BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160912T000000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:610c8bd23ef5958c5422b9aedc843dc1 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150206 SUMMARY:Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent János (emléknap) DESCRIPTION:
Élete
*Antiochia, 344--347 között +Komana, 407. szeptember 14.
János ugyanabban az Antiochiában született, amelyben Szent Lukács és Antiochiai Szent Ignác. Családja gazdag volt, de apja, a magas rangú csá szári katonatiszt korán meghalt. Jánost az édesanyja nevelte, aki húszévese n maradt özvegy, és nem ment újra férjhez. Teljesen a fiának szentelte élet ét. Gondoskodott róla, hogy János a világi kultúrát éppúgy elsajátítsa, min t a vallási műveltséget, megóvta a nagyvárosi élet veszedelmeitől, s fia eg yébként szigorú életét egy kevés kényeztetéssel ellensúlyozta. Nagy hatássa l volt Jánosra, aki tizennyolc éves volt, amikor megkeresztelkedett.
Erre a nevezetes napra később visszaemlékezett egy prédikációjában, amelyet az ú jonnan kereszteltekhez intézett. A hitben talált utat az evangéliumhoz, és egy percig nem ingadozott Platón vagy Krisztus elfogadása között. S jóllehe t a műveltsége görög volt, nagyon kritikusan szemlélt mindent. Ebből követk ezett, hogy a keleti egyházatyák közül ő a hellénizmustól leginkább függetl en gondolkodó. Retorikai és filozófiai tanulmányai végeztével Libaniosz mes ter kiváló tanítványa lett, szülővárosában telepedett meg, de hamarosan lem ondott a világi karrierről, visszavonult a rétorságtól, és fölvette a kiseb b rendeket. El akart vonulni a pusztába a remeték közé, de édesanyja, aki é rte áldozta az életét, értett hozzá, hogyan kell visszatartania fiát e lépé stől.
A város zűrzavarából azonban mégiscsak kiment János, és a város kapu jának közelében bérelt lakást, hogy ott, a csendes környezetben, aszketikus élettel a Szentírás tanulmányozásának szentelje magát. Antiochiának Szent Pálig visszanyúló keresztény hagyománya és híres teológiai iskolája volt, m elynek nagy tanáregyénisége volt Tarzuszi Diodorosz. János az ő szentírásma gyarázatait hallgatta. Az antiochiai iskola sajátsága az volt az alexandria i iskolával szemben, hogy a Szentírás szó szerinti értelmét kutatta. János ezt a szellemet tette magáévá, és élesen elhatárolta magát az Alexandriában közkedvelt allegorikus magyarázatoktól éppen úgy, mint a teológiai vitáktó l. Ő az evangéliumban Krisztus hívó szavát kereste. Nagyon szerette Máté ev angéliumát, Szent Pál iránt pedig oly nagy csodálattal volt, hogy tizennégy naponként összes levelét végigolvasta. Bizonyára ezekből az olvasmányokból merítette azt az apostoli ösztönzést, amely végül kiszólította magányából. Egyelőre azonban édesanyja tiltakozása ellenére mégiscsak kivonult a hegye k közé, hogy ott a szerzetesekkel együtt kemény vezeklés és virrasztás köze pette szolgáljon az Úrnak. E kemény aszkézis nem volt jó hatással az egészs égére. A szerzetesek körében azt a belső békét és buzgóságot kereste, amely csak azokban a közösségekben lelhető föl, melyeknek tagjait Krisztus szere tete gyűjti egybe.
A papságot azonban többre tartotta a szerzetességnél. A zt mondta, hogy a kettő között oly nagy különbség van, mint ,,egy császár é s az alattvalója között''. Miután a szerzetesi élet próbáját kiállotta, a m issziós tevékenység felé fordult. Visszatért Antiochiába, ahol az öreg Mele tius püspök 380/381-ben diákonussá szentelte. János ekkor harmincnégy éves lehetett. Feladatköre a prédikálás lett, ebben lehetett a leginkább segítsé gére a püspöknek. János tizenkét éven át prédikált, ,,akár alkalmas volt, a kár alkalmatlan'', állandóan szem előtt tartva a célt, hogy a pogány erkölc söktől, a cirkuszi játékok, a színház és a hagyományos pogány ünnepek szenv edélyes szeretetétől megszabadítsa az embereket. Néhány visszaélést a nevén kellett neveznie: a papság gyengeségét és hibáit, az Istennek szentelt szü zek otthoni közösségeit. A szegényeket sújtó igazságtalanságokkal is szembe kellett szállnia. Eközben szorgalmas irodalmi tevékenységet is folytatott.
