Ha a nagycsütörtöki szentmise elejéről készült felvételt néznénk, lehet, hogy elsőre semmi különös sem tűnne fel. Harangszó, orgona, fehér miseruha. Mint bármelyik ünnepi mise. Talán azért egy idő után feltűnne a lila lepellel letakart kereszt a háttérben. Esetleg 12 kikészített szék az oltár előtt. Aztán elérkezünk a Dicsőséghez, ahol az intonáció után csengők szólalnak meg, zeng az orgona, aztán csend... Innentől nincs orgona, elhallgatnak a csengők (még a mise kezdetét jelző csengőről is lekerül a szalag, nehogy "véletlenül" meghúzza valaki), az éneket nem kíséri hangszer, a csengetést felváltják a kereplők. A miséző pap leveszi a miseruhát és nekiáll megmosni a tanítványokat megjelenítő hívek lábát. Aztán az áldozás végén körmenetben elviszik az Oltáriszentséget a mellékoltárhoz, a főoltárt minden díszétől megfosztják, a szentély sötétbe borul, nincs áldás, elbocsátás, ének, a pap és az asszisztencia néma csendben vonul ki a templomból, ahol a sötét szentélyben az üres oltár, a nyitva hagyott, üres tabernákulum vetíti előre nagypéntek gyászát... A Szent Imre oltár még vacsorához terítve...