Lectio Divina 2012.09.15.

Lectio divina - 2012. szeptember 15.

„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.” (Mt 22,1-14)

A fenti lejátszóra kattintva hallgathatjuk meg Tájmel Antal atya előadását, melynek vázlatát is elolvashatjuk az alábbiakban:

Szentlélek hívó imádság

Jöjj Szentlélek! Tégy minket egy szív és egy lélekké, amíg a világ hinni fog Jézusban, az Isten Fiában. Jöjj Szentlélek! Tedd, hogy szeressük a Szentírást, hogy felismerjük Jézus élő Szavát; tégy alázatossá és egyszerűvé hogy megértsük Isten Országának titkait. Ámen.

(Angelo Comastri)

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Máté közösségét élénken foglalkoztatja az a megrendítő esemény, ami évekkel korábban Jeruzsálemben történt. Kr.u. 70 augusztusának végén a római hadsereg lerombolta és felperzselte a templomot. A szíriai térségben élő keresztény közösség tagjai egy évtized távlatából sem tudnak napirendre térni a történtek felett. Részben a személyes érintettség okán, hiszen a közösség túlnyomó része hívő zsidóként gyakran tapasztalta meg Isten közelségének biztonságát ezen a helyen. Részben felmerülő problémaként, mert nem kaptak kielégítő választ a kérdésükre: miért engedte meg Isten, hogy a szent városban levő lakóhelyével ez történjen?

Máté - a közösség vezetőjeként - további kérdéseket vet fel, és meg is válaszolja azokat. Izrael kezdettől fogva az Isten választott és meghívott népe. Isten a küldöttei, a próféták által ismételten magához akarta édesgetni a népét, de az elzárkózott. Amikor végül a történelem általa megtervezett pillanatában elküldte a Fiát, Jézust, akkor a népe a hívását megint visszautasította. És a nép többsége azóta sem vizsgálta felül korábbi döntését. Máté két Jézustól eredő történetet kapcsol össze, és alakít át az evangéliumában, hogy figyelmeztesse és a gondolkodásuk megváltoztatására bírja az Isten által meghívottakat.

Isten Igéjének meghallgatása.

Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: "A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."

1. A szöveg és környezete

Máté Jézus szelíd hangnemben elmondott példabeszédeit egészen sajátos jellegűvé alakította. Máté elbeszélésén valamiféle erőszakos, támadó hangnem érződik. A meghívottak elutasító magatartása meglehetősen agresszív, hiszen összeverik, sőt meg is ölik a szolgákat. De a vendéglátó király magatartása sem tűnik különbnek. Erre adott válaszként felkoncoltatja a gyilkosokat, a városaikat pedig fölégeti, és az egyik vendéget - akin nincs menyegzős ruha - kidobatja a teremből.

Máté írói, lelkipásztori szándéka egyértelmű. A sokkoló szavak és cselekedetek az olvasót, a hallgatót megdöbbentik, elgondolkodtatják, felrázzák. Ha Máté célszerűnek látta ezt a hangnemet, akkor valószínűleg azért alkalmazta, mert a közösségét valamiféle tartós közömbösség kerítette hatalmába. Máté szemlélete alapján a Jézushoz tartozóknak éberen kell figyelniük mindarra, amit mond nekik, készséggel meg kell tenniük mindazt, amit vár tőlük.

2. Néhány gondolat

A két egymással összekapcsolt példabeszéd művészi igénnyel megfogalmazott mátéi szövegváltozata három jelenetre osztható, amikben minden esetben a kezdésnél maga a király cselekszik: menyegzőt rendez… haragra lobban… bejön a terembe.

A vendéglátó tehát egy király, aki a fiának menyegzőt rendez. Máté Istenről és a Fiáról, Jézusról akar beszélni. Ugyanakkor az evangéliumában itt is sejteti, hogy Jézus maga a Messiás király. Máté egyszerre szól egykori hittestvéreihez, hogy fogadják el Isten meghívását, de szól a keresztény testvéreihez is, hogy el ne felejtsék: nem elég meghívottnak lenni! A meghívottnak a Messiással való közösségre is méltóvá kell válnia.

A királyi lakodalomról szóló példabeszéd egy nagy vendégségről szól, ami a keleti ember szemében a közösség és a vendégszeretet lehetőségét teremtette meg. Az étkezéshez természetszerűleg hozzátartozott az ünnepi öröm, a zene és a tánc, a vidám és a felszabadult hangulat. A vendéglátó haragja teljesen érthető, mert a vendégszeretet visszautasítását csak személyes sértésként értelmezhette. Annál megdöbbentőbb, hogy az összes meghívott vendég kimenti magát.

