Szent István király korától fogva t örténelmünk ezt a várat gyakran említi. I. András királyunk pedig, aki Szen t István művét annyi viszontagság, polgárháború és lázadás után megújította , Kijevből hazatérve 1056 táján görög szerzetesek számára alapított itt kol ostort. A keleti és a nyugati Egyház közötti szakadás ekkor még friss esemé ny volt, amely nem hatolt el a keresztény világ pereméig. Hazánkban ekkor k eleti és nyugati keresztények békében élhettek együtt. Különös jelentőséget kapott Visegrád vára, amikor 1082-ben Szent László király ide záratta be S alamont. Ennek emlékét hirdeti ma is a híres Salamon-torony. Igazi, nagy je lentőségre a vár akkor emelkedett, amikor 1310-ben a Szent Korona őrzési he lye lett. Itt őrizék a Koronát egészen a mohácsi vészig. Tehát valamiképpen Visegrád is, mint Esztergom, Székesfehérvár vagy Buda vára a magyar állami ságnak, a magyar nép egész közösségének jelképe.\n És éppen ebben az időben , a Szent Korona itteni elhelyezése után alapította Visegrádon Károly Róber t király 1325-ben a Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templomot . K ároly Róbert itteni királyi palotájában vendégelte meg Európa számos uralko dóját, itt rendezett híres lovagi tornákat, de itt érte Zách Felicián merén ylete is. Nagy Lajos azután 1350-ben Budára tette székhelyét. De azért ő ma ga is, majd később Luxemburgi Zsigmond szívesen időztek ebben a palotában. Mátyás idejében a vízparton és a hegyen elhelyezkedő két várat erős kőfalak kapcsolták össze. Az idelent megépült fényes királyi kastélyt függőkertek, halastavak, szobrok, szökőkutak, üvegházak vették körül. Castelli püspök é s pápai követ IV. Szixtusz pápának írt levelében „földi paradicsomnak” neve zte Visegrádot. De persze ezen a földön sem tökéletes boldogság, sem zavart alan állandóság nincsen. Híres politikai foglyok már az Anjou-k és Mátyás k orában is itt voltak bebörtönözve, sőt egy időben ide zárták be magát Zsigm ond királyt is. Mátyás király pedig itt tartotta fogva többek között Vitéz János esztergomi érseket. A külső virágzás évszázadait hanyatlás követte. A város már 1529-ben török kézre került, s csak Lotharingiai Károly herceg f oglalta vissza 1684-ben. Végül az 1700-as évek elején a vár és a paloták ma radványait is felrobbantották. A részleges restaurálás csak 1867 után, vagy is a kiegyezést követően indulhatott meg. Jelképes ez az évszám is. Arra ut al, hogy a város az egész ország önállóságának a tükre. \n Amikor a mai ünn epen hálát adunk Istennek az ezeréves történelemért, az ezeréves Visegrádér t, ezzel ma is egyben köszönetet mondunk népünk életéért és megmaradásáért is. Ha pedig a védőszentnek, Keresztelő Szent Jánosnak a vértanúságára gond olunk, azért imádkozunk, hogy ennek a városnak minden lakója és egész népün k hallja meg lelkiismeretének szavát, kövesse a felismert igazságot, legyen ereje megújulni, Isten akarata szerint, a legnemesebb emberi tisztességben élni akkor is, ha ez sokszor nagy elhatározást kíván és önmagunk legyőzésé t követeli.\n Ehhez kérjük mindannyiunk számára Isten áldását, a Magyarok N agyasszonyának és Keresztelő Szent Jánosnak közbenjárását. Amen.\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Erdő Péter
Szentbeszéd az ezeréves Visegrádon
Keresztelő Sze
nt János vértanúságának ünnepén
2009. augusztus 29.
(Mk 6,17-29
)
Krisztusban Kedves Testvérek!
Keresztelő Sze
nt János vértanúságának ünnepe van. A mai napon egyben örömmel és tisztelet
tel emlékezünk meg Visegrád város fennállásának ezredik évfordulójáról. A p
lébániatemplom védőszentjének tisztelete és pártfogó segítsége, meg a város
történelmi azonossága, közösségalkotó ereje szorosan összefüggnek egymássa
l. Tekintsünk hát a mai ünnep bibliai tanításának tükrébe és kutassuk, hogy
mit üzen ez az ünnep, és mit üzen Visegrád ezeréves története nekünk, mai
magyaroknak.
