„Az Úr nem volt a földrengésben ..., az Úr nem volt a tűzben.” (1Kir19,9a.11-13a)

A hangfelvétel letölthető innen.

Kezdő imádság

Egyedül vagyok, Uram, a világban,  
magányos idegen a zajló sokaságban.
Barátok között is társtalan állok,
támasz nélkül, ha bűnnel csatázok.
Emberekre vágyom, Uram,
hisz’ lelkem köztük ébred,
ám nyugtalan, mert nem lel csöndességet.
Irgalmas Isten, mindnyájunk barátja,
Tebenned teljesül bensőmnek vágya,
közellétedben lelek csak nyugalmat,
míg az élet gondja zaklat.
Sokaságban vagy elhagyott helyen
őrizz mindig magadnak, Istenem.
Ez legyen az utunk, ami végül Tied:
hadd jussak Hozzád egyre közelebb,
hadd érezzem, hogy itt vagy,
velem vagy, és én Veled! Ámen.                                            

                                          (Ismeretlen indiai költő imája)

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Régóta foglalkoztatta és nyugtalanította az Izraelben élő embereket az a kérdés, hogy az Istenük, Jahve milyen módon fedezhető fel az életükben. A villámok ijesztő villogásában és a nyomukban fellépő hátborzongató mennydörgés robajában Ő jelentkezik? Talán amikor hatalmas szélvihar tombol, és minden útjába kerülő fát kicsavar, épületeket dönt össze, akkor lehet érezni az Isten közelségét? Amikor földrengés pusztít, aminek során emberek halnak meg és romok maradnak hátra, talán ezzel jelzi az Isten, hogy Ő milyen hatalmas és erős? Amikor a pusztító és perzselő tűz mindent felemészt és megsemmisít, akkor érhető tetten az Isten nagysága? A kérdésekre feltehetően a Kr.e. 8. század elején egy ismeretlen nevű szerző válaszolt meglehetősen szokatlan módon. A mi Istenünk nem erőfitogtatással és ennek nyomán fellépő nagy felfordulással jelzi a létezését és a közelségét, hanem éppen ellenkezőleg: a sokatmondó csend jelzi a jelenlétét. 

Isten Igéjének meghallgatása

 ⁹Illés bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. ¹¹Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. ¹²A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. ¹³Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. 

A szöveg és környezete

A több mint fél évszázaddal korábban élt Illés próféta életének és sorsának a felidézésével segít a szerző a kérdések tisztázásában. Elmondja a próféta egyik fontos Istennel való találkozásának a történetét. Illést Mózeshez hasonlóan egy hegyre viszi. Ahogy évszázadokkal korábban Mózes a Sínai-hegyen félelmetes jelek és gomolygó füst közepette tapasztalta meg Isten jelenlétét, úgy most Illés is hasonlót vár a Hóreb hegyén az Istene részéről. De egészen más történik. Semmilyen korábbi jel nem kíséri a jelenlétét.  

Néhány gondolat

Illés egy barlangba megy, hogy aludjon. Nemcsak éjszakai nyugalomra vágyik, hanem ennél többre. A király, Acháb és a felesége Izebel részéről súlyos üldözésnek van kitéve, és emellett eredménytelennek is érzi a prófétai küldetését. Miközben a próféta kiáll Izrael Istene, Jahve mellett, az államhatalom képviselői pedig az ősi kánaáni istenségnek, Baalnak a tiszteletét erőltetik. A barlang itt a csüggedésnek és a félelemnek a helye. Pontosan itt, a kilátástalanság kellős közepén szólítja meg a prófétát személyesem maga az Isten.

Isten a prófétát ebben a látszólag elakadt helyzetében egy egyszerű, de mélyreható mondattal szólítja meg: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” Az Isten új utat nyit meg a próféta számára. Csak akkor jelenik meg az ígéretes jövő, ha az Isten embere távol tudja tartani magát az elmarasztaló véleményektől, az önbizalmat elvevő értékelésektől. Ha Istenre tud tekinteni, akkor jelennek meg új szempontok a gondolkodásában, és rajzolódnak ki a képzeletében az új cselekvési lehetőségek.

Jahve csendesen és halkan vonul el előtte. Így a próféta Istent hátulról nézheti. Egyébként az Istennel szemtől-szembe való találkozás nyomán az embernek meg kellene halnia. De még így is eltakarja a köntösével az arcát. Isten nem feltűnést keltve mutatkozik meg, de a megjelenése így is erőteljes. Csak hátulról látva és eltakart arccal lehet elviselni.

Az ezt követő vihar, földrengés és tűz kísérő jelenségei csupán azt szemléltetik, hogy valójában minden Istennel való találkozás veszélyes és kétértelmű lehet. Ezek a jelenségek csupán jelzik az Isten közeledését. Csak miután egy enyhe szellő volt érezhető, ekkor volt képes a próféta az Istennel való találkozásra. Egészen pontosan „a halk csend hangja által” érzékelte az Isten közelségét. 

Az Isten az emberhez a maga rejtettségében közel levő Isten, akivel az ember mély tisztelettel találkozhat. A természet erői az Istennek alárendelt erők, hiszen ezek a szolgálatára állnak, csupán jelzik az érkezését. Az Isten maga a csendben, a tiszteletet parancsoló jelentéktelenségében és kicsinységében jelenik meg. Ennek ellenére minden befolyástól független és a titka a nagyságáról árulkodik.      

A prófétában viszont az is tudatosodik, hogy ez az Isten soha nem szerezhető meg és valójában nem is érthető meg. Ennek ellenére meghitt kapcsolatba lehet kerülni vele. Az Isten titka meg tudja szólítani és meg tudja érinteni az embert a szíve mélyén. Ő a csendben és rejtve cselekszik. 

Illés sajátos kapcsolatba kerül az Istennel. Érzi a gyengédségét és a vele létrejött meghitt kapcsolat biztonságát. Ő mindig más és meglepően új tud lenni. A próféta érzi a kedves és szeretetre méltó Isten közelségét, és erőre kap. Visszatér az életkedve és újra képes az őt körülvevő valóság vállalására. Az életútját ezentúl az Isten útjaként fogadja el, és ezen az úton csüggedés nélkül megy tovább.  

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Az Isten akkor kezdi el a cselekvését bennünk, amikor úgy érezzük, hogy végünk van.  Amikor a bölcsességünk már nem segít, amikor már semmilyen emberi kiút nem létezik. Amikor közel állunk a kétségbeeséshez és egészen nyomorultnak érezzük magunkat. Amikor úgy érezzük, hogy összeroppanunk, akkor kezdődik el az Isten cselekvése bennünk. És ezt mindig a csend kíséri. Ez a cselekvés mindig kimondhatatlan. Ez mindig jelentéktelennek tűnik. Ez soha nem feltűnő. Annyira tapintatos és annyira erőt adó, mint a szeretet és a hűség. Egyik sem hivalkodik, de ha érezhetők, akkor a biztonságérzetünk egyre fokozódik.    

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

A szerző az Isten titkát a felfoghatatlanságában ragadja meg. Ő egészen új, jelentéktelennek látszó módon közelít hozzánk. Miközben megtapasztalhatjuk, ő továbbra is titok marad. Őt nem lehet kisajátítani, valamilyen módon birtokba venni. Nehéz élethelyzetekben egészen új módon kell Őt felfedeznünk. A korábbi elképzeléseinkre hagyatkozva csalódottnak érezhetjük magunkat. Ha van bátorságunk az Isten új módon való felfedezésére, akkor közel érezhetjük magunkhoz. Megismerhetjük a felfoghatatlan hatalmát, amivel soha nem hivalkodik, és megtapasztalhatjuk az anyai gyengédségét is, ami soha nem tapasztalt nyugalmat közvetít.            

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

„Az alig hallható csend hangja” jelzi, hogy az Isten igenis olyan beszédben, olyan üzenetben, olyan szavakban nyilatkoztatja ki magát, amiket megérthetünk. Az Isten szavát mindig megelőzi a világ zaja. Ez mindig harsogóbb és mindig hívogatóbb. Ha ettől a zajtól el tudunk távolodni, ha odafigyelünk az isteni szóra, akkor úgy érezzük, mintha ez egyenlő lenne a teljes csenddel. Tudatosan élesítsük a hallásunkat, erősítsük az akaratunkat, ne engedjük eltéríteni magunkat. Akkor majd érzékenyek leszünk az Isten visszafogott üzenetére, és ennek a szem előtt tartásával magabiztosabban járjuk életünk útjait.     

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Adjunk hálát az Atyaistennek, aki a nekünk adott és bennünk működő Szentlélek által megtisztítja szívünket, és megerősít bennünket jóságosan. Könyörögve kérjük: Urunk, mutasd meg nekünk jelenlétedet!

Mindenható és irgalmas Istenünk, hajolj le hozzánk szeretettel, ha az elkeseredés tölti be szívünket!
- Urunk, mutasd meg nekünk jelenlétedet!

Vezess minket a kétségbeesésből a reménységbe, a félelemből a bizalomra!
- Urunk, mutasd meg nekünk jelenlétedet!

Add, hogy tekintetünk nyugodt és tiszta legyen, még ha életünk útja sűrű ködbe is fut!
- Urunk, mutasd meg nekünk jelenlétedet!

Erősíts meg minket erőtlenségünkben, hogy hősként vigyük életünk keresztjét!
- Urunk, mutasd meg nekünk jelenlétedet!

Add, hogy megértsük biztató szavaid, és érezzük szerető közelséged!
- Urunk, mutasd meg nekünk jelenlétedet!

Jóságos Istenünk, oltalmazd szüntelenül Egyházadat, hiszen nélküled erőtlen és gyenge a halandó ember. Erősíts meg minket, vigasztalj oltalmaddal, tartsd távol tőlünk a rosszat, és vezess minket az üdvösség útján.  A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

A legközelebbi Lectio divina időpontja: 2016. május 21.:  „Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” (Ter 2,18-24)

A korábbi Lectio Divina felvételek és az idei program megtekinthetők itt: Lectio Divina