Megtelt érdeklődőkkel a Szent Imre templom szombat délután. Szokatlan, s talán ezért nagy érdeklődést kiváltó előadásra gyűltünk össze: Meghallgatni egy missziós orvos élménybeszámolóját, tanúságtételét. Nem csalódtunk!

„Ki az, aki már gyerekkorában missziós orvos akart lenni? És ki az, aki már 12 éves korában Albert Schweizert olvasott?” – ezekkel a kérdésekkel indította előadását Dr. Fodor Réka, aki 12 éves kora óta missziós orvos akart lenni és ezért jelentkezett az orvosi egyetemre is.

Előadását hivatásának történetével indította, s bár több évtized eltelt gyerekkori olvasmányai óta, valahol mindig ott élt benne ez az álom, akkor is, amikor 2015-ben jelentkezett első missziós útjára Ugandába, amikor már hosszú évek óta dolgozott háziorvosként Budapesten, ahol családjában két gyermeket nevelnek férjével.

Az előadás nagyobbik része természetesen missziós útjainak történetéről, sőt kalandjairól szólt, amelyekből megismerhettük többek között az „Afréka” név történetét is, de megismerkedhettünk munkatársaival, az őt fogadó nigériai atyákkal és nem egy betegének történetével is.

Amikor első, ugandai útjáról hazajött, megkérdezte tőle valaki, hogy érte-e odakint kultúrsokk? „Hát nem” – mondta. De most, itthon igen, ahol mindenki szomorú, mindenki depressziós, aggodalmaskodik, holott kint, ahol mélyszegénységben, akár az éhhalál fenyegetésében élnek, mindenki mosolyog, hálás. Lenne miért hálát adnunk…

„Dr. Réka” négy afrikai országban fordult meg, ahol nincs társadalombiztosítás, nincs állami, ingyenes egészségügyi ellátás. Nálunk panaszkodunk, ha másfél órát kell várni a rendelőben – ott akár három napot vártak a vizsgálatra… Ahol az egyik betegnek azt találta mondani, hogy a gyógyulásához fontos lenne, hogy sok folyadékot, napi 3 liter vizet megigyon – csak hát ez nem megoldható, amikor a 6-8 gyermekes családnak összesen van napi 30 liter vize…

Megismertük többek között a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő Tóbiás történetét, akinek a gyógyulása nem nagyon magyarázható az orvostudomány mai tudása szerint…

Az orvoslás történetei mellett közelebb kerülhettünk egy kicsit az ottani élethez is. Emlékezetes idézet: „Nektek órátok van, nekünk meg időnk”, amivel a tervezhetőség hiányát jellemezte. Megismerkedtünk egy kicsit a hitélettel is, például egy templommal, ahol egy vasárnap négy szentmise van, mindegyik három óra hosszú és mindegyiken ötezren vesznek részt… Elképedve néztünk egymásra Attila atyával, amikor egy bérmálási szentmiséről hallottunk, amelyen 600 fiatal részesült a bérmálás szentségében, de méginkább elképedtünk, hogy a következő héten 1200-an bérmálkoztak ugyanabban a városban… Egy olyan helyen, ahol nem az a „probléma”, hogy „ciki” katolikusnak lenni, hanem ahol bármelyik nap vértanúvá lehet valaki a hitéért…

Az előadás végén sokan éltek a lehetőséggel és megvásárolták az AFRÉKA c. könyvet, s a doktornő mindenkinek szívesen dedikálta is könyvét. Ahogy az előadásban hallottuk, a könyv ára, mintegy 10 dollár, pont annyi, mint egy beteg megvizsgálása és szűrése a legelterjedtebb betegségekre, így minden egyes megvásárolt könyvvel egy-egy beteg vizsgálatát tettük lehetővé. Ha esetleg lemaradt volna és szeretné megrendelni a könyvet, ezt megteheti a következő oldalon: http://afreka.hu/konyv-vasarlas/

Az előadás után adakozásra is lehetőség nyílt és amint másnap megtudtuk Dr. Fodor Rékától, szombat este 420 ezer forint adomány gyűlt össze a Szent Imre templomban. Ez lehetővé tette a doktornő számára a következő időpont kitűzését: március 20-án indulhat újból Nigériába.
Isten fizesse meg a résztvevők nagylelkűségét!