János született szónok volt. Nagyon szemléletesen, képszerűen tudott besz élni, s ha kellett, marón gúnyos is volt. Értette a szójáték művészetét, ug yanakkor nyíltan és szenvedélyesen fogalmazott. Ám ez a ragyogó rétor moral ista is volt, aki a szívek titkait nagy hozzáértéssel és finomsággal elemez te. Amikor beszédeiben jellemrajzokat ad, vagy bűnökről és víciumokról bírá lattal szól, kérlelhetetlen tárgyilagosságról tesz bizonyságot. Ha bárki má s szájából hallották volna a hívők azt az ironikus ostorozást, amit Jánostó l hallottak, megbotránkoztak volna. Az antiochiai nép azonban értette őt, a ki csak azért támadt rájuk olykor kemény nyíltsággal, hogy jobb útra vezess e őket. És a nép megérezte, hogy ez a szónok a szívéből keresi őket, és ősz intén a javukat akarja. Mindenekelőtt az egyszerű emberek tudták, hogy aki itt beszél, annak gondja van rájuk. Mily gyakran volt János a szegények szó szólója! Hányszor emelt szót azok érdekében, akik éhen-szomjan haltak a vár osban! Ostorozta a szegények szemében botrányos fényűzést, ugyanakkor ő mag a az egyszerű emberek életét élte, és tapasztalatból ismerte ezeknek örömét és bánatát. Híre hamarosan túlszárnyalta Antiochia határát, és eljutott a birodalom fővárosába, Konstantinápolyba is.
Emberileg nézve ez lett János fölemelkedésének, de boldogtalanságának is az oka. 397-ben meghalt Nektario sz konstantinápolyi püspök, aki a pompát nagyon szerette, de egyébként jele ntéktelen főpásztor volt. Eutropiosz, Akradiosz császár mindenható miniszte re úgy látta, hogy János lesz a legalkalmasabb utód. Cselhez kellett viszon t folyamodnia, hogy az antiochiai papot Konstantinápolyba csalja, és beleeg yezését is megszerezze a püspökséghez. János mindenesetre egyik napról a má sikra az egész keleti egyház legkívánatosabb állásában találta magát: a főv áros püspöke, a keleti egyház első embere, a császári udvar szónoka lett. K iválasztásánál valószínűleg az lebegett a szemek előtt, hogy János nagyszer ű szónok lesz, és növelni fogja a császári udvar fényét és hírét, de hamaro san kiderült, hogy ez a szónok egyúttal kemény szerzetes és igen jó lelkipá sztor is.
Kinevezésével és a székfoglalással kezdetét vette János számára a megpróbáltatások időszaka, amely végső magánnyal és számkivetéssel végződ ött. Megújulást akart vinni a fővárosba, és ha erről volt szó, nagyon kemén y volt. Új és nagy felelőssége arra sarkallta, hogy szigorúbb és csípősebb legyen, mint addig. A megújítást azonban nem másokon, hanem önmagán kezdte. A püspöki udvartartást megszabadította attól a fényűzéstől, amelyet elődje vezetett be. Véget vetett a fényes és költséges fogadásoknak. Ám ez az új stílus egyáltalán nem felelt meg annak a szellemnek, amely akkoriban az egy házi férfiak körében uralkodott. Ők sokkal szívesebben versenyeztek a világ i főurak pompájával, mint az evangéliumi egyszerűségért. János keményen til takozott a papság azon gyakorlata ellen is, mely szerint nem a szűk rokonsá gból való nőkkel éltek egy háztartásban. Gondosan felügyelt a városban kóbo rló szerzetesekre, és visszaparancsolta őket a kolostorukba. Mint a keleti egyház prímása -- ezt a jogállást a 381. évi konstantinápolyi zsinat hagyta jóvá -- joghatóságát kiterjesztette egész Kisázsiára, s ezzel a hatalmával beavatkozott a püspöki kinevezésekbe, letette a méltatlan püspököket és me gszervezte a pátriárkátust.