Keresztelő Szent János vértanúságának e lbeszélése Szent Márk evangéliumában az apostolok küldetésének összefüggésé ben helyezkedik el. Azt jelzi az evangélium olvasóinak, hogy az apostolok é s általában a keresztények sorsa sokszor hasonló lehet Keresztelő Szent Ján oséhoz, sőt Krisztuséhoz. Az evangélium hirdetése, a róla szóló tanúságtéte l sok lélekben hatékony lesz. Ez azonban nem kíméli meg a keresztényeket a heves ellenkezéstől vagy a hatalmasok haragjától. II. János Pál pápa Verita tis splendor kezdetű enciklikájában erről így tanít: „A vértanúk, s általáb an az Egyház összes szentjei – az erkölcsi igazság ragyogó fényétől teljese n átalakult élet vonzó és beszédes példájával – a történelem minden korszak át megvilágítják és felébresztik az erkölcsi érzéket. Világos tanúságot tév e a jó mellett, eleven váddá lesznek a törvényszegők ellen, és ma is visszh angozzák a prófétai szavakat: ’Jaj azoknak, akik jónak nevezik a rosszat és rossznak a jót, akik világossággá teszik a sötétséget és sötétséggé a vilá gosságot, akik édesnek mondják a keserűt és keserűnek az édeset’ (Iz 5,20)” .
Keresztelő Szent Jánosnak különleges szerepe van az üdvösség történetében, mert ő az előfutár, az a megbízatása, hogy előkés zítse a Megváltó útját. Szent Márk evangélista prófétának mondja őt (vö. Mk 11,32), sőt őt tekinti Illésnek, akiben az ősi várakozások az eljövendő Me ssiás előfutárát látták (vö. Mk 9, 12-13). Jézus mondását idézi: „Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla” ( Mk 9,13; vö. Mt 11,14). Szinte természetes, hogy az Egyház hagyománya nagy tiszteletben tartotta Keresztelő Szent János személyét. Már a korai középko rban Beda Venerabilis az egyháztörténet ókori forrásai nyomán arról tudósít , hogy Keresztelő Szent János testét Szamariába vitték, ott temették el. Ju lianus kormányzó idejében a pogányok, látván hogy a keresztények nagy tiszt elettel zarándokolnak a sírhoz, elrabolták a Szent földi maradványait, majd elégették azokat és a hamvakat szétszórták . Micsoda gyűlölet az, amely mé g a halála után is így bánik egy ember földi maradványaival!
De térjünk vissza magának a vértanúságnak a történetéhez. Heródesr ől feljegyzi az evangélium, hogy szívesen hallgatta Keresztelő János szavai t és félt Jánostól (vö. Mk 6,20). Megérezte benne az isteni igazság közvetí tőjét. Megérezte azt az isteni erőt, amely egyszerre elbűvölő és félelmetes , ha az ember találkozik vele. Vagyis megmozdult valami a lelkében. Szinte már hatása alá került Jánosnak és János igazságának. Pedig ez az igazság sz ámára kemény üzenet volt: meg kellett volna változtatnia az életét, nem élh etett volna abban a kapcsolatban, amelyet a testvérének a feleségével folyt atott. És Heródesnek, bár megérezte az igazságot, arra nem volt ereje, hogy aszerint is igazítsa az életét. Sokszor az ember lelkiismeretének elhallga ttatása, a lelkiismeret szavának elnyomása nagyobb gonoszságba is sodorhatj a a gyönge embert. De Heródes születésnapját ünnepli, mégpedig túlzott pomp ával, féktelen mulatozással. Ilyen állapotban ki mondhatja el, hogy teljese n ura önmagának? És a hangulat, meg a mulatság megint sodorni kezdi a gyöng e embert alaptalan ígéretekbe, bizonytalan kimenetelű esküdözésbe. Hatalmát és nagylelkűségét akarja fitogtatni az emberek előtt, de csak azt bizonyít ja, hogy mennyire önállótlan és kiszolgáltatott. Azt mondja az evangélium, hogy a király elszomorodott, amikor Szalóme Keresztelő János fejét kérte tő le (vö. Mk 6,26). Tehát akarata ellenére, lelkiismerete ellenére gyilkosság ba keveredik a hangulat nyomása alatt, a presztízs kedvéért, mert erejét ak arja fitogtatni azzal, hogy beváltja esküjét. Így lesz nyilvánvalóvá végzet es gyöngesége.
Keresztelő Szent János vértanúsága te hát a prófétai hősiesség története és egyben az evilágon látszólag hatalmas Heródes király gyengeségének drámája is. Keresztelő János pedig kivégzése ellenére, sőt a szenvedésen túl, hatalmassá magasodik. Heródes király, aki kivégeztette, halála után is félt tőle. Olyannyira, hogy amikor Jézus csodá iról hall, ezt mondja: „Ez János, akit lefejeztettem, és aki föltámadt” (Mk 6,16).
