BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100813T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:1c2ab99f2c0c5b958133bc7e8fb67058 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Maximilian Kolbe (emléknap) DESCRIPTION:Élete\nMaximilian Kolbe egy lengyelországi kisvárosban, Zdunska Wolában szü letett 1894. január 8-án. A keresztségben a Rajmund nevet kapta. Szülei, Ju lius Kolbe és Maria Dabrowska, szegény takácsok voltak, kiknek hamarosan fö l kellett adniuk önálló mesterségüket. Előbb Lódzba, majd 1897-ben még távo labb, Pabianicébe költöztek, ahol az apa gyári munkás lett, az anya pedig k is üzletet vezetett, s mellette bábaasszonyként tevékenykedett.\nA család a nnyira szegény volt, hogy a gyermekek iskoláztatása (az öt közül csak három érte meg a felnőttkort) eleinte nem állt módukban, az elemi ismereteket a családban szerezték meg. 1906-ban nyílt rá lehetőség, hogy a két idősebb fi ú a helybeli kereskedelmi iskolában tanulni kezdjen.\n1907-ben ferences aty ák tartottak hosszabb missziót Pabianice plébániatemplomában. Hatásukra a k ét idősebb fiú, Ferenc és Rajmund elhatározta, hogy belépnek a ferencesek k özé, amit meg is tettek. Nemsokára a harmadik testvér, József is követte ők et.\nRajmund a kisszemináriumot (középiskolát) a lembergi ferenceseknél vég ezte - a város akkor osztrák kormányzás alatt állt -, s ugyancsak ott kezdt e meg 1910. szeptember 4-én a novíciátust is. A rendben a Maximilián nevet kapta. 1912 őszétől filozófiát tanult Krakkóban. Elöljárói hamar fölfigyelt ek tehetségére és szorgalmára, ezért további tanulmányok céljából Rómába kü ldték, ahol 1912-15-ig a Gregoriána Egyetemen filozófiát, 1915-19-ig a Nemz etközi Ferences Kollégiumban, a Seraphicumban teológiát tanult. Mindkét sza kon doktorátust szerzett.\n1914. november 1-én letette ünnepélyes szerzetes i fogadalmát, s a Maximilián mellé a Mária nevet választotta. Négy évvel ké sőbb, 1918. április 28-án szentelte pappá Basilius Pompili bíboros Rómában. 1919 júliusában visszatért hazájába.\nA fiatal Maximilián pátert a rend Kr akkóba küldte, hogy a ferences szemináriumban filozófiát és egyháztörténelm et tanítson. Hamarosan azonban félbe kellett szakítania a munkát másfél évr e, mert tüdőbajt kapott. Gyógyulása után elhatározta, hogy vallásos folyóir atot indít Rycerz Niepokalanej, A Szeplőtelen Szűz Lovagja címmel. Néhány h ónap múlva kis vállalatát áthelyezte a grodnói kolostorba, ahol nemsokára s aját nyomdát indított. A kolostor épülete azonban nem felelt meg a nyomda é s a kiadó céljainak, ezért Maximilián páter 1927 őszén új kolostor építéséb e fogott Varsótól 40 km-re, a Drucki-Lubecki János hercegtől ajándékba kapo tt telken. Az új kolostort Niepokalanownak nevezte el. Az épületek deszkábó l és csupasz téglafalakból álltak, s igazi ferences szellemet - egyszerűség et, szegénységet és egészen különleges Mária-tiszteletet - sugároztak. Az e lső guardián, Maximilián vezetésével húszan kezdték meg a kolostori életet: 2 páter és 18 fráter. Két évvel később már 108 testvér élt és dolgozott a két páter mellett. A Szeplőtelen Szűz Lovagja pedig, melynek főszerkesztője a legifjabb Kolbe fiú, Alfonz lett, továbbra is folyamatosan megjelent.\nP áter Maximilián az egész világot meg akarta nyerni Krisztusnak és a Boldogs ágos Szűz Máriának: 1929-ben tehát missziós kisszemináriumot alapított. Egy évvel később négy testvérrel Távol-Keletre indult, hogy ott új missziókat alapítson. Gyenge fizikuma miatt azonban csak egy állomás alapítását tudta befejezni, Nagasakiban. Itt a papnevelő szemináriumban filozófiai előadások at kezdett, és a helybeli papokkal együtt szerkesztette a japán Lovagot, am elynek első száma - Seibo no Kishi címmel - egy hónappal a megérkezése után , 1930 májusában már meg is jelent. Egy év múlva Nagasaki egyik elővárosába n már új ferences kolostor állt, melynek Maximilián atya a Mugenzai no Sono , A Szeplőtelen Szűz kertje nevet adta. Az épület nagyon egyszerű volt, de nyomda működött benne, amely 1930-ban tízezer, 1934-ben pedig hetvenezer pé ldányban ontotta az említett folyóiratot.