Kedves Testvérek!

Ma, a polgári év első napján Egyházunk Szűz Máriának, Isten anyjának főünnepét tartja. A szent karácsonyt nyolc napon át ünnepeljük, és a nyolcadik napon Szűz Máriára emlékezünk, aki az Úr Jézust, a mi Megváltónkat a világra szülte.

Most, a hit évében a Szűzanyára, mint minden valódi hívő példaképére tekintünk. Róla mondta Erzsébet: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” (Lk 1,45) A Szűzanya hite, az Isten Szavára mondott igenje kellett ahhoz, hogy Isten Fia megtestesüljön, belépjen történelmünkbe, elhozza nekünk a felszabadító megváltást. A Szűzanya Jézus Krisztust adta nekünk. És ez a Jézus Krisztus a mi hitünk alapja és forrása. Nem legenda, nem mese, monda vagy mítosz. Hanem valóság. André Léonard írja: „…lehetetlen megindultság nélkül hallgatni (a szentírási szakaszt): „Tibériusz császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére Fülöp meg Itureának és Trachonitis tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.” (Lk 3,1-2) Micsoda hatalom rejlik Isten örök Igéjének és az emberek történelmi idejének szigorú összekapcsolásában.” (A. Léonard: Miért hiszünk? Szent István Társulat, Bp., 2012, 144-145. o.)
Ilyen volt azt apostolok, az apostoli Egyház igehirdetése: tényközlő tanúságtétel. Ahogy Szent Péter és János mondták a főtanács előtt: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20) Első levelében pedig Szent Péter így buzdítja a híveket is: „…legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.” (IPét 3,15) Mi ebben a Jézus Krisztusban hiszünk, akiről a János Evangélium prológusa tömören ennyit mond: „…az Ige testté lett, és közöttünk élt.” (Jn 1,14)
Most, a hit évébenezt a Jézus Krisztust kell jobban megismernünk, hogy valóban hinni tudjunk benne. A II. Vatikáni Zsinat ezt írja a hitről: „Ezzel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, „értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten előtt”, és önként elfogadja a tőle adott kinyilatkoztatást.” (D.V. 5.p.) Az ima-apostolság januári szándéka is így hangzik: „Hogy a hitnek ebben az évében a keresztények elmélyítsék Krisztus misztériumának ismeretét.”
A hit, jóllehet sokkal több, mint értelmi ismeret, de ismerni is kell, hogy tudatosan vállalni tudjuk. Ma sokan mondják – sokszor jó szándékkal –„mindegy, hogy mit hisz valaki, csak higgyen.” És nem is gondolnak arra, hogy milyen sértés Istennel szemben, hogy amikor Ő személyesen eljött hozzánk, meghirdette az Evangéliumot, akkor mi ezzel nem törődve, a magunk útján szeretnénk eljutni hozzá. Így Isten helyére a magunk gondolatait helyezzük. A Szentírás szerint pont ez a bálványimádás, mikor önmagunkat, a magunk gondolatait imádjuk – Isten helyett. Az elmúlt XX. század pedig szomorúan mutatta meg, hogy hová jut az emberiség, amikor embereket, emberi gondolatokat abszolutizál és imád – Isten helyett. Most, a hit évében ezért igyekezzünk jobban megismerni hitünket. Kapcsolódjunk be plébániánkon a hitről szóló előadásokba, fiataljaink az ifjúsági közösségekbe, ahol felnőtt módon találkozhatnak Jézus Krisztussal és tanításával. Olvassuk rendszeresen a Szentírást, a Katolikus Egyház Katekizmusát, valamint a hitről szóló katolikus kiadványokat, hála Isten ma már bőven találhatunk ilyeneket. És ne szűnjünk meg imádkozni a hit kegyelméért, hogy benne megmaradjunk, előrehaladjunk, a még kívülállók pedig megtalálják az oda vezető utat.
A hit azonban – ahogy már említettük – nemcsak értelmi ismeret, hanem elkötelezettség, szeretet, új élet is Jézus Krisztusban. Szent Pál írta az Úr Jézusról, hogy „Az Isten Fia, Jézus Krisztus (…) nem volt Igen is, meg Nem is, hanem az Igen valósult meg benne. Isten valamennyi ígérete Igenné vált benne.” (2Kor 1,19-20) Erre az igenre adott jó példát nekünk a Szűzanya, akiről azt írta az Evangélium, hogy meghallva Isten hívó üzenetét így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38) Az élő hitnek, elkötelezettségnek ezt az „Igen”-jét várja tőlünk is Jézus Krisztus! Szent Pál szerint mind „a világ elemeinek szolgálatából” (Gal 4,3), mind „a törvény szolgaságából” (Gal 4,5) Krisztus szabadított meg minket, és szerezte meg a „fogadott fiúságot” (Gal 4,5), hogy mindnyájunkat elvezessen az Isten fiainak szabadságára. Ahogy írta: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28)
