Hoztál elég vizet, jó kedvet, rengeteget? Ha hoztál, ez a legfontosabb, már ne fordulj vissza. Gyere egy szentmisére, imádkozzunk szép időért, gondtalan utazásért, szeretetteljes megismerésért, békés érkezésért, kedves oroszlánokért és indulhat a kalandtúra.  A busz végállomása Afrika, le ne késs róla.

Így esett az eset, hogy idén, 2013. 07. 15-én ismét útnak indult a szent imrés kis-nagy csapat, hogy ezúttal meghódítsa a nagy Afrikát. Pár csepp esővel búcsúztatott minket Győr, de verőfényes napsütés köszöntött Afrikánkban, Balatonszepezden. A nagy úton elfáradtunk, s miután elfoglaltuk a törzsi táborhelyeket, melyeket az oroszlánoktól óvó Fenyves panzió biztosított nekünk, pihenésképp csobbantunk egyet a legközelebbi oázisnál, melyet az európaiak egyszerűen Balatonnak hívnak.  Izgalmassá téve ezt az egy hetes együttlétet, törzsekre oszlottunk (pl. : yoruba, hutu, ga…) és egymással versengtünk a sivatag legfőbb kincséért, a vízért. Ki gyűjt több szidirizst és váltja be vizes üvegcsékre? Hát az, aki a legjobb vadász a törzsek között, vagy a legügyesebb vízhordó, a legdíszesebb törzsi öltözetű, a legkiválóbb zenész, a legrámenősebb vízosztó, a legügyesebb üzletelő (a cserekereskedelem virágzásában), a legbátrabb nyomolvasó, a legügyesebb színjátszó és mesemondó, na és végül, de nem utolsó sorban, az a törzsfőnök, aki legjobban ismeri törzsének (vég)tagjait…  :)

Egy este meglepő hír fogadta afrikai táborunkat… az európai gyerekek ajándékot küldtek nekünk. Ismeretlen anyagú, színes, kerek kerekű járgányok voltak. Bobocar-nak nevezték őket, de mi ezzel nem foglalkoztunk, amint rájöttünk hogyan használjuk, le sem szálltunk róla. Kivéve persze, amikor szabad bejárást kaptunk a nagy oázisba.  

Igazi lenne Afrika, ha nincs sivatagi túra? Nem hinném, így hát felkerekedtünk és bejártuk a közelben lévő nagy sivatagot, Balatonfüredet. Utunkat végigjárván feladatok teljesítése közben, eljutottunk templomhoz, barlanghoz, hotelhoz, virágórához, de amit a legjobban élveztünk, végezetül a hűsítő fürdőhöz.

Bátorságpróbát is kellett teljesíteni, hiszen csak így lehetsz igazi afrikai táborozó. Teljesítettük is. Nagy ára volt, hiszen megküzdöttünk ijesztő vademberekkel, csúszó-mászókkal, mindenféle rémisztő hangokkal és csengettyűkkel a sötét erdő legmélyén, de mindvégig bátrak maradtunk és közben még állati nyomokat is olvastunk.

Eljött bár a nap, mikor hazafelé vettük az irányt, de hiába kicsit mindenki otthagyott magából ebben a táborban. Sok nevetést, szép szavakat, játékot, lufis üzenetet a világnak. Így mindenki tudhatja most már, a mi Afrikánk igazán jó hely. De hová megyünk jövőre? Ezt csak egy módon derítheted ki. Tarts velünk újra, és folytatódik a kalandtúra.

Ezúton szeretnénk továbbá köszönetet mondani mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak, hogy ez a tábor megvalósulhasson, mindenekelőtt Tamás atyának és Pozsgai Ági néninek.

Az idén is fantasztikusan jól sikerült táborunkért külön is köszönetet szeretnénk mondani Dr. Agyemang-Prempeh Kofi Főorvos Úrnak azért a sok-sok lelkes segítségért, amellyel mind ötletei, tanácsai segítségével, mind pedig eredeti afrikai hangszereivel széppé, izgalmassá és egészen afrikássá tette táborunkat

Szalay Beáta (Böxy)

A képekre kattintva tábori fotósunk, Böxy legjobb felvételeiből készült galériát tekinthetjük meg, a videón a törzsek indulóit hallgathatjuk meg. A táborról készült további képek az alábbi címre kattintva érhetők el:
http://www.flickr.com/