\n1936-ban egy másik kisszemináriu mot nyitott japán gyermekek részére. Közben kétszer járt hazájában, Lengyel országban, egyszer Indiában, ahol szintén kolostort akart alapítani. Ugyane zen célból levelezésben állt a kínai Sanghaj városával. 1936-ban hazatért, s három évig viselte a niepokalanowi guardián tisztségét. Közben 1937-ben R ómában járt, néhány testvért Belgiumba küldött, s 1939-ben maga ment a már német megszállás alatt lévő Lettországba, de itt semmiféle tevékenységre ne m talált lehetőséget.\nA háború kitörése után hamarosan letartóztatták negy ven társával együtt, december 8-án azonban szabadon bocsátották. 1941. febr uár 17- én másodszor is letartóztatta a Gestapo. Május 20-ig a hírhedt vars ói Pawiak börtönben volt, majd Auschwitzba szállították. Itt a 16.670-es ra bszámot kapta.\nJúlius végén a 14-es blokkból, ahol Páter Maximilián is élt , egy fogolynak sikerült megszöknie. Megtorlásul a tábor parancsnoka, Karl Fritsch a blokkból tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor fölolvasták a tíz ne vet, egyikük, Franciszek Gajowniczek felzokogott: ha meghal, felesége és ké t gyermeke teljesen egyedül marad. Amikor ezt Maximilián páter meghallotta, jelentkezett a táborparancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhass a a családapa helyett a halált. A parancsnok teljesítette kérését.\nA tíz h alálraítéltet a 13-as blokk sötétzárkájába vezették. A zárkából mindvégig i mádság és ének hallatszott, amelyet Maximilián vezetett. Bensőséges imádság gal búcsúztatott minden halottat, akiket naponta a zárkából elszállítottak. Nagyboldogasszony vigíliájának estéjén a tábori hóhér ölte meg egy fenol-i njekcióval. Testét, miként a többiekét, elégették. Harminc évvel később, 19 71. október 18-án VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa 1982. október 1 7-én szentté avatta.\nAchtelik Ivó Mária testvér, aki Niepokalanowban együt t volt Kolbe atyával, egy interjúban a következőket mondta róla:\n,,Amikor Rajmund kilenc éves volt, elmondta édesanyjának, hogy álmot látott. Megjele nt neki a Szűzanya és két koronát tartott a kezében: egy fehéret és egy bíb or színűt. Megkérdezte Rajmundtól, melyiket választja: a tisztaság fehér, v agy a vértanúság bíbor színű koronáját? Rajmund minden töprengés nélkül fel elte, hogy mindkettőt kéri. - E jelenéstől kezdve a gyermek megváltozott: c sendes, elgondolkodó lett. Későbbi élete és halála bizonyította a látomás h itelességét.\n \nA missziós buzgóság négy testvérrel együtt Japánba vitte a pátert, anélkül, hogy ismerte volna a nyelvet, lett volna pénze, vagy bárk i is várta volna ott őket. Ezt írta onnan: ,,A hó beesik a hálónkba. Az eső a fazekainkba csorog. Kínlódunk, hogy megtanuljuk a japán írásjeleket. Tes tem tele van kiütésekkel, nem bírom a japán konyhát. Jaj, testvéreim, milye n nehéz dolog a honvágy!” De egy hónappal később niepokalanowi társai ámulv a olvasták a következő táviratot: ,,Ma szétküldtem az első számot, ami tíze zer példányban jelent meg”.\nIvó testvér lelkesen mesélt házfőnöke széleslá tókörűségéről: ,,Kolbe atya eszméivel messze megelőzte korát. 1917-ben péld ául a mozit egyes egyházi vezetők csak a kísértés eszközének tekintették, ő pedig áldásos találmánynak tartotta.\nImádság\nIstenünk, aki Szent Maximil ián vértanúdat a Szeplőtelen Szűz iránti különleges szeretettel ajándékozta d meg, és eltöltötted apostoli buzgósággal és hősies felebaráti szeretettel , kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy dicsőségedre nagylelkűek legyün k felebarátaink szolgálatában, és haláláig hasonlók a te Szent Fiadhoz!\nFo rrás: Diós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Maximilian Kolbe egy lengyelországi kisvárosban, Zdunsk a Wolában született 1894. január 8-án. A keresztségben a Rajmund nevet kapt a. Szülei, Julius Kolbe és Maria Dabrowska, szegény takácsok voltak, kiknek hamarosan föl kellett adniuk önálló mesterségüket. Előbb Lódzba, majd 1897 -ben még távolabb, Pabianicébe költöztek, ahol az apa gyári munkás lett, az anya pedig kis üzletet vezetett, s mellette bábaasszonyként tevékenykedett .
