Megjelent és honlapunkról is letölthető a 2020. szeptemberi Plébániai Értesítő, Antal atya Szentírás-vasárnapi gondolataival, a hittantábor beszámolójával, a most kezdődött hittan-tanév híveivel, köztük az elsőáldozások rendjével, valamint a szokásos programajánlóval. 

2020. szeptember 12-én szentelte pappá Budapesten a jezsuiták Jézus Szíve tiszteletére szentelt templomában Hiba Györgyöt Erdő Péter bíboros. Nagy öröm számunkra, hogy egy héttel később már "itthon", a Szent Imre templomban köszönthettük "Gyuri atyát", hiszen a Szent Imre plébániáról indult hivatása útjára. A vasárnapi ünnepi szentmisén Tamás atya volt az ünnepi szónok, a prédikációt természetesen elsősorban az újmisés György atyához intézte. Az áldás előtt Tamás atya külön is köszöntötte az újmisést és ajándékul átadta neki a templom szentelését megörökítő mozaik alkotás egyik csempéjének másolatát, amely a Jó Pásztort ábrázolja (ahogy György atya is a Jó Pásztor egy ábrázolását választotta újmisés szentképéhez). György atya köszönő szavai után az egész közösséget, majd a híveket külön-külön is újmisés áldásban részesítette.

A szentmisén templomunk scholája Balogh Eszter vezetésével végezte a zenei szolgálatot, amelynek kiemelt tétele volt Marco Frisina Anima Christi c. műve, amelynek szólóját Engelhardt Róza énekelte, a szentmisén Soós Gábor szólaltatta meg az orgonát. Az Anima Christi Szent Ignáchoz köthető imádság, amelyet sok helyen rendszeresen imádkoznak a szentáldozás után, magyar szövege: Krisztus Teste, szentelj meg engem... Ez a felvétel kíséri a fotókból összeállított videót.

Izgalmas, élményekkel teli hittantáborban vehettünk részt ezen a nyáron a szeles Veszprém városában. Érdeklődő, kíváncsi, apró szempárok érkeztek meg a tábori szállás helyszínére. Szemükben az igazi gyermeki csintalanság és az ártatlan gyermeki pillantás édes keveréke tükröződött. A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola csendje egy pillanat alatt megtelt gyermekek zsivajával és élettel. Ez jellemezte a tábor hangulatát egész héten.

A gyerekekkel csapatokra osztva játszottuk végig a hét izgalmasabbnál izgalmasabb feladatait. A vetélkedők játékosan vezettek végig minket a hit felé, és minden érzékszervünket próbára is tették elejtve tudásmorzsákat a hit felé vezető úton.

Nagyon élveztük a nyár legjobb ajándékát, a strandolást. Számos élmény született az ilyen alkalmakon.

Az idő a hét második felére sajnos megromlott, de kedvünket nem tudta szegni. Egy borongós keddi délelőttön a Veszprémi Főegyházmegye főpásztora, dr. Udvardy György érsek atya fogadott bennünket a Szent Mihály Bazilikában, ahol egy igazán lélekemelő szentmisét mutatott be. A szentmisét követően meglepetéssel szolgált nekünk az érsek atya. Agapéval és egy ismeretterjesztő túrával emelte a nap hangulatát. A túra során megismerhettük az érseki palota illetve a Szent Mihály bazilika történetét, építészeti jellegzetességeit.

Az egész tábor alatt az az érzés kavargott bennünk, hogy olyan „jó nekünk itt lenni”, mint a Tábor – hegyén a tanítványoknak Jézussal. Ahogyan az apostoloknak, úgy nekünk is vissza kellett térnünk a világba, az otthonainkba és ott folytatni a reánk bízott feladatokat.

Fergeteges hangulatban telt a hittantábor, és a jelmondata minden lépésünket kísérte: Ne félj csak higgy! Ennek a jézusi felszólításnak a magja került szívünk táptalajába, melyet hazavittünk magunkkal otthonainkba nevelgetni.

