„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Bevallom, kissé kétkedve fogadtam, az idei Ifjúsági Találkozó plakátját, rajta ezzel a mottóval, mert úgy gondoltam, hogy ebben a témában nem lehet sok újat mondani, a misszió, a küldetés kérdése lerágott csont. Azt hiszem tévedtem…

Erre már a találkozó előtti nap estéjén rájöttem, amikor néhányan az előkészületeknél segédkeztünk. Aztán másnap, a regisztráció során, a kiscsoportok neveiből is kitűnt, hogy a téma milyen sokszínű lehet. Ekkor már érdeklődve vártam Lourdu atya, az Indiából jött verbita missziós előadását, melyre a délelőtt folyamán került sor. Jó volt hallani, ahogy csupa hétköznapi, minket érintő dolgokról beszélt, mint a család, vagy a tanulás. Délután a kiscsoportos beszélgetésekre, ismerkedésre, közös játékra került sor. Közösségben lenni, közösen gondolkodni olyan kérdéseken, amelyek eddig talán még eszünkbe sem jutottak, nagy élménynek bizonyult. El kellett képzelnünk például, hogyha Jézus ma élne, hogyan öltözködne, milyen lenne a zenei stílusa, hova járna iskolába, melyik templomba járna, hogyan cselekedne bizonyos helyzetekben? Később egy vetítést láthattunk Indiáról, aztán a fórumon minden csapat megosztotta gondolatait a többiekkel, majd az egész találkozót egy szentmise zárta.

Jézusról gondolkodni, Róla beszélni, nem egyszerű feladat. A találkozó alkalmával teljesen más megvilágításból szemléltük Őt, mint általában. Azzal, hogy a teljes istensége mellett előtérbe került teljes embersége is, közelebb került hozzánk és ez jó.

Horváth Orsolya