Ha nem volt lehetősége a helyszínen hozzájárulni az Afréka Alapítvány támogatásához vagy a továbbiakban is támogatni szeretné az Afréka Alapítvány missziós tevékenységét, ezt a következő számlaszámon teheti meg:
Afréka Alapítvány 10101346-27099400-01004002

Ha követni szeretné Dr. Fodor Réka tevékenységét, ajánljuk Facebook oldalát: https://www.facebook.com/afrekahu/

A képekre kattintva megtekintheti az előadáson készült fotókat is, a videón pedig az előadás teljes felvételét a bemutatott képekkel. Reméljük, ezzel a résztvevőknek az élmények felelevenítését, újbóli átélését, mindenki másnak pedig Dr. Fodor Réka munkásságának megismerését segítjük.

Vaday Tamás

Február 11-én tartjuk a Betegek világnapját. Ez alkalomból templomunkban is ünnepélyesen kiszolgáltatjuk a betegek szentségét. Február 11-én, kedden, este 6 órakor kezdődik az ünnepi szentmise a betegek szentségének felvételével. Kérjük, hogy aki a Betegek szentségét szeretné felvenni, a plébánia irodáján jelezze telefonon, vagy személyesen ezt a szándékát a hivatalos órákban. A betegek szentsége felvételének feltétele a megszentelő kegyelem állapota, ezért kérjük a testvéreket, hogy a szentség felvétele előtt végezzék el szentgyónásukat. Gyónási lehetőség délután 5 órától lesz templomunkban.

Ferenc pápa üzenetet intézett a betegek világnapja alkalmából, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében olvashatnak:

Kedves Testvérek!

Jézus szavai: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket” (Mt 11,28), megmutatják a kegyelem titokzatos útját, amely feltárja magát az egyszerű szívűeknek, felfrissülést ad a kimerülteknek és megfáradtaknak.  Ezek a szavak az Emberfia, Jézus Krisztus szolidaritását fejezik ki az elnyomott és szenvedő emberiséggel. Hány és hány ember szenved testben és lélekben! Jézus mindenkit hív magához – jöjjetek hozzám –, megkönnyebbülést és felfrissülést ígérve nekik. „Amikor Jézus ezt mondja, olyan emberekre gondol, akikkel minden nap találkozik Galilea utcáin: egyszerű emberek, szegények, betegek, bűnösök, kirekesztettek sokasága. […] Ezek az emberek mindig követték Jézust, hogy hallgassák szavát, amely reményt adott nekik – Jézus szavai mindig reményt adnak!” (Úrangyala imádság, 2014. július 6.).

Jézus e meghívása a 28.  világnapon mindazoknak szól, akik betegek és terheket hordoznak, akik szegények és tudják, hogy teljesen Istentől függenek, akiket a próbatételek súlya megsebez, akiknek gyógyulásra van szükségük. Jézus Krisztus nem törvényeket szab azoknak, akik sebzettségük, fájdalmuk és gyengeségük miatt félelemben élnek, hanem irgalmát, vagyis gyógyító személyes jelenlétét ajándékozza nekik. Jézus a megsebzett emberiségre tekint. Az Ő szeme lát és meglát, mert a mélybe tekint; tekintete nem közömbös, hanem a teljes emberen nyugszik és elfogad mindenkit a maga egészségi állapotában, senkit sem utasít el, mindenkit meghív arra, hogy életébe belépjen és megtapasztalja az Ő gyengédségét.

Szokatlan fényviszonyok mellett, verőfényes délelőtti napsütésben ünnepeltük idén Urunk bemutatásának, azaz Gyertyaszentelő Boldogasszonynak ünnepét, mivel idén vasárnapra esett az ünnep, de ez természetesen nem változtatta meg az ünnep lényegét, amely - ahogy Tamás atya is említette prédikációjában - hagyományosan a karácsonyi ünnepkör lezárása, egyfajta híd karácsony és húsvét között.

