Élete

Angelo Giuseppe Roncalli - a későbbi XXIII. János pápa - 1881. november 25-én született a Sotto il Monte nevű faluban. 1892 és 1900 között a bergamói szeminárium lakója volt, ahonnan elöljárói két másik társával együtt a Római Pápai Szemináriumba küldték teológiai tanulmányok végzése céljából. Római tanulmányait egyéves katonai szolgálat szakította meg 1901 és 1902 között. 1904-ben megszerezte teológiai doktorátusát, és még ugyanebben az évben pappá szentelték. Rövidesen újra a bergamói szemináriumban találta magát: püspöke meghívta a patrológia, az apologetika és az egyháztörténelem tanítására, valamint maga mellé vette személyi titkárának. Az I. világháború alatt egészségügyi ápolóként, majd katonai lelkészként szolgált a hadseregben. A világháborút követően lelkivezetőként került vissza a bergamói szemináriumba. 1925-ben történt püspökké szentelését követően először Bulgária apostoli vizitátoraként, majd Törökország és Görögország apostoli delegátusaként szolgálta az egyházat. 1944. december 22-én a Szentszék őt nevezte ki franciaországi apostoli nunciusnak, s ebben a minőségében közbenjárt a német hadifoglyok és a tisztogatás világi áldozatainak érdekében. XII. Piusz pápa Roncalli 8 évig tartó párizsi működését a bíborosi méltóság odaítélésével és velencei pátriárkává való kinevezésével köszönte meg.

Pápasága
1958. október 28-án, XII. Piusz pápa halálát követően a konklávé - egyes vélemények szerint "átmeneti megoldásként" - őt választotta meg Szent Péter 260. utódjának. Az új pápa a XXIII. János nevet vette fel, talán azért, hogy elhalványítsa a késő középkor hasonló nevű ellenpápájának emlékét, ám az is elképzelhető, hogy névválasztásával XXII. János pápa emlékét kívánta felidézni azokkal szemben, akik átmeneti pápának választották meg.
Bő négy és fél éves pápasága alatt radikálisan megemelte a bíborosok létszámát, felújította a via crucis hagyományát, párbeszédet kezdeményezett a kommunista országokkal, a keresztény egység gondolatának jegyében fogadta az anglikán érseket, és találkozott az ortodox pátriárkával. Tíz személyt szentté és ötöt boldoggá nyilvánított. Nyolc enciklikája közül megemlítendő a pápák szociális enciklikái között fontos helyet elfoglaló Mater et Magistra (1961), valamint a Pacem in Terris (1963). Ez utóbbiban az igazságon, az igazságosságon, a szereteten és a szabadságon nyugvó nemzetek közötti békét tárgyalja.

Jelentősége
XXIII. János rövid pápaságának legfontosabb eseménye a II. vatikáni zsinat összehívása volt. Ennek befejezését sajnos már nem érhette meg, hiszen fél évvel az első ülésszak lezárását követően 1963. június 3-án befejezve földi pályafutását, visszaadta lelkét Teremtőjének.

II. János Pál pápa 2000. október 23-án iktatta a boldogok sorába. Ferenc pápa 2014. április 27-én avatta szentté.

Imádság

Mindenható, örök Isten, te Szent XXIII. János pápa életében az egész világ előtt felragyogtattad a jó pásztor példáját. Közbenjárására add, hogy az igaz keresztény szeretetet mi is örömmel sugározzuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Forrás: Petrás Péter http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.06.01/0501.html