Az ismert orosz írónő Tatjana Goritscheva fiatal értelmiségiként a teljes hitetlenségből jutott el a keresztény hitre. A 70-es, 80-as években számos orosz fiatal ismerte fel Jézus Krisztust, találta meg a keresztény hitet. Írásai miatt kiutasították a Szovjetunióból. Ausztriába, majd Németországba ment, végül Párizsban telepedett le. Ausztriában volt, mikor egy nyugati újság azt írta róla, hogy végre elnyerte a szabadságot. Ő pedig azt állapította meg, hogy nyugaton az emberek még inkább szolgaságban élnek. Otthon, a Szovjetunióban diktatúra volt, de az igazi keresztény hívők belsőleg mégis szabadok voltak. Itt pedig – mondta – azt látom, hogy sok ember a pénz, a hatalom, az érvényesülés, az érzékek rabszolgája. Azt hiszem, nálunk is elmondhatta volna ugyanezt. Ezért kell nekünk – akik magunkat hívőknek tartjuk – eljutni erre a belső szabadságra. Mert vajon szabad-e az, aki elszakad Istentől, aki templomba nem jár, soha nem gyónik, aki természetesnek tartja a szentségi házasság nélküli együttélést, aki nem tiszteli az életet? – és sorolhatnánk tovább. Aztán így lelkileg kiüresedve, sokan találnak majd maguknak önigazolást, és Krisztust, a kereszténységet már csak szokásnak, érzelemnek, legendának tekintik. Pedig Krisztus ma is jelen van, ma is él, és azoknak, akik hisznek benne, ma is az öröm forrása. Az ima – apostolság januári imaszándéka azért folytatódik így, hogy a keresztények „örömmel tanúsíthassák a Krisztusban való hit ajándékát.”
A Szűzanya – láttuk – kimondta Isten hívására az ihent. Paul Claudel írta erről találóan, hogy „Az angyali üdvözlet pillanatában Mária már az egész egyház volt.” (Szabó Ferenc: Henri de Lubac az Egyházról, Róma, 1972, 131. o.) A II. Vatikáni Zsinat szerint „Az Istenszülő (…) ősmintája az Egyháznak, mégpedig a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében.” (L.G. 63. p.) Ahogy a Szűzanya méhébe fogadta és hordozta, majd világra szülte a világ reménységét, úgy az Egyház is hordozza, hirdeti Krisztust, és a hit és a keresztség által világra szüli az új keresztényeket. Vajon tudatában vagyunk-e annak a nagy ajándéknak, hogy Krisztus Katolikus Egyházának tagjai lehetünk – minden érdemünk nélkül? VI. Pál pápa mondta 1964. január 22-én, a keresztény egységért végzett imanyolcad alatt a következőket: „Ha megértitek a Krisztustól akart egység megteremtésének nagy problémáját, ha felfogjátok jelentőségét és történelmi érlelődését, akkor lelketek mélyéből feltör a katolikus bizonyosság csodálatos tanúságtétele, és azt mondja nektek: én már a Krisztustól akart egységben élek, már az aklon belül vagyok, mert katolikus vagyok, mert egységben vagyok Péterrel. Ez egy nagy szerencse és nagy vigasztalás. Katolikusok, tudjatok örülni ennek! Hívek, legyetek tudatában annak, hogy ez a kivételes helyzetetek nem a ti érdemetek, hanem Isten jóságáé, aki megbízott titeket.” (Angelo Comastri: Ricordo di tre papi, San Paolo, 2012, Prefazione)
Mi Krisztus Katolikus Egyházában elnyertük az üdvösségre vezető út teljességét. Ez természetesen nagyobb felelősséget is jelent. Tiszteletben tartjuk nem katolikus keresztény testvéreink hitét, buzgóságát, és imádkozunk értük, hogy ők is felismerjék a katolikus teljesség útját. Szeretjük Katolikus Egyházunkat, mindent megteszünk gyermekeink katolikus hitben, hitoktatásban való neveléséért, amire magunk szeretnénk jó példát adni nekik. Ebben az évben szeptembertől kötelezően választható lesz az általános iskolák első és ötödik osztályaiban az etika vagy a hittan. Nem lehet kétséges, hogy gyermekeink számára a katolikus hittant választjuk és kérjük, és hogy ezt időben jelezzük majd az iskolákban. Természetesen a többi osztályban járó gyermekeink számára is igényeljük a katolikus hitoktatást.

Kedves Testvérek!

Ma, VI. Pál pápa óta a béke világnapja is van a Katolikus Egyházban. Jó, ha tudjuk, hogy katolikus és keresztény testvéreink szerte a világon üldözést szenvednek hitükért. A Közel- és Távol-Kelet országaiban, Afrika sok részén ez fizikai üldözést jelent, Európában, Amerikában pedig diszkriminációt a médiában, közvéleményben, törvényhozásban. Legyünk szolidárisak velük, és imádkozzunk a békéért, katolikus és keresztény testvéreink szabadságáért!

Kedves Testvérek!

A Szent Család több mint 2000 évvel ezelőtt a Jézus nevet adta a megszületett Gyermeknek, ez a név ezt jelenti: „Isten üdvözít.” Az Úr Jézus szent nevében kezdjük el ezt az új évet, így kívánok minden kedves hívőnek boldog újévet!

 

forrás: gyor.egyhazmegye.hu