A család annyira szegény volt, hogy a gyermekek iskoláztatása (az ö t közül csak három érte meg a felnőttkort) eleinte nem állt módukban, az el emi ismereteket a családban szerezték meg. 1906-ban nyílt rá lehetőség, hog y a két idősebb fiú a helybeli kereskedelmi iskolában tanulni kezdjen.
< p>1907-ben ferences atyák tartottak hosszabb missziót Pabianice plébániatem plomában. Hatásukra a két idősebb fiú, Ferenc és Rajmund elhatározta, hogy belépnek a ferencesek közé, amit meg is tettek. Nemsokára a harmadik testvé r, József is követte őket.Rajmund a kisszemináriumot (középiskolát) a lembergi ferenceseknél végezte - a város akkor osztrák kormányzás alatt á llt -, s ugyancsak ott kezdte meg 1910. szeptember 4-én a novíciátust is. A rendben a Maximilián nevet kapta. 1912 őszétől filozófiát tanult Krakkóban . Elöljárói hamar fölfigyeltek tehetségére és szorgalmára, ezért további ta nulmányok céljából Rómába küldték, ahol 1912-15-ig a Gregoriána Egyetemen f ilozófiát, 1915-19-ig a Nemzetközi Ferences Kollégiumban, a Seraphicumban t eológiát tanult. Mindkét szakon doktorátust szerzett.
1914. november 1-én letette ünnepélyes szerzetesi fogadalmát, s a Maximilián mellé a Mária nevet választotta. Négy évvel később, 1918. április 28-án szentelte pappá Basilius Pompili bíboros Rómában. 1919 júliusában visszatért hazájába.
< p>A fiatal Maximilián pátert a rend Krakkóba küldte, hogy a ferences szemin áriumban filozófiát és egyháztörténelmet tanítson. Hamarosan azonban félbe kellett szakítania a munkát másfél évre, mert tüdőbajt kapott. Gyógyulása u tán elhatározta, hogy vallásos folyóiratot indít Rycerz Niepokalanej, A Sze plőtelen Szűz Lovagja címmel. Néhány hónap múlva kis vállalatát áthelyezte a grodnói kolostorba, ahol nemsokára saját nyomdát indított. A kolostor épü lete azonban nem felelt meg a nyomda és a kiadó céljainak, ezért Maximilián páter 1927 őszén új kolostor építésébe fogott Varsótól 40 km-re, a Drucki- Lubecki János hercegtől ajándékba kapott telken. Az új kolostort Niepokalan ownak nevezte el. Az épületek deszkából és csupasz téglafalakból álltak, s igazi ferences szellemet - egyszerűséget, szegénységet és egészen különlege s Mária-tiszteletet - sugároztak. Az első guardián, Maximilián vezetésével húszan kezdték meg a kolostori életet: 2 páter és 18 fráter. Két évvel késő bb már 108 testvér élt és dolgozott a két páter mellett. A Szeplőtelen Szűz Lovagja pedig, melynek főszerkesztője a legifjabb Kolbe fiú, Alfonz lett, továbbra is folyamatosan megjelent.Páter Maximilián az egész világot meg akarta nyerni Krisztusnak és a Boldogságos Szűz Máriának: 1929-ben teh át missziós kisszemináriumot alapított. Egy évvel később négy testvérrel Tá vol-Keletre indult, hogy ott új missziókat alapítson. Gyenge fizikuma miatt azonban csak egy állomás alapítását tudta befejezni, Nagasakiban. Itt a pa pnevelő szemináriumban filozófiai előadásokat kezdett, és a helybeli papokk al együtt szerkesztette a japán Lovagot, amelynek első száma - Seibo no Kis hi címmel - egy hónappal a megérkezése után, 1930 májusában már meg is jele nt. Egy év múlva Nagasaki egyik elővárosában már új ferences kolostor állt, melynek Maximilián atya a Mugenzai no Sono, A Szeplőtelen Szűz kertje neve t adta. Az épület nagyon egyszerű volt, de nyomda működött benne, amely 193 0-ban tízezer, 1934-ben pedig hetvenezer példányban ontotta az említett fol yóiratot.