Tekintse meg az ünnepről készült galériánkat a képre kattintva!

Megjelent és letölthető a 2020. februári Plébániai Értesítő, egyebek között a karácsonyi ünnepkör részletes programjával, Tájmel Antal atya elmélkedésével.

Szenteste a hagyományoknak megfelelően templomunk ministránsainak pásztorjátéka várta a legkisebbeket és nagyobbakat. Ahogy Tamás atya bevezetőjében elmondta, a Szentírás történetében nem nagyon találnánk szerepet 52 (!) ministránsnak, így a születéstörténetet minden évben egy kerettörténetbe ágyazva láthatjuk. Pozsgai Ágnes hitoktató idén a ministránsközösségbe helyezte Jézus születésének történetét, maga Tibi bácsi meséli el a gyerekeknek az Üdvözítő születését. Az idei év nagy meglepetése volt, hogy a kis Jézus szerepét egy igazi kisbaba "adta elő"! A képre kattintva tekintsék meg a pásztorjátékról készült fotókat és nézzék meg az előadás felvételét a videólejátszón (érdemes nagy méretben, hiszen így élvezhető igazán).

Az előadást Wesztergom András orgonajátéka kísérte, köszönjük közreműködését!

Krisztus Király vasárnapján, a 10 órakor kezdődött ünnepi szentmisén nyolc gyermek öltötte magára a ministránsruhát és egy fiatal csatlakozott a főministránsok csapatához. Több, mint negyven ministráns vonult be a szentmise elején a szentélybe. Először az új főministráns, majd az új ministránsok beöltözésére került sor, amelynek során elkötelezték magukat a szolgálatra, magukra öltötték ministránsruhájukat, megkapták a szolgálatot jelző keresztet, majd a szolgálathoz szükséges eszközöket: a Szentírást, a hívek könyörgéseit, az előkészített áldozati adományokat és természetesen a ministráns legfontosabb "munkaeszközét", a csengőt. Ezt követően az újonnan beöltözött ministránsok letették, a többiek megerősítették fogadalmukat.

Az ünnepi szentmisét Dr. Balázs Tamás plébános mutatta be és örömmel láttuk viszont Hiba György diákónus, jezsuita szerzetest is az oltár szolgálatában. A szentmise végén csoportkép készült a ministránsközösségről, majd a gyermekek közös ebéden vettek részt. 

A csoportképre kattintva tekintsék meg az ünnepről készült fotógalériánkat!

Járj a vízen!

Eddig minden alkalommal úgy mentem haza ezekről az ifjúsági találkozókról, hogy „Na, ezt aztán nem lehet felülmúlni…!” Tavaly is így voltam, de idén, november 9-én, amikor reggel beléptem a még csendes, vendégvárósra feldíszített templomba, mégis földbe gyökerezett a lábam attól, amit láttam. Úgy tűnik, e napok szervezőinek kimeríthetetlen az ötlettáruk. S itt, most ki kell emelnem Pozsgai Ági hitoktatót. Bár tudom, és ismerem őt annyira, hogy tiltakozna e külön említés miatt, mondván: közös munka gyümölcse mindaz, ami ezen a napon történik és látszódik... Igaza van: a csapat, mely mögötte, mellette állt a nap egész folyamán remekül szolgálta az ügyet!  Visszatérve a reggeli templom képéhez: a látvány megszólító ereje volt az első markáns élményem az idei találkozón. A padsorok közé hullámzó tengert ábrázoló kép került, mintegy szőnyegként a belépők lába alá. Ennél egyértelműbben nem is lehetett volna tudatni, hogy miről fog szólni ez a nap: meghívtak minket, hogy vízre lépjünk. Egymással, Krisztussal.  A karzatrácsra erősített molinókon a nap tematikájához kapcsolódó idézetek tovább segítették a ráhangolódást.  