Keresztelő Szent János vértanúsága ma is a s zívünkhöz szól. Lelkiismeret-vizsgálatra késztet: hallgatunk-e az igazság s zavára? Ha megérezzük, mi lenne a helyes, erőt veszünk-e magunkon, hogy meg is tegyük azt, vagy csak siránkozunk, hogy milyen bűnös a világ, hogy mind enki korrupt, hogy az emberek nem teljesítik a kötelességüket, nem vállaljá k a felelősséget, nem képesek áldozatot hozni sem a jövő nemzedékért, sem a családjukért, sem másokért? Ha csak háborgunk, könnyen megeshet, hogy ugya nolyan, vagy még nagyobb hibába esünk. Hallgatni kell az Isten szavára és m eg kell térni, újra és újra változtatni, jobbítani kell az életünket. Ezt p edig mindenki saját magán kezdheti, bármennyire kicsinynek látszik is az ő viselkedésének hatása az egész közösség életében. De az igaz szó és az igaz cselekedet csodálatos erővé válik, amely megújíthatja, felemelheti egy vár os vagy akár egy egész nép életét. Ebben a lelki megújulásban nem csupán sa ját erőnkre hagyatkozhatunk. Isten kegyelme segít minket. A halálon úrrá le tt Krisztus feltámadása világítja be az életünket, ő megújulásunk reményéne k forrása is.
A magyar középkorban sok település tem plomának védőszentjéről kapta a nevét. De másutt is a védőszent ünnepe lett a község vagy a város búcsúnapja, amikor az ott élő vagy az onnan elszárma zott emberek összejöttek, együtt kérték védőszentjük pártfogását, és erősít ették egymás között a rokonság, a barátság, az összetartozás szálait. Viseg rád város mint település talán több is, mint ezer éves. De Szent István kir ály korától fogva történelmünk ezt a várat gyakran említi. I. András király unk pedig, aki Szent István művét annyi viszontagság, polgárháború és lázad ás után megújította, Kijevből hazatérve 1056 táján görög szerzetesek számár a alapított itt kolostort. A keleti és a nyugati Egyház közötti szakadás ek kor még friss esemény volt, amely nem hatolt el a keresztény világ pereméig . Hazánkban ekkor keleti és nyugati keresztények békében élhettek együtt. K ülönös jelentőséget kapott Visegrád vára, amikor 1082-ben Szent László kirá ly ide záratta be Salamont. Ennek emlékét hirdeti ma is a híres Salamon-tor ony. Igazi, nagy jelentőségre a vár akkor emelkedett, amikor 1310-ben a Sze nt Korona őrzési helye lett. Itt őrizék a Koronát egészen a mohácsi vészig. Tehát valamiképpen Visegrád is, mint Esztergom, Székesfehérvár vagy Buda v ára a magyar államiságnak, a magyar nép egész közösségének jelképe.
És éppen ebben az időben, a Szent Korona itteni elhelyezése
után alapította Visegrádon Károly Róbert király 1325-ben a Keresztelő Szen
t János tiszteletére emelt templomot . Károly Róbert itteni királyi palotáj
ában vendégelte meg Európa számos uralkodóját, itt rendezett híres lovagi t
ornákat, de itt érte Zách Felicián merénylete is. Nagy Lajos azután 1350-be
n Budára tette székhelyét. De azért ő maga is, majd később Luxemburgi Zsigm
ond szívesen időztek ebben a palotában. Mátyás idejében a vízparton és a he
gyen elhelyezkedő két várat erős kőfalak kapcsolták össze. Az idelent megép
ült fényes királyi kastélyt függőkertek, halastavak, szobrok, szökőkutak, ü
vegházak vették körül. Castelli püspök és pápai követ IV. Szixtusz pápának
írt levelében „földi paradicsomnak” nevezte Visegrádot. De persze ezen a fö
ldön sem tökéletes boldogság, sem zavartalan állandóság nincsen. Híres poli
tikai foglyok már az Anjou-k és Mátyás korában is itt voltak bebörtönözve,
sőt egy időben ide zárták be magát Zsigmond királyt is. Mátyás király pedig
itt tartotta fogva többek között Vitéz János esztergomi érseket. A külső v
irágzás évszázadait hanyatlás követte. A város már 1529-ben török kézre ker
ült, s csak Lotharingiai Károly herceg foglalta vissza 1684-ben. Végül az 1
700-as évek elején a vár és a paloták maradványait is felrobbantották. A ré
szleges restaurálás csak 1867 után, vagyis a kiegyezést követően indulhatot
t meg. Jelképes ez az évszám is. Arra utal, hogy a város az egész ország ön
állóságának a tükre.
Amikor a mai ünnepen hálát adunk Istennek az ez
eréves történelemért, az ezeréves Visegrádért, ezzel ma is egyben köszönete
t mondunk népünk életéért és megmaradásáért is. Ha pedig a védőszentnek, Ke
resztelő Szent Jánosnak a vértanúságára gondolunk, azért imádkozunk, hogy e
nnek a városnak minden lakója és egész népünk hallja meg lelkiismeretének s
zavát, kövesse a felismert igazságot, legyen ereje megújulni, Isten akarata
szerint, a legnemesebb emberi tisztességben élni akkor is, ha ez sokszor n
agy elhatározást kíván és önmagunk legyőzését követeli.
Ehhez kérjük mindannyiunk számára Isten áldását, a Magyarok Nagyasszonyának és Kereszte lő Szent Jánosnak közbenjárását. Amen.
DTSTAMP:20240329T073742 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110829 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110830 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-125 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR