Tóth Mária Mercédesz CND, a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend szerzetesnővére, a zalaegerszegi Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium indításában, működésében aktív szerepet vállaló nővér, kántor, hitoktató, 2016. szeptember 23-án, életének 88. és szerzetességének 67. évében az örökkévalóságba költözött. Testét, végakaratának megfelelően, 2016. október 1-jén 11 órakor a győri Szentlélek-templomban helyezték örök nyugalomra.

Mercédesz nővér 1928-ban született a Vas megyei Alsóújlakon. Elemi és polgári iskoláit Győrben az Isteni Megváltónk nagyhírű iskolájában végezte. Tanulmányait a győri Szent Orsolya Rend Tanítóképzőjében folytatta. 1947-től a zalaegerszegi Notre Dame „Gróf Klebelsberg” Rk. Tanítóképző diákja volt. Már ekkor komolyan készült hivatására, hogy a Notre Dame Rend tagjaként taníthassa az ifjúságot. Egy év múlva, 1948-ban azonban – az államosítás miatt – megszakadt a rendi élet és a tanítóképző virágzása. Ekkor sem adta fel szent elhatározását, magántanulóként folytatta tanulmányait. Felcsillant a lehetősége annak, hogy a Notre Dame Rend franciaországi intézetében folytassa tanulmányait, de az akkori politikai helyzet meggátolta ezt. A képesítő vizsgát Pannonhalmán tehették volna le, de a vizsga előtt pár nappal deportálták a szerzetes nővéreket, így nemcsak az iskolát, hanem a klauzúrát is el kellett hagyniuk. A zivataros idők ellenére 1949. október 11-én letette első fogadalmát, majd 1952. október 7-én – Rózsafüzér Királynőjének ünnepén – örökfogadalommal erősítette meg azt.

A szétszóratás évei alatt Győrben élt szüleivel, kezdetben több mint hat éven át a helyi textilgyárban dolgozott. Közben elvégezte a kántorképzőt, mert szíve mélyén mindig is Isten szolgálatára vágyakozott. Kívánsága meghallgatásra talált, hamarosan a győri Szent Imre-templom plébánosa kántori szolgálatra kérte fel. Nyugdíjas éveiben – 1985-től – kántorként aktívan bekapcsolódott az akkor épülő győri Szentlélek-templom lelki közösségének építésébe, majd a templomi szolgálatba.

A rendszerváltás után elérkezett a nagy lehetőség, hogy a Notre Dame Rend még élő, szétszóratott, de reményüket el nem vesztett szerzetes nővérei újraéleszthessék a 45 évvel korábban, kényszerűen felbomlott közösségüket. Mercédesz nővér számára örömteli, ugyanakkor kicsit fájdalmas is volt a visszatérés. Nehéz volt elhagyni a Szentlélek-templom lelki közösségét, melyben a mindenki által szeretett „Marika néni” szinte nélkülözhetetlen volt. Orgonajátékával, szép énekével, a díszítés csendes szolgálatával és nem utolsósorban a hitoktatással ő volt a templom mozgató „lelke.” 1993. augusztus 28-tól a zalaegerszegi Notre Dame nővérek zárdájának „lelke” lett. Több mint húsz éven át ő volt a zárdakápolna őre, gondozója, kántora, az iskolában folyó lelki élet irányítója. Ez idő alatt közel félezer kisgyermeket készített fel nagy buzgósággal az első szentáldozásra, foglalkozott a ministránsfiúkkal, de szívesen meghallgatott bárkit, aki lelki kérdésekben fordult hozzá. Folyamatosan gondját viselte a zárdakápolnának, melynek egyre szépülő berendezése, a II. világháború során megsemmisült színes üvegablakok újjászületése, a keresztút, az új orgona, mind az ő kezdeményezésére valósultak meg.

Munkája igazi, szívből végzett szolgálat volt, mellyel Isten országát építette. 1999-ben a Magyar Katolikus Püspöki Kar a Szent Gellért-díj arany fokozatával ismerte el a katolikus oktatásban végzett elévülhetetlen érdemeit, majd 2010-ben a Zalai Gyermekekért díjat vehette át.

Évekkel ezelőtt a diákok interjút készítettek vele. Többek között így szólt hozzájuk: „Nincs annál szebb érzés, mint mikor hallom az udvaron játszó vidám gyermekek kacaját! Az ifjúságnak és a tanításnak szenteltem életem Jézus mellett. Fontos hát, hogy az iskola tisztességes, becsületes, keresztény életű gyermekeket neveljen. Ti lesztek a jövő nemzedéke. Minden, amit valaha tettem, értetek, a magyar katolikus gyerekekért volt. Ez az én hivatásom!”

gyor.egyhazmegye.hu