Mint korábban Antiochiában, most Konstantinápo lyban is különös gondja volt a szegényekre és a szerencsétlenekre. Gazdag é s jóságos matrónák támogatásával szociális intézményeket hozott létre. Gond ja volt a vidéki nép evangelizálására, s mindent elkövetett azért, hogy az igaz hitet a falvak és tanyák lakói is megismerjék és megőrizzék. Támadta a z eretnekeket, a novatiánusokat és az ariánusokat, mégpedig kérlelhetetlenü l, és e küzdelmében segítségül hívta a világi hatóságot is. Jóllehet a téve dő emberekkel szemben mindig megértő maradt, a vallási tévtanításokkal szem ben nem ismert kíméletet. Éppen ezek miatt nyilvánult meg vele szemben egyr e nagyobb ellenállás. Ennek ellenére tiltakozott a nyilvános szórakozások, az uralkodó réteg fényűzései ellen, s ezáltal maga ellen ingerelte a császá ri udvarnál leginkább befolyásos köröket. Erkölcsi követelményei hatására a papság és a püspökök támadni kezdték a főváros püspöki székében ülő, ,,nyu ghatatlan szerzetest''.
A rendszeres támadást az udvarhölgyek indították m eg, de támadás érte Alexandria felől is, mert a város püspöke, Theophilosz soha nem bocsátotta meg Jánosnak, hogy nem ő lett a konstantinápolyi püspök . A végső támadáshoz az adta az alkalmat, hogy János befogadott négy szerze test, az úgynevezett Nagy Testvéreket, akiket Theophilosz üldözött. Erre az minden erejével Jánosnak támadt, számítván a harcban az elégedetlenkedő pü spökökre, kiket sikerült is a maga oldalára állítania. János Konstantinápol yba idézte Theophiloszt, hogy igazolja magát, de közben elkövetett egy végz etes ballépést: Alexandria püspöke fényes kíséretében számos püspökkel nagy bevonulást rendezett a fővárosba. János, akinek politikai ügyekhez nem vol t érzéke, vonakodott attól, hogy elnököljön a kérdést tárgyaló zsinaton. És ez nagy hiba volt, mert ellenfele értett hozzá, hogyan vegye kézbe a kezde ményezést. Olyan sikerrel tette, hogy egyszer csak ő, a vádlott kezdte vádo lni Jánost, és bíróként ítélkezett fölötte.
Theophilosz 403-ban összehívta az úgynevezett Tölgyfa-zsinatot, amely megfosztotta hivatalától Jánost. A császár pedig volt oly gyenge és gerinctelen, hogy aláírta a zsinati határo zatot, melynek értelmében a konstantinápolyi püspöknek számkivetésbe kellet t mennie. Ez a próbatét azonban nem tartott sokáig, mert a nép általános fö lháborodása a zsinati végzés fölülvizsgálatára kényszerítette a császárnét. János visszatért, de a békesség nem tartott sokáig. Az udvar ugyanis olyan ünnepséget rendezett a népnek, amely a kétségtelenül haragos és elkeserede tt püspök szemében erkölcstelennek látszott, és hevesen kirohant az ünnep e llen. Válaszul Eudókia császárné elhatározta, hogy megszabadul az állandóan kellemetlenkedő prédikátortól. A püspököt a húsvéti liturgia végzése közbe n tartóztatták le a székesegyházban.
János elbúcsúzott a néptől, majd elha gyta templomát, és többé nem is látta viszont. A számkivetés gyötrelmes vol t, mert az örmény határ közelében fekvő Kukuszkusz nevű mezővárosba interná lták. Útközben a püspök egészségi állapota egészen leromlott, de azért elvi selt minden megpróbáltatást. Amerre csak ment, mindenütt hirdette az evangé liumot az embereknek. Ettől a császári hatóságok még inkább felbőszültek el lene, és úgy határoztak, hogy távolabbra száműzik, egészen a Fekete- tenger keleti partjára. És a beteg püspöknek végig kellett mennie az úton, amely közben eső verte, nap égette, és szinte nem akart véget érni a vándorlás. K özvetlenül a halála előtt érkezett meg Komanába, ahol az emberek nagy szere tettel és jósággal fogadták, de nem maradhatott közöttük.
Alig indult azon ban ismét útnak, öt kilométer megtétele után összeesett. Bevitték egy kápol nába, amely Szent Basziliosz vértanú tiszteletére volt szentelve. Ráadták h alotti ingét. Még egyszer magához vette az Oltáriszentséget, amelyről oly s okszor és oly szépen prédikált, majd keresztet vetett magára, és ezek volta k az utolsó szavai: ,,Hála legyen Istennek mindenért. Amen.'' A püspököt, a kit életében annyi értetlenséggel vettek körül, a halála után általános tis ztelet övezte. Holttestét nagy ünnepélyességgel vitték vissza székvárosába.
