Járj a vízen!

Eddig minden alkalommal úgy mentem haza ezekről az ifjúsági találkozókról, hogy „Na, ezt aztán nem lehet felülmúlni…!” Tavaly is így voltam, de idén, november 9-én, amikor reggel beléptem a még csendes, vendégvárósra feldíszített templomba, mégis földbe gyökerezett a lábam attól, amit láttam. Úgy tűnik, e napok szervezőinek kimeríthetetlen az ötlettáruk. S itt, most ki kell emelnem Pozsgai Ági hitoktatót. Bár tudom, és ismerem őt annyira, hogy tiltakozna e külön említés miatt, mondván: közös munka gyümölcse mindaz, ami ezen a napon történik és látszódik... Igaza van: a csapat, mely mögötte, mellette állt a nap egész folyamán remekül szolgálta az ügyet!  Visszatérve a reggeli templom képéhez: a látvány megszólító ereje volt az első markáns élményem az idei találkozón. A padsorok közé hullámzó tengert ábrázoló kép került, mintegy szőnyegként a belépők lába alá. Ennél egyértelműbben nem is lehetett volna tudatni, hogy miről fog szólni ez a nap: meghívtak minket, hogy vízre lépjünk. Egymással, Krisztussal.  A karzatrácsra erősített molinókon a nap tematikájához kapcsolódó idézetek tovább segítették a ráhangolódást.  

„Azzal, hogy idejöttél, hoztál egy döntést, ami egy hitbeli döntés volt” – kezdte „Ha hittel élsz, célhoz érsz” című reggeli előadását Ábrahám Béla szalézi szerzetes pap, tartományfőnök a találkozó vendég-előadója, aki rendtársával és világi munkatársaival érkezett az alkalomra. A hit lényege – emelte ki Béla atya – a bizalom.„A hitet nem DNS-ünkben örököljük, mindegyikünknek saját útja van e téren: észre kell vennünk Isten jelenlétét, nyitott szemmel és szívvel próbáljuk ’lebuktatni’ Őt mindennapjaink történéseiben.” Hangsúlyozta, hogy a Biblia Isten-képe egy cselekvő Istent mutat be, Aki az eseményekben nyilatkozik meg. „Az unalmasnál még a rossz is jobb” hívta fel a figyelmünket. A valódi hit cselekvésre ösztönöz! Előadásában kitért az ószövetségi égő csipkebokor jelenetére, amelyből azt emelte ki, hogy az Isten bemutatkozása – „Én vagyok, aki vagyok” – a hit fényében értelmezve azt jelenti, hogy „rendelkezésedre állok, jelen vagyok számodra”.  Milyen erősítő üzenet!

Az előadás színességéről sokat elárul, hogy szó esett benne a fentieken túl Don Boscoról és Indiana Jones filmekről egyaránt. Hallhattuk a Nigériából jött fiatal szalézi rendtárs, Emmanuel testvér tanúságtételét. Volt benne kézfogás-lánccal prezentált üzenet arról, hogy mennyivel messzebb érünk el, ha valakinek odaadjuk a kezünket. Ez utóbbinak egészen konkrét megvalósulását is megosztották velünk Sándor Donát és Dorottya – Béla atya útitársai – akik megismerkedésükről és házasságkötésükről meséltek.

Az előadás után 11 kiscsoportban zajlott tovább a program: ismerkedős, bizalom-erősítő játékok segítségével lettek szorosabbak a szálak a résztvevő 140 fiatal között. 

További erősítésként meglátogatta a rendezvényt dr. Veres András megyéspüspök is, aki áldást adott a rendezvényre, a résztvevőkre és a templomra.

A lelki megerősítés után a testi táplálék következett: finom ebéd várta a fiatalokat a Kristály étteremben. Itt kell megemlíteni, hogy az egész napra jellemző volt – szokás szerint! – hogy a szervezők nagyvonalúan gondoskodtak nem csupán a lelki, szellemi töltekezésről, de arról is, hogy sütemény, tea, pizza is segítse a fiatalok „jól-létét”. Hála azoknak, akik ezt lehetővé tették! 

Az ebédet követően megújult erővel ültek be a fiatalok Béla atya második előadását meghallgatni. „Ne aggódj a vihar miatt, Isten már ott van!” – e bátorító üzenettel fordult a fiatalok felé, majd a vihart jelentő akadályokról és azok leküzdéséről szólt. A tanító szavak után, a – megszokott! – változatosság jegyében, a játék és a kézművesség színterévé váltak a kiscsoportok, az egymás közötti kommunikációt, az együttműködést csiszolgatva. Lélekemelőek voltak a közös imák a falakon belül és kívül is: egyik feladatként „az utca emberéhez” lettek küldve a fiatalok, megszólítva őket egy-egy ima erejéig.

A közös együttlét vége felé közeledve, a találkozó látható gyümölcseiként, ötletes és sokszínű plakátjaikat mutatták be egymásnak a résztvevők, ezeken ábrázolva mindazt a maradandó üzenetet és élményt, amit e gazdag nap után fontosnak gondoltak. Az ifjúsági találkozó megkoronázásaként közös szentmisén adtunk hálát a nap minden gazdagító élményéért. A vendégzenészekkel kibővült gitáros énekkarral együtt énekeltük – többek között – a nap mottóját hordozó dalt: „Meghívtál, hogy vízre lépjek”. Szállt a fohász mindannyiunk közös kéréseként: „Taníts meg teljes hittel járni, jelenlétedben élni!”  Ebben bizonyosan segített ez a nap. 

Székelyné Szénássy Judit