A képre kattintva tekintsék meg a táborról készült fotókat!

Tóth Zsófia és Szentmártoni – Borsó Bence

Utoljára 2017-ben vehettünk részt úrnapi körmeneten a Szent Imre templom körül, az Erzsébet-ligetben, bár, amint a hirdetésben is hallhattuk, jövőre várhatóan ismét egy közös győri körmenet lesz, amint az elmúlt két évben volt. Ha meg nem is telt még a templomunk, de érzékelhetően egyre többen térnek vissza a vasárnapi szentmisékre. A járványhelyzetre szokatlan képek fognak emlékeztetni bennünket, ha majd évek múlva visszanézzük a mostani képeket, remélhetőleg addigra már csak ezek az emlékek maradnak meg, a maszk és a kézfertőtlenítő az oltáron, a lezárt padok, védőmaszkos hívek a templomban, a körmeneten...

Emlékezetes lesz, hogy a körmeneten a négy stációs oltárnál és visszatérve a templomba a főoltárnál kapott szentségi áldás mellett egy futó zápor égi áldásában is részesülhettünk, most legalább tudjuk, miért szokták umbrellának, vagy akár "umbrellátumnak" emlegetni a baldachint, amely alatt a pap az oltáriszentséget emeli a magasba...

Különleges volt a mai ünnep a schola részéről is, amikor vendégként Balogh Eszter vezényelte templomunk scholáját, amelyhez más vendégek is csatlakoztak, sőt a Kyrie és az Agnus Dei intonációjában külön gyermekkar is szerepet kapott!

Húsvétvasárnap délután a Szent Imre Plébánia utcáin, húsvéthétfőn a gyirmóti Szent László Plébánia utcáin találkozhattunk Tamás atyával és Attila atyával és mindenekelőtt az Oltáriszentségben velünk levő Jézus Krisztussal. Mivel az idei húsvéti szertartásokon csak virtuálisan tudtunk részt venni, sokakat töltött el nagy örömmel, hogy otthonukban, az ablakból, a kerítés mögül vagy éppen a házuk előtt fogadhatták a szentségi áldást. Sokan díszítették virággal, gyertyával ablakukat, mint körmenetkor szokás, volt, aki megállt az autójával, hogy részesülhessen az áldásban. A Szent Imre területén számos intézmény is található, külön meg kell említenünk a kórház, a betegek, orvosok, ápolók és minden dolgozóra kiterjedő megáldását. Külön kérés is érkezett a Rendőrségtől, így az eredeti útvonalat kicsit kibővítve a Megyei Rendőrfőkapitányság bejáratánál a megye rendőrei is áldásban részesültek. Mindkét sajátos "körmenetről" videó-összeállítás is készült, melyet az alábbi lejátszók segítségével tudnak megtekinteni, érdemes teljes képernyős nézetre váltani!

Megtelt érdeklődőkkel a Szent Imre templom szombat délután. Szokatlan, s talán ezért nagy érdeklődést kiváltó előadásra gyűltünk össze: Meghallgatni egy missziós orvos élménybeszámolóját, tanúságtételét. Nem csalódtunk!

„Ki az, aki már gyerekkorában missziós orvos akart lenni? És ki az, aki már 12 éves korában Albert Schweizert olvasott?” – ezekkel a kérdésekkel indította előadását Dr. Fodor Réka, aki 12 éves kora óta missziós orvos akart lenni és ezért jelentkezett az orvosi egyetemre is.

Előadását hivatásának történetével indította, s bár több évtized eltelt gyerekkori olvasmányai óta, valahol mindig ott élt benne ez az álom, akkor is, amikor 2015-ben jelentkezett első missziós útjára Ugandába, amikor már hosszú évek óta dolgozott háziorvosként Budapesten, ahol családjában két gyermeket nevelnek férjével.

Az előadás nagyobbik része természetesen missziós útjainak történetéről, sőt kalandjairól szólt, amelyekből megismerhettük többek között az „Afréka” név történetét is, de megismerkedhettünk munkatársaival, az őt fogadó nigériai atyákkal és nem egy betegének történetével is.

Amikor első, ugandai útjáról hazajött, megkérdezte tőle valaki, hogy érte-e odakint kultúrsokk? „Hát nem” – mondta. De most, itthon igen, ahol mindenki szomorú, mindenki depressziós, aggodalmaskodik, holott kint, ahol mélyszegénységben, akár az éhhalál fenyegetésében élnek, mindenki mosolyog, hálás. Lenne miért hálát adnunk…

„Dr. Réka” négy afrikai országban fordult meg, ahol nincs társadalombiztosítás, nincs állami, ingyenes egészségügyi ellátás. Nálunk panaszkodunk, ha másfél órát kell várni a rendelőben – ott akár három napot vártak a vizsgálatra… Ahol az egyik betegnek azt találta mondani, hogy a gyógyulásához fontos lenne, hogy sok folyadékot, napi 3 liter vizet megigyon – csak hát ez nem megoldható, amikor a 6-8 gyermekes családnak összesen van napi 30 liter vize…

Megismertük többek között a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő Tóbiás történetét, akinek a gyógyulása nem nagyon magyarázható az orvostudomány mai tudása szerint…

Az orvoslás történetei mellett közelebb kerülhettünk egy kicsit az ottani élethez is. Emlékezetes idézet: „Nektek órátok van, nekünk meg időnk”, amivel a tervezhetőség hiányát jellemezte. Megismerkedtünk egy kicsit a hitélettel is, például egy templommal, ahol egy vasárnap négy szentmise van, mindegyik három óra hosszú és mindegyiken ötezren vesznek részt… Elképedve néztünk egymásra Attila atyával, amikor egy bérmálási szentmiséről hallottunk, amelyen 600 fiatal részesült a bérmálás szentségében, de méginkább elképedtünk, hogy a következő héten 1200-an bérmálkoztak ugyanabban a városban… Egy olyan helyen, ahol nem az a „probléma”, hogy „ciki” katolikusnak lenni, hanem ahol bármelyik nap vértanúvá lehet valaki a hitéért…

Az előadás végén sokan éltek a lehetőséggel és megvásárolták az AFRÉKA c. könyvet, s a doktornő mindenkinek szívesen dedikálta is könyvét. Ahogy az előadásban hallottuk, a könyv ára, mintegy 10 dollár, pont annyi, mint egy beteg megvizsgálása és szűrése a legelterjedtebb betegségekre, így minden egyes megvásárolt könyvvel egy-egy beteg vizsgálatát tettük lehetővé. Ha esetleg lemaradt volna és szeretné megrendelni a könyvet, ezt megteheti a következő oldalon: http://afreka.hu/konyv-vasarlas/

Az előadás után adakozásra is lehetőség nyílt és amint másnap megtudtuk Dr. Fodor Rékától, szombat este 420 ezer forint adomány gyűlt össze a Szent Imre templomban. Ez lehetővé tette a doktornő számára a következő időpont kitűzését: március 20-án indulhat újból Nigériába.
Isten fizesse meg a résztvevők nagylelkűségét!

Ha nem volt lehetősége a helyszínen hozzájárulni az Afréka Alapítvány támogatásához vagy a továbbiakban is támogatni szeretné az Afréka Alapítvány missziós tevékenységét, ezt a következő számlaszámon teheti meg:
Afréka Alapítvány 10101346-27099400-01004002

Ha követni szeretné Dr. Fodor Réka tevékenységét, ajánljuk Facebook oldalát: https://www.facebook.com/afrekahu/

A képekre kattintva megtekintheti az előadáson készült fotókat is, a videón pedig az előadás teljes felvételét a bemutatott képekkel. Reméljük, ezzel a résztvevőknek az élmények felelevenítését, újbóli átélését, mindenki másnak pedig Dr. Fodor Réka munkásságának megismerését segítjük.

Vaday Tamás