A vendégek, akik a király meghívásának nem engedelmeskednek, nem ismerik el a király tekintélyét. Izrael nem veszi észre, hogy a meghívását ajándékba kapta. A meghívó Istennek nincs más választása, csak az, hogy az eljövendő országát minden embernek felkínálja. Isten új népet választ magának.

Máté egyértelművé teszi, hogy az Isten új népe számára sem elegendő csupán a kiválasztottság, ahogy Izrael számára sem volt elegendő. Ha az új nép nem ismeri el Jézus királyi méltóságát és tekintélyét, akkor hasonló módon szigorú ítélet lesz az osztályrésze. Máté figyelmezteti hallgatóit, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát, amit az Isten másik választott népe már elkövetett.

Máté tudatosítja, hogy a mennyek országa nem lehet a bűnnek és az erkölcstelen viselkedésnek a helye. Akinek nincsen ünnepi öltözéke, azt épp úgy kizárják, mint az először meghívottakat. Kivetik az Istentől való távolság sötétségére. Ott sírást és fogcsikorgatást kell majd elszenvednie, ott a kétségbeesés és a tehetetlen düh érzése fog elhatalmasodni rajta. Azért részesülnek büntetésben, mert az Isten szentsége előtt volt bátorságuk a bűnös életvitel illetlen ruhájában megjelenni.

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Máté Jeruzsálem rómaiak által való elpusztítását nem egész Izrael világméretű elvetéseként értelmezi, hanem az Isten büntetéseként. Akik az Isten követeit, az ószövetségi prófétákat, akik a Jézus által küldött tanítókat elutasították, azok nem maradhatnak büntetlenek. Lényeges, hogy a király, vagyis az Isten a lakodalomra való korábbi meghívását nem nyilvánítja semmisnek, hanem kitart mellette. A király követeknek szóló ismételt megbízása nem a zsidók elvetését szemlélteti, hanem a követek zsidókhoz és pogányokhoz való küldését. Így a keresztény egyház az egykor még zsidók és az egykor még pogányok közösségeként jelenik meg. Ez a közösség kapott meghívást a végső időben az Istennel és Jézussal való véget nem érő örömünnepre.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Máté részéről egészen tudatos törekvés, hogy a másodszor meghívottak jókként és gonoszokként kerülnek szóba. Ezzel jelzi, hogy Jézus követőit is fenyegeti az Isten ítélete. A sötétség motívuma, a sírás és fogcsikorgatás Máté által gyakran használt fordulata a kárhozat lehetőségét szemlélteti. Máté az egyházra vonatkoztatott intő beszédet alkot. Ahogy Izrael az Isten meghívására méltatlannak bizonyult, úgy a később meghívott keresztény közösség is hasonló sorsra juthat. Ha nem felel meg Jézus elvárásainak, annak következménye az üdvösségből való végleges kizárás lehet.

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Máté a hamis biztonságérzettel akarja felvenni a harcot a keresztény közösségben. Mi keresztények nem pusztán az egyházhoz való odatartozásunk alapján jutunk el az Isten országába. Nekünk is számot kell majd adnunk Isten előtt az eljövendő végítéleten. Tehát semmi értelme nincs annak, hogy az Isten új népének soraiba egyszerűen betolakodjon valaki. Ugyanis a meghívásunk után személyesen kell bizonyítanunk az alkalmasságunkat. A menyegzői ruha szóképe semmilyen külső öltözékről nem akar beszélni. Ugyanakkor erőteljesen fel akarja hívni a figyelmünket a belső hozzáállásunk rendezettségére. Nem azért lehetünk biztosak az Isten által felkínált üdvösségben, mert Krisztus követőinek tartjuk magunkat, és rendszeresen járunk szentmisére, hanem azért, mert a hétköznapjainkban Jézus példája szerint akarunk élni.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Örvendezve kérjük Krisztus Urunkat, az Élet Kenyerét, aki igéje és teste asztalának vendégeit feltámasztja majd az utolsó napon:

Urunk, add bőségesen kegyelmedet és békédet!

Add, Urunk, hogy Egyházad tanítása mindenkihez közvetítse hívó szavadat!