Az idei év nagyhete a járványhelyzet miatti visszafogott ünneplés, a szokatlanul korán kezdődő szertartások és a hívek érthetően alacsony részvétele mellett meglepetéssel is szolgált templomunk látogatóinak: megújult a Szentsír.

Pontos adatok nem nagyon álltak rendelkezésre, így eddig a honlapunkon és a templomunkról megjelent könyvben sem szerepelt a sírban nyugvó halott Krisztust ábrázoló kép. Ez egy olyan műkincse templomunknak, amelyet nem is láthatnak azok, akik csak vasárnaponként térnek be hozzánk, hiszen a Szentsír csak nagypénteken a szertartás végétől Nagyszombatig, a húsvéti vigíliiáig látható. Eddig egy, a sziklákat imitáló keretben láthattuk ezt a festményt, de az évtizedek során egyre időszerűbbé vált mind a festmény restaurálása, mind a keret lecserélése.

A festménynek a keretből történt kibontásakor derültek ki a pontos adatok: a sírban nyugvó Krisztus képét Békéssy Leó festette 1947-ben.

Békéssy Leó 1890-ben született Nagyváradon, ott végezte gimnáziumi tanulmányait, majd 1908-12 között a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, ahol Ferenczy Károly volt a mestere, aki Nagybányára is elhívta. Rajztanári diplomájának megszerzése után költözött Győrbe, ahol a Győri Királyi Katolikus Tanítóképzőben kezdett tanítani tanársegédként, majd 1922-től tanárként. 1942-től a székesfehérvári és a szombathelyi tankerület felügyelője lett. Rendszeresen vett részt kiállításokon 1914-től, utolsó önálló kiállítása 1957-ben volt az Ernst Múzeumban és a győri Kioszk épületében. Kompozícióinak témáit a természetben, a hétköznapi eseményekben kereste. Zsánerképein előszeretettel ábrázolta piaci árusok, falusi emberek mindennapi munkáját. A legjobb arckép festők közé tartozott. Műveit leginkább gazdag színhasználat jellemezte. Rézkarcait, vízfestményeit is elismerte a kritika. Utolsó lakóhelye a templomunhoz közeli Március 15. utcában volt. 1966. december 25-én halt meg, végső nyughelye a Szent Imre templom altemploma. Fia, Békéssy Jenő évtizedeken keresztül volt templomunk képviselőtestületének tagja.

A festményt Samodai József restaurálta, a megújult festmény pedig új keretet kapott, amelynek érdekessége, hogy a kép kivehető a keretből, így az a feltámadási szertartást követően az üres sírt jeleníti meg a Szent Imre oltár előtt.

A járványhelyzet a húsvéti vigília szertartását sem hagyta érintetlenül, de már az is nagy öröm volt, hogy - ha kicsit szerényebb keretek között is - meg tudtuk ünnepelni a feltámadást ebben a csodálatos szertartásban. A kijárási tilalom miatt a szertartás délután 4 órakor kezdődött, így szokatlan módon verőfényes napsütésben zajlott az ünneplés, így kicsit furcsán hangzottak az éjszakára vonatkozó sűrű utalások a liturgia szövegében. A szél miatt a tűzszentelés az előcsarnokban történt, ott gyújtottuk meg a húsvéti gyertyát. A lángok kiosztása is elmarad, a hét ószövetségi olvasmányból kettő hangzott el, elmaradt az ételszentelés és természetesen a körmenetet sem tartottuk meg, de azoknak, akik részt vettek az ünneplésben, így is maradandó élményben lehetett részük. A szertartásról készült galéria a képre kattintva nyitható meg.

Maszkok a híveken, ministránsokon, a miséző papon, kézfertőtlenítő, lezárt padok, távolságtartás, szokatlanul kevés hívő...

Ha a két évvel ezelőtti és korábbi virágvasárnapokra tekintünk vissza, ezek a legszembetűnöbb változások. Ha a tavalyi év teljes lezárására emlékezünk vissza, akkor nagy öröm, hogy nem a Facebook-közvetítést nézzük monitoron, telefonon, hanem, ha szigorú előírások mellett, de személyesen is részt vehettünk Jézus jeruzsálemi bevonulásának megünneplésében. A szertartás a pandémia körülményeitől eltekintve hasonló volt az korábbi évekhez, a jeruzsálemi bevonulás evangéliumát az urnakertben hallgattuk meg, ott került sor a barkaszentelésre. Annak megjelenítése, amikor "Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak ágait hozván elébe ment az Úrnak", valamint "leterítvén ruháit az útra, nagy szóval így kiáltott: Hozsanna Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jő", ezúttal a templomhajóban történt, majd ezt követte a felmutatott kereszt előtti tiszteletképpen a "Gloria, laus et honor", Dicsőség és dicséret tenéked, Megváltó Királyunk" ének. Az olvasmányok után a schola énekelte Szent Márk passióját.