Igaz, János püspök nem volt úttörő teológus, de tagadhatatlanul páratlan lelkipásztor volt. A keleti egyházatyák közül az ő beszédei veszítettek a l egkevesebbet az idők folyamán frissességükből és hatékonyságukból. Méltán i llették az ,,Aranyszájú'' jelzővel.
Ünnepét Rómában a 13. század óta januá r 27-én, ereklyéinek Konstantinápolyba történt átvitele napján ülték, mivel halála napján a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe van. 1969-ben szep tember 13-ra tették az ünnepet.
Legendájából, gondolataiból
A tetterős pátriárkát és istenáldotta szónokot -- akit később csak Aran yszájú Szent Jánosként emlegettek -- úgy szokták jellemezni, mint aki világ osságával, erejével, képgazdagságával és bensőségességével a keresztény sze llem és a görög forma egyesülésének mintaképe. Minderről homíliái és kortár sainak följegyzései adnak számot.
János édesanyjáról, Anthuszáról a mester , Libaniosz így nyilatkozott: ,,Micsoda csodálatos asszonyok vannak a keres ztények között!'' Ez a tanító igen nagyra becsülte Jánost. Egyszer Jánosnak egy dolgozatát, amely a császárt dicsőítő beszéd volt, fölolvasta a többie k előtt, és hozzátette: ,,Boldog a szónok, kinek ilyen dicséretre méltó csá szára van; de boldog a császár is, kinek idejében ilyen szónokot mondhat ma gáénak a világ!'' S mikor a halálos ágyán megkérdezték Libaniosztól, ki leg yen az utóda, azt mondta: ,,Ha a keresztények el nem szakították volna tőle m, Jánost választanám.''
Azokban az években, amikor még Antiochiában prédi kált, a nép olyan lelkesedéssel hallgatta, hogy egyszer ezt mondta nekik: , ,Úgy csüngtök az ajkamon, mint ahogy a fecskefiókák várnak eledelre a fésze k szélén.'' Beszéde gyakran két óránál is tovább tartott, s jóllehet nem mi ndig a hallgatóság szája íze szerint beszélt, amikor befejezte, tapssal és hangos kiáltozással fejezték ki tetszésüket.
387-ben Antiochiára újabb adó t vetett ki a császár. A nép erre föllázadt, s fölháborodásukban összetörte k egy császárszobrot, és darabjaival a gyerekek játszadoztak az utcán. Ám h amarosan rádöbbentek a felségsértés súlyosságára, és a népet pánikszerű fél elem fogta el. Annyira féltek a császár bosszújától, hogy sokan már összesz edték a holmijukat, és arra gondoltak, hogy kiköltöznek a városból. Akkor a z öreg Meletiosz püspök útra kelt, hogy megengesztelje a haragvó császárt. Beszédével, amelyet János írt meg számára, olyan hatást ért el, hogy a csás zár sírva fakadt. E szavakkal küldte haza a püspököt: ,,Vonakodhatom-e attó l, hogy megbocsássak az én alattvalóimnak, aki magam is halandó ember vagyo k? Menj csak, atyám, gyorsan térj vissza nyájadhoz, és a kegyelemmel vidd e l nekik újra a békét és a nyugalmat!'' Miközben a püspök Konstantinápolyban járt, János otthon a néppel imádkozott, és beszédeivel buzdította az ember eket.
Eutropiosz miniszter keresztülvitte, hogy hívják meg Jánost a konsta ntinápolyi püspökségre. Azt azonban jól tudta, hogy Jánost a rang nem vonzz a, s hogy az antiochiai nép mennyire ragaszkodik hozzá. Ezért cselhez folya modott: egy szép napon császári küldöttség kopogtatott Jánosnál azzal a kér éssel, hogy mutassa meg nekik a város közelében lévő vértanúsírokat. János gyanútlanul elindult, kiment a küldöttekkel a város kapuján, és beszállt a kocsijukba. Mikor azután egyre gyorsabban kezdtek robogni rossz irányban, é szrevette, hogy fegyveresek veszik körül, s ha tetszik, ha nem, bele kell n yugodnia a változtathatatlanba. Mikor megérkeztek, a miniszter ezzel fogadt a: ,,A császár szerencséjének tartja, hogy ilyen híres szónokot és méltó pa pot emelhet a város pátriárkai székébe. A szenteléshez és a székfoglaláshoz már minden elő van készítve!''
