„Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt.” (Mt 18,15-20)

A május 10-i Lectio Divina alkalomról hangfelvétel technikai okokból nem készülhetett, de az alábbiakban elolvashatjuk Tájmel Antal atya előadásának vázlatát.

Szentlélek hívó imádság

Küldd el, Uram, Szentlelkedet, a Bölcsesség Lelkét! Oly nagy vagy Uram, oly távolinak tűnik világod, úgy riaszt fölséged, oly idegennek látszik gondolataid útja s járása, oly nehéz valód s kegyelmed felfogása, hordozása, szolgálata! A bölcsesség szent ajándékával tedd ízessé számomra világodat, hozd közelbe a távolit, otthonivá az idegent, természetessé a természetfölöttit. Add bőséggel, Uram, a Bölcsesség Lelkét! Ámen. (Belon Gellért)

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Máté a lelkipásztori munkája során ismételten rácsodálkozik az általa vezetett keresztény közösség sokszínűségére. 

Krisztus követői között lát olyanokat, akik a hitükben erősek, és persze olyanokat is, akik gyengék. Öröm tölti el a szilárdan állók kitartását tapasztalva, és aggódik az ingadozók miatt. A közösség vezetője egészen józanul ítéli meg a helyzetet: a közösséget nemcsak szentek alkotják, hanem bűnösök is. A bűn lehetősége és jelenléte viszont zavaróan, sőt aggasztóan hat a közösségre. Máté tudatában van annak, hogy a megoldás keresése közben nagyon tapintatosan, okosan és persze előrelátón kell beszélnie és cselekednie. Ezért veszi át a hibázó testvér rendreutasítását segítő módszert, ami a közösség békés együttélését kívánja elősegíteni. De az is érződik a sorai mögött, hogy a kiakalult gyakorlatot nem tartja igazán életszerűnek és megvalósíthatónak. Ezért egészíti ki a közösség méltóságáról és hatalmáról, valamint az egyetértő imáról szóló gondolatokkal.

Isten Igéjének meghallgatása.

¹⁵Ha testvéred megbántott, menj, és figyelmeztesd négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyered testvéredet. ¹⁶Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másik embert, hogy két vagy három tanú bizonyítsa a dolgot. ¹⁷Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. ¹⁸Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. ¹⁹Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. ²⁰Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

A szöveg és környezete

A keresztény közösség kezd intézménnyé válni: tevékenykedik, formát ölt, szokásai lesznek. Máté egyértelművé teszi, hogy a közösségnek a felmerülő nehézségeket és feszültségeket az Isten elé kell vinnie. Tudatosítja, hogy a közösségnek Krisztus az Ura és az Éltetője, a közösségben rendkívül fontos a közös és egyetértő ima. Ugyanakkor a Jézustól való mondások gyűjteménye alapján azt is félreérthetetlenné teszi, hogy a vétkező testvér megfeddése elkerülhetetlen. De az is nyilvánvaló Jézus szavaiból, hogy a megbánása esetén meg kell bocsátani neki.  Emellett viszont Máté azt is tudatossá teszi, hogy adott esetben megkerülhetetlen annak a közösségi szabálynak az alkalmazása, ami végső megoldásként valakinek a közösségből való kizárását eredményezi. A közösség megkötő és feloldó hatalommal rendelkezik, amit csak a felelőssége tudatában gyakorolhat.      

- Néhány gondolat

Az ószövetségi törvény egyértelműen rendelkezett: „Fedd meg embertársadat, s akkor nem osztozol bűnében” (Lev 19,17b). Egy másik előírás pedig ezt parancsolta: „Akármilyen bűnről van szó, csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad ítélni” (MTörv 19,15b). Ezen irányelvek alapján jött létre a zsidóságból megtért keresztények körében a bűnös testvérrel szemben alkalmazott háromlépcsős eljárás.

A Máté által ránk hagyott gyakorlat tartalmi részleteket nem említ. Nem csupán a tapintat miatt, hanem elsősorban azért, mert nem önmagában az egyedi eset a fontos, hanem elsősorban a bűnössé vált testvér megbánási készségének megfelelő eljárás. A vétkezőt annak kell megszólítania, aki közel áll hozzá. A közelség adódhat a vérségi kötelékből, de következhet a közösen vallott hitből is.  A négyszemközt tartott bizalmas beszélgetés segít a tisztázásban, ugyanakkor védi a hibázó magánéletét. De veszélyt is rejthet, mert a figyelmeztető magát túlbecsülheti, és a másiktól esetleg túlságosan sokat követelhet.

A második próbálkozás keretében a figyelmeztetőnek két vagy három tanú bevonását kell indítványoznia. Erre azért van szükség, mert aki elsőként beszélt a vétkessel, az lehet, hogy valótlant mondott. De azért is szükség lehet mások bevonására, mert ők talán alkalmasabb szavakat találnak a figyelmeztetésére.

Ha ez az eljárás is eredménytelen maradna, akkor az esetet a hívők közössége elé kell terjeszteni. Ha a bűnös még mindig vonakodik, semmibe veszi az egész közösség fáradozását, elereszti azt a füle mellett, akkor ebben a rendkívüli esetben a közösségnek az egysége veszélyeztetőjeként meg kell válnia tőle. Ez az eljárás messzemenően figyelembe veszi a közösség tagjáért érzett felelősséget, de tudatosítja a megtévedt ember szabadságának a korlátait is. A közösség tagjai nem érezhetnek felelősséget olyanért, amire nincs ráhatásuk.   

A keresztény közösség az Isten által adott tekintély következtében döntéseket hozhat. A korai egyház a Feltámadott szavaira hivatkozik, amikor a megkötő és a feloldó hatalomról beszél. Az ünnepélyes ”bizony mondom nektek” szavak a közösségnek az efféle esetek elbírálásra vonatkozó teljhatalmát erősítik meg.  

Ha a közösség elengedi a soraiból a vétkest, akkor ez az Istennek való átadását jelenti. Az a hit vezérli a közösséget, hogy az Istennek számtalan lehetősége van arra, hogy az elbocsátottat utolérje, és a jó útra vezesse.

Nagyon fontos a közösségben az összhang. Ha legalább ketten vagy hárman egyetértenek egy célban, és ezt Isten elé terjesztik, biztosak lehetnek a kérésük meghallgatásában. Az ima az emberi elképzeléseket messze felülmúló célok elérésére képes. És amikor a közösség Jézus nevében jön össze, biztos lehet Jézus jelenlétében is. Jézus jelenléte nélkül a közösség tevékenységei közül egyiknek sem lenne jogalapja.  

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

A keresztény közösségben felelősek vagyunk egymásért. Tudomásul kell vennünk, hogy mindannyian egy úton haladunk. A tiszta és szent közösség illúziójával szakítanunk kell. Ezen a közös úton hol egyikünk, hol a másikunk botlik meg. A másikat nem megszégyenítenünk kell, hanem megkímélnünk. Egymásra kell támaszkodnunk, fel kell segítenünk azt, aki éppen elesik. Nem szabad a másikat magára és a sorsára hagynunk. Elbizonytalaníthat bennünket, hogy sokszor már a másik sem tudja, hogy merre tovább. Lehet, hogy már észre sem veszi, hogy eltévedt. Lehet, hogy már teljesen összezavarodott. Éppen nekem kell segítenem neki. Ha szükséges, rendre is kell utasítanom. Kötelességem, hogy megnyerjem őt a közösség számára. Erre akkor is törekednem kell, ha esetleg nem akar meghallgatni, vagy elzárkózik tőlem.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

A keresztény közösség jóra törekvő emberek összefogásának tűnik, akik között segítséget kaphatok, és jól érezhetem magam. De ebben egyúttal olyan feladatot is látnom kell, ahol én segítek másoknak, és ezen keresztül értelmet adhatok az életemnek. Ebben a közösségben dől el a jövőm. Itt tanulom meg az összetartozás fontosságát, és itt érzem ennek az erejét. Itt növekszik az Isten szavába vetett bizalmam. Itt lehetek biztos abban, hogy az életemet nem elvesztem, hanem megnyerem. 

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Az egyház olyan élő közösség, amiben jelen kell lennie az igazságra és a szeretetre irányuló törekvésnek. Az igazság érdekében újra és újra egyértelmű határokat kell kijelölni. A szeretet viszont ezeket a határokat mindig szétfeszíti. Az igazságnak és a szeretetnek ez a különös mozgása a közösség Urától és Bírájától ered, akinek a jelenlétében megy végbe mindez. Az egyház közösségének nap, mint nap fáradságosan kell keresnie azt, amit Jézus elvár tőle. Egymásra figyelve, egymást segítve, becsületes párbeszédet folytatva Jézus jelenlétében ez lehetséges. 

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Magasztaljuk mennyei Atyánkat, aki Fia szavával ígérte, hogy megadja, amit közös imádsággal kérünk. Bízzunk ebben az ígéretben, és kérjük: Urunk, Istenünk, mutasd meg jóságodat népednek!

Imádkozunk hozzád egész keresztény népedért, hogy példaadóan teljesítse hivatását, és őrizze meg a lelki egységet békében és szeretetben!
- Urunk, Istenünk, mutasd meg jóságodat népednek!

Add, hogy egyetértő lélekkel úgy működjünk közre a földi haza építésében, hogy ugyanakkor mennyei hazánk felé is törekedjünk!
- Urunk, Istenünk, mutasd meg jóságodat népednek!

Tartsd távol, Urunk, a népektől a gyűlölködés és az irigység szellemét, hogy békében és egymást segítve éljenek!
- Urunk, Istenünk, mutasd meg jóságodat népednek!

Add, hogy minden bűnbánó elnyerje bűnei bocsánatát, és részesüljön a megváltás kegyelmében!
- Urunk, Istenünk, mutasd meg jóságodat népednek!

Add, hogy minden emberi közösségben segítse testvér a testvért, hogy pártfogásoddal erős városként egységben maradjanak!
- Urunk, Istenünk, mutasd meg jóságodat népednek!

Üdvözítő Istenünk, hallgass meg minket: add, hogy világosságodat kövessük, igazságodért munkálkodjunk, és belőled újjászületve, mint a világosság fiai tanúságot tegyünk rólad az emberek előtt. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

A legközelebbi Lectio divina időpontja: 2014. szept. 13. „Mihaszna szolgák vagyunk.” (Lk 17,5-10)