A nagyhét további napjainak progamja a hirdetésben olvasható.

Megjelent és honlapunkról is letölthető a 2021. nagyböjti Plébániai Értesítő, Tamás atya nagyböjti gondolataival, a megújult plébániai tanácsadó testület elnökével, Zsugonits Tamással készült interjúval, és Antal atyának az esélytelenek győzelméről szóló elmélkedésével, valamint a szokásos programajánlóval, a nagyböjti időszak részletes programjával. 

2020. szeptember 12-én szentelte pappá Budapesten a jezsuiták Jézus Szíve tiszteletére szentelt templomában Hiba Györgyöt Erdő Péter bíboros. Nagy öröm számunkra, hogy egy héttel később már "itthon", a Szent Imre templomban köszönthettük "Gyuri atyát", hiszen a Szent Imre plébániáról indult hivatása útjára. A vasárnapi ünnepi szentmisén Tamás atya volt az ünnepi szónok, a prédikációt természetesen elsősorban az újmisés György atyához intézte. Az áldás előtt Tamás atya külön is köszöntötte az újmisést és ajándékul átadta neki a templom szentelését megörökítő mozaik alkotás egyik csempéjének másolatát, amely a Jó Pásztort ábrázolja (ahogy György atya is a Jó Pásztor egy ábrázolását választotta újmisés szentképéhez). György atya köszönő szavai után az egész közösséget, majd a híveket külön-külön is újmisés áldásban részesítette.

A szentmisén templomunk scholája Balogh Eszter vezetésével végezte a zenei szolgálatot, amelynek kiemelt tétele volt Marco Frisina Anima Christi c. műve, amelynek szólóját Engelhardt Róza énekelte, a szentmisén Soós Gábor szólaltatta meg az orgonát. Az Anima Christi Szent Ignáchoz köthető imádság, amelyet sok helyen rendszeresen imádkoznak a szentáldozás után, magyar szövege: Krisztus Teste, szentelj meg engem... Ez a felvétel kíséri a fotókból összeállított videót.

Izgalmas, élményekkel teli hittantáborban vehettünk részt ezen a nyáron a szeles Veszprém városában. Érdeklődő, kíváncsi, apró szempárok érkeztek meg a tábori szállás helyszínére. Szemükben az igazi gyermeki csintalanság és az ártatlan gyermeki pillantás édes keveréke tükröződött. A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola csendje egy pillanat alatt megtelt gyermekek zsivajával és élettel. Ez jellemezte a tábor hangulatát egész héten.

A gyerekekkel csapatokra osztva játszottuk végig a hét izgalmasabbnál izgalmasabb feladatait. A vetélkedők játékosan vezettek végig minket a hit felé, és minden érzékszervünket próbára is tették elejtve tudásmorzsákat a hit felé vezető úton.

Nagyon élveztük a nyár legjobb ajándékát, a strandolást. Számos élmény született az ilyen alkalmakon.

Az idő a hét második felére sajnos megromlott, de kedvünket nem tudta szegni. Egy borongós keddi délelőttön a Veszprémi Főegyházmegye főpásztora, dr. Udvardy György érsek atya fogadott bennünket a Szent Mihály Bazilikában, ahol egy igazán lélekemelő szentmisét mutatott be. A szentmisét követően meglepetéssel szolgált nekünk az érsek atya. Agapéval és egy ismeretterjesztő túrával emelte a nap hangulatát. A túra során megismerhettük az érseki palota illetve a Szent Mihály bazilika történetét, építészeti jellegzetességeit.

Az egész tábor alatt az az érzés kavargott bennünk, hogy olyan „jó nekünk itt lenni”, mint a Tábor – hegyén a tanítványoknak Jézussal. Ahogyan az apostoloknak, úgy nekünk is vissza kellett térnünk a világba, az otthonainkba és ott folytatni a reánk bízott feladatokat.

Fergeteges hangulatban telt a hittantábor, és a jelmondata minden lépésünket kísérte: Ne félj csak higgy! Ennek a jézusi felszólításnak a magja került szívünk táptalajába, melyet hazavittünk magunkkal otthonainkba nevelgetni.

A képre kattintva tekintsék meg a táborról készült fotókat!

Tóth Zsófia és Szentmártoni – Borsó Bence