„Azzal, hogy idejöttél, hoztál egy döntést, ami egy hitbeli döntés volt” – kezdte „Ha hittel élsz, célhoz érsz” című reggeli előadását Ábrahám Béla szalézi szerzetes pap, tartományfőnök a találkozó vendég-előadója, aki rendtársával és világi munkatársaival érkezett az alkalomra. A hit lényege – emelte ki Béla atya – a bizalom.„A hitet nem DNS-ünkben örököljük, mindegyikünknek saját útja van e téren: észre kell vennünk Isten jelenlétét, nyitott szemmel és szívvel próbáljuk ’lebuktatni’ Őt mindennapjaink történéseiben.” Hangsúlyozta, hogy a Biblia Isten-képe egy cselekvő Istent mutat be, Aki az eseményekben nyilatkozik meg. „Az unalmasnál még a rossz is jobb” hívta fel a figyelmünket. A valódi hit cselekvésre ösztönöz! Előadásában kitért az ószövetségi égő csipkebokor jelenetére, amelyből azt emelte ki, hogy az Isten bemutatkozása – „Én vagyok, aki vagyok” – a hit fényében értelmezve azt jelenti, hogy „rendelkezésedre állok, jelen vagyok számodra”.  Milyen erősítő üzenet!

Az előadás színességéről sokat elárul, hogy szó esett benne a fentieken túl Don Boscoról és Indiana Jones filmekről egyaránt. Hallhattuk a Nigériából jött fiatal szalézi rendtárs, Emmanuel testvér tanúságtételét. Volt benne kézfogás-lánccal prezentált üzenet arról, hogy mennyivel messzebb érünk el, ha valakinek odaadjuk a kezünket. Ez utóbbinak egészen konkrét megvalósulását is megosztották velünk Sándor Donát és Dorottya – Béla atya útitársai – akik megismerkedésükről és házasságkötésükről meséltek.

Az előadás után 11 kiscsoportban zajlott tovább a program: ismerkedős, bizalom-erősítő játékok segítségével lettek szorosabbak a szálak a résztvevő 140 fiatal között. 

További erősítésként meglátogatta a rendezvényt dr. Veres András megyéspüspök is, aki áldást adott a rendezvényre, a résztvevőkre és a templomra.

A lelki megerősítés után a testi táplálék következett: finom ebéd várta a fiatalokat a Kristály étteremben. Itt kell megemlíteni, hogy az egész napra jellemző volt – szokás szerint! – hogy a szervezők nagyvonalúan gondoskodtak nem csupán a lelki, szellemi töltekezésről, de arról is, hogy sütemény, tea, pizza is segítse a fiatalok „jól-létét”. Hála azoknak, akik ezt lehetővé tették! 

Az ebédet követően megújult erővel ültek be a fiatalok Béla atya második előadását meghallgatni. „Ne aggódj a vihar miatt, Isten már ott van!” – e bátorító üzenettel fordult a fiatalok felé, majd a vihart jelentő akadályokról és azok leküzdéséről szólt. A tanító szavak után, a – megszokott! – változatosság jegyében, a játék és a kézművesség színterévé váltak a kiscsoportok, az egymás közötti kommunikációt, az együttműködést csiszolgatva. Lélekemelőek voltak a közös imák a falakon belül és kívül is: egyik feladatként „az utca emberéhez” lettek küldve a fiatalok, megszólítva őket egy-egy ima erejéig.

A közös együttlét vége felé közeledve, a találkozó látható gyümölcseiként, ötletes és sokszínű plakátjaikat mutatták be egymásnak a résztvevők, ezeken ábrázolva mindazt a maradandó üzenetet és élményt, amit e gazdag nap után fontosnak gondoltak. Az ifjúsági találkozó megkoronázásaként közös szentmisén adtunk hálát a nap minden gazdagító élményéért. A vendégzenészekkel kibővült gitáros énekkarral együtt énekeltük – többek között – a nap mottóját hordozó dalt: „Meghívtál, hogy vízre lépjek”. Szállt a fohász mindannyiunk közös kéréseként: „Taníts meg teljes hittel járni, jelenlétedben élni!”  Ebben bizonyosan segített ez a nap. 

Székelyné Szénássy Judit