Eutropiosznak azonban nemsokára észre kell ett vennie, hogy a püspök nem illeszkedik az ő terveibe, ezért sokféleképpe n kötekedni kezdett vele. Úgy fordult azonban a sors, hogy Tribigild, a gót csapatok parancsnoka a gonosz miniszter kiadatását követelte. A császár te ljesíteni akarta a kívánságot. Eutropiosz végső kétségbeesésében a székeseg yházba menekült, és ott kért menedékjogot. Röviddel korábban ő volt az, aki rávette a császárt, hogy a templomoknak ezt a jogát szüntesse meg! Meg is ragadták ellenségei, és már vonszolták az oltártól kifelé, hogy dorongokkal agyonverjék, amikor a püspök beavatkozott, és sikerült elérnie, hogy nem ö lték meg ott nyomban.
Amikor János pátriárkát a császárné és az alexandria i püspök, Theophilosz ármánykodásai eredményeként száműzték, a nép az ő old alára állt. János egy megindító beszéddel búcsúzott övéitől: ,,Hatalmas hul lámok, félelmetes viharok támadnak, de nem félünk a pusztulástól, mert szik lán állunk. Tombolhat a tenger, hiába tajtékzik, ezt a sziklát nem tudja sz étzúzni. Hánykódhat a vihar, Krisztus hajója el nem merül. És valóban, mitő l féljünk? A haláltól? Nekem az élet Krisztus, a halál nyereség! A száműzet éstől? Az Úré a föld és rajta minden! A vagyon elvesztésétől? Nem hoztunk e világba semmit, és nem is viszünk semmit magunkkal! Ami a világ szemében r ettenetes, azt én semmibe veszem; amit gőggel birtokol, azt én megvetem... ,,Mikor pedig az emberek beletörődtek püspökük száműzetésébe, megindultak a z elemek: a következő éjszakán földrengés rázta meg Konstantinápolyt. Minde nkit halálfélelem kerített hatalmába; a császárné idő előtt szült, és minde bben Isten büntető kezét látta, ezért visszahívatta Jánost. Amikor hírét ve tték hogy közeledik, az egész város fölujjongott. A hívők fáklyákkal és gye rtyákkal vonultak ki elébe, s örömkiáltások és himnuszok hangjai mellett vi tték be a katedrálisba. A büszke Eudókia császárné gyűlölete azonban nem hu nyt ki. Nemsokára elérte, hogy a császár kitiltotta templomából a püspököt. János tiltakozott: ,,Istentől, az én Üdvözítőmtől kaptam e templomot, azér t, hogy a nép üdvösségét szolgáljam benne. Ezért nem hagyhatom el! Ha azonb an mindenáron el akarsz innen távolítani, akkor erővel vitessél ki, mert ti éd a város. Akkor igazolni tudom, hogy miért nem vagyok a templomban.''
Eu dókia szobrának leleplezése alkalmából olyan lármás ünnepséget rendeztek a városban, hogy az zavarta a liturgiát. Ezért János a következő szavakat sző tte beszédébe (éppen Keresztelő Szent János ünnepe volt!): ,,Heródiás ismét tombol, ismét tajtékzik, ismét táncol, újra csak azt akarja, hogy János fe jét tálcán szolgáltassák ki neki!''
A császárné e szavakat magára értette. Ezért nagyszombaton -- János püspök épp a keresztelést végezte -- fegyvere s csapat hatolt be a templomba, és kivont karddal kikergették a híveket. Eg y katechumen úgy megsebesült, hogy vére pirosra festette a keresztvizet. A pátriárkára pedig ismét kimondták a száműzetést. Néhány órával távozása utá n leégett a Szófia-templom és a szenátusi palota.
Harmincegy évvel később a halott püspök diadalmasan vonult be egykori székvárosába. S akinek éjnek idején, titokban, száműzötten kellett elhagynia a várost, most győztesként tért haza. Megszámlálhatatlan fáklyás csónak ment a hajó felé, amely a szen t ereklyéit hozta, majd ünnepélyes menetben vitték szarkofágját az Apostol- templomba. II. Theodóziosz császár és szent nővére, Pulcheria elébe járult, és csendes főhajtással tisztelegtek a szent püspök előtt, bocsánatot kérve tőle mindazért, amit a szüleik vétettek ellene.
Imádság
Istenünk, benned remélők erőssége, kinek akaratából Ara nyszájú Szent János püspök csodálatos ékesszólással és a zaklatások türelme s elviselésével tündökölt, kérünk, add meg nekünk, hogy tanításán okuljunk, és legyőzhetetlen türelméről példát vegyünk!
DTSTAMP:20240329T073933 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20170913 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20170914 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR