Győri Szent Imre Plébánia
9024 Győr, Szent Imre út 35.
(96) 424 443
gyoriszentimre.iroda@gmail.com

 

Honlapunk megújult!

Kedves Olvasóink!

A győri Szent Imre Plébánia honlapja megújult.

Ez a honlap átmenetileg archívumként még elérhető marad, de a továbbiakban nem frissül.

A régi honlap híreit a menüből éri el.

A győri Szent Imre Plébánia új honlapja a következő címen érhető el, így amennyiben a kedvencek/könyvjelzők közé mentette el oldalunkat, az is érdemes frissíteni:

↓↓↓  Kattintson ide! ↓↓↓

GYŐRI SZENT IMRE PLÉBÁNIA

Lectio Divina - 2016.05.21.

„Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” (Ter 2,18-24)

A hangfelvétel letölthető innen.

Kezdő imádság

Mennyei Atyánk, Te azért vezetsz egymáshoz két embert, hogy egymásnak erősségei és támaszai legyenek, hogy küzdelmeikben és bánataikban, fájdalmaikban segítő és vigasztaló társakként álljanak egymás mellett.
Te kötöd őket egymáshoz áldó kezeddel, add kegyelmedet, hogy mindig szeretettel legyenek egymás iránt, hálával minden szépért és jóért, amelyben egymás által részesülnek, és türelemmel, megbocsátással, nagylelkűen viseljék el azt, amiben egymásnak nehézséget jelentenek.
Add, hogy mindig és mindenekfelett Terád gondoljanak; hogy soha el ne feledjék: egyedül a Te irántad való szeretet fogja őket megtartani az egymás iránt való szeretetben. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Az ókori világ férfiközpontú társadalmában élő házastársak is naponta tapasztalták, hogy a párkapcsolata nem mindenkinek egyformán boldog. Vannak, akik jobban illenek egymáshoz, vannak, akik kedvesebbek, türelmesebbek egymáshoz. Vannak, akik a kapcsolatukban felmerülő nehézségeket könnyebben megoldják. De olyanok is vannak, akiknek a kapcsolata megromlik és egyszer csak a végleges szakítás, a válás felé kezdenek sodródni. Vannak, akik felnőtt korukban is örömmel gondolnak vissza a szerető családban töltött gyermekéveikre, vannak, akikben félelmeket ébresztenek akár évtizedek távlatából is a régi emlékek. A jó és boldogító párkapcsolat érdekében vetette papírra a gondolatait egy ismeretlen nevű szerző, feltehetően Kr.e. 930 körül. Az írásában útmutató gondolatsort fogalmazott meg a férfi és az asszony egyenrangú kapcsolatáról. Egyúttal a kettejük közti házastársi közösségről azt mondja, hogy az az Isten teremtő tervén alapul. 

Isten Igéjének meghallgatása

18Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” 19Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. 20Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. 21Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. 22Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. 23Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” 24Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.

A szöveg és környezete

A Jahvistának nevezett szerző nagy munkájának a nyitányaként az ember és az őt körülvevő világ megteremtéséről beszél. A szavaiból kiviláglik, hogy nagyon fontos számára az ember és annak a sorsa. A rossz tapasztalatok láttán nyilvánvalóan foglalkozik a két különböző nemű embernek, a férfinak és az asszonynak a kapcsolatával is. Nem az egymás iránti kölcsönös vonzódásukra akar rámutatni, hanem az Isten által akart tervre. Félreérthetetlenné teszi: ha mindketten figyelnek a Teremtő tervére a kapcsolatukban, akkor az ígéretes és boldogító lesz.  

Néhány gondolat

Az Isten jóindulatát és baráti érzését fogalmazza meg a szerző, amikor kimondja: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hasonló hozzá.” Ezeket a mondatokat az élettapasztalatából meríti, és mondja el bátran a kortársainak is. Olyasmiről beszél, hogy embernek olyan valakire van szüksége, ami neki mindenben megfelel.

Az állatok megteremtése az Istennek nem egy félresikerült próbálkozása. Ez inkább azt mutatja, hogy az állatok nem mondhatók egyenrangú segítőtársnak. A háziállatok ugyan segítenek az embernek a mezei munkák során, táplálékul szolgálnak neki, és a ruházat beszerzése során is megkönnyítik a dolgát. Az állatoknak az ember „csak” nevet ad, vagyis besorolja ezeket a teremtés rendjébe. Az ember ugyan szeretetteljesen fordulhat feléjük, és jogi rendelkezéseket is hozhat rájuk vonatkozóan, ennek ellenére a velük való kapcsolata egyenlőtlennek mondható. 

Az ember számára az egyenrangú társat az Isten teszi lehetővé, amikor maga lép közbe teremtő módon. Az Isten cselekvését viszont álom takarja el az ember szeme elől. Ez az Isten védelmező, eltakaró intézkedése. Amit az Isten tenni fog, annak a férfi és az asszony partneri összetartozását kell kifejezésre juttatnia.

Az asszony megteremtése az ember oldalcsontjából egyáltalán nem akar semmiféle alárendeltségről beszélni. Az asszony megteremtését a szerző egy sokatmondó képpel beszéli el. Feltehetően azok az agyagszobrocskák ihlették meg, amiket egy fadarab, egy nádszál vagy egy csontdarab köré tapasztott agyagból formáltak ki. Ezzel szemléletesen be tudta mutatni a férfi és az asszony alapvető összetartozását és az egymásra utaltságát.

Az asszonynak a férfi bordájából való megteremtése egy héber közmondásból értelmezhető. Amikor egy család vagy egy nép tagjai azt mondják, hogy „Mi egy csont és egy hús vagyunk”, akkor az egymással való szoros kapcsolatukról beszélnek, a közös származásukról és az egymáshoz tartozásukról. Az ember ujjongása rendkívül tömören fejezi ki a létrejött közösség egyedülállóságát.  

„Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” A héber szövegben az „is” jelenti a férfit és az „issah” jelenti az asszonyt.  A férfi és az asszony egyenrangú módon és teljes értékűen állnak egymás mellett. Egészen szorosan összetartoznak, és megbonthatatlan életközösséget kezdenek egymással. Így találnak rá saját magukra.

A szerző végül a házasság eredetmagyarázatába kezd. A házastársi kapcsolatban a férfi és az asszony egy testté lesznek. Ezzel viszont nemcsak a nemi kapcsolatukat akarja említeni, hanem mindenekelőtt azt a szoros életközösséget, ami összeköti őket.

Hogy a férfi ezért még a szülei elhagyására is képes, ez azt jelenti, hogy még a természetes összetartozás és kapcsolat legmagasabb fokát is képes megszüntetni. Az új kapcsolatában pedig az alárendeltségnek a legcsekélyebb szempontja sem merülhet fel. A kettejük párbeszédes és partneri kapcsolata az Isten titokzatos teremtő cselekvésében rejlik.   

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Az Isten teremtő terve, hogy az ember emberi közösségben éljen. A minket körülvevő gyönyörű természet lehet káprázatos szépségű, de nem pótolhatja a másik ember értékét. Az állatok lehetnek rendkívül hasznosak és fontosak, ragaszkodhatunk is hozzájuk, de igazi közösségre nem léphetnek velünk. A magányunk legyőzése és az igazi közösség megtapasztalása csak azokkal lehetséges, akik hozzánk hasonlók. Ez a hasonlóság azonban nem unalmas egyformaságot jelent. Sokszínűek vagyunk, és ilyennek is kell elfogadnunk egymást. Ennek ellenére igazi közösséget teremthetünk másokkal, és ennek a közösségnek a segítségével fedezhetjük fel saját magunkat és a bennünk rejlő értékeket.    

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

A szerző szemében a férfi és az asszony alapvetően egymásra utalt emberek. Egyik a másik nélkül nem képes teljes emberi életet élni. Ugyan mindketten ugyanabból az anyagból, földből valók, de a látásmódjuk és az érzelemviláguk, egészen eltérő módon nyilvánul meg. A különbözőségünket értéknek szoktuk tekinteni, vagy inkább a bosszúság forrásának? Rá tudunk-e csodálkozni a másikra, tudunk-e tanulni tőle és engedjük-e, hogy elvarázsoljon bennünket a sajátos világával? Ha bátrak vagyunk, akkor tárul fel számunkra a valóság és az élet teljessége.            

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Isten akaratából közösségre és szeretetre vagyunk rendelve. Ha rendezett és boldog kapcsolatban élünk egymással, akkor ez a családunkat és a környezetünket is átalakítja. A párkapcsolatunk boldogsága kihat a gyermekeink életszemléletére és a jövőjére. A kiegyensúlyozott kapcsolatból senki sem akar menekülni. Ahol igazi szeretet van, ott senki sem fél a kapcsolat tartósságától. Az egymást értékelő kapcsolatban nem támasztunk a másikkal szemben megvalósíthatatlan elvárásokat. Az Isten terve szerinti párkapcsolatban a viszályok esetén is készek vagyunk az újrakezdésre és a megértő megbocsátásra. A békülésre való hajlandóságunk pedig ismételten békét hoz a szívünkbe és az életünkbe.     

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Urunk, Istenünk! Te azért kötöd össze két ember szívét, hogy egy életen át boldoggá tegyék egymást. Te tudod a legjobban, hogy a boldogság mennyi áldozattal jár, és nem mindig tudunk jól szeretni. Segíts minket, hogy erőddel jobban egymásra figyeljünk, és így a másik emberben felfedezzük a Te Isteni arcodat. Könyörögve kérünk: Tégy minket egymás iránt egyre figyelmesebbé!

Mennyei Atyánk, őrizd meg áldásodban a férfit és a nőt, akit megalkottál, hogy munkatársaid legyenek a teremtésben!
- Tégy minket egymás iránt egyre figyelmesebbé!

Mindenható Istenünk, segíts abban, hogy a jót mindig meglássuk a másikban, hibáit segítsük szeretettel kijavítani, ahogyan Te is esélyt adsz mindig a megbotló embernek!
- Tégy minket egymás iránt egyre figyelmesebbé!

Segíts kimondani az embereknek egymás iránti érzéseiket, és add, hogy Rád tekintve bocsánatot tudjanak kérni egymástól!
- Tégy minket egymás iránt egyre figyelmesebbé!

Segíts, hogy a párok mindig békében és egyetértésben éljenek, és soha le ne térjenek parancsaid újáról!
- Tégy minket egymás iránt egyre figyelmesebbé!

Őrizd meg azokat, akik szeretik egymást minden önzéstől és csalódástól, és adj nekik sok tiszta örömöt a szeretet iskolájában!
- Tégy minket egymás iránt egyre figyelmesebbé!

Mindenható Istenünk! A világ teremtésekor a saját képmásodra alkottad az embert, és felszentelted őt a közösségi életre.  Add kegyelmedet, hogy miközben emberi kapcsolatainkban a szeretet művészetét gyakoroljuk, soha ne feledkezzünk meg a Szentháromság példájáról, mely minden közösségi életünk alapja és forrása.   Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

A legközelebbi Lectio divina időpontja: 2016. szeptember 24.:  „Beszélj, Uram, szolgád figyel.” (1Sám 3,3b-10.19)

A korábbi Lectio Divina felvételek és az idei program megtekinthetők itt: Lectio Divina