Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”

Tanítson ezen út készítésére az ószövetségi szentírás két története, melynek nyoma van később Jézus életében is.

Jónás feladatot kap, menjen Ninivébe, hirdessen bűnbánatot. Ő dacol az Úrral, más hajóra száll. Kitör a vihar, a hajó és a rajta levő emberek veszélyben vannak.” Megkérdezték tőle: „Miért tetted ezt?” Az emberek ugyanis megtudták, hogy az Úr színe elől menekül, mert elbeszélte nekik.” megoldásul mondja:

„Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar.” Az Úrtól rendelt nagy hal elnyelte és három nap és három éjjel vitte

Ninive partjaihoz. –  Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz: „Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Meghirdette, hogy tartsanak bűnbánatot. A királytól a legegyszerűbb emberig böjtöltek, imádkoztak, megtértek. Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg. Jónás szerette volna, ha valóban elpusztítja az Úr e várost. De az irgalmas Isten megmenteni akarta őket, ha megtérnek.

Mi is kapunk megbízatást mennyei Atyánktól. Példánkkal, olykor szavunkkal hozzá vezetni embertestvéreinket. Hányszor ellentmondunk Istennek, nem tesszük, amit Ő vár tőlünk. Még ha „nagy halakkal” vitet is el oda, ahol irgalmát kellene bemutatnunk.

Tanuljunk Jónástól, szóval, élettel hirdetői legyünk Isten megtérésre szóló üzenetének.

Ferenc pápa a világifjúsági találkozón is erre küldte a fiatalokat.

Ábrahám, Isten kedves embere legyen a másik a szemünk előtt. „Ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked.” Oda értek és „Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.”

Mennyi „kis Izsák” van életünkben, amit jobban szeretünk, mint Istent. Pénz, számítógép, mobiltelefon, egy kedvenc ruha, akár csak egy értéktelen bizsu, de mert ettől kaptam, mert… Hány éhező van a környezetünkben, hány hajléktalan, hány szomorú ember, síró gyermek, a „kis Izsák” időnk, pénzünk fontosabb, mint azok.

Áldozzuk, útkészítésül „kis Izsákjainkat”, hogy Isten lássa „most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.”

Gyulay Endre

_______________________________________________
Uzenet levelező lista
feliratkozás illetve a listáról: http://www.felrazas.hu/uzenet