„Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom.” (Jer 31,31-34)

Szentlélek hívó imádság

Atyánk, áraszd ki Lelkedet a Te népedre, és add meg nekünk, hogy új szemmel lássuk dicsőségedet, új megtapasztalással fogadjuk be hatalmadat, új odaszentelődéssel vállaljuk szolgálatodat, új hűséggel ragaszkodjunk Igédhez, hogy szereteted növekedjen bennünk, és jöjjön el a Te Országod a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Jeruzsálem pusztulásának történelmi tényét eleinte a babiloni nagyhatalom agresszivitásának tulajdonították a túlélők. A zsidó nép nagy csoportjainak Bábelbe hurcolását kezdetben gazdasági okokkal indokolták a száműzöttek. De az idő múlásával egyre világosabbá vált a felismerés: saját maguknak köszönhetik mindezt. Ami velük történt, az az Istennel való szövetség megszegésének a következménye, az Isten büntetése. A kiútkeresés során merült fel a kérdés: vajon fennáll-e még az Isten velünk kötött szövetsége?

A kérdésre a száműzetésből való visszatérés után hamarosan egy ismeretlen nevű teológus válaszol, akinek a gondolatait Jeremiás próféta könyvébe szerkesztették bele. Ő azzal vigasztalja és bátorítja kortársait, hogy Isten a jövőben a népe által megszegett szövetséget meg fogja újítani, és új szövetséget köt majd Izrael házával.

Isten Igéjének meghallgatása

³¹Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. ³²De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam – mondja az Úr. ³³Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. ³⁴És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.

A szöveg és környezete

Az Istennel való szövetség kérdése a száműzetés utáni vigasztalan helyzetben még erőteljesebben felmerült. Az elpusztított országban újra kezdett élet nem ígért fényes jövőt. A gazdasági élet a pangás jeleit mutatta. Az ország szülőföldön maradt és hazatért lakói között jelentős társadalmi érdekellentétek támadtak. A szűnni nem akaró szenvedések közepette a szerző az egymást követő mondásaival a szükség Isten által való megszüntetéséről és az eljövendő üdvösségről beszél. A mondásait azzal teszi nyomatékossá, hogy mindegyikhez hozzáteszi: „az Úr mondja ezt”, vagyis az ígéreteknek ő a kezdeményezője és beteljesítője. Isten nem fordul el végleg Izraeltől; újból a népe felé fordul hűségében és szeretetében.  

Néhány gondolat

A nép Istennel való kapcsolata jól kezdődött. Jahve egészen személyesen kézen fogta és a rabszolgaság földjéről, Egyiptomból kiszabadította népét. Szövetséget kötött vele, hogy útmutatásaival az élete szabadságát megvédje. A nép azonban mindig kísértést érzett arra, hogy az egyetlen segítő Isten helyett más isteneknek is szolgáljon. Az Isten védelmező útmutatásait pedig ismételten felcserélte más tetszetősnek látszó elképzelésekkel..

Az Isten által felkínált új szövetség formailag különbözik a régitől: már nem kőtáblákra van írva, hanem közvetlenül az emberek szívére. Tartalmilag viszont nem különbözik a régitől: mindegyik szövetség az Isten útmutatását tartalmazza. Nem a tartalma változott meg, csak az okirat formája.    

A héber gondolkodásban a szív az értelem és az akaraterő helye. A szívbe beírt útmutatás közvetlenül határozza meg az ember gondolkodását, a döntését és a cselekvését. Az isteni útmutatás helye az a szív, ami a szeretet nyelvét és magatartását ismeri.  Ezentúl semmilyen erőfeszítésre nincs szükség az Istennel való szerződés elolvasásához és értelmezéséhez. Ezután már azért nincs szükség az Isten megismertetését szem előtt tartó tanító szavakra, mivel mindenki elfogadja Istent.

Nem azért van szükség új szövetségre, mert a korábbi hiányos vagy éppen elavult volt, hanem azért, mert maga az Isten akarja azt megújítani. Ő akarja új élettel megtölteni a vele való kapcsolatot. Élő kapcsolatot akar, azt akarja, hogy az emberek a szívükkel szeressék őt.

A szerző nyilvánvalóan tud arról, hogy az embereknek a hűsége törékeny. Ugyanakkor határozottan állítja, hogy az Isten hűsége viszont töretlen: ő a kezdeményező, és ő vállalja ennek a kockázatát. Azért bocsátja meg az emberek bűnét, mert az emberekért verseng, és a szövetségébe vissza akarja vezetni őket. Irgalommal telve az ember felé tart; a szívét szeretné megváltoztatni - ha az ember ezt maga is akarja.

Az isteni útmutatás így már nem kívülről jövő követelményként jelenik meg, hiszen az Isten és az ember akarata összhangban van. Az ember belátja és önként megteszi az isteni útmutatást. Így a szövetségszegés eleve valószínűtlennek vagy lehetetlennek tűnik. Ha viszont mégis sor kerülne az engedetlenségre, ez az új szövetség akkor is fennáll. Isten a megbocsátásával nem egyszer ajándékozza meg az embert, hanem állandóan készen áll erre.

Ezentúl nem törvénytáblákat kell egyszerűen átadni egymásnak, hanem az egyes útmutatásokat személyesen kell közvetíteni. Így az útmutatások szorosabban kapcsolódnak a közösséghez. A személyes tanúságtétel elengedhetetlen, hiszen hiteltelenné válik az, aki azt csupán továbbadja, de nem szerinte cselekszik.   

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Ha szétnézünk a minket körülvevő világban, nem nehéz észrevennünk, hogy a bűntudat észrevétlenül eltűnt. A világban példátlan méreteket ölt az ártatlanság félelmetes rögeszméje.  Sokszor érzünk saját magunkban is ezzel egyidejűleg valamiféle késztetést a személyes bűn kizárására. Néha addig azért eljutunk, hogy érezzük: valami nincs rendben az életünkben, és változtatásra lenne szükség. De mihelyt belátjuk ezt, nyomban ott van a mentség is. A bűn oka mindig a világban van, a társadalomban. Mások is ezt teszik. És megtörténik a bűn elfojtása.  Ilyen háttér előtt van még értéke előttem a megbocsátás szónak? Fel tudom fogni, hogy az Isten nem nyugtalanná akar tenni, hanem segíteni akar nekem?  Ha eltűnik belőlem a bűntudat, akkor ezzel a szabadságnak és a felelősségnek sincs értéke. Mindössze az állítólag kényszerítőnek tűnő körülmények hálója marad. Ha vállalom a bűnömet, akkor azt is elismerem, hogy felelős vagyok azért, amit teszek. Ettől leszek szabad emberré. Bátran belátom, hogy nem más az oka annak, amit teszek, hanem magam vagyok a rossz okozója.        

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Az Isten útmutatása már nem követelő módon áll elénk, hanem betölti és formálja a belső világunkat, az akaratunkat. Isten olyan új akaratot kínál fel, ami egészen egyezik az ő akaratával. Meggyógyítja a hűtlen szívünket, és azt akarja, hogy az egészen és osztatlanul az övé legyen. Ezt az új embert nem képesek létrehozni erkölcsi, buzdító és figyelmeztető szavak. Bölcs és magas fokú tanulmányok sem segítenek ennek a célnak az elérésében. Egyedül Isten tudja megérinteni a szívünket, hogy az eljusson a belátásra és a megtapasztalás boldogságára. Ha engedjük, hogy a Szentlelke minden nap legyőzze az akaratosságunkat, ha engedjük, hogy megváltoztassa a szívünket, akkor az általa ígért új szövetség bennünk is megvalósul.                     

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Az Isten útmutatása már nem követelő módon áll elénk, hanem betölti és formálja a belső világunkat, az akaratunkat. Isten olyan új akaratot kínál fel, ami egészen egyezik az ő akaratával. Meggyógyítja a hűtlen szívünket, és azt akarja, hogy az egészen és osztatlanul az övé legyen. Ezt az új embert nem képesek létrehozni erkölcsi, buzdító és figyelmeztető szavak. Bölcs és magas fokú tanulmányok sem segítenek ennek a célnak az elérésében. Egyedül Isten tudja megérinteni a szívünket, hogy az eljusson a belátásra és a megtapasztalás boldogságára. Ha engedjük, hogy a Szentlelke minden nap legyőzze az akaratosságunkat, ha engedjük, hogy megváltoztassa a szívünket, akkor az általa ígért új szövetség bennünk is megvalósul.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Krisztus Urunk adta nekünk az egymás iránti szeretet új parancsát. Kérjük tőle: Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Add, hogy gyarapodjunk az irántad való szeretetben, és bármi történik, mindnyájunk javára váljék!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Add, hogy testvéreink javát keressük, és így könnyebben elnyerjék az üdvösséget!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Emberszerető Istenünk, add, hogy törődjünk felebarátainkkal, amint azt mindnyájunknak megparancsoltad, hogy minél erőteljesebben ragyogjon mindenkiben üdvözítő világosságod!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Engedd, hogy ne csak a nagy jelentőségű dolgokban gyakoroljuk a szeretetet, hanem életünk megszokott körülményei között is!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Hittel valljuk, Urunk, hogy minden jó, amit ma kaptunk, a te szeretetedből származik, ne maradjanak ezek eredménytelenek, hanem teremjék meg gyümölcsüket szívünk jóságában!
Növeld, Urunk, néped szeretetét!

Istenünk, üdvösségünk forrása és kezdete, engedd, hogy életünkkel mindig megvalljuk dicsőségedet, és dicséretedet egykor örökre hirdethessük a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

A legközelebbi Lectio divina időpontja: 2015. október 10.

„Szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között.” (Ter 9,8-15)