Zso: Krisztus Szent Testének és Vérénekfőünnepéről. Oi.: Te Deum.
fehér † Mise: saját. Dicsőség, Hitvallás,I. v. II. pref. a legszentebb Oltáriszentségről.A IV. Eucharisztikus ima nem mondható,sem a különleges alkalmakra valók.
Olv.: Kiv 24,3-8; Zsid 9,11-15; Mk 14,12-16.22-26 

Elmarad: Szent Norbert püspök – e

Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki templomon belül vagy azon kívül végzett szentséges körmeneten, elsősorban az úrnapi körmeneten áhítattal részt vesz.(A Búcsúk Kézikönyve, Búcsúengedélyek, 7. 1. § 3.)
Úrnapi körmenet rendjét lásd: Praeorator, 174-183. old.

Liturgia:
Kiv 24,3-8
OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
Miután az Úr közölte a feltételeket, amelyek alapján szövetséget akart kötni népével, Mózes lejött a helyről, s kihirdette a népnek az Úr minden szavát és parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk.” Ezután Mózes leírta az Úr valamennyi törvényét. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Azután megbízott néhány fiatalt Izrael népéből, hogy égőáldozatot mulassanak be, és bikákat ajánljanak fel az Úrnak békeáldozatul.
Mózes vette a vér felét és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Követjük és megtartjuk, amit az Úr parancsol.”
Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet, és így szólt: „Ez annak a szövetségnek vére, amelyet az Úr mindezen igék alapján kötött veletek.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 115, 12-13. 15 és 1 abc. 17-18 7b. tónus.
Válasz: Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 7. szám.
Előénekes: Az Úrnak mit adhatnék, * mindazért, amit nékem adott?
Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Hívek: Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Drága dolog az Úr színe előtt, * szentjei dicső halála.
Szolgád vagyok, Uram, és szolgálód gyermeke, * bilincseimet széjjeltörted.
H: Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Bemutatom néked a dicséret áldozatát, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * egész népének színe előtt.
H: Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

Zsid 9,11-15
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Testvéreim! Krisztus a ránk váró javak főpapjaként jelent meg, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére, meg az üsző hamva, a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére. Ő az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség idején elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.
Ez az Isten igéje.

SZEKVENCIA tetszés szerint
(Énekelve elkezdhető az „Ímhol angyaloknak étke”-től is.)
Dicsérd, Sion, Üdvözítőd: Jó Pásztorod, hű segítőd áldja hangos éneked!
Himnuszt mondj egész szíveddel, szóddal úgysem érheted el, méltón nem dicsérheted.
Nagy dologról szól az ének: élet élő kútfejének, a Kenyérnek hódolunk,
Estelép a búcsútornak, a tizenkét apostolnak, mit kiosztott Krisztusunk.
Hangosan hát fönnesengjen, ujjongjon és égre csengjen zengő lelkünk hangja ma!
Mert mit ajkunk most magasztal: amaz ünnep, amaz asztal, amaz első lakoma.
Ott új húsvét napja támadt: új kötése új Királynak; régi húsvét bétellett.
Új világtól fut az óság, árnyat oszlat új valóság, fényesség űz éjfelet.
S amit ott tett önkezével, emlékére nyílt igével hagyta Krisztus végzenünk.
Szent igéktől megoktatva, üdvösséges áldozatra kenyeret s bort szentelünk.
Ágazatja szent hitünknek: testté-vérré lényegülnek, kenyér s bor mi volt előbb.
Régi rend itt újnak enged, szárnya lankad észnek, szemnek; élő hitből végy erőt!
Színében bor és kenyérnek (jel csak ez, de más a lényeg) drága nagy jók rejlenek.
Vér bár a bor, test az étel, egy is Krisztus, semmi kétely. Két szín őt nem osztja meg.
Aki veszi, meg nem osztja, meg nem töri, nem szakasztja; mindenek épen veszik.
Veszi egy, és ezrek veszik, s mind egyenlőn kapja részit; mégis nem fogyatkozik.
Veszi jó, és veszi vétkes, ám gyümölcse vajmi kétes: élet vagy elkárhozás.
Rossznak átok, üdv a jóknak: lásd az együtt áldozóknak végük milyen szörnyű más.
S ha megtört az áldozatban, kétség, tudd meg, nincsen abban: úgy van ott minden darabban, mint a teljes szín alatt.
Őt törés nem törheté meg: csak a jelnek, köntösének színe tört meg, ám a lényeg változatlan egy marad.

Ímhol angyaloknak étke, vándorutunk erőssége, édes fiak vendégsége: rút ebeknek el ne vesd!
Ősi manna ezt mutatja, ezt Izsáknak áldozatja, bárány vére csordulatja: képben írja régen ezt.
Kegyes pásztor, igaz étek, édes Jézus, kérünk téged, te legeltesd, védd
a néped, te mutasd meg kegyességed fönn az élők közepett.
Mindenható fejedelmünk, étkünk, éltetőnk, szerelmünk, engedj asztalodra
lelnünk, testvérül engedd ölelnünk odafönn a szenteket!

(Dallama: 1-18. szakasz SzVU 107. sz. ének; utána a gregorián dallam szerint. )

ALLELUJA
Alleluja. 5. szám.
Jézus mondja: † „Én vagyok az égből szállott élő kenyér. * Aki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog.” Jn 6,51 – 5. tónus.
Alleluja.

Mk 14,12-16.22-26
† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk, hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő mutat majd nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek el nekünk.” A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta; és elkészítették a húsvéti vacsorát. Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek: nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom az Isten országában.” Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák hegyére.
Ezek az evangélium igéi.

Egyetemes könyörgések Úrnapra
Pap: Testvéreim! Ünnepi örömmel imádjuk az Oltáriszentséget! Kérjük Megváltónkat és jó Pásztorunkat, hogy hallgassa meg alázatos könyörgésünket!
Lektor: 1. Add, Urunk, hogy Egyházad mindig egy legyen a kenyértörés közösségében!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Szenteld meg papjainkat, hogy szentek legyenek és szentül szolgáltassák ki szentségeidet!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Úgy nevelj minket az Oltáriszentség gyakori vétele által, hogy mindennél többre becsüljük lelkünk kegyelmi állapotát!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Add, Urunk, hogy szeretetlakomádra, a szentmisére szóló hívásnak mindig örömmel és áldozatkész lélekkel
engedelmeskedjünk!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Végül ne engedd, Urunk, hogy a Szent Útravaló nélkül távozzunk a földi életből!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Urunk, Jézus Krisztus! Add, kérünk, hogy a szentmise kegyelmeiben mindig bőven részesüljünk, és téged az Oltáris