1936-ban egy másik kisszemináriumot nyitott japán gyermekek részére. Közben kétszer járt hazájában, Lengyelországban, egyszer Indiában , ahol szintén kolostort akart alapítani. Ugyanezen célból levelezésben áll t a kínai Sanghaj városával. 1936-ban hazatért, s három évig viselte a niep okalanowi guardián tisztségét. Közben 1937-ben Rómában járt, néhány testvér t Belgiumba küldött, s 1939-ben maga ment a már német megszállás alatt lévő Lettországba, de itt semmiféle tevékenységre nem talált lehetőséget.
A háború kitörése után hamarosan letartóztatták negyven társával együtt, d ecember 8-án azonban szabadon bocsátották. 1941. február 17- én másodszor i s letartóztatta a Gestapo. Május 20-ig a hírhedt varsói Pawiak börtönben vo lt, majd Auschwitzba szállították. Itt a 16.670-es rabszámot kapta.
J úlius végén a 14-es blokkból, ahol Páter Maximilián is élt, egy fogolynak s ikerült megszöknie. Megtorlásul a tábor parancsnoka, Karl Fritsch a blokkbó l tíz foglyot éhhalálra ítélt. Amikor fölolvasták a tíz nevet, egyikük, Fra nciszek Gajowniczek felzokogott: ha meghal, felesége és két gyermeke teljes en egyedül marad. Amikor ezt Maximilián páter meghallotta, jelentkezett a t áborparancsnoknál azzal a kéréssel, hogy magára vállalhassa a családapa hel yett a halált. A parancsnok teljesítette kérését.
A tíz halálraítélte t a 13-as blokk sötétzárkájába vezették. A zárkából mindvégig imádság és én ek hallatszott, amelyet Maximilián vezetett. Bensőséges imádsággal búcsúzta tott minden halottat, akiket naponta a zárkából elszállítottak. Nagyboldoga sszony vigíliájának estéjén a tábori hóhér ölte meg egy fenol-injekcióval. Testét, miként a többiekét, elégették. Harminc évvel később, 1971. október 18-án VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa 1982. október 17-én szentté avatta.
Achtelik Ivó Mária testvér, aki Niepokalanowban együtt volt Kolbe atyával, egy interjúban a következőket mondta róla:
,,Amikor Rajmund kilenc éves volt, elmondta édesanyjának, hogy álmot látott. Megjelent neki a Szűzanya és két koronát tartott a kezében: egy fehéret és egy bíbor színű t. Megkérdezte Rajmundtól, melyiket választja: a tisztaság fehér, vagy a vé rtanúság bíbor színű koronáját? Rajmund minden töprengés nélkül felelte, ho gy mindkettőt kéri. - E jelenéstől kezdve a gyermek megváltozott: csendes, elgondolkodó lett. Későbbi élete és halála bizonyította a látomás hitelessé gét.
A missziós buzgóság négy testvérrel együtt Japánba vitte a pátert, anélkül, hogy ismerte volna a nyelvet, lett volna pénze, vagy bá rki is várta volna ott őket. Ezt írta onnan: ,,A hó beesik a hálónkba. Az e ső a fazekainkba csorog. Kínlódunk, hogy megtanuljuk a japán írásjeleket. T estem tele van kiütésekkel, nem bírom a japán konyhát. Jaj, testvéreim, mil yen nehéz dolog a honvágy!” De egy hónappal később niepokalanowi társai ámu lva olvasták a következő táviratot: ,,Ma szétküldtem az első számot, ami tí zezer példányban jelent meg”.
Ivó testvér lelkesen mesélt házfőnöke s zéleslátókörűségéről: ,,Kolbe atya eszméivel messze megelőzte korát. 1917-b en például a mozit egyes egyházi vezetők csak a kísértés eszközének tekinte tték, ő pedig áldásos találmánynak tartotta.
Imádság
Istenünk, aki Szent Maximilián vértanúdat a Szeplőtelen Szűz iránti különleges szere tettel ajándékoztad meg, és eltöltötted apostoli buzgósággal és hősies fele baráti szeretettel, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy dicsőségedre nagylelkűek legyünk felebarátaink szolgálatában, és haláláig hasonlók a te Szent Fiadhoz!
Forrás: Diós István: A szentek élete
DTSTAMP:20240329T063822 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110814 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110815 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-140 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR